Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-06 / 274. szám
e Dunántúlt Tlgplo 1982. október 6., szerda 1849. október 6. Az a nap, amelynek dátuma e sorok lelett áll, a, magyar nemzet történetének egyik legszomorúbb napja. Emlékezetes nap, a tizenhárom tábornok kivégzésének napja, ök a szabadság eszméjének vértanúi. Hősök voltak ök, de nem halhattak meg hősként a csatatéren. Meghaltak ők, mert a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát és a magyar nemzőt függetlenségének óhaját Írták zászlójukra. Más nemzeteknél egy század nem mutatott fel annyi jeles embert, amennyit mi egy nap alatt elvesztettünk, fii tragikus napnak adózzunk azzal, hogy felidézzük életüknek néhány vonását. Aulich Lajos: Született Pozsonyban 1792Jben. A hadseregbe lépve fokozatosan a Sándor cár gyalogezredben ezredessé küzdötte föl magát. A szabadságharc kezdetén a fef- dunai hadsereghez került Görgey Artúr parancsnoksága alá. A bányavárosi téli hadjáratban egyik legnevezetesebb tetteként ismerjük, hogy a hóval és jéggel 'borított hegyen át átvezette csapatát Körmöcbányáról Besztercebányára. Részt vett a kápolnai csatában, majd tábornokká nevezték ki. Az isaszegi csatát ő döntötte el. Előkészítette a terepet Buda visszafoglalására. Közvetített Görgey és Kossuth között. Felségárulásban bűnösnek találták és kötél által végezték ki. Damjanich iános: Stósa nevű községben 1804-ben született. Katonai szolgálatát a császári hadseregben kezdte, ahol százados lett, majd 1848-ban a harmadik honvédzászlóalj őrnagyává nevezték ki. Az év végén az aldunai vidéken szerzett győzelmeivel hívta fel magára a figyelmet. Méltó jutalmát ezredessé való előléptetéssel kapta meg, majd 1849 elején tábornok lett. A döntő fontosságú szolnoki csatát ő nyerte, amikor egész osztrák dandárt semmisítettek meg parancsnoksága alatt. Legnagyobb diadala a nagysarlósi csata lett, amely lehetővé tette Komárom felszábadítósának előkészítését. Bokáját kocsija felborulásakor törte' el. így csatába többet nem mehetett, de a kormány rábízta az aradi vár parancsnokságát. A várót az orosz csapatok foglalták el, majd Dam- janichot átadták az osztrákoknak. Kötél általi halálra ítélték. Dessewffy Arisztid: Csákányban, Abaúj vármegyében született 1802-ben. Az osztrák hadseregben a Radeczky huszároknál szolgált, 1839-től, mint nyugalmazott kapitány élt. A szabadságharc kitörésekor őrnagy lett a Sáros vármegyei nemzetőrségnél. Tábornokká 1849 elején nevezték ki és ebben a rangban Kompokon szétverte Colloredo osztrák ezredes lovasságát. Az orosz hadsereg betörésekor a felső-magyarországi hadsereg vezére lett. azzal a céllal, hogy Visockival együtt az oroszok előrehaladását nehezítse. Ez nem sikerült neki. A temesvári csata után Orsován keresztül csapatát török földre akarta vezetni, de Karánsebes- nél Liechtenstein herceg osztrák altábornagy előtt letette a fegyvert. Kötél általi halálra ítélték, de éppen Liechtenstein közbenjárására golyó általi halálra változtatták az ítéletet. Kiss Ernő: Temesvárod született 1800-ban. Pályáját a huszároknál kezdte, őrnagyságig a dzsidásoknál, majd alezredesként ismét a huszároknál szolgált. Mint a Hannoveri huszárezred parancsnoka a szabadságharc kitörése után szolgált a Bánságban, Nagybecs- kereken, Pancsován. A világosi fegyverletétel után régi katonapajtása, Haynau révén megmenthette volna az életét, de nem kért kegyelmet. Golyó általi halállal, majd kegyelemdöféssel végezte be életét. Knézics Károly: Velike Gaja- vacban született 1808-ban. Apja osztrák tiszt volt a horvót határőrezredben. Katonai kiképzését Grazban kapta. Lemberg- ban századosi rangban szolgált. A Közép-Tiszához 1849 elején vezényelték, majd a fősereghez csatlakozott. Ö volt annak a dandárnak a parancsnoka, amely a Tópió hídját iszonyú golyózápor közepette foglalta el. A komáromi csatát is ő kezdte, majd Buda visszafoglalásában harcolt. Felségárulásért kötél általi halálra ítélték. Lahner György: Született Neczpálon, Turóc vármegyében 1795- ben. Hadapródként kezdte katonái szolgálatát, 1844-ben lett őrnagy. A szabadságharc idején a déli harctérre vezényelték, itt alezredesként szolgált. Mint felszerelési főfelügyelő a legnagyobb gonddal látta el a sereget élelemmel és ruházattal. Tábornokká 1849- ben tették, és mindvégig parancsnoka volt a Nagyváradon felállított fegyvergyárnak. Kötél általi halálra ítélték. Lázár Vilmos: Nagybecskere- ken született 1815-ben. Fiatalon katonai szolgálatba lépett, mint tiszthelyettes, majd hadnagy. Később kilépett a kötelékből és a polgári életbe vonult vissza, zempléni birtokán élt 1848-ig. Először honvéd, majd százados, később ezredes, részt vett az északi megyék védelmében és a temesvári csatában. Az ítélet kötél általi halálra szólt, ezt golyó általi halálra változtatták. Leiningen-Westerburg .Károly gróf: Hessenben született 1819- ben. Kezdetben az osztrák hadseregben szolgált. Mikor 1844- ben magyar leányt vett feleségül, honosította magát. A szabadságharc elején őrnagyi rangban szolgált, majd 1849- ben ezredes, később tábornok lett. Részt vett a komáromi és a váoi csatában. Családja rokonságban állt az angol királyi házzal, mégsem kapott kegyelmet. Kötél által végezték ki. Nagy Sándor József: Nagyváradon született 1804-ben. A császári hadseregből 21 évi szolgálat után, mint kapitány lépett ki 1844-ben. A szabadságharc kitörésekor egy lovas nemzetőrség őrnagya lett. Harcolt Torontói vármegyében, Pancsován, Szolnoknál, Isaszeg- nél, Vácnál, Komáromnál, majd Buda vár visszavételében. Az orosz támadás Debrecen mellett érte, ahol csapata 2 3 része elveszett. Ezután Nagyvárad, Arad és Világos voltak a főbb állomások. Kötél általi halálra ítélték. Pöltenberg Ernő: Bécsben született 1813-ban. Az osztrák hadseregben huszárezred kapitánya volt, amikor 1848-ban Magyarországra helyezték ót ezredét. Itt lelkes híve lett a magyar ügynek, harcolt Jellasics ellen, majd a feldunai hadseregben dandórparancs- nokként szolgált. A kápolnai csata után ezredes lett, majd tábornok. Buda ostromakor a Rába mellett fedezte a harcolókat. Görgey bizalmas híve volt, ő közvetítette azt az alkudozást, amely a világosi fegyverletételhez vezetett. Aradon elsőként lépett a bitófa alá. Schweidel József: Zom borban 1796- ban született. Katonai pályáját a napóleoni háborúkban kezdte, majd őrnagyként csatlakozott a magyar szabadságharchoz. Részt vett a schwechati csatában. A főváros városparancsnoka lett. Kötél általi halálra ítélték, de neje kérésére abban a kegyelemben részesült, hogy negyedmagával az aradi sáncokban agyonlőtték. Török Ignác: Gödöllőn 1795- ben született. Katonai tanulmányait a bécsi hadmérnökkari iskolában végezte, majd egy ideig a magyar testőrségben szolgált. A szabadságharc kitörésekor Komárom erődítési parancsnoka volt. Buda bevétele után a kormány őt bízta meg a vár erődítéseinek lerombolásával, a szőregi tábor sáncainak elkészítésével. Kötél általi halálra ítélték. Vécsey Károly gróf: Pesten 1807-ben született. A császári hadseregben, mint lovastiszt szolgált. Őrnagy 1847-ben lett. Ezredével 1848-ban a BácskaJeladás voll ban harcolt. A szolnoki csatában hídfőt foglalt. Arad elfoglalásában döntő szerepe volt, de Temesvárral nem bírt, ennek fő oka, a seregében egyre nagyobb fegyelmezetlenségek fordultak elő. Az orosz sereg előtt tette le a fegyvert, kötél általi halálra ítélték. Ő lett az utolsó a kivégzettek között, neki jutott oz a kínos szerep, hogy végignézze társai haláltusáját. Erdödi Gyula levéltáros A világháború hatodik éve. Pénteki nap, 1944. október 6. Magyarországon ez a kora őszi nap már majdnem évszázada a függetlenségi harc mártírjainak emlékét idézi, az első felelős magyar miniszter- elnök, az Aradon kivégzett tábornokok neve hangzik el az iskolai ünnepségeken. Különös nyomatéka van minden szónak: a háború már Magyarország területén folyik. A józanabb politikusok és katonák látják a végkifejletet: a németek - bár még erősek — el fogják veszíteni a háborút. Horthy legszűkebb környezete tudja, hogy a kormányzó követei Moszkvában a fegyverszünetről tárgyalnak, a fővárosban már régóta működik a kiugrási iroda. A felismerés arro is késztette a kormányzatot, hogy a legkövetkezetesebb antifasisztákkal, a Szociáldemokrata Párttal és a kommunistákkal keressék a kapcsolatot. Már két napja, október 4. óta készen áll a Denevér fedőnevű hadműveleti terv a magyar csapatok esetleges kiesése esetén szükségessé váló visszavonulásukra. Elrendelték a rádióállomásoknak és a telefonbeszélgetéseknek az eddiginél is szigorúbb lehallgatását. Ám offenzív tervük is van, s erről alig több mint egy hét után az egész világ megbizonyosodhat. Ma még kevesen tudhatják, hogy mór Budapestre rendelték Ottó Skorzenyt, az SS különleges alakulatának élén. A Várban nemcsak a fegyverszünetről tárgyalnak, néhány házzal arrébb, az SS Werbőczy utcai épületében mór a hét elején elhatározták, hogy Horthyt félreállítják. A német követségen hetek óta otthon Szólasi, várva, hogy az országra szabadítsák. A Nagy Sándor laktanya katonái gondozzák az emlékeket „Abban a nagy küzdelemben, amelyet hazánk a múlt század derekán jogaiért, szabadságáért, becsületéért megvívott, Baranya megyének nem jutott kiemelkedő szerep ... Elég egy pillantás a szabadságharc hadmozdulatait ábrázoló térképre, és észre kell vennünk, hogy alig van még egy része Magyarországnak, amely ebben a két évben is annyira a maga békés életét élhette, mint éppen Baranya vármegye" - így ír Tas Károly: Baranya vármegye 1848-ban c. 1940-ben megjelent művében. S ez a megállapítás megállja a helyét. Baranyának és Pécsnek a Dráva-vonal védelmében, Jellasics támadásokor jutott szerep, azután az eszéki vár védelmében. Noha itt nem zajlanak nagy ütközetek, nem törnek ki népfelkelések, de vidékünk többször volt színtere átvonuló seregek hadmozdulatainok, rajtaütéseknek, összecsapásoknak, szenvedője pusztításoknak, sarcolásoknak. A megyében az évszázad közepén kb. 250 000 lakos élt, közülük 132 000 a magyar, 77 000 a német és 41 000 a délszláv nemzetiségű. A nemesség fétszáma 3405 fő (1,3%) volt. Pécs városa ekkor 14 000 lakossal rendelkezett, s bár 1780-ban az uralkodótól megkapta a szabad királyi város rangját, azzal a magyar országgyűlés csak 1848 tpvaszán foglalkozott. A forradalom előtti időkben a megye vezetése a forradalmi vívmányok ellen lépett föl, követei ilyen negatív szerepet játszottak oz országgyűlésen is. A forradalom hírét hozzánk először egy komáromi kereskedő hozta meg, mégpedig a Dunán keresztül Mohácsra. Március 17-én Hatos Gusztáv főjegyző lelkesítő beszédének hatására a fiatalok leverték a sóházról a császári sast, a kapu és a kerítés birodalmi színeit nemzetivel cserélték föl. Egy nappal később Pécsett is plakátok jelentek meg, s 19-én a vármegye rendkívüli közgyűlésre ült össze, haladó szellemű követeket választott, s díszpolgári címmel ruházta föl többek közt Batthyány Lajost, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet, Kossuth Lajost, a Madarász-testvéreket, Perczel Miklóst, Petőfi Sándort, Pulszky Ferencet, Széchenyi Istvánt, Szemere Bertalant, Táncsics Mihályt, Teleki Lászlót, Vörösmarty Mihályt, Wesselényi Miklóst! A Nagytéren (a mai Széchenyi téren) Perczel Miklós követ szólt a nagyszámú egybegyűlthöz. A következő hónapok is a forradolmi hangulat továbbélésével teltek. Ismert lesz a 12 pont, a felelős magyar minisztérium megalakulása, a forradalmi törvények, emellett a város, a megye hadfelszerelést, terményeket, újoncot adott a hazának a nemzetőrség, a honvédség megszérvezésekor. A haladó szellemű közigazgatás élén az ellenzék vezére, gróf Batthyány Kázmér állt. Jellasics támadásakor a Dráva vonalát a nem kellően szervezett veszprémi nemzetőrök - Csányi László kormánybiztos és Batthyány Kázmér minden erőfeszítése ellenére — nem tudták tartani, s szeptember 23-án Róth tábornok bevonult Pécsre. Ezt követően azonban nemzetőreink elfogták a tábornok utánpótlását szállító szekérkaravánt Oroszlónál, rajtaütöttek az ellenség pécsváradi raktárán, lefegyverezték a tábornok Pécsett hagyott hadtápjót őri- zőket, megakadályozták a Dráván való átkelést. A reakció térnyerésekor, Win- dischgrötz támadása után azonban a hadászatilag gyengén védhető Pécsre bevonultak o császáriak 1849. január 31-én, s a vidék kulcsa, a megbízhatatlan és később árulóvá vált tisztikar, és a gyakorlatlan védősereg által őrzött Eszék vára szintén kapitulált, 1849. február 12-én. Ezután - néhány kisebb időközt kivéve - a megyében és Pécsett császári uralom volt, az uralmukat kiszolgáló tisztikar élén ifj. Majláth György királyi biztosként működött. Június 10-én Turonynál is győzött a császári túlerő, s Majthényi József kormánybiztos hiába hirdet Pécsett népfelkelést, a rövid időre felszabadult város nemsokára ismét a császáriaké lett. Június 15-én a város déli határánál, a Vashámornál kisebb összecsapás után a kislétszámú, gyengén fölszerelt nemzetőrök megfutottak, s a császári katonaság Pécset ágyúzta, majd nagy hadisarcot vetett ki. Itt esett el Burghardt György helyi, Mógocs János hosszúhetényi, Maszlag Ferenc pellérdi lakos és egy ismeretlen nevű tolnai honvéd. Burghardt György szépen gondozott sírja a pécsi temetőben található. Rajta kívül még néhány honvédtiszt alussza örök álmát itt. A legmagasabb rangú tábornok volt, sírját azonban az idők folyamán kegyeletsértő kezek elhordták. Tallián Károly őrnagy sírkövével szintén ez történt, az ő nyughelyét azonban legalább be lehetett azonosítani. Ebben nagy szerepe volt Fetter Antal ny. építésztechnikusnak, aki a sírt védetté nyilvánította. Az ő útmutatására találtunk rá a többi sírra is. A gazdátlan sírok gondozását a pécsi Nagy Sándor laktanyában, a Batthyány úton szolgálatot teljesítő tiszt, Larepcz László gyógyszerész-történész vállalta el, és egy szép augusztusi napon honvédek kíséretében látogatást tettünk a síroknál. Néhányat szépen gondoznak. Ezek közé tartozik Feszti Nándoré, aki ezredorvos volt (1821-1885), valamint Jella- chich Károlyé (1833-1921), aki szintén ilyen minőségben szolgált á honvédseregben. A katonák szakszerű munkájának köszönhetően Tallián Káról) sírjára kereszt került, s most mór méltó emléket állít nevének. A következő sír Hartl Ferencé volt. Az 1829—1901 közt élt honvédhadnagyról annyit tudunk, hogy a mézes-bábos mesterséget tanulta ki Pécsett, a szabadságharc bukása után a mai Sallai utcában nvitott üzletet. Pécs város díszpolgárává is választotta. Az ő örökös nyughelye szintén méltó keretek közt fogadja a látogatókat ezentúl. A legtöbb munkát annak a kriptának a rendbehozása okozott, amelyben Kelemen Mihály törzsorvos (1798— 1879) és Mesterffy Márton kapitány (1827-1871) alussza örök álmát. A Pécsett nyugvó szabadsághősök sírjai végre jó kezekbe jutottak! A Nagy Sándor laktanya honvédéi és a polgári alkalmazottakból álló Zalka Máté szocialista brigád gorfdozza azokat a továbbiakban. Vargha Dezső Október 6. 1944. Pénteki nap, a világháború hatodik évében. Délelőtt érkeznek a hírek a vezérkarhoz: új szovjet támadás indult hajnalban. Estére az 53. hadsereg és Plijev altábornagy csapatai szétzúzták a 3. magyar hadsereget, és elértek Karcag határába. Ám Lakatos Géza miniszterelnök és kormányának tagjai, mintha mi sem történt volna, délelőtt koszorúzni indulnak a Kerepesi temetőbe. Vitéz jók - fai Gömbös Gyula volt miniszterelnök hatálának évfordulóján megemlékeznek arról a magyar politikusról, aki 1933 júniusában az első hivatalos /államférfiként felkereste Hitlert. Emlékét szorgosan ápolják az uralkodó körök, két éve az Erzsébet-híd mellett, a Döb- rentei téren állították fel kétszeres életnagyságú márványszobrát. Október 6-án este ezt a márványszobrot ökölnyi darabokra szakította egy robbanószerkezet. Jeladás volt ez a detonáció. Azt mutatta, hogy élnek, növekednek a Gömbös-féle politikát és következményeit elvető erők, szervezett ellenállásra készen. A robbantást a kommunista párt központi vezetőségének utasítására három főből álló akciócsoport hajtotta végre, egyike a fővárosban Fehér Lajos irányításával működőknek. A csoport vezetője Marót, azaz Padónyi Mihály mérnök volt, taaia Egri János vegyész és Ja- nikovszky Béla mentőorvos, fedőnevükön Véső, illetve Ostor. Az akció részletes leírása ugyancsak Fehér Lajos könyvében található. Tőle tudjuk, hogy a robbanóanyagot a Mik- rokémia egyikJ igazgatójának közreműködésével szerezték. Előre elkészítettek egy kampószerű léc alkalmatosságot, melyre ráakasztották az ötkilós csomagot, hogy a szoborra ne kelljen felmászni. Este Padár,yi Mihály és Janikovszky Béla villamossal ment a tetthelyre. Előzetesen már többször mindent megszemléltek, csak a kedvező pillanatot kellett kivárni. Fél perc volt a végrehajtásra. Janikovszky a járókelőket és a villamost figyelte. Pa- dányi néhány méterre a szobortól egy pádon ült, mellette kabátjával letakarva a robbanóanyag. Halk jeladás, Padá- nyi begyújtja a szerkezetet, néhány ugrással a szobornál terem, a két láb közé tuszkolja a (hosszú lécen lógó) csomagot. Két perc méq maradt a távozásra. Ez elég volt neki, hogy az Erzsébet-hídra felérjen, elvegyüljön a járókelők között. Ott hallotta meg az óriási dörrenést. Sikerült. Az ellenállók ezután még sok nehezebb feladatot is végrehajtottak, sokan közülük a harc áldozatai lettek. Az első nagy akció politikai mondanivalója azonban ma is méltóvá teszi, hogy megemlékezzünk róla. Katonák Kelemen Mihály és Mesterffy Márton kriptájánál