Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-21 / 289. szám
1982. október 21., csütörtök Dunántúli napló 5 „Nem ott van tisztaság, ahol söpörnek../' ~ i , k ^ r Környezetbarát építészeti tanácskozás / Az építőipari .környezetvédők országos tanácskozása kezdődött Pécsett tegnap délelőtt, a PAB székházéban. Kissé szokatlan, de mindenképpen kifejező témát fogalmaztak meg a tanácskozás szervezői: a „környezetbarát építészet" jegyében hangzottak el előadások, folytak viták, tapasztalat- cserék. A tanácskozás feladata, hogy a természeti, környezeti adottságokkal összhangban levő, az energiatakarékosságot is figyelembe vevő módszereket, tervezési, kivitelezési és szabályozási feltételeket tekintsék át, a gyakorlatba való átültetés igényével. Dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettese nyitotta meg a tanácskozást, kiemelve azt a felelősséget, amellyel az ember tartozik a környezetének, azon keresztül a kortárs és az utána jövő generációnak. Mint mondta, különösen érvényes ez az építészetre, amely a természetes környezetbe ágyazódva, azt módosítva döntő befolyású az ember szelemi, flizikai létére. Giltner Andor, az OKTH elnökhelyettese megemlékezett az 1972. évi Stockholmban megtartott környezetvédelmi világkonferenciáról. Az ott elhangzottakból aláhúzta a természeti erőforrások ésszerű felhasználásának fontosságát, s azt, hogy a környezet- védelemnek már a tervezői gondolatnál kell elkezdődnie. Az MSZMP XI. kongresszusának határozatára, valamint az 1976-ban megfogalmazott környezetvédelmi törvényre utalva a legfontosabb feladatcsoportokat így fogalmazta meg: a vizek védelme, a levegő szeny- nyezése elleni küzdelem, a komplex hulladékkezelés és a tájvédelem. Tulajdonképpen ezeket a gondolatokat folytatta Lőrincz József, az ÉVM fejleszési főosztályának képviselője, amikor Tamási Áront idézte: „az emberele azért vannak a földön, hogy otthon legyenek benne". Nyomatékosan hangsúlyozta a lakások, tágabb közösségek humán jellegének erősítését. Gáspár Tibor, a Fővárosi Tanács főosztályvezetője a környezetidegen létesítmények és emberi magatartásformák kölcsönhatásáról, annak káros voltáról is beszélt. Dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára szimbólumnak is beillő aforizmával kezdte előadását: „Nem ott van a tisztaság, ahol söpörnek, hanem ott, ahol nem szemetelnek". Ezt kibontva hangsúlyozta a megelőzést, a környezet rombolását megakadályozó tudatos, tervezői, gazdasági és nem utolsósorban tudatformáló tevékenység jelentőségét. Kifejtette az is, hogy a tettekről nem szabad lemondani még akkor sem, ha azok eredménye csak hosszabb távon jelentkezik. Igaz ennek gazdasági következményei is vannak — amelyeket vállalni kell — de olyan tudati, jogi és egyéb vetületei, amelyeket szintén maximálisan ki kell használni. A kétnapos tanácskozás ma fejeződik be, ennek során több gyakorlati problémát ismertetnek, vitatnak meg. Az ország minden részéből érkezett vendégek megtekintik a ma nyíló, a tértiát illusztráló kiállítást a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, majd Pécs- csel ismerkednek. K. Gy. Kétezer bejelentés négy év alatt Felelősséggel intézni a közérdekű észrevételeket Kemény megállapítósokat tett négy évvel ezelőtt a várost népi ellenőrzés a Pécs városi Tanács építési és közlekedési osztályának a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézésével kapcsolatos munkájára. Vizsgálatuk során többek között megállapították, hogy formálisak a válaszadások, magyarázatként többnyire anyagi források hiányára hivatkoznak, túllépik a 30 napos ügyintézési határidőt. Kifogásolták a folyamatos lakossági tájékoztatás elmaradását és rámutattak a bejelentések nyilvántartásának hiányosságaira is. Mivel a Pécs városi Népi Ellenőrzési Bizottság 1978-bqn meglehetősen negatív képet kapott arról, hogy miként szereznek érvényt az 1977. évi — a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló — I. törvénynek, azért visszatért az osztály ez irányú munkájára és tegnapi ülésén meghallgatta azt a jelentést, ami a feltárt hiányosságok megszüntetésére tett intézkedéseket tartalmazza. A népi ellenőrzés alapvizsgálata óta csaknem kétezer bejelentést kapott az építési és közlekedési osztály. (A jelzések az utóbbi időben emelkedő tendenciát mutatnak.) Nagy részük városgazdálkodási, fenntartási tevékenységre, út-, járdaépítésre, -fenntartásra, forgalomtechnikai felülvizsgálatra, közvilágítás kiépítésre, javításra, parképítésre és -fenntartásra, városképet rontó helyek, illegális szemétlerakóhelyek megszüntetésére, víz-, szennyvíz- és csapadékcsatorna építésre, ároktisztításra vonatkozik. Ezen belül a többség az útügyi ágazatot ériáti. Mind a jelentésből, mind a bizottság tagjainak hozzászólásából az derült ki, hogy az ÉK-osztály dolgozói sokat javítottak a közérdekű jelzésekkel kapcsolatos tevékenységükön. Gondoskodtak a beérkező jelzések pontos iktatásáról, helyszíni bejáráson tekintik át, miként lehetne javítani az adott helyzeten, arra törekednek, hogy a 30 napos határidőn belül minden jelzésre érdemben reagáljanak. A lakossággal való közvetlenebb kapcsolat, a jobb tájékoztatás érdekében rendszeresen részt vesznek a tanácstagi körzetek, a népfront várospolitikai fórumain, minden évben megküldik a tanácstagoknak a tervezett út- és járda-, illetve tavaly óta a lakóház-felújítási, valamint a pincemunkákkal kapcsolatos címjegyzéket. Szintén az eredményesebb munkára ösztönözte az osztályt, hogy az elmúlt időben több párt- és állami fórumon is értékelték a közérdekű jelzések intézésével kapcsolatos tevékenységét. A beszámoló feletti vita azonban azt is tükrözte, hogy a nagymértékű javulás ellenére nem lehetnek elégedettek. A bizottság tagjai közül többen elmondták, hogy véleményük szerint az osztálynak arra kell törekednie, hogy még alaposabb tájékoztatást adjon a lakosságnak, a jelzéseket a tanácstagokkal együtt kellene kivizsgálni, és a bejelentések rangsorolásánál ügyelni kell arra, hogy ne csak szakmai szempontok alapján döntsék el a fontosságot. A bizottság tagjai rámutattak, hogy a közérdekű bejelentések, javaslatok, illetve panaszokkal való foglalkozás milyensége befolyásolja a közhangulatot, épp ezért javasolták, hogy meg kell találni a lehetőséget arra, hogy az év közben jelentkező — az éves tervekben nem szereplő — de a közérdeket szolgáló javaslatokat is megvalósítsák. T. É. Baranya népművészete Óbudán Baranya megye élő népművészete címmel nyílt tegnap.kiállítás Budapest III. kerületében, Óbudán, a „Várkonyi György” Úttörő- és Ifjúsági Házban, dr. Lőkös Zoltánnak, a Központi Sajtószolgálat fő- szerkesztőjének megnyitó szavaival. A művelődési ház nagyobb program keretében kívánja megismertetni az óbudai gyerekekkel hazánk különböző tájegységeinek népniűvéyetét, és ebbe a sorba illeszkedik most Baranya. A Baranya megyei Népművészeti Szövetkezet, továbbá a Háziipari Szövetkezet által kapott kiállítási anyagban használati tárgyak, gazdaq textilanyag, ruhák és asztalneműk szerepelnek, bemutatva a megyében laké magyarok mellett a német és a délszláv nemzetiségek népművészetét is. Új lakóházakat építenek Kölked nyugati szélén kialakított új utca hét másfél szobás otthonában már laknak, a következő — már aszfalttal, vízzel és villannyal ellátott — utcában pedig az elmúlt hetekben kezdtek hozzá az új lakások építéséhez az eddig putrikban élők. Fotó: Schindl József A cigányság helyzete Kölkeden Többségük állandó munkahelyen dolgozik Kölked, a Mohács környéki, 1260 lélekszámú község lakóinak egynegyede cigány, akik jelenleg két telepen, a Dankó Pista-in — 15 család 32 fővel — a Duna-soron — 9 család 34 fővel — és a nem cigány lakosság közé illeszkedve 62 család 231 fővel — tehát a cigánycsaládok 72, az összcigány lakosság 76 százaléka a nem cigány családok közé beilleszkedve él. Mindez annak a tanácsi munkának az eredménye, amit a Kölked városkörnyéki község Középkori falusi templomok Baranya megyében Borsod és Veszprém megye mellett Baranya talán a leggazdagabb a középkor során emelt, falusi templomokban, melyeket most a hetvehelyi műemléktemplomban megnyílt kiállításon együtt láthatnak az érdeklődők. Magyarország 9000 védett műemlékének mintegy harmadát alkotják az egyházi emlékek, és ezek sorában is külön jelentőséggel bírnak az egy-egy tájegységhez simuló, kis falvakban épült, románkori templomok. Mint a kiállítás megnyitó ünnepségén Mendele Ferenc, az Országos Műemlékfelügyelőség igazgatója avatóbeszédében kiemelte, Baranya megye vezetői, valamint a püspökség az elmúlt két és fél évtizedben igen Sokat tettek ezen emlékek helyreállításáért. Ezekbe a munkákba többször a termelőüzemek is bekapcsolódtak, mint például Kővágószőlős műemléktemplomának helyreállításában a Mecseki Ércbányászati Vállalat, azt példázván, hogy ezen emlékek megóvását társadalmunk fontosnak tartja. Hetvehelyen most Panyik Istyán művészi fotói által kilenc baranyai templomot mutat be a kiállítás, Cserkút, Málom, Mánfa, Szilágy, Mecseknádasd, Kővágószőlős, Bakonya, Hetvehely és Nagy- harsány jellegzetes tömegű, szép arányú Árpád-kori emlékeit. a képek mellett bemutatva az épületek történetét is. A helyreállítások jó része éDpen a legutóbbi évtizedre esett. További két műemlék, Kűvágó- töttös és Máriakéménd középkori templomának restaurálásával lesz majd teljessé a hetvehelyi kiállítás. G. O. tanácsa végzett az 1979. február 21-i ülésén elfogadott intézkedési tervében, amit a cigány lakosság társadalmi beilleszkedésének elősegítésére hoztak. A végrehajtás tapasztalatait tárgyalta és a helyszínen győződtek meg az eredményekről tegnap a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága mellett működő cigányügyi koordinációs bizottság tagjai. A községben az elmúlt évek során — az OTP a megyei és a helyi tanács hathatós támogatásával — idén 6 másfél szobás lakás készült el az előzőén noár ugyancsak cigányok által önerőből építettt Arany János utcában. A lakóházak közművekkel ellátottak és beköltözésre vár a főutcán — a tanácsi célcsoportos lakásépítés keretében készített — három egy szoba, hálófülkés szalagház is. A megváltozott körülmények kedvező irányba befolyásolják a kölkedi cigány lakosság mentalitását: d helyi munkaképes korú férfiak 88,6, a nők 55,1 százaléka (megyei átlag 33,4) rendelkezik állandó munkahellyel. Amint azt a bizottság — a helyi tanáccsal egyetértve megállapította — az előrelépés érdekében továbbra is elő kell segíteni a lakásépítést, folytatni a cigánytelepek felszámolását. Ennek végrehajtását azonban a községi tanács teljes mértékben nem tudja magára vállalni, mivel egyre kevesebb azoknak a száma, akik megfelelnek az OTP által nyújtható lakásépítési kölcsön feltételeinek. K t. A nők védelmére Az utóbbi időben újra napirendre került a megszólítás kérdése: minek nevezzük, vagy minek ne nevezzük egymást? Sokan különösnek tartják, hogy tanár urat, bíró urat, doktor urat mondunk — férfi esetében, de ha az említett foglalkozások valamelyikének űzője nő, egyszeriben elmarad az. „úrnő" megszólítás, s helyette csak ennyit mondunk: tanárnő, bírónő, doktornő. Mivel a nő ■szónak megfelelője a férfi, nyilván furcsa volna, ha azt mondanánk: tanórférfi, doktor- férfi stb. Pedig lényegében ezt tesszük, amidőn a nőktől megtagadjuk — legalábbis ebben az esetben - az egyenjogúságot, s megfosztjuk őket attól az „úrnő" címtől, amelyet úr formájában oly bőségesen osztogatunk a férfi nemnek. Vizsgáljuk közelebbről a kérdést! Többeket megkérdezve, azt a választ kaptam, hogy az „úrnő” kifejezés még mindig a régi urizáló, munka nélkül élő, csak önmagukkal törődő, a Herczeg-regények nőalakjaira, az Új Idők asszonytípusaira emlékeztet. Tagadhatatlan, hogy voltak ilyen „úrnők", de bizonyos az is, hogy az ötven évvél ezelőtti „tanár úrnő"-nek éppen úgy kellett okítania az ifjúságot, mint a ma tanárnőjének, aki a modern technika eszközeivel mégiscsak könnyebben szemléltet. Sokak szerint ezért nem helyes kizárni a nőtanárt az előbb említett megszólítási formából, mert úgy tűnnék, hogy ők még mindig „urizálnak” - a férfitanerők, a „tanár urak" viszont nem. Lépjünk be valamelyik pécsi üzletbe! A megszólítás a férfiaknál: uram, a nőknél: asz- szonyom. Ezt írja elő a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott A kulturált eladó című tájékoztató a 12. lapon. És ha elővesszük a Magyar értelmező kéziszótárt, abban a 61. lapon ez olvasható: asszony =■ 1. Férjes, özvegy v. elvált nő. 2. Felnőtt nő. 3. vkinek, vminek az úrnője. Tíz évvel ezelőtt megjelent szótárunk tehát ismeri és azonosítja az asszony és az úrnő fogalmát. Történeti távlatból nézve a kérdést: Calepinus szótára szerint az asszony szó a régi időben megfelelt az úrnő fogalmának. A XVI. századi levelekben, a legelőkelőbb főrendű nőket is csak „asz- szonyom"-nak emlegetik. Kani- zsay Orsolyáról egy udvari ember ekként írt 1542-ben: „Asz- szonyom szerdán igen megnehezedett vala." Régen a királyt „uralták” (szolgáltak rreki), a királynét pedig - ahogy Tinódi írja: „szépen asszonykák” — vagyis: asszonyolták. Bornemisza Péter híres drámájában, az Elektrában a hatalom teljességét az „asszonykodik" szóban foglalta össze 1558- ban. Ha tehát az úrnő szótól még mindig -viszolygunk ott van a régi, magyaros asszony, asz- szonyom megszólítási lehetőség. Igaz, az asszonyom, hölgyeim — megszólításban van talán kevéske bizalmaskodó, közvetlenkedő hang, de miért baj ez? Szónoki beszédekben gyakran hallhatunk ilyen megszólítást: Kedves Elvtársak, Elvtárs- nők! Kedves Barátaim! Nos, mindehhez csak két megjegyzésünk van: az elvtárs szó egyaránt vonatkozik mind a nőkre, mind a férfiakra, s ezért felesleges kétszer mondani. Eléq csak egyszer, miként tesz- szük ezt a ,,barátaim" szó esetében, ahol ha valaki azt is mondaná: kedves barátnőim — nyilván sokan elmosolyodnának. A másik megjegyzésünk: ha a megszólításban szerepel a .barátaim”, miért nem lehet vagy szabad az elvtársakat is ekként szólítani annak, aki párttag: „Elvtársaim!". József Attila ekként mondta: „Elvtársaim! - ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött." TÓTH ISTVÁN
