Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-20 / 288. szám
1982. október 20., szerda Dunántúli napló 5 Vendégek testvérmegyénkbo! A Nemzeti Front Schwerin megyei küldöttsége a vendéglátók társaságában a Széchenyi téren, városnézés közben. Fotó: Szokolai Szigetváron javult a vendéglátás Törökös presszó lesz az Oroszlánban Szigetvár város vendégellátását, a szerződéses egységek munkájának első éves tapasztalatait tárgyalta meg egyebek közt tegnapi ülésén a Szigetvári városi Tanács végrehajtó bizottsága. A testület legutóbb 1975-ben foglalkozott a témával, akkor a hálózatfejlesztés korszerűsítés ütemének meggyorsítására, a kiszolgálások kulturáltságának javítására hívta fel a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalat figyelmét, ugyanis a vendéglátóipari forgalom 60-70 százalékát a vállalat egységei bonyolítják le Szigetvárott. A tegnapi ülésen a testület megállapította, hogy ösz- szeségében javult a vendéglátóipari ellátottság a városban. A vállalat - bár egységeinek száma 11-ről 8-ra csökkent — jelentős szerepet vállal a köz- és gyermekétkeztetésben, s lényegében zökkenő* nélkül oldotta meg a most zárult idegenforgalmi szezonban az idelátogató vendégek ellátását. Beváltak az új szervezeti formák is, a szerződésre kiadott egységekben bővült a választék, az étel-, italkínálat, udvariasabb lett a kiszolgálás, javult az általános higiénia, a tisztaság. Gyakori azonban a fogyasztók megkárosítása. Az árakat és a mérések pontosságát a jövőben a vállalatnak szigorúbban kell1 ellenőriznie. A testület felkérte a vállalat vezetőit a régi Oroszlán Szálló fejújítására, átalakítására és ott a régen ígért törökös presszó létrehozására.-RnéA Schwerin! Nemzeti Front küldöttsége Baranyában / í/ A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának meghívására hétfőn este Pécsre érkezett az NDK-'ból a Nemzeti Front Schwerin megyei Bizottságának küldöttsége. A két testvérmegye népfrontbizottságai között első ízben kerül sor ilyen látogatásra, így a mostani tárgyalások a kapcsolatfelvételt és az együttműködés kereteinek kialakítását szolgálják. A schwerini delegációt, Günter Smolnit, a Nemzeti Front Schwerin megyei Bizottságának titkárát és Peter Buggelt, a Nemzeti Front megyei Bizottságának nemzetközi titkárát kedden délelőtt Pécsett, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának székházában fogadta Krasznai Antal, a megyei népfrontbizottság titkára. A találkozón először Krasznai Antal tájékoztatta a vendégeket a Hazafias Népfront szervezetéről, társadalmi szerepéről, tevékenységéről, valamint Baranya megye településszerkezetéről, gazdasági és kulturális életéről. Günter Smolni, a Nemzeti Front Schwerin megyei titkára tájékoztatójában különösen azokra a mozgalmi feladatokra, akciókra tért ki, ame- .lyek azonosak, vagy hasonlóak a két testvérmegyében, mint például a környezet védelme és szépítése, a társadalmi munkák, a hasznos anyagok gyűjtésé, vagy éppen a kertbarátok és kistenyésztők egyre népszerűbb mozgalmának támogatása. A schwerini delegáció — amely három napig tartózkodik Baranyában — kedden délután Pécs történeti nevezetességeivel ismerkedett. D. I. Kevesebb repceolaj A mezőgazdasági nagyüzemek egyik sikernövényévé vált a napraforgó, a fontos olajos növény termesztésére viszonylag könnyen kötnek szerződést a gazdaságok. Az anyagi feltétel- rendszert ugyanis többnyire kielégítőnek tartják, és hajlandóak széles körű együttműködésre az iparral. A most befejeződött betakarítási szezon tapasztalatai is erre utalnak: például nőtt a bértárolás területe. A termés minősége jó, a készlet elegendő lesz a lakossági igények fedezéséhez és exportra is jut. A gazdaságok a terveknek megfelelően hozzávetőleg 270 ezer hektáron termesztettek olajos növényeket. Azt, hogy számításukat megtalálják, bizonyítja: még az ipar nehézségeinek megoldásában is részt vállalnak. A tavalyinál mintegy 10 százalékkal több terményt tárolnak a helyi raktárakban, miután a gyárak raktárkapacitása az állandó fejlesztés ellenére továbbra is szűkös. A gazdaságok sokat tettek a minőség javításáért. Az ipar illetékesei elmondották: 1982-ben összesen 39 ezer 500 tonna étolajat palackoznak, ebből mindössze 3 ezer tonnányi az a repceolaj, amelyet a háziasszonyok nem szívesen vásárolnak meg. Aránya minden korábbinál alacsonyabb, az ipar termelésének mindössze 7,6 százalékát teszi ki, szemben a tavalyi 13 százalékkal. Divatos kabaré a Ruhaker Társaság őszi-téli modelljei Négy évvel ezelőtt kezdődött a Baranya megyei Könyvtár Ars poetica című sorozata: olyan művészeket hívtak meg ide, akik pécsi vagy baranyai születésűek, vagy valami módon kapcsolódnak a megye, a város kulturális, művészeti életéhez. Mint most, hétfőn este Mészöly Miklós írót. „Nem vérségi, hanem szellemi és baráti szálak fűznek Pécshez”, mondta a bevezetőben a vendég. Szekszárdon született, hamarosan Várkonyi Nándor lett a mestere, ő maga a Sorsunk szekszárdi „tudósítója", és munkatársa maradt a pécsi folyóiratoknak mind a mai napig. Itt bújkált mint szökött katona a második világháború alatt, és itt jelent meg első verseskötete is. Az első könyv a huszonöt közül: versek, novellák, regények, Divatos kabaré. Ezzel a címmel volt látható műsoros divatbemutató tegnap délután a Pécsi Nemzeti Színházban, a Meruker Vállalat, a Ruhaker Társaság, az OKISZ Labor és az ŐRI rendezésében. Egy éve alakították meg az ország ruházati-kereskedelmi vállalatai a Ruhaker Társaságot. Jelenleg 13 kereskedelmi vállalat a tagja, így a pécsi Meruker is. A tegnapi műsornak — amely második bemutatkozásuk volt -, bár szervezője a Ruhaker Társaság volt, a látható ruhák mind a pécsi Meruker Vállalat boltjaiból kerültanulmányok, drámák, mesék. A beszélgetés legérdekesebb része az volt, amikor Mészöly Miklós írói műhelyébe pillanthattunk be. A regény, a novella áll hozzá a legközelebb, mondta, de korunkban gyakori a műfajok jó értelemben vett határsértése. így keletkezett például az Esti térkép: a prózaíró olyan tartalmakhoz jutott, amik csak versben mondhatók el, a „prózán túli szöveg" versszöveggé érett. Mészöly regényei nem cse- lekményközpontúak, inkább az atmoszféra a meghatározó bennük. A beszélgetést Csorba Győző vezette az író jó ismerőjeként, barátjaként, mégis tartózkodóan. Kellemes este volt, két ember tanulságos beszélgetése. G. T. tek a manökenekre. Szakítottak tehát az eddigi hagyománnyal, nem távolról csodált és azután soha többet nem, vagy csak egy év múlva látható ruhákat mutattak be, hanem olyanokat, amelyek az áruházakban máris kaphatók, mintegy keresztmetszetét adta a jelenlegi árukínálatnak. A 8 maneken 48 női és 21 férfi modellt mutatott be. A szabadidőruhák csoportjában legnagyobb sikert a mályvaszínű, bordás szövésű frottír otthoni ruha, és a selyem overall aratta. Közeleg a tél, ezért több kabátot, steppelt anorá- kat láthattunk. Szép volt a Budapesti Kalapgyár sportos panofix felbundája, a legszebb talán mégis a jugoszláv importból származó téliesített, steppelt ballonkabát volt. . A ruhák közül a Budapesti Finomkötött Arugyár kétrészes puha, kötött ruhái voltak a legszebbek, természetes szálból készültek, és ezek képviselték az idei év legfrissebb divatját. A bemutatott ruhák — még az alkalmi jellegűek is — valamennyi nő számára hozzáférhetőek, árban is a közép- fekvésűek közé tartoznak. A bemutatott férfi modellek közül a legszebb volt a Pécsi Kesztyűgyár bordó színű sertésvelúrból készített kabátja. A divatbemutatót körítő műsort Antal Imre és Molnár Margit vezette, közreműködött többek között Medveczky Ilona és tánckara, valamint Komár László és zenekara. S. Zs. Ars poetica-sorozat Beszélgetés Mészöly Miklóssal Rádió mellett... Éjszakai órák... Más városbéli ismerőseim meghívatják magukat jó kis városunk éjszakai mulatójába. „Hova?” A kérdés nem az udvarias érdeklődés jegyében hangzott el részemről, inkább valami belső jajkiáltásként: ugyan hova?! Melyikbe?! Az egyetlen - és valóban tisztességes szórakozóhelyet — a Pannóniát azért mellőztük, mert éppen éttermének vacsoraasztalánál tűnődtünk, hova kéne menni (bár csak maradtunk volna ott...), szóval ismerőseim valami rázósabb falók közé kívánkoztak, megfelelő színvonal keretein belül persze. Jómagam — több egyéb ok mellett már csak az elfogadhatatlan árak miatt sem — nyitottam be az utóbbi időkben éjszakai akármikbe, de amit ezen az estén tapasztaltam, az a legpesszimistább várakozásomat is felülmúlta. Most egy kis kitérővel emlékeztetném az olvasókat azokra a rádióműsorokra, amelyekben a hazai alkoholizmus mint népbetegség kapott elsőségi szerepet. A riporterek társaságában rendszerint nyilatkoztak pszichológusok, orvosok, rendőrnyomozók, ifjúsági vezetők, tanácsi vezetők, fölpofozott feleségek, markecölők, utcalányok, stricik és elítéltek, de valahogy kimaradtak a sorból az üzletvezetők . . . Mintha személyük tabu lenne, mintha az üzletvezető személytelenül mintegy végrehajtója lenne a kereskedelmi — vendéglátó-kereskedelmi - gépezetnek. Kihagyjuk a játékból, szórjuk a hamut egymás fejére, ám akik az üzletnek nevezett szemétdombot közvetlenül irányítják -, a háttérbe húzódnak. Naná, majd nyilatkoznak! Nem az alkoholizmus ellen akarok most „csatasorba" állni, tegye meg helyettem más, úgyis hiába. Engem azok az állapotok háborítanak fel, amelyek fogadják az embert némely helyen. Hogy a felületi látvánnyal kezdjem: egy világvárosi mosókonyha drogéria- rahggal bír ahhoz képest, amilyen elviselhetetlenül1 mocskos némely lerobbant szórakozóhely latrinája. (Mert nem angol vécé.) Használhatatlanok, bűzösek, szellőzetlenek, az ajtók zárhatatlanok, a csempeberendezés piszka gyomrot kavaró. Aztán maga az úgynevezett „szórakozóhely”, a terem, vagyis ahol az asztalok állnak. Soha egyetlen ablakot nem nyitnák ki, mert nyithatat- lanok, mert mintha valami íratlan törvény tiltaná: az istenért, nehogy egy cseppnyi friss levegő eloszlassa a patinás füstöt, emberi kigőzölgést, italszagot. Aztán az igen tisztelt vendégsereg egyike-másika. .. Beleisznak az ember poharába .. . Rádöntik a saját, vagy más poharának tartalmát. . . ülsz és rád támaszkodik, és huzigálja karodat a pult felé, invitál, ha nem mész, elküld a jó rohadt francba . . . Izzadt és bárgyú pofák imbolyognak az asztalok között, mocskosán és az ápolatlanság bűzfelhőjével kunyerálnak tőled egy pohár italt, cigarettát, és ha intesz a pincérnek, hogy takarítsa el asztalodtól ezt a rongyot, akkor a pincér megvigasztal: „Különben rendes fickó ám, csak eqy kicsit bekapott ...!” , A vendég pedig — aki jóhiszeműen — tért be ebbe az izébe . . . mert éppen nem tud aludni, vagy mert éppen másutt szerzett jó kedvét akarja még egy kicsit felfokozni... vagy mert ma este esetleg az anyuka engedélyével kimaradhat egy kicsit a haverjaival . . . szóval időnként — valljuk be - egy kicsit meg is jár az embernek az ilyenféle kikapcsolódás is —, hát most fohászkodik magában: úristen, miért büntetsz engem ezzel a szennyel?! Pedig az üzletvezetőhöz kellene fordulnia, és nenT az úristenhez. A pénzt az előbbi vágja zsebre. Személytelenül. Rab Ferenc Szabadidőruhák, steppelt baikutok
