Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)

1982-10-16 / 284. szám

- Mindennek tudata, gon­dolom, igencsak nyomasztó ér­zés...- Még nem teljesen komp­lett a gépsorunk, a kiszolgáló- egységek hiányoznak, így még nem tudjuk azokat a teljesít­ményeket hozni, amit elvárnak tőlünk. Gond az is, hogy ezek­nek a nagy teljesítményű gé­peknek az alkatrészellátása csak tőkés importból lehetsé­ges. Ezekkel a gépekkel nem lehet úgy bánni, mint a fúróka­lapáccsal, ami ha elromlik, ki­cseréljük. A munka tehát nagy­fokú felelősségérzetet kíván minden dolgozótól, tőlünk, mű­szakiaktól pedig a legjobb szervezési megoldásokat. Tisz­tában kell lennünk azzal, ami nálunk történik, az végső soron modell az új V-ös bányaüzem számára. A kísérleteknek nem szabad túl sokáig tartaniuk, a gyermekbetegségeken gyorsan túl kell esnünk, hogy a jó ta­pasztalatokat minél hamarább át tudjuk adni.- Ez azt jelenti, hogy a IV- es üzemben most a rövid távú feladatokra kell összpontosíta­ni?- Igen, azt kértem, most min­denkinek a napi termeléssel, a termelékenységgel kell fog­lalkoznia, ebben egységes le­gyen a cselekvés. December 31-ig — a megmérettetés ideje. Jövőre aztán, ha jól összefor­rott a vezetés, messzebbre néz­hetünk, foglalkozhatunk a jö­vőnkkel. Több mindent kell ele­meznünk és mérlegelnünk, hogy jó-e a mai szervezeti felépítés, az új fejtési módok mit hoztak a régivel szemben, hogyan ala­kítsuk a gépészeti hátteret, milyen új biztosítási technoló­giákat vezessünk be. * Az üzemvezetői iroda úgy áll, mint az előd, Varga Ernő ide­jében —, ő a Kerületi Bánya­műszaki Felügyelőségen kapott beosztást —, ami a szobát ural­ja, a falnyi bányatérkép, s a szekrény tetején egy hatalmas kőzet, amit amolyan jelképként örökölt az elődtől Varga László.- Hogyan telik egy napja?- A helyzet az, hogy az em­bernek már az előző nap meg kell terveznie másnapját, öt­kor kelek, hatkor indulok a bányába. Az első, hogy meg­nézzük, milyen volt az előző napi termelés. Ez aztán egy kicsit már meg is határozza az egész napi hangulatot. Aztán raport az egységvezetőkkel, a műszaki vezetőkkel, majd utána feljövök az irodába, ahol né- gyen-öten már mindig várnak valamilyen személyes üggyel. Mindenkit meghallgatok, min­den problémával foglalkozni kell, erre kötelez az a jó kol­lektív szellem, ami az üzemben hagyományos. Ha van időm. bányajárásra megyek, meg kell ismerkednem, el kell beszélget­nem minden csapattal, hogy ez a hatalmas üzemi térkép ne csak jeleket, de a jelek, a vo­nalak mögött munkahelyeket, csapatokat és arcokat is fel­idézzen. Délután már egy ha­lom elintézendő anyag vár az íróasztalomon. Most például a bérfejlesztési javaslatunkkal ké­szülök a szakszervezeti bizott­ság elé menni. Akad az üze­men kívül is elfoglaltság, ilyen kor nyakkendőt kell húzni — a nyakkendőt különben az üzem­ben nem szeretik -, ilyenkor tudják, el kell mennem vala­hová, nincs időm átöltözni. * Varga László nős, felesége pedagógus, kislányuk van. Ve­lük sajnos keveset tud lenni. Mit tart eddigi életében meg­határozónak? Tizennyolc éves koráig Szombathelyen élt, nagy­anyja nevelte, hamar önálló­ságot tanult, s az önállósággal élni tudott, örömmel nyugtáz­za, hogy a IV-es üzem is mesz- szemenő önállóságot élvez a vállalattól. Miklósvári Zoltán est azóta betakarították. A be­mutatón a jószemű szakembe­rek 100 mázsára taksálták, s végül is 105 mázsát adott. A másik PIONEER-t, a 3909-est 104 mázsára becsülték, és most adja a 110-et. Ez a két fajta vesz részt a tsz 180 hektáros intenzív programjában, ame­lyet a BKR szisztémája alap­ján indítottak ebben az évben. Ez a meglepően szép, 10 tonnás eredmény nem min­den előzmény nélküli Magyar­teleken. Intenzív programot csak az a gazdaság indíthat, amely három év átlagában már elérte a 6 tonnát. A ma­gasabb tőszóm, a nagyobb szemtermés elérése érdekében hektáronként 2000-2500 forint­tal több műtrágyát, 1000-1500 forinttal több növényvédő szert kell felhasználni. A többletter­mésnek oly módon kell fedez­nie ezeket a pluszköltségeket — sőt, Magyartelek esetében a meszezési, a melioráció fenn­tartási, mélylazítási költségeket is —, hogy a kukoricatermelés a korábbinál lényegesen jö­vedelmezőbb legyen. A szövetkezet megfelelt mindeme követelményeknek, hisz már az intenzív program beindítása előtti 3 évben is hektáronként 7 tonna feletti termést takarítottak be. Az idén vetésterületük 45 száza­lékán összesen 900 hektáron termelik ezt a növényt, s a nem intenzív területeik is ragyogóak. üzemi eredményük várhatóan meghaladja majd a 80 mázsát s így új tagként iratkozhatnak fel a 8 tonnások klubjába. Nemcsak a PIONEER, de a magyar kukorícahibridek is ra­gyogó termést mutatnak. Ezért jövőre már ezeket is bevonják az intenzív programba. A ter­vük az, hogy 1983-ban a szán­tóterületük 65 százalékán, 1200 hektáron termelnek kukoricát. Az évről évre növekvő ter­més megnövelte tárolási gond­jaikat. Tavaly már sebtében felépítettek egy kémesi AGRO­A villogó, sötétbarna szemek értelmet sugároznak, szenvedé­lyességről árulkodnak. Har­mincegy éves, bányamérnök, komoly múlttal az ifjúsági moz­galomban. A Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat IV-es üzemé­nek új vezetőjével ülünk szem­ben. Varga Lászlót, a KISZ volt megyei titkárát, mint mozgal­mi embert közéleti szereplései­ből ismerhetjük. Hol kezdte, végül is honnan és hogyan ve­zetett az út az üzemvezetői székig? Természetesen ez volt az első kérdésünk. Intenzív kukorica­program Magyarteleken Bevált a BKR szisztéma - Meliorált földön 105 mázsa hozam - Olcsón, AGROS/tTOR-ban tárolják ­A dunántúli megyék ku­koricatermelő szakembe­reinek emlékezetes látvány­ban volt részük minap, a tulajdonképpen kicsi, alig 3000 hektáros, korábban csak belvizeiről, súlyos ká­rairól közismert magyarte­leki Vörös Október Tsz ha­tárában. A szövetkezet víz­elvezető árkokkal félszoba, dúlt tábláin, ott, ahol a föld felszíne alatt egy méter mélyen műanyag csövek húzódnak, ezen a vidéken soha nem látott bőségben érlelte be termését két ku­koricafajta; a PIONEER 3901 és a PIONEER 3909- es hibrid. Micsoda fajták! Magyartele­ken a nemesítőjük is megha­tódott volna a látványon. És micsoda szakemberek, akik potenciális termőképességé­ben ki tudták hozni üzemi mé­retekben közel a maximumot. A koraibb, és Így valamivel kevesebbet adó PIONEER 3901­SATOR-tárolót, amibe 250 va­gon termés fér. Most építik a másik két sátortárolót. A há­romban 750—800 vagon kuko­ricát tudnak betárolni. A pony, va nagyon olcsó volt, pár száz­ezerbe került, a három AGRO- SÁTOR összesen alig többe, mint 2 millió forintjába a tsz- nek. Ilyen kapacitású tároló­tér hagyományos építkezéssel 10 milliós költség alatt nem úszható meg. A sátrakban bér. tárolást végeznek a Gabona­felvásárló Vállalatnak. Mire a ponyva tönkremegy - két évet garantálnak, de gyakorlatilag több évet is kibír —, sokszoro­san megtérül a befektetés, A BKR-tanácskozáson több ízben is elhangzott egy mon­dat: hektáronként 5,5 tonna kukoricatermés csak az önkölt­ség fedezésére elegendő, a 6 tonnás termés is kevés ma már az emelkedő árak rekompen- zálására. Tíz tonnánál viszont hektáronként 7500-8000 forint többletjövedelmet hoz a nö­vény. Ezért hirdette meg a ba­jai rendszer is az intenzív programot, amely az idén négy helyen indult be Baranyában, például a szentlőrinci tsz-ben, ahol a magyartelekihez hason­lóan 10 tonnás az eredmény. Vagyis teljes a siker. A magyar- teleki Vörös Okóber Tsz jövőre ezer hektáron ezer vagon ter­mést akar betakarítani, s en­nek előkészítését, s tároló- kapacitással történő fedezését már most megkezdték. A fentiekhez azért nagyon idekívánkozik még egy, az in­tenzív programtól független megjegyzés. Magyarteleken, ahol a tsz egész területét víz­rendezték, és nemcsak levezet­ték a vizet, de duzzasztók épí­tésével megoldották az altalaj­öntözést is, a komplex meliorá­ció valóban jobbá tette a ter­mőhelyi adottságokat. Igaz, a fenntartás költsége évi egymil­lió forint, de art az ugrássze­rűen megnőtt hozamok bőven fedezik. Ebből, mint már oly sokszor, ismét csak azt a ta­nulságot kell levonni, hogy a szakszerűen elvégzett komplex melioráció az egyik legjobban megtérülő befektetés. Rné — A kiskereskedők után a kisiparosok is téphetnének A cél: ezer hektáron - ezer vagon termés Hetvennégyben végeztem Miskolcon, de kapcsolataim Péccsel már korábbra nyúlnak vissza, az egyetemről ide jár­tam nyári gyakorlatokra. Itt ké­szültem fel diplomamunkámra is. A számítógépes szellőztetési hálózat kidolgozására vállal­koztam, ez annak idején új­szerű feladatnak számított. Az egyetem elvégzése után a Kí­sérleti Kutató üzemben kezd­tem el dolgozni, mint aknász, kutatómérnök. Hetvenhatban átszervezés történt, a műszaki fejlesztés közelebb került az üzemekhez, így kerültem én is a IV-es üzembe. Közben het­venhat és hetvennyolc között a Kísérleti Kutató üzem KlSZ-tit- kára voltam, majd 1980-ban a KISZ megyei titkárává válasz­tottak. — Máris kiderült, nemcsak úgy belecsöppent a IV-es üzem vezetésébe ... A mozgalomból hogyan vezetett vissza az út a termelésbe?- Két évig voltam a KISZ megyei titkára, s meg kell mondanom, ez a két év na­gyon sokat adott nekem, a ve­zetéshez jó iskola volt, renge­teg ismeretséget szereztem. Az­tán válaszút elé kerültem. Ma- radjak-e a politikai pályán, vagy a szakmában folytassam? Harminc éves voltam, döntenem kellett a jövőmről. Mondjam azt, győzött a szakmai szere­tet? ... A vállalat központjá­ban kaptam beosztást, mint te­rületi főmérnök. A műszaki fej­lesztéssel foglalkoztam, és sű­rűn kijártam a IV-es üzembe, ahol a két év alatt, amíg tá­vol voltam, nagy változások mentek végbe. * Tudni kell, a IV-es üzem ad­ja a Mecseki Ércbányászati Vállalat termelésének nagyobb hányadát. Ha itt sikeres a munka, netán kudarcot valla­nak, az az egész vállalat éle­tére és gazdálkodására döntő súllyal kihat. Az üzemben az elmúlt években nagyarányú gé­pesítésre, új fejtési technoló­giák bevezetésére került sor, és így a figyelem középpontjába kerültek: vajon az egyre mos­tohábbá váló kőzetviszonyok mellett, kevesebb munkáskéz­zel, de korszerűbb gépekkel milyen teljesítményekre és ter­melékenységre képesek? Tetszetősek a pécsi kiskeres­kedők fa-pavilonjai, amelyek elsősorban a Lvov-Kertváros- ban szaporodnak gombamód: kétségbevonhatatlan, hogy a lakossági áruellátás javára. Más a helyzet a kisiparosok szolgáltatóházaival. Pécsett az elmúlt egy évtizedben mindösz- sze kettő készült el, egy az Uránvárosban, a másik a sport- csarnok szomszédságában. Legalább 10—15-öt kellene nyitni, nemcsak a külterülete­ken, így Vasason, Hirden, Me­szesen, hanem a Harkányi út mellett terjeszkedő új városne­gyedben is, de kevés a tőkéjét befektető kisiparos-vállalkozó. Jelenleg a legújabb a Ivov- kertvárosi garázssor szomszéd­ságában épül: karosszérialaka­tos, autószerelő és -fényező, autóvillamossági szakember ad­ta össze a pénzét. Személyen­ként minimum negyedmilliót. A meszesi kialakítása is javában folyik egy lakatos-alapító irá­nyításával. A harmadiknak a helyét kínálja a tanács és a KIOSZ a Zrínyi utcában, várják a jelentkezőket, például a ci­pészeket, ötvösöket, de a ked­vező ajánlatra eddig semmi válasz. Az összefogás, az üzleti bizalom megteremtése a leg­nehezebb, hogy merjenek közö­sen vállalkozni. Biztosra vehe­tő, hogy csak a kisiparosok tar­tózkodóak e téren, hiszen a vá­rosban sorra alakulna az ön­álló és vállalati munkaközössé­gek, a szövetkezeti szakcsopor­tok, polgárjogi társaságok, mindegyik a közös vállalkozás szép példája. A már működő szolgáltatópavilonok gonddal küszködnek, többen kilépnek és a helyükbe nehezen jelent­keznek újak. Legfeljebb a 35— 40 éves kisiparosok merií a ri­zikót vállalni. Kevés Pécsett a szolgáltatóház A 39-es dandár úti szolgáltatóház Pécsett. Fotó: Läufer László A Pécsi KIOSZ fejlesztési szolgáltató bizottságának új vezetője, a 35 éves Herth Já­nos lehangolóbb adatokat mon. dott. Valószínű, hogy ezekben keresendők a vállalkozástól való idegenkedés okai. A legsúlyo­sabb érv, hogy a szolgáltató- ipar ráfizetéses, de épp ennek a megváltoztatására születtek az állami és banki támogatá­sok, amelyek az utóbbi időben még kedvezőbbek. A tanács telket biztosít, építési tervet szállít, könnyíti a közművesítést, a Kisipari Termeltető Vállalat (KTV) géphitelt nyújt, a bank 100 000 forintra emelte a köl­csön összegét, a külterületen beruházók pedig bizonyos ideig adókedvezményben részesülnek. Mégsem sikerül mozgósítani a másfél ezer kisiparost, hogy a nagyon fontos bútor-, cipő-, háztartásigép- és fűtőberende­zés-javításban, a fodrász szak­mában legalább szolgáltatóházi közösségeket alkossanak. Sokak szerint a fent említett 100 000 forintos hitel kevés, aminek legalább a háromszo­rosára lenne szükség. Vagy a külterületen indulók adókedvez­ményét a belvárosi szolgáltató­ház-alapítókra is kiterjeszthet­nék, mert a magas adó „lefé­kezi” a vállalkozókedvet. Egy műhely ma minimum negyed- millióba kerül, de aki komo­lyabban berendezi és viseli a közös létesítmény kialakításával járó költségeket, az említett összegnek a duplájával szá­molhat. A Megyeri úti szolgál­tatóház-építők egy műhely léte­sítésére 500—600 000 forintot fordítottak, pedig kalákában építették. Ekkora befektetés va­lóban lassan térül meg, mégha népszerű is a megrendelők kö­rében a kisiparos. Inkább műhelyt bérelnek jó­val olcsóbban, például a nyug­díjba vonult kollégák valamelyi­kénél, hisz a legtöbb „nyugdi- jas"-műhely végleg bezárt. Azonban nem tudnL hogy hány hever parlagon, ezért fel kelle­ne mérni, hogy az olcsóbb be­ruházást választó kisiparosok helyet találjanak. További meg­oldás, ha a szövetkezeti laká­sok alagsorában lehetőség nyí­lik mind több műhely berende­zésére. Nem becsülhetjük le a kevés pénzt igénylő megoldáso­kat, ha a beruházási költségek ennyire megemelkedtek. Emel­lett még kedvezőbb állami fel­tételekre van szükség, hogy a kisiparos vállalkozókedv teljes­ségében kibontakozhasson, és sikerüljön elérni, hogy a rokon­szolgáltató szakmák egy köz­pontba települjenek, könnyebb legyen közöttük az együttműkö­dés. S természetesen a megren. delő is tudja, hol iS keresse ezeket. Igaz, hogy jópáran nem tud­nak a szolgáltatóház-építési le­hetőségekről, ami a népszerűsí­tés, a felajánlás hiányosságait bizonyítja. E vonatkozásban töb­bet tehetne a pécsi Városi Ta­nács és a Pécsi KIOSZ. Csuti János HÉTVÉGE 5. Űj üzemvezető a IV-es bányaüzem élén Varga László bányamérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom