Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-16 / 284. szám
Kopott gumik, sebességtúllépés, baleset Fokozott közóti ellenőrzés Baranyában A fokozott ellenőrzési hónap keretében nagy közlekedési razziát tartott a rendőrség, Volán és MÁV-szakem- berek, a KPM autófelügyeletének, valamint önkéntes rendőrök bevonásával. Az újpetrei úton nagy zajjal Trabant halad előttünk: az ok a hátsó kipuffogó dob leszakadt. Nem az enyém a kocsi, védekezett a vezető. Galbavy József, r. százados elmagyarázza, hogy így akkor sem vehet részt a közúti forgalomban s felhívta a figyelmét, hogy a hibát haladéktalanul hárítsa él. Újpetre határában a íkörzeti megbízott rendőr az újpetrei termelőszövetkezet üzemrendé- szével, — aki önkéntes rendőr is, — ellenőrzi a gépjárműveket. A tsz egyik IFA tehergépkocsiját állítják meg, melynek bal hátsó gumijai szinte teljesen simák. Leállunk Gyulám, mondja az önkéntes rendőr ilyen gumival nem szabad közlekedni. Egy Barkas következik. — Már az előbb ellenőriztek, — panaszkodik a gépkocsivezető, — a menetlevelet nem találták rendben. Galbavy százados megnyugtatja, hogy ha messze megy még számíthat néhány ellenőrzésre. Közben az URH-rádión halljuk, hogy délelőtt egy személygépkocsi busszal ütközött, majd megállá's nélkül elhajtott a helyszínről. A rendszám megvan, a nyilvántartóból előkeresik a tulajdonos nevét, s egy járőrkocsi már indul is Mágocsra, a lakására. A Villány helységnévjelző tábla előtt egy öreg Gaz próbafékezést végez. A fékek nem éppen hibátlanok, a kocsi keresztbe áll az úttesten. A rendőrök leszedetik a vezetővel a rendszámtáblát, így egy métert sem mehet tovább. Siklóson egy Lada kanyarodás előtt elfelejti használni az irányjelzőjét, a figyelmeztetés nem marad el. Az URH-án értesülünk, hogy a járőr megtalálta a busszal ütközött kocsi tulajdonosát, aki azt állítja, hogy miután hazatért, fogyasztott alkoholt. Utasítás: a kocsihoz ne nyúljon, s másnap reggel menjen be a közlekedési osztályra, Pécsett elidőzünk a Saro- hin, Egri, Lahti utcák találkozásánál. Ebben a kereszteződésben az elmúft hónapök- ban sok baleset történt. Hogy miért? Nehéz valamennyi okot csokorba szedni, de tény, hogy ez a csomópont korsze rűtlen, az egyre nagyobbodó forgalomnak mind nehezebben felel meg. Galbavy százados mondja, hogy javasolták a forga lom szervezőknek, hogy a harkányi forgalomirányító lámpát helyezzék át ide. A 6-os úton a lámpák nagy része ugyan irányította a forgalmat, de ahol nem, ott irdatlan nagy volt a káosz. S hogy a sárgán villogó berendezések mekkora baleset- veszélyt okoznak, bizonyíték, hogy a Páfrány utcai csomópontban percekkel odaécke- zésünik előtt ütközött két jármű. Valóban ideje lenne most már ezt a lámpakérdést helyre tenni Pécsett! Rádión értesülünk arról, hogy a Tüzér utca—Építők útja találkozásánál egy Wartburg és egy kis Polski karambolozott. A helyszínen siralmas kép fogad: a sérülteket ákkor szállítja el a mentő, az aszfalton üvegcserepek, lómpabúrák hevernek, a két autó alaposan összetörve áll a járdára felcsúszva, illetve az út közepén. A Wartburg vezetője mondja: — Az Építők útjáról jöttem, teljesen kikapcsoltam, s nem álltom meg az elsőbbségadás kötelező táblánál, s nekihajtottam a Polski Fiatnak. Nem tudom, hogy tehettem ilyet... Három Trafipax mérte, hogy a járművek az előírt sebességgel haladnok-e. Az egyikben Cziaa László főtörzsőrmester nézi a sebességkijelzőt. — Eddig 2400 forinttal bírságoltuk meg a gyorshajtását, a sebességi „csúcsot” egy személygépkocsi tartja, amely a megengedett hatvan helyett 85 kilométerrel száguldott. Erről fénykép is készült. Roszprim Nándor Védelmünkben — védelemmel Milyen célokat szolgált a Pajzs ’82? Hatalmas és hihetetlenül korszerű haditechnika vonult fel a Varsói Szerződés hét tagállamá- nqjc részvételével megtartott Pajzs ’82 hadgyakorlatán. A külső szemlélő, a megfigyelő — mint e sorok írója — számára minden bizonnyal ez volt az első olyan tényező, amelyre fel kellett figyelnie. Emlékszem korábbi - a Wltava, a Pajzs 72, a Pajzs 76 - ilyen nemzetközi hadgyakorlatokra, amelyeken ugyancsak a Varsói Szerződés több tagállamának hadseregei vettek részt, de egyikük sem alkalmazott ilyen széles körben, valamennyi fegyvernem felvonultatásával haditechnikai eszközöket. Még a legutóbbi, a Pajzs 79 hadgyakorlat sem, amelyet nálunk, Magyarországon tartottak, pedig itt négy ország szövetséges erői vonultak fel, És nemcsak azért voltak azok kisebb technikai jelentőségű gyakorlatok, mert hazánk fekvése miatt nem lehetett bevonni például a tengerészeti erőket. Más oka van a mai védelmi demonstrációnknak. A világhelyzetben megtalálható az oka, hogy Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió a Varsói Szerződés tagállamaiként 1982-ben a korábbinál miért mutattak meg többet abból, amijük van. Ez a gyakorlat természetesen régóta szerepelt az egyesített fegyveres erők kiképzési tervében. Ilyen gyakorlatot nem is lehet máról holnapra megtervezni. Méreteit, az elképzelt katonai feladatok törzsbeli felvázolását, a gyakorlatoztatni kívánt haditechnikát már jóval korábban eldöntötték a főparancsnokságon. Nem volt ismeretlen a főparancsnokság előtt, hogy a NATO ugyanerre az időszakra sohasem látott méretű hadgyakorlatot tervez, amely északon, a skandináv államokban kezdődik, s Anglián, Spanyolországon, majd Olaszországon át, térben lehúzódik délre, Törökországig és időben a késő őszi időszakig. Okkal adtak tehát a Varsói Szerződés bulgáriai hadgyakorlatának feltételezett céljául olyasmit, ami a saját csapatok előtt is, az egész világ előtt is érzékeltette, hogy védelmi rendszerünk védelmi gyakorlatot tart. Nyilvánosságra is került, hogy a gyakorlat a következő elképzelés jegyébe'n zajlott: Kelet- és Dél-Bulgáriának jelentős részét foglalták el ellenséges csapatok, s ezeket kell a szocialista szövetséges erőknek visszaszorítaniok Észak-Bul- gária, tehát a szárazföld felől, valamint a tengerről hídfőállás elfoglalásával, továbbá a levegőből, ejtőernyős-deszantok segítségével. Védelem volt ez a javából, ami természetesen támadásba ment át. A Varsói Szerződés hadseregeinek szótárában sem ismeretlenek ugyanis az olyan fogalmak, mint a támadás vagy az előrenyomulás. Tehát a mi csapataink is támadnak, a különbség azonban igen lényeges az ellenség koncepcióival egybe- _ vetve. Védelmi szövetség a miénk, s a mi fegyveres erőink csak akkor fognak támadni, ha agresszió érte őket, hazájukat, területüket. Mi megtagadtuk az atomfegyverek bevezetésében is az első csapás alkalmazását, mi csak a visszacsapás jogával élünk. A mai NATO stratégiai tervekben — „a szocializmus terjeszkedésének megállítására", mondják — az agressziót, a fegyveres támadást is elfogadják, sőt, a szocialista rendszer megsemmisítését. S hogy ezek a fogalmak az USA-ban, a NATO- ban nagyon is közkeletű fogalmakká lettek, s hogy a NATO egész stratégiai rendszere élesen átállt, idomult az ilyen elképzelésekhez, azt nagyon pontosan megfogalmazta az idén az Egyesült Államok jelenlegi hadügyminisztere, Caspar Weinberger, akinek ilyesfajta koncepcióit - talán véletlen, talán nem — éppen szeptember folyamán hozta nyilvánosságra a Le Monde egyik melléklete. Michael T. Klare, a washingtoni Politikai Tanulmányok Intézetének kutatója szellőztette meg a Le Monde különszámában Weinberger néhány olyan zárt- titkos ülésen elhangzott kijelentését, ami nagyon is jelzi, hol tart szovjet-ellenességben a jelenlegi amerikai adminisztráció. Reagan elnök a NATO legutóbbi csúcsértekezletén már odáig ment, hogy kijelentette: „az Egyesült Államok és a Szovjetunió háborúban áll.” Nos, ennek jegyében növelik csillagászati méretűvé a hadi költségvetést, a haditechnika fejlesztését, hogy — a jelenlegi erő-egyensúly helyett — fölényt vívjon ki magának' az Egyesült Államok. „Weinberger eltökélt szándéka, hogy egyidejűleg növeli és korszerűsíti az amerikai atomfegyvertór három tényezőjét, az MX interkontinentális ballisztikus rakétát, a Trident 2-t, vagyis a tengeralattjárókról indítható nagy hatótávolságú rakétát, valamint a B—1 interkontinentális bombázót. A Pentagon szárnyasrakéták ezreit fogja beszerezni és közép ható- távolságú rakéták új nemzedékét telepíti Európába. Azért, hogy biztos lehessen abban, hogy az Egyesült Államok képes elhúzódó atomháborút viselni, Weinberger új föld alatti főparancsnokságot és új ellenőrző berendezéseket is fel akar állítani. Mindez további 150— 200 milliárd dollárba kerül. Az Egyesült Államok felkészült arra, hogy bármilyen típusú elhúzódó háborúban győzzön. Növelni akarja tehát az amerikai erők létszámát és jobban fel akarja őket szerelni, mint ahogy vannak. A jelenlegi erőket további 10, egyenként 20 ezer emberből álló — hadosztállyal kell növplni a földi erőben és a tengeri gyalogos egységeknél, további nyolc repülőgép-anyahaját és ennek kísérő egységeit kell beállítani, s 14 harcászati, harci repülőosztályt kell felállítani. Ez az erőfeszítés közpénzek tömegméretű befektetését igényli, vagyis a következő 6-7 évben összesen mintegy 2500 milliárd dollárt jelent, egyben feltételezi a sorkötelezettség valamilyen formában történő visz- ■szaállítását" — idézte Michael T. Klare Weinberger elgondolásait. Az USA hadügyminisztere persze tudja, hogy odahaza is, a világ más tájain is nagy ellenállásba ütköznek ezek az iszonyatos tervek és terhek. Ezért is írt magyarázkodó levelet Európa, Ausztrália és Amerika 40 újságjának Washington nukleáris stratégiájáról, hadi- technikájának fejlesztéséről. Erre válaszolt a Die Zeit-ben Theo Sommer, a jeles nyugatnémet publicista, aki a hetvenes évek első felében a Bundeswehr stratégiai tervezőrészlegének vezetője volt. Sommer visszautasítja azt a képtelenséget, hogy az Egyesült Államok lemaradt a Szovjetuniótól haditechnikájának fejlesztésében. Ezt tények- kel-számokkal bizonyítja, maid megállapítja: „Az Egyesült Államok még mindig tekintélyes erőt élvez ama kilencezer hadászati atomfegyverével, amely potenciált, az új fegyverkezési programok segítségével még tovább akarják bővíteni. Másrészt az amerikai hadászati robbanófejek száma meaháromszorozó- dott az utóbbi 10—12 év folyamán, amióta egvazon hordozóra több robbanófej felszerelésének technikáiét bevezették. És miért is ne zárkóznának fel a szovjetek, ahogyan mindig is tették, ha Amerika megelőzte őket? Történt ez legutóbb a több robbanófejes technika vonatkozásában, ám hamarosan a cirkáló rakétákat illetően is, amelyeket ön most ezrével akar hadrendbe állítani! Az amerikaiak lépnek egyet, a keleti szuper-hatalom szintén lép egyet a nyomukban - indokolt emiatt rossz szándékkal vádolni a szovjeteket? Soha nem ötlött fel önben, hogy szovjet kollégája, Usztyi- nov védelmi miniszter, bízvást beszélhetne az ön szavait kölcsönözve az amerikaiak hadászati fegyverkezéséről: »Egyre több atomfegyvert gyártanak, oly nagyszámban, amely messze elmegy az elrettentés következményein« ?" Mindezek fényében ítéljük meg, indokolt-e ennyi tudást- energiát-pénzt fektetnie a haditechnikába a Varsói Szerződés tagállamainak? Úgy vélem, nem lehet más válasz, mint amit az önvédelem reflexei diktálnak. Ránk kényszerített tempó ez, amelytől szeretnénk szabadulni, de legalább csökkenteni. A Szovjetunió nem egy békejavaslata igazolja állításomat. De olybá tűnik, a mai világ bonyolultabb, ellenfeleink szándékai sötétebbek annál, mint amit szeretnénk. De még így, ennek tudatában is biztosak lehetünk abban, hogy erőink keltőek ma is, azok lesznek o jövőben is, az agressziót vissza tudják verni, az agresz- szor kezét le tudják fogni. A Pajzs ’82 hadgyakorlat valóban az új, a legkorszerűbb technikai eszközök bevetésével zajlott. Szólhatnánk például a MÍG 27-es repülőgépekről, amelyek háromszoros hangsebességet érnek el, fedélzeti fegyvereik olyanok, hogy a pilótának csak észlelnie kell radarernyőjén az ellenséges célt — sőt célokat — s megnyomva egy gombot, a számítógépek-műsze- rek már mindent elvégeznek, a támadó repülőgépek megsem- misítéséia. De említhetnénk a T—72-es harckocsit is, amely lézerirányítású rendszereivel kétségkívül a világ legmodernebb harckocsija. Vagy itt vannak azok a tengeri partraszállító légpárnás hajók, amelyek vizen is, sőt a szárazföldön is — megfelelő körülmények meglett — 120 kilométeres sebességgel közlekednek. Napjaink stratégiai terveit, s kivitelezését alapvetően befolyásolja a rádió- technika fejlettsége, hiszen a felderítéstől a modern harceszközök irányításáig óriási szerepet kapott az „éter", a rádióhullám. Gondoljunk csak egy rakétára — s ma már a kézirakéták is ilyenek —, amelynek testébe olyan rádiólokációs rendszert építettek, ami nemcsak a cél felderítésére képes, hanem annak követésére, fizikai és egyéb cseleinek az ellensúlyozására is. Folyton háborúról esik szó e sorokban, holott irtózik tőle, be- leborzong minden józan ember. Mégis, azoknak, akik hivatásul választották és kapták a „fegyverforgatást”, állandóan együtt kell élniök a háború fogalmával és mindazzal, ami ehhez kapcsolódik. Együtt kell élniök, vagyis gondoskodtok kell arról, hogy az erőegyensúly ne billenjen el, fennmaradjon, s a szocialista országok hadseregeinek eszközökben és tudósban meglegyen mindaz, ami közösségünk védelméhez szükséges. Mert csak ez lehet a biztosítéka annak, hogy ne szabaduljanak el a NATO-ban mind gyakrabban megnyilatkozó alantas szándékok. Ellenkezőleg: a józan észre apellálva sor kerülhessen a fegyverkezés megfékezésére, a valódi leszerelésre. Szabó László
