Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-17 / 255. szám

Dunántúli ílQPlo 1982. szeptember 17., péntek A társadalmi közvélemény érdeklődése az időszerű gazdasági és gazdaságpolitikai kérdések iránt egyre élénkebb. Biztos, hogy mind az 1968-as reform, mind pedig a hetvenes években elkezdődött és napjainkban is erősen ható világpolitikai és világgazdasági jelenségek alapot adtak az ilyen irányú érdeklődés kibontakozásának, de — különösen 1978-tól — a magyar gazdaság eredményei és problémái önmagukban is megha­tározó jelentőségű tényezőt alkotnak. Három év mérlege Az 1982-es év derekán szá­mos állami és politikai vezető vonta meg az 1979—81 -es évek mérlegét, többen igyekeztek ki­jelölni a jövőben követendő út alapvető jellemzőit. Talán nem lesz érdektelen, ha e hasábo­kon újólag átgondolásra kerül gazdasági mechanizmusunk né­hány kérdése azzal a céllal, hogy esetleg sikerül hozzájárul­ni az útépítésnek ahhoz a sza­kaszához, amelynél talán a szükségesnél több nehézséggel jár a munka. Havasi Ferenc a Központi Bi­zottság júniusi ülésén például úgy fogalmazott: „Az eddig végrehajtott változtatások azon­ban még korántsem elégsége­sek ahhoz, hogy a gazdálkodó szen/ezeteket a szükséges mér­tékben ösztönözzék és kénysze­rítsék a nemzetközi követelmé­nyekhez való igazodásra. A kor­mányzati szervek egyik kiemelt leiadata a következő években, hogy gazdaságirányítási rend­szerünk komplex fejlesztését - a bevált alapelvekre támasz­kodva és a magasabb szintű kö­vetelményekhez igazodva - elő­készítsék és a gyakorlatban megvalósítsák ... A pártszenrek és -szervezetek fontos feladata segítséget adni a külgazdaság­orientált kereslethez igazodó gazdasági munkához, megte­remteni ennek politikai feltéte­leit. a felelős vállalkozásokhoz szükséges alkotó léqkört. A ve­zetők kiválasztásánál... ezeket a szempontokat messzemenően érvényesíteni kell." Hetényi István pénzügyminisz­ter néhány héttel ezelőtt a Népszabadság hasábjain így fogalmazta: „A gazdasági kihí­vás komplex és hatásos választ igényel. Az. irányítás összetett folyamata nem szűkíthető le .a szabályozásra, hanem olyan mindenirányú társadalmi-gaz­dasági hatásokat kell erősíteni, amelyek segítik a "dolgozókat, hogy képességeiket a tartós és nehéz feladatok megoldására minden ponton az eddiginél jobban kifejthessék." Ellentmondásos helyzet A hetvenes évek végén ho­zott döntés, amely hitet tett a reform szellemének feltámasz­tása mellett, sok tekintetben el­lentmondásos helyzettel találja szemben magát. Az ár, költség, nyereség közgazdasági kategó­riái a támogatások és kivétele­zések tömeges elszaporodása miatt a vállalati szféra szemé­ben csaknem teljes hitelüket elvesztették. A beruházási szfé­rában a legritkább esetben volt 1968— 1972 1972­1975 1976— 1978 1979­1981 1982 Helyzetelemzés II I—II A jövőbeni utak kijelölése 1 1—2 Havasi Ferenc már hivatko­zott beszédében több helyen is alátámasztja a fenti, talán egy kissé elvont sémát. Néhány ki­ragadott idézet: „1974-75-ben csak részben ismertük fel a megváltozott világgazdasági helyzet gazdaságunkon gyako­rolt nagy horderejű befolyását és az abból adódó feladato­kat." „A teendők felismerésének folyamatában fontos állomás volt oz ötödik ötéves terv 1975. évi kidolgozása, elfogadása ... De még ez a dokumentum sem iórta le' teljes körűen és elég FORDULÓPONT ELŐTT? Gazdasági mechanizmusunk időszerű kérdéseiről Más szereposztás kell harmónia a kockázat-felelős- ség-döntés-finanszirozás kate­gória-négyes között. A korábbi tervalkuk helyébe lépő úgyne­vezett szabályozóalkuk során mind a központnak, mind a vállalatnak alkalma van leta­pogatni a másik fél által kívá­natosnak tartott cselekvési me­zőket, s ez különösen a válla­lat, még pontosabban a válla­lati vezetés számára létkérdés. Az alkuk szervesen kiegészül­nek operatív konzultációkkal, így óhatatlanul egyéni, szemé­lyes indítékok is szerepet kap­hatnak a vállalati és a köz­ponti érdekek megfogalmazá­sában. Ez elősegíti a szervezeti rendszer elemei közötti kapcso­latok megmerevedését, az alá- és fölérendeltségi viszonyok megszilárdulását. A lényeg azonban az, hogy a vállalatok és az ágazatok egyaránt ma­guk előtt látnak egy jól beha­tárolható cselekvési mezőt, amelyet — az esetleges módosí­tó, változtatást igénylő körül­ményekkel is számolva - szinte kockázat nélkül be lehet járni, anélkül, hogy kényszerítő erő mutatkozna a határok vala­milyen irányú áttörésére, vagy egyszerűen elhagyására. Más oldalról is meg kell kö­zelítenünk ezt a problémakört, mégpedig a gazdaság és a politika viszonyát boncolgatva. A magyar mechanizmus — no­ha a szocializmus általános alapelveire épült fel — elsősor­ban a KGST tagországokhoz vi­szonyítva számos sajátossággal, néhány területen pedig úttörő kezdeményezéssel bír. így ter­mészetes, hogy a gyakorlatban előfordulhatnak olyan döntések, amelyekről később kiderül, hogy tartósan nem állják meg helyüket. Cselekvési lehetőségek Véleményem szerint a gaz­dasági helyzetelemzés, a jövő­beni utak kijelölése négy-négy féle módon fogalmazódott meg eddig szocializmus-történe­tünkben. A gazdasági helyzet- elemzés területén: I. helyzet- elemzés a tökéletességbe vetett hitet sugározza. II. Átmenetinek tartott hibák, problémák elis­merése. III. Többé-kevésbé fel­ismert problémák nem teljes ok­sági elemzése. IV. Kritikai elem­zés. A jövőbeni utak kijelölése­kor: 1. Változtatásra nincs szük­ség. 2. Néhány helyen finomí­tás, kozmetikázás, a problémák azonnali megszüntetése. 3. Né­hány minőségi elem cseréje a rövid távú siker reményében. 4. Alapos reformok előtérbe he­lyezése, stratégiái gondolkodás. 1968-tól napjainkig hazánk gazdasági mechanizmusára a következő jellemzőket fogal­mazhatjuk meg: lemző állapothoz. Akkor három cselekvési lehetőség kínálko­zott elvben: a) visszatérés a központi irányítás módszerei­hez, b) visszafogott gazdásági növekedési ütem a külgazdasá­gi egyensúly helyreállítása és az életszínvonal megőrzése mel­lett, c) közepes gazdasági nö­vekedési ütem, offenzív külgaz­dasági politika, iá műszaki fej­lődés vívmányainak beültetése a magyar gazdaságba hitelék segítségével, a vállalati szer­vezetek és á dolgozók teljesit- ményközpontúságának erőteljes növelése mellett. Mint ismeretes a b) változat került-elfogadásra, tegyük rög­tön hozzá, átmeneti jelleggel. Ma is lényegében három vál­tozat kínálkozik elvben: 1. Visszatérés a központi irányí­tás módszereihez (a): 2. A je­lenlegi gazdaságpolitika válto- zatlanul hagyása (b): 3. Átfo­gó, minden alapvető területre kiterjedő gazdasági reform. Az első változatot a gazda­sági és politikai vezetés elvetet­te, és napjainkban alighanem megoszlanak a vélemények o 2. és 3. változat között — leg­alábbis a végrehajtás konkrét módját illetően, hiszen elvt * a többség a 3. változat mellett teszi le voksát. Az átmeneti korszak vége? Miért nem folytatható las­san már a rövid távú gazda­ságpolitika szintjén sem a je­lenlegi • mechanizmus. amely rendkívül nehéz időszakban vizsgázott jól, tette meg köte­lességét? • Először is egy formai érv: ez a gazdaságpolitika eleve átmenetinek, rövid távúnak lett meghirdetve. O A meghirdetéstől függet­lenül: ezekben az években eredményeinket elsősorban a belföldi felhasználás visszafo­gásával és az elosztási viszo­nyok megváltoztatásával értük el, ezek a lehetőségeink rend­kívül végesek és kimerülőben vannak. (Elégséges például az életszínvonalpolitika és a bel­politikai stabilitás viszonyára, vagy pedig a készletfelhalmo­zás újbóli emelkedésére utal­ni, de folytathatnánk a példák sorát.) • Nem sikerült - és nem is sikerülhetett - a termelési szer­kezet számunkra kedvező meg­változtatása, a termékek minő­Statisztikai jelzőtábla A KSH Baranya megyei Igazgatósága jelenti: AZ ANYAGI AGAKBAN FOGLALKOZTATOTTAK ÁTLAGOS ÁLLOMÁNYI LÉTSZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA II—III III—IV. IV. 2 3—4 3—4 mélyen a növekedés és az egyensúly közötti — a magyar gazdasággá érvényes — össze­függéseket." „A Központi Bi­zottság 1977. október 20-i hatá­rozata ... Kissé felülértékelte lehetőségeinket a külső pénzügyi egyensúly megteremthetőségé- ben és a gazdasági növekedési ütemben, valamint a népgaz­daság jövedelemtermelő ké­pessége tokozhátóságának üte­me tekintetében." A napjainkban kialakult hely­zet egy tekintetben rendkívül hasonlít az 1978 végére jel­ségének és a termelés műszaki színvonalának, továbbá a gaz­dálkodás hatásfokának emelé­se. • A versenyárrendszerrel (ha az a maga belső felépítésében ellentmondásos is, gyakorlatá­ban pedig mindenképpen az), a vállalkozási szellem élesztge- tésével egyik oldalról késztet­tük ugyan a gazdálkodó szfé­rát jobb eredmények elérésére, másik oldalról viszont, ahogy Havasi Ferenc is megállapí­totta, időnként „gazdaságirá­nyítási rendszerünk jellegében nem teljesen illeszkedő eszkö­zök alkalmazására is rákénysze­rülhetünk", és rá is kényszerü­lünk, elegendő itt az 1982 nyarán hozott rendelkezésekre utalni, amelyek — nyilván nép- gazdasági érdekből — újabb durva beavatkozást jelentenek a gazdálkodó szféra életébe, pl. a nyereségadózás, a fej­lesztési alap több oldalú korlá­tozása területén, és így a vál­lalatok szinte tudathasadásos állapota — vállalkozz, gondol­kodj stratégiában, ugyanakkor számítanod kell operatív be­avatkozásokra - aligha tart­ható fenn hosszú távon. • A bérszabályozás vissza­húzó kötöttségeit még ilyen visszafogott növekedési ütem mellett is fel kell oldani. A sor persze folytatható, de nem ez a cél, hiszen az eddi­giek is bizonyítják, hogy a 3. változatot kell választani, hi­szen a sorozatos „mennyiségi” változtatások nem hozhatnak kedvező fordulatot akkor, ami­kor a külső és belső körülmé­nyek változási üteme igen gyors. Újabb reform előtt? Úgy gondolom, hogy amikor a 3. változatot választjuk, ak­kor a szocialista gazdaságirá­nyítás alapkérdései közül há­romra mindenképpen határo­zott választ kell adnh 1. Hogyan szabályozza a tár­sadalom a jövőben a munka­erő-gazdálkodás központi és vál­lalati feladatait, mik lesznek a bérszabályozós elvei? 2. Mekkora lesz a pénz kör­forgásának szabadságfoka, az­az — szaknyelven — mennyire lehet monetarizált a magyar gazdaság? 3. Fenntartható-e a központi ellenőrzés jelenlegi szintje és kiterjedtsége, ha a vállalkozá­sok (teljesítményközpontúság) határozott erősödésével számo­lunk? A kérdésekre úgy és olyan erősséggel kell válaszolni, hogy szocialista gazdaságtörténe­tünkben először sikerüljön meg­változtatni a társadalom sze­replőinek mind ez idáig bár­milyen szabályozókat hatásta­lanítani vagy a maguk arcára formálni képes viselkedési me­chanizmusát, reagálási szabá­lyosságait. (Tehát ne legyenek jól belátható cselekvési mezők, ne hivatkozhassanak vesztesé­ges vállalatok arra, hogy a központtal együtt született a gazdaságtalan beruházási dön­tések sora, ne legyen ellent­mondás a „Kiváló Vóllalat”-i cím és a tényleges teljesítmény között egyetlen esetben sem, minimális legyen a személyi összefonódások lehetősége és így a szervezeti rendszer meg­merevedése: ne legyen mód sem központi, sem vállalati szinten a mindenkori szabályo­zók hullámtörő sávként történő gyengítésére, hatástalanítására, a bérek a mainál lényegesen jobban fejezzék ki a teljesít­ménykülönbségeket stb.) Csak így remélhetjük, hogy nem az elosztási, hanem a termelési szférában is képesek leszünk mindenkori gazdaság- politikai céljaink megvalósítá­sára. Mindezek szükségszerűen azzal járnának, hogy a társa­dalomban az alá-fölérendelt- ségi viszonyok és mellérendelt­ségi viszonyok (partnerjellegű kapcsolatok) aránya az utób­biak javára módosulna. Ameny- nyiben a tőkék elosztását és átcsoportosítását a mainál erő­teljesebben piaci alapokra he­lyezzük, és így a vállalati, vál­lalkozási önállóságnak na­gyobb teret adunk, természe­tesen erőteljesen megnöveke­dik a népgazdasági és vállalati szintű kockázat egyaránt. De vajon nem ugyanolyan kocká­zat a jó munkát végző vállala­toktól — azok tűrőképességét veszélyeztetve — és az ott dol­gozóktól „terven felül” pénzt, és mondjuk, tőkét kivonnia tar­tósan veszteséget hozó gazdál­kodó szervezet állandó megse­gítésére? Az elmúlt évben — ár. Varga György adatai sze­rint — 36 veszteséges nem me­zőgazdasági szervezet 4,5 mil­liárd forint veszteséget termelt, ötszörösét annak, amit 1980- ban a 46 veszteséggel záró vállalat. Kilenc minisztériumi vállalat adja az összes vesz­teség mintegy 90 százalékát, sok milliárdra rúg a veszteség­gel, vagy alacsony hatékony­sággal működő vállalatok le­járt fejlesztési alap kötelezett­sége. Úgy gondolom, hogy megol­dást csak a központi irányítás és a vállalati szféra közötti, a mai viszonyoknak jobban meg­felelő szerepmegosztástól vár­hatunk, akkor, ha ez a szerep- megosztás lesz annyira mar­káns, hogy elhiteti társadal­munk szereplőivel a teljesít­ményközpontúság elsődlegessé­gét, és megerősíti a hitüket azoknak a vállalati vezetőknek és dolgozóknak, illetve közpon­ti irányításban foglalkoztatot­taknak, akik korábban is eb­ben a szellemben tevékenyked­tek. Dr. Veress József Rovatszerkesztő: MIKLÓSVARI ZOLTÁN Az anyagi ágakban foglalkoztatottak száma az 1976—1981. évek­ben a dél-dunántúli megyék közül csak Tolnában nőtt (3%-kal), Baranyában 2"n-kal kevesebben, Somogy megyében megközelí­tően annyian dolgoztak 1981-ben, mint 5 évvel korábban. A fog­lalkoztatottság szerkezetének változásában részben azonos, rész­ben eltérő tendenciák figyelhetők meg. Azonos: mindhárom me­gyében csökkent a mezőgazdaságban, az erdőgazdaságban, nőtl viszont a kereskedelemben és a vízgazdálkodásban dolgozók ará. nya. Eltérő: a három megye közül érzékelhetően csak Baranyá­ban emelkedett az iparban, Baranyában és Somogybán a szállí­tásban és hírközlésben, továbbá Tolnában az építőiparban (dön­tően a Paksi Atomerőmű építése miatt) foglalkoztatottak aránya, ugyanakkor jelentősebben csökkent Baranyában az építőipar, Tolnában pedig a szállítás és hírközlés létszámaránya. PÉCS SZÜLETTEK: Vidák Kinga, Nagy Nikolett, Tupi Attila, Németh Klára, Chalupa László, Bokros Bernadett, Szaller Krisztián, Pécsi Balázs, Szá­raz Marianna, Matus Péter, Árvái Gyöngyi, Popp Ottilia, Nyíri Csilla, Kákái Viktória, Palotai Zsófia, Szi­geti Teodóra, Faubl György, Bohár Ervin, Schmidt Angéla, Beregszászi Krisztián, Havasi László, Szaszkó Edina, Lucza Diána, Kovács Edina, Bogos Gábor, Simon István, Kontó La­jos, Csizi Péter, özse István, Takács Agnes, Pintér Szilvia, Szalai Péter, Ma­rosi Ágnes, Kővári Kitti, Papp Dániel Börzsei Szilvia, Kapás Gyula, Mayer Norbert, Kisvári Katalin, Szabó Ma­riann, Amrein László, Görföl Krisztina, Nagy Zoltán, Róth Tamás, Tavali Tí­mea, Bükkert János, Horváth Éva, Magyar János, Szemerédi Anikó, Al­földi Balázs, Kész Anetta, Surányi Attila, Hering Zoltán, Szabó Dávid, Csőre Krisztina, Resál Andrea, Né­meth Róbert, Zubán Zsolt, Lengyel Péter, Báli Orsolya, Nagy Gábor, Ráskai Márton, Fényes Viktória, Kon- dákor Péter, Szabó Viktor, Schímek Szilvia, Szrimátz Szilvia, Varga Esz­ter, Amán Andrea, Erdei Annamá­ria, Hendzsel Zsanett, Gombos Zita, Tóth Róbert, Tóth Krisztina, Szegedi Nándor, Jureczky Rita, Salánki Zsu­zsanna, Lippert Tímea, Sárosy Zol­tán, Bognár Timea, Lenner Noémi, Szabó Emese, Maráczi Norbert, Vér Gábor, Sebők Éva, Nagy Eszter, Sze­les Anita, Vogl Bianka, Szekcsik Zsolt, Kozári Balázs, Kozma Mihály, László Zsanett, Zsidó Árpád, Zóka Éva, Kovács Anikó, Vajda Viktória, Sebestyén Viktor, Zádori Henrietta, Lenger József, Cseresznyés Norbert, Futó Boglárka, Szegedi Péter, Tóth Zoltán, Komlósi Gergely, Horváth Norbert, Szendrő Gábor, Gáspár Or­solya, Schmidt Mátyás, Szűcs Nor­bert, Kovács Laura, Erdősi Nikolet­ta, Jandó Béla, Darnyi Tamás, Pitz Kornélia, Fulcz Krisztina, Csatlós László, Kása Tamás, Máy Gergő, Sáfrán Péter, Horváth Veronika, őri Bernadett, Szabó László, Kis Balázs, Szűcs Krisztián, Osztertag Adrién, Vörös Inez, Gulyás-Kovács Anna, Hotz Henrietta, Lefler Timea, Fischer Adrien, Kocsis József, Bártfai József, Nagy Gergely, Nagy Nikoletta, Lim- beridisz Tódor, Bencze Tamás, Futó Zoltán, Meier Katalin, Kövesi Péter, Dunai István, Kiss Marianna, Ihárosi Tamás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom