Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-11 / 249. szám

Megcsappant az ingázók száma A megélhetés biztosítása a falu legnagyobb vonzereje Kevesebben ingáznak az utóbbi fél évben Gödréről és társközségeibői Sásdra, Dóm. bóvárra, Kaposvárra, Szekszárd. ra, Pécsre. Ehelyett az ingázók­nak megéri belépni a tsz-be. A szövetkezet alig egy év alatt háromféle kisüzemet léte­sített több faluban; koránt­sem azzal a cél láb hogy tago­kat toborozzon, hiszen munka­erőgonddal sose küszködött. In­kább az vezérelte a tsz-veze­tést, hogy a jól jövedelmező ipari tevékenységgel biztos pénzforráshoz jussanak a nö­vény- és állattenyésztési ágazat felvirágoztatásához. A kisüze­meket alapítók nem hitték, hogy ekkora lesz az érdeklődés, a tsz-be ugyanis többen belép­nek, nyugdíjasok térnek vissza, háztartásbeliek jelentkeznek munkára. Gödrén a Temaforg-szervezte textilválogatónak akkora a si­kere, hogy fiatalok — köztük gépszerelők — mondanak le a kaposvári ingázásról, de ha­sonló a helyzet a Tormáson és Szágyon kialakított tema- forgos kirendeltségen is. A há­rom helyen csaknem 70 új dol­gozót alkalmaznak. Középko­rúak is abbahagyják az ingá­zást, főleg Baranyaszentgyör- gyön, amiben közrejátszik az is, hogy elegendő pénzt gyűjtöttek össze a házépítéshez és -bőví­téshez, vagy a bútorcseréhez, de nem egy esetben bizonyít­ható, hogy a családi válságok is a helybeli munkavállalással csitulnak el. Az sem közömbös, tény, hogy a szövetkezeti ipari létesítményekben lehet annyit keresni, mint a szomszédos te­lepülések munkahelyein. A tsz-ben a hét község mintegy 3000 lakójának csak 12 százaléka vállalt korábban munkát, de jelenleg javul az arány, fgy is legalább 200-an ingáznak, főleg Kaposvárra; el­sősorban betanított és segéd­munkások. Nagyon megfontol­ják, hogy kit is vesznek fel az új raklap-, konfekció- és textil- válogató-üzembe, amelyekben eddig több mint száz ember­nek biztosítottak munkalehető­séget. de még 40-50-et vár­nak, és akkor a tsz-állomóny- nak az egyharmada ipari mun­kát végez. Lakásépítési alapot hoztak létre, amelyből az az új belépő tag részesülhet, aki öt évig a tsz-ben marad, de emel­lett segítik a fuvarozásban, épü­letfát is beszereznek. Az akció hatásosabb lenne, ha a banki építési kölcsönhöz ugyanolyan előnyökkel juthatna hozzá a tsz-dolgozó, mint az ipari mun­kás. A vállalkozások között első helyen az ipari foglalkoztatás szerepel, még akkor is, ha pél­dául a raklapüzembe a leg­jobb minőségű nyár-, hárs- és fűzfát Mohácsról szállítják. Kül­földön ugyanis jó haszonnal kecsegtető exportcikknek szá­mít a puhafáboT készült raklap. Emellett raklapokat is javíta­nak, oly sikerrel, hogy a meg­rendelők között országos cégek szerepelnek és ezen felbuz­dulva dunántúli javítóbázis lé­tesítését tervezik. A gödre- szentmártoni konfekcióüzemben a budapesti kalapgyár közre­működésével sapkát, kalapot, szőrmecikket és bébi télikabá­tot varr a 26 betanított mun­kás. Többségük, ahogy a többi helyen is, cigány. Hasonló pro­filú konfekcióüzem nyílik egy hónap múlva Tormásban, ahol bevezetik a két műszakot. Tár­gyalnak a makói gépgyárral, hogy borsó- és zöldbab­kombájnokhoz hiánycikk-alkat­részeket pótoljanak. Megéri az iparűzés, ugyanis biztosra vehető, hogy a nyere­sége az állattenyésztésből szár­mazó hasznot megduplázza. A befektetés mindössze félmilliós és az anyagellátás sem okoz gondot. Sajátos á helyzet, hogy nem a háztáji vonzotta az em­bereket az otthon maradásra, még Gödrén sem, ahol a liba­hizlalás jó üzletnek számít. — Kellett az ipar! — véleke­dik Kaszonits Simon tanácsel­nök. A tanács fontolgatja, mi­ként is lépjen a tsz után, hogy a faluban-marasztalás ne- csak álomkergetés legyen. Tar­tós használatban földet, házhe­lyet kínálnak, négyzetméteren­ként mindössze hat forintért. Lehet, hogy ennek is köszön­hető, mindenesetre a társközsé­gekben idén 70 uj házhelyet jelöltek ki. Csuti János A szörmesapkaüzem Asszonyok a Temaforg-üzemben Készül a raklap Fotó; Cseri L. Érik a paprika Mátrai Arpádné fóliái alatt Tengeriben Fotó: Proksza László Kicsi vagy nagy az árrés? Vita a zöldség-gyümölcs forgalmazásról Zöldségtermelők, tsz-elnökök, zöldségkereskedők, ófész-ve- zetők ültek egymás mellett azon az izgalmas vitaindító előadá­son, amelyet Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese tar­tott a Pannónia, ’82 szakember­találkozó keretében Harkány­ban, a zöldség-gyümölcs for­galmazás helyzetéről és kor­szerűsítéséről. Az előadást kö­vető parázs vitában a fogyasz­tó hangját az előző esti tv-mű- sor, a Hírháttér azonos témá­ja, illetve Mester Ákos műsor­vezető néhány kemény monda­ta képvjselte. A legnagyobb vita a tv-ben is és Harkányban is a magas árrések körül hullámzott. Bár a fogyasztói árak magasabbak a tavalyinál, a zöldség-gyümölcs ellátás az idén is jó az ország­ban, a nagyüzemi termelők azonban gyakran önköltség alatt kénytelenek eladni a kon­zerviparnak, vagy a kereske­delemnek, s épp ezért országo­san, s így Baranyában is évről évre csökken a nagyüzemi zöld­ség-gyümölcs termőterület. — Árrésvita mindaddig lesz, amíg a kereskedő olcsón akar venni és drágán eladni, már­pedig a íp kereskedő így tesz, mert ha nem, akkor ráfizet és megbukik — jelentette ki a SZÖVOSZ elnökhelyettese. így bukott meg tavaly a Hajdú me­gyei és a Komárom megyei Zöldért is és adta át a terepet az áfészeknek. Ez a két Zöldért megszűnt, mert ráfizetéssel dől- . gozott. Tudomásul kell venni, hogy többcsatornás zöldség­gyümölcs kereskedelem van, megszűnt a Zöldértek monopol helyzete, s amelyik nem tud talpon maradni, az megszűnik. A termelő drágán akar eladni, 0 fogyasztó olcsón akar venni, de közben a kereskedelem is szeretne megélni, joggal. S ad­dig él meg, amíg nyereséges. A múlt év első félévéhez képest a Zöldért idei első félévi fel- vásárlási árai országosan 10 százalékkal, fogyasztói árai 16 százalékkal emelkedtek, ami reális a termelői piac 22 szá­zalékos fogyasztói áremelkedé­séhez képest. Míg 1981 első fél­évét 50 millió veszteséqgef, ad­dig ez év első félévét már 4. millió forint nyereséggel zár­ták a Zöldértek, ami szerény eredmény, de mór érzékelteti a szervezeti korszerűsítés kezdeti sikerét. 4. HÉTVÉGE Eladni csak a jó minőségű árut lehet Putfer-kapacitások a damping levezetésére A kereskedő akkor végzi jól a dolgát, ha a termelő és a fogyasztó is elégedett, s a ke­reskedő is megtalálja a számí­tását. Helyesbítette az egyik nagy zöldségtermelő tsz elnöke az előadó szavait, hozzátéve; a gyorsan változó piaci igények miatt a nagytermelő bizonyta­lanságban van. Többen szóvá- tették, hogy a kereskedelem még mindig nagy apparátust tart fenn, ami nem akar beférni az árrésbe, s az áru útján is lehetne még rövidíteni. A válasz: a Zöldértek akkor gazdálkodnak jól, ha meg Tud­ják tartani nagy és biztos part­nereiket, oly módon, hogy kö­zösen vállalják a kockázatot. Létrehoztak most egy ún. inter­venciós alapot, amiből rossz év esetén a különben jó termelő partner veszteségét a Zöldért megtérítheti. De a hangsúly a jó termelőn van,- az a termelő, aki drágán termel és rendre ráfizet, az inkább hagyja ab­ba azt a tevékenységet, mert a világpiac nem ismeri el a ma­gas termelési költségeket. A tő­kés piacon a magas ár nem versenyképes, a minőségnek vi­szont kifogástalannak kell len­nie. Aki 50—100 mázsa burgo­nyát termel egy hektáron, az jobb ha abbahagyja. A jöve­delmezőség itt ma már 3 szám­jegynél kezdődik. Az évek óta 350 mázsát termelő Szentlőrinci Állami Gazdaság nyilván nem fizet rá. Más kérdés, hogy a nagy- üzerp, ahol a betakarító gépek megsértik a termést — burgo­nyát, paradicsomot stb. — nem tud olyan minőséget produkál­ni, mint a kisüzem, ahol kézzel szedik. Probléma az is, hogy nem jöttek létre ún. pufferka- pacitások a dömping leveze­tésére. A háború előtt sokkal több szeszgyár működött az or­szágban ilyen célból. A feldol­gozás fejlesztése lemaradt a zöldség-gyümölcs termelés lefu­tása mögött. Jellemző, hogy az ország első burgonyapehely- gyárát tavaly építették fel. A zöldség-gyümölcstermést nem lehet pontosan megtervezni, vagy több vagy kevesebb te­rem az időjárástól függően. Mi­vel e cikkek exportja nem gaz­daságos, önellátásra kell be­rendezkedni, de oly módon, hogy nagy termések esetén a többlet feldolgozható és tárol­ható jegyen A szervezeti korszerűsítés kezdeti eredménye a létszám- csökkenés is. Három évvel ez­előtt még 22 000 ember dolgo­zott a Zöldérteknél, ma már csak 18 000. A verseny éles, csak azok a vállalatok maradnak talpon, amelyek jól, tehát nyereséggel gazdálkodnak. A zöldség-gyü­mölcs forgalmazás nyereségrá­tája egyébként i— a sokat vita­tott árrések ellenére — szerény, mindössze 1,1 százalékos. Az áfészek az említett megyékben idegenkedve vették ót ezt a tevékenységet, de a korábbinál 50_százalékltal kisebb létszám­mal végzik és mindkét megye jól ellátott zöldség-gyümölcs- csel. A nagytermelő nem szeret ki­csiben eladni, igyekszik egyté- telben megszabadulni az áru­tól, aminek gyakran igen silány a minősége. Sajnos küldtek már vissza az országhatárról, sőt Münchenből olyan dinnyeszállít­mányt, amelyben fél dinnyék voltak, és olyan burgonyát, amely tele volt drótféreggel. A termelőnek tudomásul kell venni, hogy eladni csak a jó minőséget lehet, Keleten épp­úgy, mint Nyugaton. Szemléletváltozásra van szük­ség a szövetkezeti kereskede­lemben is azért, hogy ne men­jen tönkre annyi áru. A maszek zöldséges azért ad el, aznap frissen mindent, mert a keres­lettől függően naponta kétszer, háromszor is változtatja az árait. A Zöldért, illetve az áfész- vezetők rosszul beidegződött szemlélete miatt 'még mindig nem adják le boltosaiknak a hatáskört, a napi árváltoztatás­ra, pedig a boltos tudja meny­nyiért megy el az áru, a napi áringadozásokat a központok­ban képtelenség nyomon követ­ni. A szervezeti korszerűsítés megkezdődött, az elfogadott központi koncepció jó, most már csak az a kérdés lenne, milyen mértékben és milyen gyorsan hajtják végre. —Rné— Vonzóak a gödrei termelő­szövetkezet kisüzemei

Next

/
Oldalképek
Tartalom