Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-01 / 239. szám

1982. szeptember 1., szerda Dunántúli napló 5 Mától tarifaváltozás Nagy munkát adott a MÁV-nak és a Volánnak a személyszállítási díjak emelése Mint ismeretes, szeptember elsejétől átlagosan száz száza­lékkal emelkednek a távolsági személyszállítási díjak. A mai naptól a teljes árú menetje­gyek ára a vasúti közlekedés­ben száz százalékkal, a menet­rendszerinti távolsági autóbusz- közlekedésben pedig százhúsz százalékkal nő. Az állami költ­ségvetés eddig évente megkö­zelítőleg tizenhatmilliárd forint árkiegészítést biztosított a sze­mélyszállítás támogatására. A tarifaemelés a támogatás mér­séklését célozza. Az új tarifa- rendszer bevezetése nagy fel­adatot adott mind a MÁV-nak, mind pedig a Volán Tröszt vál­lalatainak. A felkészülési idő rövid volt, ennek ellenére mind­két nagyvállalat mindent meg­tesz annak érdekében hogy az átállás minél zavartalanabb le­gyen. Erről adott tájékoztatást la­punknak Bokor László, a MÁV Vezérigazgatóság kereskedelmi szakosztályának helyettes veze­tője, valamint Lapsánszki István, a Volán Tröszt személydíjsza­bási osztályának vezetője. Mint Bokor László elmondta, a MÁV-nak mindössze tizenkét nap állt rendelkezésére az új tarifarendszerre való felkészülés­re. Mindez nagy feladatot je­lentett a vasút számára: így többek között a régi jegyek be­vonása, a pénztárosok, jegyke­zelők felkészítése, oktatása, az új. menetjegyek kinyomtatásá­nak és elosztásának megoldása ennyi idő alatt fizikailag lehe­tetlenség. A MÁV jegynyomdája októberre ígéri, hoay az állomá­sokat ellátják az új havi jegyek­kel. Egyébként a munkába já­rók havi, illetve félhavi bérletét elkészítette a MÁV nyomdája, a terítést a napokban kezdték el: ennek ellenére még nem lesz mindenütt kapható az új árral nyomtatott bérlet Egyébként az átállás miatt a jegynyomda pa­pírigénye meghaladja a negy­ven tonnát, ami csupán erre az esztendőre értendő. Különböző munkaterületekről több mint hatvan embert irányítottak át a nyomdába, hogy a jegyek elő­állítása minél zavartalanabb legyen. A pénztárosok és az utazó­személyzet — kalauzok — tan­folyamokon sajátították el az új árakat, az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Mivel az új je­gyek még nem készültek el, Készülnek az új bérletek és menetjegyek 80 százalékét a munkáltain fizet ezért a pénztárosok kézzel írják rá az új tarifa ■ szerinti árat a blankettákra. Ugyanezt kell ten­niük a SASIB cég által szállított és a nagy állomásokon haszná­latos jegynyomtatógépeknél is, mert azok átállítása nem meg­oldható. Éppen ezért, amíg az új menetjegyek elkészülnek és a pénztárakba kerülnek, a MÁV az utazóközönség megértését és türelmét kéri. A MÁV azzal is számol, hogy a jelentős tarifaemelkedés mi­att a személyforgalom átmene­tileg csökken, arányát tíz-tizen­öt százalékra becsülik. A Vo­lánnál nagyobb mérvű csök­kenéssel számolnak. Lapsánszki István szerint a menetjegyes forgalom 25, a bérletes forga­lom pedig minteay 20 száza­lékkal esik majd vissza átmene­tileg. Mindeddig tisztázatlan volt, hogy a bérlettel munkába já­rókat miképpen érinti a sze­mélyforgalmi díjak emelése. Minderre a Közlekedési köz­löny augusztus 29-i száma ad választ, miszerint nem változik a munkavállalókat terhelő költ­ségek aránya. Tehát a munkál­tató fizeti továbbra is a bérlet órának nyolcvan százalékát. A Volán Tröszt személydíjsza­bási osztályvezetője szerint az autóközlekedési vállalatok­nál zökkenőmentesebb lesz az áttérés, mint a MÁV-nál Ezzel együttvéve nekik is gondot okoz az új bérletek, illetve jegyek mielőbbi . kinyomtatása. Az új árat feltüntető bérletek előrelát­hatólag októberben készülnek el, a tanulóbérletek pedig ja­nuárra. A menetjegyek egy ré­szét kinyomtatták, amit szét­osztottak a vállalatok között. Lapsánszki István elmondta, hogy az első hét díjövezetben úgynevezett fix értékű bérlete­ket vezetnek be, amely hasonló lesz a városi tömegközlekedés­ben használatos bérletekhez. Végezetül ő is, mint ahogy Bo­kor László az utazóközönség türelmét és megértését kérte az átállás miatt. Hozzáfűzte továb­bá, hogy a MÁV-hoz hasonló­an nagy gondot fordítanak az utazóközönség megfelelő tájé­koztatására, ezt segítik az állo­másokon a megerősített infor­mációs szolgálatok is. Mi pedig azt tanácsoljuk az utasoknak, hogy a kifüggesz­tett tarifaövezetek szerinti ár­táblázaton győződjenek meg arról, hogy a megfelelő értékű jegyet, illetve bérletet kapták-e a pénztáraknál. így elkerülhető az esetleges tévedés, hiszen a jegykiadók is most „tanulják" az új árakat! S. Gy. Az ormánsági Sumony köz. ség legelőjén fehér tollú fecskét figyeltek meg a ju­hászok. A „szárnyas hófehér, ke" a birkák között cikázva bogarakat fogdosott Semmi ben sem különbözik a többi ott repdeső fecskétől, csak a tolla színében. Nyilvánvaló­an albinizmusról, azaz fes­tékanyag-hiányról van szó, ami biológiai ritkaságnak szá­mit. A tapasztalat szerint az ilyen — társaitól elütő szinü — egyed nem sokáig marad meg az állatvilágban, mivel kirívó külseje miatt könnyeb­ben esik a ragadozók vagy a különlegességekre vadászó emberek zsákmányául. A su- monyi fehér fecske — min­den valószinüség szerint — tavalyi költésből származik, tehát egyszer már megtette a hosszú utat Afrikába és visz- sza, s * mégis életben van — jeléül a madárka ügyes­ségének, szívósságának. Bnnvnsznnp '82 £ ENSEMBLE BUDAPEST Gazdag őszi program Pécsett Gazdag kulturális programot kínál a pécsi 'ősz. Úgyszólván minden hétre jut valamilyen ér­dekes irodalmi, zenei, képző­művészeti vagy színházi ese­mény. Több országos és nem­zetközi rendezvénynek is ott­hont ad a város a következő hetekben, hónapokban Szeptember 12-én -nyílik meg a VII. országos kerámiabíen- nó'lé a Pécsi Galériában. A ki­állításra hetven művész küldte el munkáit: több mint kétszáz alkotást. Október 12. és 16. kö­zött Pécs — pontosabban: a Bóbita Bábszínház — lesz a házigazdája a VI. nemzetközi felnőtt bábfesztiválnak. A nyolc hazai együttes mellett tíz euró­pai és tengerentúli ország báb­művészei mutatkoznak be a Me- csekalján. November 12-én újabb nemzetközi kulturális esemény színhelye lesz Pécs: Nő ’82 címmel nemzetközi fény­képkiállítás nyílik a Mecseki Fo. tóklub fennállásának negyed- százados évfordulója alkalmá­ból. A Pécsi Nemzeti Színházban több érdekes bemutatóra kerül sor az ősz folyamán. Képünkön a szabadtéri táncszinen föllépő Büdapest Táncegyüttes Nonstop műsor, bányásznapi vásár Sajtó utca, dedikálás, ÖTLET-pavilon A vasárnapi színes progra­mok szokásos he yszínei közé tartozik a Szabadtéri Táncszín és’ a Sétatér. A Szabadtéri Táncszínen 14 órakor kezdődik a nonstop műsor, s eltart egé­szen 21 óráig. E hét óra alatt a legkülönbözőbb műfajok kedve­lői találhatnak maguknak kel­lemes szórakozást. A megnyitó után, melyet Tóka Jenő, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatója mond. Kovács Kati és az Univerzá együttes lép színpadra. Egyórás koncertjük után űjobb hatvan perces műsor következik „Vidám bányásznap" címmel, amit a Volt egyszer egy újságíró. Utolsó éveit — mert. ő már tudta, hogy az utolsók — nyugtalanságban töltötte. Itt­hagyta a Dunántúli Naplót, hogy egy távolabbi megyében próbáljon szerencsét. Nem ta­lálta a helyét, visszajött kö­zénk az egyetemi lapot szer­keszteni. Lassan fél esztende­je már, hogy elbúcsúztunk tő­le. Amikor azon a reggelen megkaptuk a hírt, hogy nincs többé, megpróbáltam felidéz­ni, mikor és hogyan is talál­koztunk utoljára, s közben mozaikokból állt össze az a kép Kampis Péterről, ami most már kitörölhetetlenül bennem van: egy-egy jellegzetes moz­dulata, a csak rá jellemző gunyoros nevetés, az egyéni­ségét kifejező hanghordozás. És az írásai. Most egy utolsó üzenet ér­kezett hozzánk tőle a rádió segítségével. Interjú című hangjátéka, amit vasárnap su­gárzott a Petőfi Rádió, az utolsó mű volt, amit maga után hagyott. A kétszereplős hangjáték — Tomanek Nán­dor a férfi és Szirtes Ági a lány — az író búcsúüzenete volt a kortársakhoz, a pálya­társakhoz. Egy, fiatalon közön­ségessé keseredett lány és egy, az élettől búcsúzni készülő idősödő férfi véletlen kocsmai ismeretségéből kibontakozó fi- lázofikus szóharc volt ez a negyven perc. Az alkalmi is­meretség előbb csők kedélyes- kedő ugratásra készteti a férfit, hogy aztán hangot váltva a lé­lek mélységei felé hatoljon, amint ráérez a lány megját­szott cinizmusa mögé búvó ki­úttalanságra. A mind kemé­nyebb szópárbaj csúcspontján a lány hisztérikus kitörésben kergeti el magától a férfit, aki bölcs megnyugvással fo­gadja ezt. Hiszen nem is várt mást, mert ezt akarta. Azzal búcsúzik, hogy most már nyu­godtan otthagyhatja a lányt, mert látja: kezd erős lenni. Kampis Péter búcsúzott ez­zel tőlünk is. Nagy betegen is hitt még abban, hogy aminek a révén rövidre szabott életé­ben porolt velünk és értünk, erősebbé tett minket. Hársfai István Vidám Színpad művészei adnak elő. Ezt operett-összeállítás, majd a Karsai Pantomim RT fel­lépése követi. Utána ismét ze­ne, ezúttal nótacsokor, végül pedig a neves Budapest Tánc- együttes mutatja be „Folklór 82" című műsorát. A Sétatéren már korábban élénk nyüzsgésre számíthatunk: a hagyományokhoz híven sajtó- utca nyílik, s az itt fölá litott pavilonokban mutatkoznak be a különböző hírközlő szervek: a Dunántúli Napló, az Ércbá­nyász, valamint a Mecseki Bá­nyász szerkesztősége, a Ma­gyar Televízió Pécsi Körzeti Stú­diója, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiója, a Pécsi Posta- igazgatóság és a Pécsi Nemzeti Színház. A pavilonokban a hír­közlő szervek munkatársai vá­laszolnak az olvasók kérdései­re; szerkesztőségünk pavilonjá­ban a Dunántúli Napló zseb- könyvtárának legújabb, harma­dik kiadványát, valamint az előző kettőt is meg lehet vásá­rolni. Délután kettőtől a tele­vízió pavilonjánál a Sorstársak szerkesztősége szakemberek részvételével fórumot rendez. A Kioszk kertjében pedig fölál­lítanak egy színes televízió- készüléket, hogy aki okarja, ké­nyelmesen ülve onnan nézhesse a műsort. Mindez persze csak töredéke a reggel tíztől délután 16 óráig tartó programoknak, amelyek a sajtóutcában várják a bányásznap résztvevőit. A Sétatér legkorábban kez­dődő rendezvénye a bányász­napi vásár, ami reggel 8-tól délután 18 óráig tart. A vásáron a pécsi szövetkezetek, magán­kisiparosok, kiskereskedők kí­nálják termékeiket az arra- sé­tálóknak. Az állami ,pavilono­kon kívül - köztük két könyves is lesz — húsz népművész, népi iparművész is a Sétatéren áru­sítja munkáját. Lesz közöttük fazekas, kékfestő, réz- és ezüst- műves, kosárfonó, önöntő, népi butorkészítő, játékkészítő, bá­bos, textiles, bőrműves, fafara­gó, mézeskalácsos, s ott lesz a Rákóczi úti Lakáskultúra bolt pavilonja is. Ezenkívül a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat virágvásárt rendez, a posta dol­gozói pedig alkalmi bélyegző­vel látják el a bányásznapi bé­lyegeket. A Dunántúli Napló pavilonjá­ban délelőtt Hajda Zsigmond, a Népművészet Ifjú Mestere bemutat legszebb munkái kö­zül néhányat, nyírfakéregből pe­dig a helyszínen különböző használati tárgyakat készít. Dél­után a világhírű decsi népmű­vészek egyik legismertebb kép­viselője, Farkas Lászlóné nép­viseleti ruhában ad ízelítőt művészetéből. A Dunántúli Nap­ló zsebkönyvtórának harmadik kötetét (a pavilonban árusít­ják) dedikálják óránkénti váltás­ban a szerzők közül: Lombosi Jenő, Békés Sándor, Miklósvári Zoltán, Rab Ferenc Bodó Lász­ló és utoljára délután 15 és 16 óra között Hársfai István. A Mecseki Ércbányász és Me­cseki Bányász pavilonjai között épített kisszínpadon fél 11 és 12 óra, valamint délután 15 és 15.30 között játékos vetélkedőt rendeznek. Az idén először nyit pavilont a KISZ KB új gazdaságpolitikai hetilapja, az ÖTLET. Szellemes fejtörőjátékot rendeznek, érté­kes nyereményeket lehet nyerni. Rádió mellett... Na, iioye... „Na ugye, megmondtuk?!“ — kezdhetném e kissé fölényes felkiáltással az alábbi dolgoza­tomat, de isten látja lelkemet, nagyon olcsó fogás lenne most így utólag a „nagyokos" szere­pében tetszelegni, azt bizony­gatva, hogy mi tudtuk előre, mi lesz a vége... Mert nemcsak mi tudtuk, hanem — hogy mást ne mondjak — városát szerető derék lakosságunk is elgondol­kozva kísérte figyelemmel a Me­csek déli lejtőjének lassú, , de biztos beépítését, Sőt még a szakemberek is, bár . . . hogy ez ellen ne.m sokat tettek, az számomra ma is érthetetlen. Mert ugye, közben sikerült valamit ejrontani. Mégis csak le kell írnom em­lékeztetőül: jó néhány évvel ez­előtt — amikor az ügy meg programszinten volt — jóma­gam több írásban kifejeztem elégedetlenségem a Mecsekkel kopcsolatos tervek iránt. Kívü­lem még - várospolitikai kér­désekkel foglalkozó — kollé­gám is felemelte szavát a vá­ros pártvezetésével teljes egyetértésben. Ennek ellenére a hegyoldal­ban megkezdték a négy, majd később a tízemeletes panelhá­zak alapjainak ásását. A tiltakozó olvasói levelek­nek is helyet adtunk lapunk­ban. Aztán írtunk több jegyze­tet, talán egy kis nosztalgiával, hogy lám, mennyire csúf a hegy déli lejtője az elhamar­kodott döntések nyomón, holott valamikor... ha az ember a város szivéből, vagy alacso­nyabb , pontjáról föltekintett, alig tudott betelni a szép lát­vánnyal. Tavasszal a kertekben virágzott a barack és a mandu­la, az emberek kitárták a nap­fénynek a kis présházak abla­kát. esténként felvillantak a gallyat égető lángok apró tü- zei . . . őszi selymes napsütés­ben az ökörnyál befonta a sző­lősorokat ezüstfonalakkal . . . szüretkor pincepörkölt illata áradt le a város fölé . . . nagy teleken szűz-fehér hó borította a jól látható erdei ösvényeket, vadcsapásokat.. . Mondhatja erre valaki, nem más ez, mint romantika (és ha az, miért baj?), vagy hamis-ro­mantika, vagy nosztalgikus szenvelgés akár. Mert a város fejlődik, a terjeszkedés irányát gondosan megszabták, lakáso­kat kell építeni, de a rendel­kezésre álló telkek sokasága is véges, minden taloalatnyi he­lyet ki kell használni . . . így is lehet érvelni. Biztos vagyok benne, hogy az úi utcák lakói nagy örömmel foglalták el otthonaikat a Me­csek gyönyörű lejtőjén, ahonnét rálátni a szép fekvésű városra és a túloldalra, a déli területen kibontakozó lakótelep fehér já­tékkockáira. Bizonyára jó ott fönt a levegő és nagyszerű a viszonvloaos csend is. De mi­lyen áron? Tegnap reggel a rádióból hallom, hogy egy, vizsgálat ki­derítette: a hegyoldalba erő­szakolt betonlétesítmények bi­zonyos mértékű környezet- szennyezést okoznak. Az épüle­tekből kiáradó hő gátolja a hegyről érkező — s a város le­vegőjét tisztítani kívánó — friss szél munkáját. Vélhetné ezt bárki tudományos okoskodás­nak, jómagam is túlzásnak hit­tem e fenti megállapításokat. De mégis elgondolkoztam. A levegőszennyezettség átka lám minket is elért. Figyelmeztetést lótok a dologban. Pedig a té­nyeken — a jelenlegi tényeken — változtatni már aligha lehet. A házakat nem fogjuk lerom­bolni. De a tömegek vélemé­nyére talán többet kell adnunk a jövőben. Mert most — vala­mit. . . nagyon elrontottunk... Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom