Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-01 / 239. szám
6 Dunántúli Tlaplo 1982. szeptember 1., szerda hnzm TnjnKom Embert becsülő mm Őrség Szép ez a táj minden évszakban Hazánk szép tájait nem szoktuk rangsorolni, mégis kialakult egy spontán értékrend, amelyhez a külföldi turista és a magyar országjáró egyaránt tartja magát. Kétségtelenül legnagyobb a vonzereje a Balatonnak és környékének. Nem sokkal marad el mögötte a Hortobágyi Nemzeti Park a címeres gulyával, ménessel, betyárromantikával, Eger várával és borával, a Duna-kanyar a maga szelíd szépségével, vagy a Bakony, erdős-sziklás, viharszaggatta völgyeivel. Az egyik legvonzóbb vidékről viszont méltatlanul kevés szó esett mindmáig; ez az Őrség, hazánk nyugati határvidékén. Igaz, földrajzi határait nem is olyan könnyű színes tintával bejelölünk a térképre, de hagyományvilágo, sajátos kultúrája. néprajza annál egységesebb. 1978 óta az ország legnagyobb tájvédelmi körzete; a védetté nyilvánított terület nagysága közel 38 ezer hektár, s ebből több mint 2800 hektár a szigorúan védett, jórészt erdős terület. Göcsej, Hetés. a Vendvidék és a Hegyhátság között húzódik meg az a 18 falu, amely az egykori őrvidékből hazánk mai határai között fekszik. Lakóit - szabad őrállókat - még a XI. században telepítették ide. Saját költségükön védték a határt a német betörések ellen, ezért nemesi kiváltságokat élveztek, s későbbi századokban sem teljesítettek semmiféle földesúri szolgáltatást; egyedül a királynak tartoztak engedelmességgel, számadással. Az Őrség minden látogatója rácsodálkozik a szeres településformára. Igen, az őrségi falvakban utcák helyett szereket találunk, látszólag szerteszét heverő házcsoportokat, kerítés helyett gyepűvel, ám az egyes porták négyszög alakban, erődszerűen kiépítve. Védelmi célokat szolgált ez a sajátos, mindmáig fennmaradt településforma. A harcias őrállók mai unokáit vendégszeretetükről, nyiltszívű- ségükről, testi-lelki tisztaságukról emlegetik országszerte mindazok, akik megfordultak közöttük. Nem véletlen, hogy Féja Géza író, amikor tanulmányt írt erről a tájról, az „Emberi becsülő Őrség" címet adtá írásának. Megragadta persze a környezet szépsége is, hiszen Őrségi táj többek között ezeket a sorokat vetette papírra: „Nehéz föld ez, mégis csupa lágyság, elringató béke. Az Alpesek éles lélegzete elegyedik itten Délszak fuvallatával. Dombok, szelíd lejtők, füvellő völgyek váltakoznak, a lombhullató fák megférnek a fenyők örökzöldjével. Gyantás zamata van a levegőnek, nyugodt időben nyomát sem találjuk a közeli hegyek zordságának. Úgy mondják, hogy az Őrséget valamikor hatalmas bükkösök és tölgyesek borították, csak később indult el a hegyekből hóditó útjára a ,fényű’. A ,fényű’ pedig mindennemű emberi beavatkozás nélkül tenyészik itten, ha irtás keletkezik, beszórja magvával a szél, és egykettőre sarjúerdő keletkezik." Napjainkban az Őrség egyre többet hallat magáról, hiszen a csendre, nyugalomra vágyó embernek valóban ideális környezet a Vadása-tó környéke, a Lúgos-patak völgye, a Nádasd környéki lucfenyvesek, de bármelyik apró község, vagy „szer" is. Számos 'Írónk, művészünk telepedett már le véglegesen az Őrségben, mások azért vásároltak meg egy-egy régi parasztházat, hogy legalább szabadságukat, s ha lehet a hétvégeket is itt tölthessék. Természetesen „egyszeri" turistaként is érdemes ellátogatni Körmendre, „az Őrség kapujába", Szentgotthárdra, a nevezetes csata színhelyére, megcsodálni a veleméri gótikus templomban Aquila János freskóit, bejárni Oriszentpéter, az egykori székhely műemlékeit, meglátogatni Szalafőn a Pityerszert, az ország egyik legérdekesebb falumúzeumát, ahol minden épület, valamennyi tárgy eredeti helyén áll, gondosan és szakszerűen restaurálva. Gödörházán a híres fazekasmesterekkel való találkozás ígér nagy élményt, Pankaszon a szoknyás harangláb - a Dunántúl legszebb és legrégibb ilyen népi műemlékének - megtekintése, Hegyhátszentjakabon, Baján- senyén, Kercaszomoron, Kondorfán a szebbnél szebb, ősi templomok. A szervezett turizmus lényegében a 60-as évek végén kezdődött az Őrségben, s azóta mind lendületesebben fejlődik. Hatására megtorpant az elvánSzalafö, Pityerszer dorlás, az apró falvak elnéptelenedése, s egyre igényesebbé válik a lakosság a környezet- és lakáskultúra tekintetében, hiszen a gazda számára sem mindegy, hogy milyen körülmények között fogadhat vendéget. Öriszentpéteren már csak teljesen komfortos lakásokban helyezi el a hosszabb- rövidebb időre érkező turistákat a Vas megyei Idegenforgalmi Hivatal, s hasonlóan korszerűsödnek a vendéglátás feltételei Kondorfán, Bajánse- nyén, Szalafőn, Örimogyorós- don is. Tavaly nyáron megnyílt Öriszentpéteren az Őrségi Fogadó, összesen 27 hellyel; ideális hely azoknak, akik magányra, kikapcsolódásra, csendre vágynak. Érdekes kezdeményezés - melynek folytatását is ígérik — a szalafői Felső-szeren „kulcsos ház" létesítése. Hangulatost, zsúptetős, gyönyörű kis parasztház áll itt, műemlékileg tökéletesen helyreállítva. Bérlője úgy élhet benne, mint a sajátjában, . „házi néni" jelenléte nélkül. Az enni- innivaló beszerzése sem okoz gondot; az egész Őrségben kitűnő az ellátás, emellett se szeri, se száma az olcsó és jó kisvendéglőknek, bisztrók'nak, borharapóknak. A jélenlegi idegenforgalom adatairól legfeljebb becsült számokat mondhatnánk, a mú- zeum-jellegű helyeken viszont vezetnek statisztikát. Innen tudjuk például, hogy az elmúlt évben csak a Pityerszeren közel 90 ezer látogató fordult meg... Többségük valószínűleg „egynapos" turista, de a hetekre érkezők elhelyezését zökkenő nélkül meg tudják oldani, ha kellő időben jelzik szándékukat: 120 fizetővendég-szoba várja őket az Őrség szebbnél szebb tájain. Az üdülés itt sem drágább, mint másutt; hat éjszaka Öriszentpéteren két felnőtt számára (a gyermek 10 éves korig ingyen üdül) félpenzóval 2508, teljes penzióval 3366 forintba kerül. Kulcsár János Fafaragó iskola Székelyudvarhelyen „Valamely nemzetiségnek, melynek sorsa történelmileg úgy alakult, hogy saját nemzetének keretén kívül él, feladata a hagyományok ápolása, a való világ feltárása, a gyökerek felmutatása. Ars poeticájának vallja Sütő Andrásnak e gondolatát Orbán Áron, aki 1973-tól fafaragó iskolát vezet Székelyudvarhelyen. Kétéves kurzusán olyan tehetségeket képezett, akik a megszerzett mesterségbeli tudásukkal a népi hagyományok megbecsülésére és őrzésére nevelnek — szobrászattal. Orbán Áron Felsőboldogfalván született 1927-ben, s gyermekkorában lett a csík- somlyói fafaragó iskola tanulója. A tehetségkutató mozgalom révén került Kolozsvárra, ahol 1955-ben kapott diplomát a Jón Andreescu Képző- művészeti Intézetben. Már egyetemi évei alatt részt vett kiállításokon. Műveiben minden idegszálával szülőhelyéhez kötődik. A Kopjafát faragó fiú című faszobrát 1954- ben a Kulturális. Minisztérium vásárolta meg, 1955-ben pedig a Csemeteoltó fiú-ja nyert díjat, s a bukaresti városi múzeum megvásárolta. 1959-től tanít és emellett szobrászko- dik Székelyudvarhelyen. Orbán Áron témáit az egyszerű emberek munkáshétköznapjaiból, tiszta élményeiből meríti. Ilyen a Faúsztatók, a Hólabdát dobó fiú és a Hegyi pásztor, aki botjára támaszkodva hevesen lép előre, nyakában tartva pásztorkürtjét. Büszke tartással néz szembe a világgal, megkötözve is, az erdélyi munkásmozgalom kimagasló alakjának, józsa Bélának a portréja. Egyik főművét, a Székely kariatidát 1969- ben faragta meg. A klasszikus görög forma a népi faragás hagyományaival egészül ki tiszta és sűrű architektúrává. Lélektani érzékről tanúskodik több gyermekarcmása, markáns férfialakjai, rönkön ülő favágója. Kőből és faragott kopjafákból szerkesztette meg Orbán Balázs síremlékét, és tartalmas arcmást mintázott Körösi Csorna Sándorról. Munkásságát 1977-ben súlyos megpróbáltatás torpantot- ta meg: részben megbénult, s ezért szobrászi tevékenységét meg kellett szakítania, szerencsére azonban fafaragó szerszámait nem kellett letennie. Azóta gyönyörű csillag- és vi- rágmotívumos székek, tékák, bölcsők, lámpatartók, ládák, sulykolok, emberarcú széktóm- lák kerülnek ki a keze alól. Orbán Áron a romániai magyar szobrászat jelentős alakjává emelkedett. Több műve Budapesten, Sass Pálné és Pálffy Károly műgyűjtők birtokában található, s bemutatásra is várnak, hiszen megbecsülendő életmű darabjai. Losonci Miklós Orbán Áron: Sulykolófa Budapest műemlékeinek védelméről Budapest építészi arculata, városszerkezete a múlt század végén és e század elején alakult ki. Az ekkori épületek, éppen úgy, mint régmúlt idők más alkotásai, történelmi múltunk gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésének bizonyítékai, védelemre méltó emlékei. Ennék a városképnek megőrzése fővárosunk elsőrendű érdeke. Erről olvashatunk a Hazafias Népfront Honismeret című folyóirata 3. számában Gordon Judit írásában. Jelentősnek tartja a szerző, hogy a fővárosi tanács 1974- ben mintegy száz, a század- forduló idejéből származó épületet a műemlékvédelem különböző fokozataira javasoílt. A fővárosi műemlékvédelem gazdája a Budapesti Műemléki Felügyelőség. Mint megtudjuk, ők tesznek javaslatot a védétté nyilvánításra, ellátják a szakhatósági feladatokat, megállapítják a műemlékek használati módját, tudományos munkát és kutatásokat végeznek, véleményt mondanak a rendezési tervekről, a beruházási programokról. Az ókori és középkori romokat nem számítva, összesen 856 műemléki épületet tartanak nyilván a fővárosban. A szerző áttekintést nyújt a főváros egyes kerületeiben folyó műemlékvédelmi munka helyzetéről, terveiről, a lehetőségekről. A hatodik ötéves tervben a legfontosabb városkép-alakítási és műemlékvédelmi teendők közé tartozik a Duna-parti szállodákkal szomszédos épületek, a XII. kerületi hegyvidéki villák felújítása, és nem utolsósorban a Várnegyed restaurálásának folytatása. Kevesen tudják, hogy a fővárosban nemcsak épületek élveznek védelmet, hanem egyes műemlékek szélesebb építészeti, természeti egységeket 1 védett műemléki környezetté nyilvánítottak. Ezek közé tartozik 1973 óta a Batthyány tér, a Corvin tér, a tabáni templom környéke, a kiscelli kastély- múzeum, a pesti belvárosi templom környezete. Az Országház utca Budapesten
