Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-03 / 241. szám

y asz nap *82 1982. szeptember 3., péntek Dunántúli napló Kovács Kati és az UNIVERZÁL együttes Kezdik a Zsolnay­mauzóleum tető­felújítását A felállványozott mauzóleum Megváltozott helyzetben megszokott hibák Szó se róla, rendesen megvi- selte az elmúlt hetek forga­lomszervezése a Pécsett közle­kedőket, Olyan zűrzavar kelet­kezett sok helyen, hogy a még sokat megért és látott közleke­dési rendőrök sem hittek a sze­müknek. Ennek ellenére az el­múlt három hónapban örven­detes módon kevesebb baleset történt a város útjain, mint az elmúlt esztendő hasonló idő­szakában. Azonban néhány tény figyelmeztető. A tapaszta­latokat Dránovics Pál r. alhad­naggyal, a Pécs városi Rendőr- kapitányság közlekedési elő­adójával, a városi KBT titkárá­val gyűjtöttük csokorba. A gyalogosok egy része vál­tozatlanul fegyelmezetlen, az utakon rohan át, cikázik a jár­művek között, nem pedig a ki­jelölt gyalogátkelőhelyet hasz­nálja. Ez különösen az utóbbi időben jelentett nagy veszélyt, hisz a járművezetők figyelme sem volt olyan éles a megvál­Színészek­újságírók labdarugó­mérkőzése Pécsújhegyen Éppen egy esztendeje, hogy a családtagok és a város ille­tékes megbízottai jelenlétében felnyitották a Zsolnay-mauzó- leumot. Az eseményről beszá­molva megírtuk, milyen vandál pusztítás nyomai fogadták az egybegyűlteket a kriptában. Egyedül a gyáralapító Zsolnay Vilmos szarkofágja állt ellen a pusztítók dühének, s csupán kisebb, kijavítható sérüléseket szenvedett. Ezért is született olyan döntés, miszerint a krip­tában eltemetett Zsolnay-Maty- tyasovszky-Sikorszky családta­gok maradványait a temetői sírboltban helyezik örök nyu­galomra, s a mauzóleum a jö­vőben Zsolnay Vilmos hamvait őrzi. Döntés született a mau­zóleum teljes helyreállításáról is. A munka szinte azonnal meg is indult részben társa­dalmi összefogással, részben a város anyagi támogatásával. A kriptába vezető lejáratot a Zsolnay-gyárban soronkívül és társadalmi munkában legyár­tott mázas cserepeket a PlK Petőfi brigádja rakta fel a Pé­csi Építő- és Tatarozó Vállalat által újjáépített tetőszerkezetre — ez volt a helyreállítás első, fontos fázisa. Alig egy évvel a munka elkészülte után arról tójékoztothatjuk az olvasóin­kat, hogy az új tetőcserepeken ' a szándékos rongájás félreéri hetetlen nyomait látni. Ezt Bayer Istvántól, a PIK művezetőjétől tudtuk 'meg ak­kor, amikor arról beszélget­tünk, hogy az általa vezetett tetőfedő gazdasági munkakö­zösség a szabad hétvégeken és szabadság idejében elvégzi a mauzóleum kupolájának a hosszú idő óta vajúdó lefedé­sét. Ehhez a Zsolnay gyárban már legyártottak 1600 darab zöldmázas cserepet. Bayer Ist­ván elmondta, hogy a munka- közösség június 1-e óta létezik hivatalosan, s eddig csaknem 20 viharkáros épület tetőzetét javították meg, két épületben pedig a kéményeket újították fei. A mauzóleum tetőfelújítá­sát szeptember 11-én kezdik. — Először az állványzatot kell helyrehozni, ugyanis létrákat, pallókat vittek el onnan isme­retlen személyek - tájékoztat még egy kártételről. — Ügy vál­laltuk, hogy szeptember végére elkészülünk a munkával, már amennyire a rendelkezésre álló anyag engedi. Minden egyes cserepet traoéz olakúia kelt vágni, ahogy a tetőszerkezet köríve megkívánja, emiatt kissé bonyolultabb ez a munka a szokásos cserépfedésnél. Dehát ez a mesterségünk . . . Végezetül elmondja még, hogy egyetlen cserép óra 47 forint, ezért is kéri, hogy írjuk meg: ha már segíteni nem tud­nak a munkában, legalább ne rongálják meg azt, amit már megcsináltak. H. I. Magyar pénz avar temetőben Szenzációs leletre bukkantak az idén a Tolna megyei Gyön- kön egy avar temető mór több mint tíz éve folyó feltárása so­rán. A temető egyik sírjából I. Péter magyar király által vert ezüstpénz került elő. Mint is­meretes Péter Szent Istvánt kö­vetően kétszer: 1038—41. és 1044—46. közt uralkodott. Amint az ásatást vezető dr. Rosner Gyula régész elmondotta: a Petrus Rex Pannóniáé feliratú ezüst érme az első korhatározó magyar pénz, melyet avar te­metőben találtak. Azt látszik bi­zonyítani, hogy az avarok közt éltek olyan csoportok, amelyek megérték a honfoglalást, a ma­gyar államalapítás korát. • • Ünnepi műsor Komlón Sz. Lukács Imre író Tehergépkocsi a belső sávban .. A pécsújhe- gyi kézilab­da stadion­ban a ha­gyományok­nak megfe­lelően mű­sorral, majd SZUR-ral várják a nézőket. Az ünnepi műsor va­sárnap délután 15.30-kor meg­nyitóval kezdődik, majd ezután 17 óráig nóta, táncdal és hu­mor lesz a műsoron. 17 órától 18 óráig a Pécsi Nemzeti Szín­ház művészei tartanak elő­adást, ezt a Vidám Színpad műsora követi. Előadásuk cí­me: Vidám bányásznap. Este 7 és 8 óra között operettműsort láthat a pécsújhegyi közönség, s ezután kerül sor a már évek óta hagyományos összecsapás­ra, a színészek és újságírók kö­zötti labdarúgó-mérkőzésre, a pécsi SZÚR-ra! A Pécsi Nemzeti Színház dél­utáni előadásán közreműködő művészek (a Szabadtéri Tánc­szín korábban megjelent prog­ramjában fölsoroltakon kívül): Krasznói Klári, Matoricz József, Faludi László, Marczis Deme­ter, valamint Papp Zoltán kis­együttese. Komlóp ugyancsak nagysza­bású bányásznapi rendezvény- sorozatra kerül sor. Ma nyílik egy kiállítás Komló 170 éves és a Mecseki Szénbányák 200 éves történetéből, s ugyancsak ma nyitják meg a színház- és hangversenytermet. Szombaton 17 órakor térzene lesz a Lenin téren, majd 18.45-kor koszorú­zásra kerül sár. 19 órakor, uqyancsak a Lenin téren a Bu­dapest Táncegyüttes lép föl folklórműsorával, majd a Vidám Színpad Vidám bányásznap cí­mű előadására kerül sor. Este fél 10-kor tűzijáték, majd utca­bál szórakoztatja a komlóiakat; az utcabálon a Szignál együttes játszik. Vasárnap reggel 7-től délig népművészeti és népi iparmű­vészéti vásárt tartanak. Eközben 9 órakor a HEPPIEND bohóc­csoport mutatja be műsorát a gyerekeknek. Délelőtt 10 órakor térzene, délután 3 órakor pe­dig a sikondai Tószínpadon néptánccsoportok bemutatója lesz. 16 órakor a HEPPIEND bo­hóccsoport ismét porondra lép, ezúttal a sikondai Vadászta­nyán. S mintha az olvasókat sem ér­dekelné eléggé múltunknak és jelenünknek ez a szelete. Ne­kem megvan az élményalapom ahhoz, hogy erről írjak: a há­rom könyv a családom törté­netéről — a szegénység törté­netéről szól. — A kritika nem méltányolta eléggé, hogy figuráim nagy része saját nevén szereplő, élő ember, akit bármikor szembesí­teni lehet a saját szövegével. Esztétikai értékük talán való­ban kisebb ezeknek a könyvek­nek — mint dokumentumok je­lentősebbek. Sz. Lukács Imre 48 éves. Szegeden él, „szabadúszó": cikkeit, riportjait leggyakrab­ban az Új Tükörben, az Élet és Irodalomban, a miskolci Napjainkban olvashatjuk. Ta­vasszal került a boltokba Szü­lém mégis utazik című regé­nye. Megírta már a trilógia folytatását is, és a Magvető kiadó elfogadta a mai Vihar­sarok életéről Mr legyen hát velünk? címmel írt regényét. Késő estébe nyúlt az író és olvasóinak beszélgetése, a de­dikálás. Az újságíró csak utá­na tehette fel kérdését. — Keserű történetek szólnak a „savanyúszagú szegénység­ben” élő alföldi parasztokról: ezt a szegénységet nem kívánja vissza senki. De voltak-e-.jelen akkor olyan erkölcsi értékek, amiket szívesen látnánk ma is? — Igen. Azóta meglazultak, felbomlottak a régi falu hagyo­mányos közösségei: a lakóhely már nem az a védő, óvó ott­hon többé, mint az én gyerek­koromban. A család is sokat veszített megtartó erejéből: ez az erő olyan talpköveken nyu­godott, mint egymás megbecsü­lése, az öregek tisztelete. És ami nekem különösen fáj: a falusi értelmiség egyre kevésbé vállalja a „lámpás” szerepét, pedig annyira szükség lenne rá!... Gárdonyi. Tamás tozott forgalmi rend miatt. A kikapcsolt lámpáknál nagyon sokszor rendőr igyekezett úrrá lenni a helyzeten, de az ebbéli erőfeszítéseket akadályozta, hogy a közlekedők nagy részé­nek — járművezetőknek, gyalo­gosoknak egyaránt - nem sok fogalma van a rendőri jelzé­sekről. Pedig a KRESZ II. ré­szében, a közúti jelzések cím­szó alatt az első, második, har­madik és negyedik bekezdés­ben ezt egyértelműen megha­tározzák, s ezt minden közleke­dőnek ismernie, tudnia kellene. Sokszor a forgalmat irányító rendőr testi épségét veszélyez­tették a gépjárművezetők . . . A piros jelzésen való átha­ladás, a tilos jelzés figyelmen kívül hagyása olyan baleseti forrás, amit ki tudja miért, nem akarnak tudomásul venni a járművezetők. Ennek követ­kezménye lett a József Attila út és a Szabadság út keresz­teződésében bekövetkezett tö­meges baleset, ahol többen súlyosan megsérültek, s a Vo­lán busz totálkáros 'ett- Sokan úgy akarják egyszerűsíteni köz­lekedésüket, hogy a mellékut­cákból kikanyarodva zokszó nélkül áthajtanak a záróvona­lon, ami szintén nemcsak ma­guknak jelent veszélyt, A köte­lező haladási irányt jelző és meghatározó táblát már szinte sikk nem „észrevenni”. A Do- mus Áruház melletti csomó­pontnál az útra felfestett nyíl, valamint a tábla ellenére is rá­kanyarodnak a felüljáró fel­hajtó ágára. A párhuzamos közlekedés szabályai nem egyértelműek mindenki számára. Főleg a te­hergépkocsivezetők és / autó- buszvezetők szabálytalan visel­kedése okoz gondot, akik attól félve, hogy a kereszteződés előtt néhány méterrel nem tud­nak „becsúszni” a belső sáv­ba, már jóval balra kanyaro­dási szándékuk előtt áthajta­nak, visszafogva ezzel a jár­műsort. Természetesen részük­ről jogos az aggodalom, a sze­mélygépkocsivezetők is lehetné­nek udvariasabbak. A baleseti okok között előkelő helyet fog­lal el az elsőbbség meg nem adása, a jobbkézszabály nem ismerete. Roszprim Nándor — Tizenegyen voltunk testvé­rek. Az én családom mindent végigélt, amit az elmúlt nyolcvan évben élhetett: a nagyszüléim voltok cselédek, napszámosok, kisparasztok, ku- lákok, a testvéreim gyári mun­kások lettek. Én magam tanul­tam — a szakérettségire éppen Pécsett készültem —, megpró­báltam a napi újságírást és az íróságot is. Sz. Lukács Imre író ezekkel a hatásos mondatokkal kezdte bemutatkozását szerdán este Harkányban, az Építő Szállóban rendezett író—olvasó találkozó érdeklődő közönsége előtt.’ Új könyvéről beszélt: regénytriló­giája Tegnapi szegények cím­mel most jelent meg másod­szor, ezúttal a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa gon­dozásában. Mindhárom regény címében ott a szó: „szegény­ség". Miért? így-hangzott az első kérdés, és ez alkalmat adott arra, hogy az író ne csak saját könyveiről, hanem mai társadalmunk, irodalmi éle­tünk néhány jelenségéről is szóljon. — A népi írók jelentős mű­vekben festettek őszinte, igaz képet a felszabadulás előtti magyar parasztság sorsáról, és azóta is született néhány olyan regény, amely művészi erővel ábrázolta az osztály változása­it. Mégis úgy érzem, megsza­kadt a folyamatosság — nap­jaink mezőgazdasági munká­sainak konfliktusai nem kap­nak elég helyet az irodalom­ban. A magyar falu viszonyla­gos jóléte sok figyelemre méltó jelenséget eltakar az írók elől. Zöldség-gyümölcs befőzési akció Óriási érdeklődés kísérte a Zöldért zöldség-gyümölcs befőzési akcióját. Rövid idő alatt 200 mázsa berakó­uborka, naponta átlag 70 mázsa fehér, alma alakú paprika és vöröskáposzta fogyott el a vállalat pécsi boltjaiban. Az akció mától — ugyan­csak mérsékelt árú — zöld­félékkel, gyümölccsel foly­tatódik. A befőzési körtét kilónként 6 forint 60 fillé­rért, a lekvárnak való kék szilvát 7 forintért, az őszi­barackot 4—7 forintért kí­nálják. A friss szedésű ba­rackot a Pécsi Állami Gaz­daság szállítja a boltokba. ilendégünk iioll Tetőfedő gazdasági tnunkaközötmég

Next

/
Oldalképek
Tartalom