Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-16 / 254. szám

1982. szeptember 16., csütörtök punanttm napiö 5 Uj pénzügyi és bérszabályozás A szövetkezeti napok záróprogramja Bázisszemlélet helyett színvonal-érdekeltség Befejeződött az a szövetke­zeti tanácskozás, amelynek programjáról a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei Szervezete gon­doskodott Az elmúlt két nap során szóltak az ipari és fo­gyasztási szövetkezetek tavalyi kongresszusa óta eltelt időszak eredményeiről, gondjairól és megvitatták a jövő évben élet­belépő gazdasági szabályozók­kal kapcsolatos észrevételeket. Az előadásokon és az azokat követő viták során megállapí­tották, hogy a szövetkezeti ipar és az áfészek komoly sikereket értek el, de az új gazdasági helyzetben nehezebbé váltak a gazdálkodási körülmények. A kongresszusok célkitűzéseinek, határozatainak csak úgy tudnak eleget tenni, ha lépést tartanak a gazdálkodási feltételrend­szerrel. A szabályozási folyama­tok nem mindig követik logiku­san egymást, ugyanakkor köve­telmény, hogy jobban, gazdasá­gosabban termeljenek, exportál­janak. Elmondták, az import 1983-ban is drága lesz, és az eddigiektől jobban fogják ösz­tönözni a gazdaságos exportot. Dr. Pongrácz Antal, a Pénzügy­minisztérium osztályvezetője elő­adásában hangsúlyozta, alap­vető cél a külgazdasági egyen­súly javítása. Ezt a célt szolgálja a jövőre életbelépő bér- és keresetsza­bályozás. Bár nem szabad elfe­lejteni, hogy a szabályozás is csak keret egy gazdálkodáshoz, hogy mi valósul meg ténylege­sen, az a gyakorlati munkán múlik. Kónya Lajos, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal el­nökhelyettese megállapította, a bérszabályozás és a bérrendszer számos eleme elavult, korsze­rűsíteni kell. Elengedhetetlen’ hogy a mai bázisszemléletet a színvonal-érdekeltség váltsa fel, hiszen a bázisérdekeltség az alacsony hatékonyságú gazda­ságoknak kedvezett. A színvo­nal-érdekeltség pedig magába foglalja a növekedés-érdekelt­séget. Több év távlatában vár­hatóan nagyobb lesz a diffe­renciálódás, ez okozhat feszült­ségeket, de ezt vállalni kell, az anyagi érdekeltségről nem lehet lemondani. A Pécsett megrendezett szö­vetkezeti szakembertalálkozó le­hetőséget adott egyfajta han­gos gondolkodásra, az ismerte­tett szabályzók gyenge pontjai­nak megvitatására. Haász József, az SZVT Bara­nya megyei Szervezetének el­nöke zárszavában hangsúlyoz­ta, a szövetkezeti vezetők, pénz. ügyi szakemberek olyan ismere­tekkel gazdagodtak, amelyeket, ha munkájuk során hasznosíta­nak, könnyebben érhetnek el eredményeket. De nem szabad elfelejteni, hogy a pénzügyi szabályozórendszer csak akkor segít, ha az árut megtermelik, ha pontos munka folyik és kor­rekt a szolgáltatás. Eszterhai Katalin A komlói MOM gyár forgácsoló üzemében készítik az Ikarus autóbuszok fékhengereit és alkatrészeit Szokolai István felvétele Nyolcmilliárd forint évente Táppénz és egészség A testületek számára örök­zöld és ugyanakkor mindig nagy elhatározásokat inspiráló téma a táppénzes helyzet ala­kulása. Tegnap délelőtt a Szakszervezetek megyei Taná­csa elnökségi ülésén került a napirendre a téma, némi ki­egészítéssel. Dr. Csobó Dénes, a MESZTIK igazgató főorvosa „Tájékoztató az egészségügyi alapellátás helyzetéről és a táppénzes helyzet alakulásáról" címmel adott részletes infor­mációt, Baranya tükrében. Az alapellátásról . röviden csak annyit: sok-sok paraméte­rét figyelve a megyék viszony­latában nem állunk rosszul, van orvosunk éppen annyi, amennyi kelj. Egyetlen figyel­meztetés: a megyében levő 205 orvosi rendelő közül — a mű­szerezettséget figyelembe véve- csak 8 (!) kapott a minősítés során kiváló jelzőt és 74 „jó” minősítést. A többi így-úgy megfelel vagy éppen rossz. A . táppénzkérdésnek — a tárgyalt téma második részé­nek — szenteljünk egy kissé többet. Annál is inkább, mert — mint a vitában felszólaló, dr. Csehák Judit, a SZOT titkára említette — évente hazánkban 8 milliárd forintot fizetünk ki e címen, s tendencia: a táppénz tömege évről évre arányaiban jobban nő, mint például nem­zeti jövedelmünk. S a növeke­dés forintjait az államháztar­tás egyéb költséghelyeiről kell lehívni, lefaragni. Baranya nem dicsekedhet táppénzfronton — olvasható ki a jelentésből —, hiszen mindig az országos átlag fölött „telje­sít". A táppénzes esetek szá­mát vizsgáivá egyértelműen ki­derül: a betegségek sorában a légzőszervi és mozgásszervi megbetegedések vezetnek, de jelentős a gyermekápolási táp­pénz és a balesetek miatt ki­fizetett táppénz. S nemcsak a betegek száma nő, hanem a táppénzes napok száma is. Szép egyenletesen. E napok átlaga például Komlón 2,6 nappal, Pécsett 1.3 nappal, Szigetváron pedig 0,1 nappal nőtt. A leg­több táppénzes napot a bá­nyaiparban, textiliparban, bőr­iparban és a ruházati iparban „vették ki”. Nyilván a kérdés megoldá­sának kulcsa — a jelenlegi tár­sadalombiztosítási rendszerben — az orvos kezében van, ő te­het a legtöbbet a táppénzes helyzet javításának érdekében, a nála megfordulók keresőké­pességének elbírálása során. Ugyanakkor — és több szem­pont mellett - azt is javasolja az előterjesztés, hogy a válla­latokat érdekeltté keli tenni táppénzfronton, bizonyos pénz­ügyi rendelkezésekkel, s a be­tegellenőri hálózatot is fejlesz­teni kell. A vitában felszólalók közül többen és joggal vetették fel, hogy helyenként baj van a munkaerkölccsel is. A táppén­zes állományba levők-igyekvők bizonyos részénél észrevehető, hogy e „fizetett szabadságot" megfelelő periodicitással, a kü­lönböző nagy kampányok idején — például szüretkor, kiskertmun­kák idején — veszik ki, egyéb szabadság híján. Nem kicsi tehát a felelőssége annak a szűkebb-tágabb kollektívának, amely szó nélküi elnézi munka­társuk e magatartását. Sőt még dolgoznak is helyette. K. F. Gyártásközi minőségellenőrzés a komlói MOM-ban A Magyar Optikai Művek Komlói Gyárát néhány évvel ez­előtt még így emlegették: „Itt zömmel csak betanított munká­sok dolgoznak". Ám a gyár so­kat változott a változó időben. Ma már itt készítik a magyar autóbuszok és teherautók csak­nem minden fékberendezését: évente mintegy 200 ezer dara. bot, 26 típusban, s ezekből a nyugat-európai piacokra is szállítanak. A fejlődésnek rész­ben előfeltétele, részben kö­vetkezménye, hogy univerzális forgácsológyórrá lettek, a leg­modernebb automata és fél­automata gépekkel. Műszaki, technikai nagykorúsodásuk szin­te természetesen hozta magá­val, hogy két éve a mintegy ötszáz fős gyárban - ahol a dolgozók döntő többsége szak­munkás - egy új minőségellen­őrzési rendszert alakítottak ki: a minőségellenőrzést — gyár­tás közben. — Nálunk a jó minőség kü­lönösen fontos - mondja Füsz Tibor igazgató -, hiszen egy autóbusz fékjének kifogástalan­nak kell lennie. A régi minő­ségellenőrzés nagy hibája volt, hogy egyenként kellett a külön­böző alkatrészeket, munkada­rabokat a MEO helyére szállí­tani. Ez sok időveszteséggel járt, sokszor az anyagok keve­redéséhez, a kellő áttekintés hiányához vezetett.- Az új minőségellenőrzés lényege - veszi át a szót Ko­vács János főmeós —. hogy egy-egy munkadarabot az egyes megmunkálási műveletek után folyamatosan, azonnal le­het ellenőrizni, így a hibák gyorsan, azonnal kiderülnek. Az ellenőrzések eredményét egy nagyobb, egységes rendszerben is havonta kimutatjuk számító­gépek segítségével, így mód nyílik rá, hogy elemezzük a se­lejt képződésének mélyebb öSz. szetevőit is: a helyes ergonó­miai sorrendet, vagy éppen dolgozóink képességeit, adott­ságait, s a teljesítményt is be­folyásoló hangulatát. Ennél is fontosabb, hogy az új rend­szerrel minőségi ugrást tettünk meg a minőségellenőrzésben: már nem csupán utólag re­gisztráljuk a hibákat, hanem képesek vagyunk egy jelentős részük megelőzésére is. Mindennél beszédesebb egy adat: egy évvel az új rend­szer bevezetése után több mint 50 százalékkal csökkent a gyár­ban a selejt mennyisége. A munkadarabok - ellenőr­zött — útját egy ideig a for­gácsolóműhelyben is követjük. A műhely végében egy maró­gépre Strionya Józsetné fog föl egy új fékalkatrészt, majd nyomban le is veszi: - Nem megy rá a hüvelyre - mondja -, ezt vissza kell küldeni. — Szavaiból kiderül az is, hogy a teljesitményelszámolásnál és a bérezésben ez az új rendszer még korántsem tökéletes; egy. részt, mert megegyezés szerint arányosan kell rosszat és jót el­osztani, másrészt, mert nem mindenki tud még a havonta, negyedévente a pénztárca vas­tagságán is érezhető eredmény­ről .. . Egy biztos: az értékelés, a „visszacsatolás” zökkenői elle­nére is jó irányt vett a komlói MOM. Varga J. Á Nevelők Háza Kamarakórusának köszöntése Huszonöt éve lesz jövő ősz­szel, hogy fennáll és számos hazai, nemzetközi sikert aratva működik Tillai Aurél vezetésé­vel a Pécsi Nevelők Háza Ka­marakórusa. Ez év nyarán a X. debreceni Bartók Béla nem­zetközi kórusversenyen kamara kategóriában első helyezést ér­tek el, és a Kodály-művek tol­mácsolásáért elnyerték a zsűri különdíját. Elsősorban ehhez a sikerhez kapcsolódva rendezte meg tegnap a Pedagógusok Szakszervezete Baranya megyei Bizottsága, valamint a Pécsi Nevelők Háza azt a fogadást és találkozót, melyen mód nyílt a kórus köszöntésére, és ne­gyedszázados munkája össze­gezésére. A találkozón jelen voltak Pécs város és Baranya megye kulturális életének, párt­ós állami szerveinek irányítói. A Tillai Aurél által vezetett ka­marakórust Benkő Gyula, a Pedagógusok Szakszervezete Baranya megyei Bizottságának titkára köszöntötte. Felidézték a kórus sikereit, emlékezetes út­jait, majd Tillai Aurél karnagy ismertette további elképzelé­seiket. Végezetül az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága nevében dr. Csaná- losi Sándorné, a városi pártbi­zottság osztályvezetője köszönte meg a kórus eddigi munkáját, s kívánt további sikereket. Címek A római jogot előadó néhai tudós tanárom névjegyén ez volt olvasható: szőlősi, szilasi és la­ki jur, et phil. dr. Pázmány ZoU tán, a római jog ny. r. profesz- szora a Pécsi M. Kir. Erzsébet- Tudomá nyegyetemen. A mai névjegyeken már nin­csenek nemesi előnevek, nincs „m. kir." sem, bár némi feu­dális csökevénymaradvánnyal azért mégis találkozunk, ha megnézzük a telefonkönyvet, ahol 15 Király, 7 Császár, 8 Herczeg és ugyanennyi Gróf nevű családot találunk. Kiskirá­lyok sincsenek már Pécsett, mert utcanevükkel együtt kiirtottuk őket. Megmaradtak azonban a munkahely-megjelölések, s e té­ren némelyik vállalat, intézmény oly bonyolult címet választott magának, hogy ember legyen a talpán, aki megérti, miről is van szó. Ezért veszünk bonckés alá né­hány pécsi címet.­Egyik tanintézményünk falán olvastuk: PÉCSI AKADÉMIAI BIZOTTSÁG BIOLÓGIAI SZAKOSZTÁLY sportbiológiai MUNKABIZOTTSÁGA Nem tudom, hogy van-e pe: csétje ennek a'munkabizottság­nak, de az bizonyqs, hogy a „sportbiológíai munkabizottság” kifejezést kisbetűvel kell írni. Az viszont sajnálatos, hogy a cím­ből elöl hiányzik az „a” hatá­rozott névelő és a birtokosjelzős kapcsolat feltüntetése is. Helye­sen tehát ekként kellene írni e címet: a Pécsi Akadémiai Bi­zottság biológiai szakosztályá­nak sportbiológiai munkabi­zottsága. Persze, igaza van Deme Lász­lónak: a sokféle ilyen és olyan bizottság miatt mindenki a magáét nagybetűkkel szeretné írni, hogy önálló és fontos vol­tát hangsúlyozza. Enyhe túlzás­nak tartjuk azt is, hogy egy címben kétszer szerepeljen ugyanaz a szó: „biológiai" — „bizottság". Mikor írjuk a címeket kis- és illetőleq nagybetűsen? Ez attól füqa hogy tulajdon­név-e az intézmény egy-egy részlegének elnevezése; önálló-e vagyis külön igazgatási és költ­ségvetési egység-e. Ilyennek kelt mondanunk például a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetét, amelyet te­hát nagybetűsen, viszont ennek az intézetnek nyelvművelő osz­tályát már kis kezdőbetűkkel ír­juk. Mivel nem valószínű, hogy egy munkabizottság független az eredeti intézménytől, ezért úgy véljük, hogy az előbbi cím­ben már a „biológiai szakosz­tály" kifejezést is kisbetűsen kell írni. Az alábbi címet a Széchenyi téren olvastuk: MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUM ÖNTÖZÉSI SZOLGÁLAT SZOLNOK DÉL-DUNANTÚLI TERÜLETI IRODÁJA Mivel a címben minden egyes szó nagybetűs, nem tudható, hogyan írják szöveg közben. A címszöveg azonban erősen ki­fogásolható. Valahogy ekként kellett volna fogalmazni: A Me­zőgazdasági és Élelmezési Mi­nisztérium szolnoki öntözési szol­gálatának dél-dunántúli irodá­ja. A „területi" szót szándéko­san kihagytuk, mert hisz az iro­da minden bizonnyal nem élvez területenkívüliséget. Címkérdésben szívesen adunk tanácsot, csak el is fogadják! Az augusztus 26-i Tolíseprű- ben az alábbi Arany János ál­tal írt sor lelőhelyét kellett meg­fejteni : ,,Kell sok edény, szek­rény, göngyöleg és hordó." A megoldás: Toldi szerelme, IV. ének. 26. versszak 4. sor. A megfejtők közül jutalomkönyvet nyert: Gyulay Andorné és Ga­la mbosi Péter. TÓTH ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom