Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)

1982-09-14 / 252. szám

1982. szeptember 14., kedd Dunántúli napló 5 Angol exportra készülnek a különböző fazonú csizmák a komlói Carbon új üzemegységében Fotó: Kopjár Géza Szüreti napok Pécsett Ez év októberében, most először, a KISZ Pécs városi Bizottsága is szüreti napokat rendez. Céljuk, hogy hagyo­mányteremtő legyen, vagyis szeretnék minden évben újra megtartani. Másik cél, a régi szüreti hagyományok felele­venítése. Az október 16-án és 17-én zajló kétnapos szüreti mulatság színes programot nyújt a város ifjúságának és minden résztvevőnek. A ren­dezvény tiszta bevételét az épülő pécsi Úttöröház költ­ségeire ajánlják föl. A rendezvény egyik legfőbb színhelye a pécsi vásárcsar­nok lesz, ahol szombaton if­júsági napot, majd este szü­reti bált tartanak tombola­sorsolással. Vasárnap ugyan­itt szüreti vásár, vadászlciállí- tás s különböző bemutatók lesznek. Mindkét nap Lvov- Kertvárosban és Újmecsek- alján termelőszövetkezetek árulják a mustot, szőlőt, s er­ről a két helyről indul vasár­nap a szüreti fölvonulás, amit a Pécsi Állami Gazdaság szervez hintákkal, lovas ko­csikkal, néptáncegyüttesek­kel. A fölvonulás érinti a bel­várost. a vásárcsarnokot, majd innen mennek üszög- pusztára, ahol lovasbemuta­tó és más érdekes szórako­zás várja a szüreti napok résztvevőit. Jelentős többlet­exportot vállal és teljesít a komlói Carbon Emelt árat, minőségi felárat fizetnek Közismert - sőt már-már közhelyszámba megy -, milyen gondokkal küzdenek exportáló cégeink, vállalataink, hogy min­den eddiginél keményebb ver­sennyel - sőt nemegyszer hát­rányos megkülönböztetéssel is — kell megküzdenünk, elsősor­ban a nyugat-európai piaco­kon. Hazánk könnyűiparának az idén pl. nem kevesebb mint 300 millió dolláros többlet-ér­tékesítést kell az említett piaco­kon szereznie, hogy ezt a ked­vezőtlen helyzetet némiképp ki­egyenlítse. A komlói Carbon Könnyűipari Vállalat - lehetőségeihez mér­ten - igen jelentős részt vállalt az idén e nem csekély összeg­ből: 800 ezer dolláros többlet­értékesítést. Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy a már eredetileg vállalt 2,2 millió dolláros export sem csekélység, felbecsülhetjük vállalásuk dinamizmusát, érté­két. Eddig mind a tervezett, mind a többletként mutatkozó export időarányos részét leszál­lították, így minden remény megvan rá, hogy jó évet zárja­nak az idén. Mik sikereik összetevői? Min­denekelőtt a jó marketing, azaz az ügyes, okos piacszerzés és -szervezés. Termékeik - készru­hák, overallok, nadrágok, cipők stb. — jelentős részét eddig is exportra készítették, eddig is jó minőségben, így a mór eseten­ként eddig is többet kérő nyu­gat-európai partnerektől nem volt nehéz többletrendelést vál­lalni. Olyan cégek rendelték meg tőlük ezt a többletet, mint az NSZK-beli Woelfel, a hol­land KLM (ami korántsem csak a repülőgéptársaságot jelenti), vagy a francia-angol érdekelt­ségű Lee Cooper, amely any- nyira elégedett a Carbon-ruhák minőségével, hogy még az időnként emelt árat, sőt a mi­nőségi felárat is megadja a komlói termékekért. Mindez természetesen nem lett volna lehetséges a vállala­ton belüli komoly munkaerő- átcsoportosítás, a korábbinál lényegesen jobb szervezettség, egyszóval a belső tartalékok, személyi és tárgyi feltételek va­lóban hatékony feltárása nél­kül. A hatékonyabb termelés kialakításához hozzátartozott az is, hogy az igényes munkákon a legjobb munkaerők a legjobb feltételekkel - jó gép- és alkat­részellátással, minőségi anya­gokból — dolgozhassanak. El­engedhetetlen feltétele volt en­nek a többletvállalás szüksé­gességének megértetése, vala­mint - természetesen — a meg­felelő egyéni érdekeltség kiala­kítása is dolgozóik körében. Varga J. Zrínyi emlék­ünnepség Szigetváron Kitüntetések, elismerések Nyolc ágyúlövés Zrínyi Mik­lós és sok nemzetiségű vár­védő társai emlékezetére: ez­zel kezdődött vasárnap este a szigetvári várban az emlékün­nepség, az egy hete tartó megemlékezés záróakkordja. 1566-ban, szeptembernek ezekben a napjaiban vívták végső elkeseredett harcukat a szigeti védők az akkori világ leghatalmasabb hadseregével. Tragikus, ám mindamellett pél­damutató harcukra immár 150. alkalommal emlékezik kegyelet­tel az utókor. A harcot idéző ógyúdörgés után sötétségbe borult a szigeti vár, s a sok ezres tömeg néma csönddel tisztelgett a hősök emléke előtt Hatalmas kande­láberben emléktűz lobbant majd katonai díszegység tisztel­gett Zrínyi Miklós lovas szobrá­nál, amely előtt a szigetvári diákok és a város állami, párt­ós társadalmi szervezeteinek képviselői álltak feszes vigyázz- ban. Harmat! József általános is­kolai igazgató bevezető szavai után Berta József, a Szigetvári városi Tanács elnökhelyettese mondott megemlékező beszé­det, majd a résztvevők képvi­selői koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatán. Az emlék­ünnepség díszsortűzzel ért vé­get. Az esti emlékünnepségen részt vettek a Város vendégei is, köztük a Zrínyi Miklós Kató- nai Akadémia parancsnokai és a jugoszláviai Viroviticai váro­si Tanács elnöke, /van Rendu- lies és kísérete is. Az esti tiszteletadás előtt a városi tanács dísztermében a városi vezetők fogadták a tár­sadalmi munkában élen járó­kat és megjutalmazták őket. Tinusz János tanácselnök a „Szigetvárért" színes cimerpla- kettet hét személynek, illetve közösségnek nyújtotta át, köz­tük Bernáth Bélának, a Sziget­vári Konzervgyár igazgatójának a város fejlesztése, a gyermek­intézmények bővítése és a Ren­dezvényház létrehozása érdeké­ben kifejtett tevékenységéért A „Szigetvárért" Zrínyi emlék­plakettet tizenkilencen vehették át a tanácselnöktől, köztük a hosszúhetényi népi együttes és a feisószentmártani gyermek táncegyüttes a Zrínyi-emlékün- nepségek alkalmával nyújtott színvonalas szereplésük elisme­réséül. A városi cimerpiakettet és emléklapot harmincon kap­ták meg, köztük Bakonyi Lász­ló munkásőr, ifj. Gilicze István szocialista brigádvezető és Hor­váth Lászlóné cipőgyári dol­gozó. Uj bemutatók Ki hinné, hogy annak a csöppnyi bábnak a mozgatá­sa mennyi energiát, ügyessé­get igényel! A paraván mögé pillantva látszik csak, hogy a. bábjátékosok egész csapatá­nak összehangolt munkáját kívánja meg egy-egy jelenet előadása. Némelyik bábut ketten, hárman is mozgatják, hogy minél tökéletesebb le­gyen mozgása. A bábkészítő, a jelmeztervező, a díszlet al­kotója, a zenei effektusok összeállítója dolgozik hosszú heteken át a rendező irányí­tásával azért, hogy a báb­művészet népes tábora ismét gazdagodjék néhány élmény­nyel. A Bóbita Bábszínház most az őszi bemutatókra készül. Szeptember 26-án lesz a Hófehérke és a hét törpe el­ső előadása. A darabot Ká­rolyi Árny mesefeldolgozása alapján Giovannini Kornél rendezi, bábjait Eiter István, díszletét Werner József ter­vezte. A zenét Zubán László állította össze európai népek gyermekdalaiból. Már a próbák alapján is látható, hogy újabb szép me­seelőadásban részesíti majd a gyerekeket Kós Lajos tár­sulata. A premier után min­den vasárnap délelőtt és szerda délután bemutatják a Hófehérkét, az óvodások szá­mára pedig külön műsor, a három meséből álló Mese­csokor készül, ugyancsak Giovannini Kornél rendezésé­ben. Ennek bemutatója no­vember 17-én lesz. A Bóbita Bábszínház számos tájelő­adásra készül. H. i. Nem fontos érteni Miközben ezt a jóelőre be­harangozott * műsort néztem, amely a Zenebutik címet vi­selte, plusz két alcímet: Juhász Előd műsora, és: kapcsoljuk a veszprémi várat — azon tűnőd­tem, mit is nézek tulajdonkép­pen. Veszprémet? Azt aligha, bár itt-ott egy szobor, egy ka­pu vagy egy ódon kilincs föl- fölbukkant a nagy jövés-menés­ben. Vagy érdekes személyisé­geket? Voltak azok is, villa­násnyi időre, mintha éppen er­re jártak volna véletlenül, de néha a mondat második felét már elvitte a szél. Vagy zenét? Azt is, persze, de a zenék ele­je vagy a vége hiányzott, el­úszott, elenyészett. Lemezpará­dét? Lehet, de hiszen nem csak lemezekről volt szó, az is le­het, hogy csak a műsorveze­tő személye asszociálta magát a fogalmat is. Nos, mondtam magamban, nézzük meg még egyszer a műsorközlőiben, mi­ről is van szó. Az állít ott: Új­donságok,, régiségek, különle­gességek, aktualitások, művé­szek és művek — zeneközei­ben. Tehát minden és semmi. Próbáltam elcsípni valami ve­zérfonalat, de nem sikerült. Ki ez? Mi ez? Hol van? Miből van? Hogy kerül ide? Hol mu­tatták be? Vagy be se mutat­ták, csak fogják? Egy filmből van ez, vagy mi? Hogyan? Mi van a lézerrel? Merre turnéz­nak és kicsodák? Jó, az lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, ne is erőltessük, végtére nem va­gyok igazi zeneértő, se komoly­zenei, se pop, úgy látszik, ez ínyenceknek való vegyessaiáta, akik élvezettel kicsemegézik belőle a kukoricaszemeket. Ha nem értem, hát nem értem. Ne ezzel törődj, mondtam magam­nak, máskor is láthattál még ilyen robogó tempójú Showt, istenem, összeválogattak egy csomó filmfefvételt és kész. De akkor azt mondta Juhász Előd: kaptunk egy telefont hogy ked­ves nézőink többet szeretnének tudni a helyszínről... Akkor aztán bomba robbant a fe­jemben: ez tehát egy élő mű­sor! Persze, Veszprémből! Azért szerepelt a veszprémi kórus. De akkor hogyan került iáé Lehotka Gábor és Gregor Jó­zsef? Nem figyeltem volna? Mégis van valami összefüggés a dolgok között? Újraélesztett figyelemmel követtem az ese­ményeket, de akkor történt, hogy a lézerről esett szó, Los Angelesről, a képernyőn csóko- lóztak, de nem az volt a lé­nyeg, hanem valami fesztivál, talán Los Angelesben, talán valahol másutt, ahol „mindenki élte mindennapi életét" .. . Nem akarom én bántani e műsor készítőit, akik közül Ju­hász Előd például igen kelle­mesen és ínycsiWandáan tudja bemutatni a hanglemezújdon­ságokat, még azt se tartom a legfontosabb közlendőnek, hogy a riporterség bizony-bizony szakma, nem is könnyű, illuszt­rálásul estig sorolhatnám a le­hangoló példákat. Csak azért nem kapcsoltam ki a készülé­ket most — mert egyébként miért gyötörnénk magunkat —, mert ez a műsor (állatorvosi ló módján) egyesítette magá­ban egy nagyon ellenszenves jelenség minden vonását. Azét a jelenségét, amit úgy mond­hatnék: nem fontos a nézőnek mindent érteni. Némely műso­rokról nem lehet tudni, miért születtek, mi a céljuk,, mi a tartalmuk, összeálltak. Egy ki­csit innen, eay kicsit onnan. Hiányzik belőlük a pontos in­formáció. Vagy épp ellenkező­leg: tömve vannak információ­val. De azok árvízként, egy­mástól el nem különítve, meg- különiböztethetetlenül és meg­jegyezhetetlenül zúdulnak a né­ző fejére. A fontos információk és a teljesen lényegtelenek eg yen rangúként. A lehető leg­rosszabb dolog ez: az amúgy is lankatan figyelmet tovább ha­tástalanítja, korunk amúgy is rohamosan növekvő felületessé­gét építgeti. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom