Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-11 / 219. szám
1982. augusztus 11., szerda Dunántúli napló 5 Rézfinomító üzem épül Csepelen A másodnyersanyag hasznosítás és az'energiatakarékosság országos programjához kapcsolódva az Állami Fejlesztési Bankkal kötött pénzügyi szerződés alapján a Csepel Vas- és Fémművek fémművében új rézfinomító üzemet építenek. Az új üzemet a régi és már évekkel ezelőtt leállított finomkohászati öntöde helyére telepítik. A beruházók arra számítanak, hogy az üzem évi 65 millió forint nyereséget hoz majd és így a beruházási költség 5 év alatt megtérülhet. A gazdaság különböző területein rendszeresen nagy mennyiségű rézhulladék keletkezik, és az új üzemben annak hasznosítását most megvalósítják. Begyűjtik és finomítják a felesleges réz- alkatrészeket és anyagokat, majd elektrolízis után tiszta rézlemezeket, úgynevezett katódákat állítanak elő a hulladékból. A rézfinomító felépültével megszűnik a jelenlegi erős légszennyezés is. Az új létesítményben csupán füstelszívásra és leválasztásra 40 millió forintot fordítanak. Fatéri pillanatok Péntek, szombat, vasárnap: jön a szállítmány A Pécsi Grafikai Műhely vendégei Horst Kobitzsch egyik okvorelljével Horst Kabitzsch kiállítása Dombnak beillő méretekben magasodik a faforgács a Mohácsi Farostlemezgyár hátsó részén, távol a bejárattól, közel a Dunához. A dombok alján kis patak rohan, a vizet nem is látni a tetején úszó faforgácstól, hogy eltűnjön a gyártócsarnoknál. Évente négyszázezer normál űrméter faanyag érkezik uszályon, vagonban és teherautókon a MOFÁ-ba, ahol is az első állomás a fatér. (Egy normál űrméter rönkfából ha tömör fakockát készítenének, akkor abból 0,6 köbméternyi lenne.) E 400 ezerből százezer már apríték, vagy az erdőben, a vágás helyén forgácsolják össze, vagy valamilyen feldolgozóüzem hulladékanyagaként kezdi meg itt megújulását a faforgács. Uszálykirakodásra jöttem volna, de nem kis^meglepetéssel hallom Molnár Jenő üzemvezetőtől, hogy hat—hétezer vagon, közel .tizenötezer tehergépkocsi mellett „csak" 70—80 uszály szállítja ide egy év alatt a fát, jobbára a gemenci és a kisalföldi erdőgazdaságokból a valamennyit a Kiskunságból. Az is meglep egy kicsit, hogy noha a vízi szállítás a legolcsóbb, mégis a legtöbb kézi munkát kívánja: az erdőben kivágott fát először még ott érinti (érinti? — hiszen vannak félmázsás rönkök is) emberi kéz, amikor felrakják valami szállítóeszközre, aztán akkor, amikor átrakják az uszályra, aztán amikor a MOFA kikötőjében a daru leengedi a csillét az uszály gyomrába, hogy megrakják s kiemeljék, s végül akkor, amikor az aprítógéphez vezető szállítószalagra lökik. De akkor utoljára nyúl hozzá ember. — Kedd szerda a legnyugalmasabb napunk, ekkor érkezik a legkevesebb szállítmány — mondja az üzemvezető. — A legerősebb a hét vége, péntek, szombat, vasárnap, addigra érnek ide a hét elején megrakott vagonok. — Elképzelhető lenne a rakodás jobb gépesítése is? — kérdezem Molnár Jenőt. El is képzelik a gyáriak? — El. De . .. Jobb lenne, ha ezt nem irná .. . Szóval már három láncos rakodót bontottunk el, amit a gyárral együtt építettek, mert nem vált be. A beérkező lát egy láncra pakoltuk volna, s az adagolta volna a garatba. Most újra kézzel kell belökdösni, egyenként. Amúgy jó gépeink vannak, s embereink is ... Az újpetrei tsz teherautóiról rakják le éppen a fát, követjük az útját a rönköknek. A garatba lehulló farönkök föld alatti szállítószalagon érkeznek az aprítógéphez, ami hasonlatos egy forgótárcsás uborkaszeletelőhöz, csak éppen jóval nagyobb. A forgó tárcsa átmérője több mint két méter, benne a kések két centi vastag acélból. Talán csak a hosszú évek óta itt dolgozók értik itt egymás szavát. A meghajtó motorok energiájából jókora rész alakul át Rangenergiává, igaz, a daraboló pár másodperc alatt készít az egyméteres, olykor harminc-negyven centiméter átmérőjű farönkből pár négyzetcentis aprítékot. Azt már csak osztályozni kell, s pneumatikus csővezetéken jut el a faszilánkokból álló „Alpokhoz". Az aprítékhegyek alján Matchbox méretűnek tűnik a két köbmétert markolni tudó Volvo-gép, az üríti egy keskeny csatornába, hogy átlag féléves tárolás után végül is minden fa vízi úton érkezzék a farost- lemezgyárba. Lipcsei művész, Horst Kabitzsch kiállítása nyílt meg tegnap a pécsi Ifjúsági Ház galériájában. A fiatal lipcsei grafikus a Pécsi Grafikai Műhely vendége, így jelenléte jó apropó arra, hogy a város képzőművészetének nemzetközi kapcsolatairól beszéljünk. Ismeretes, hogy a Pécsi Grafikai Műhelybe érkező, néhány hétig itt dolgozó művészek Finnországtól Japánig valamiféle kölcsönösség jegyében tartózkodnak, dolgoznak Pécsett. Az itteni vendéglátás afféle „cserealapot” jelent a Magyar Képző- és Iparművészek Szövet, sége Dél-dunántúli* Területi Szervezete és a Pécsi Grafikai Műhely számára. Magyarán azt, hogy e kapcsolatok révén minél több helyen ismerik meg oz itt élő képzőművészek alkotásait. Mai kifejezéssel élve, a szövetség és a grafikai műhely célja természetesen „betörni a piacra". Hogy Pécset olyan szellemi termékei révén is megismerjék külföldön, mint a képzőművészet. Lipcsével, amely az NDK képzőművészeti központja Berlin mellett, ahol könyvművészeti és grafikai főiskola működik, a szövetségnek és a Pécsi Grafikai Műhelynek több mint 5 éves a kapcsolata. Az együttműködést a lipcseiek kezdeményezték, izgalmasnak találván Pécs képzőművészeti eredményeit, a mi számunkra pedig azért lett fontos ez a kapcsolat, mivel a német könyvművészet e fellegvárában magas szinten művelik a grafika hagyományos ágazatait Pécsről Takács Dezső éppen mint nyS&agsmr^fikus volt a csere során apóiéi tanulmányúton. Termékeny és régi a kapcsolat a stájerországi képzőművészet, Grác város alkotóival. Idén Alois Neuhold grafikus töltött egy hónapot a Pécsi Grafikai Műhelyben, a városi galériában kiállításon mutatkoztak be a stájeri képzőművészek, és náluk dolgozott már a pécsi festők, grafikusok jó része. Elevenebb kapcsolatot sikerül kiépíteni Lahti képzőművészeti szövetségével, a testvérvárosi kapcsolat okán is. Onnan Tapani Mi'kko- nen töltött itt egy hónapot. A Pécsett készült művekből néhány alkotás itt marad, ittlétük alatt a művészek pedig a Vár- konyi Nándor Fiókkönyvtárban, valamint az Ifjúsági Ház galériájában kamarakióllításokon mutatkoznak be a pécsi közönségnek. G. O. B. L. I Új egyenruha a postásoknak Hamarosan új egyenruhát kapnak az ügyfelekkel kapcsolatban lévő postás dolgozók, ugyanis — amint azt egy vizsgálat nemrégiben megállapította —, a több mint 15 év óta változatlan fazonú és anyagú formaruhák már nem felelnek meg a kor ízlésének, nem elégítik ki az igényeket, némelyik darab túlságosan súlyos, nehézkes. Az új ruhák gyártását a Jászsági Ruhaipari Szövetkezet kezdte meg — egyébként eddig is itt készítették a postás öltözékeket. A szövetkezet ebben az évben több mint 13 ezer férfi és női télikabátot, öltönyt, kosztümöt, sapkát és egyéb kiegészítőket szállít megrendelőjének. A téli öltönyök sötétkék gabardin anyagból készülnek, a zakó és a pantalló egyaránt modern fazonú. A nők tetszés szerint viselhetik az öltönyt szoknyával vagy nadrággal. Megszabadulnak a postások a régi, nehéz téli posztóköpenytől, helyette sötétkék ballon felöltőt kapnak, belegombolható műszőrme béléssel és kapucnival. Köny- nyű, divatos és meleg öltözék. A nyári öltönyök alapanyaga sötétkék érosz - könnyű, bélés nélküli, foltzsebes zakók és hajtóka nélküli nadrágok készülnek belőle. A nők ízlés szerint nadrággal, szoknyával vagy nadrágszoknyával rendelhetik meg kosztümjüket. A szövetkezet a téli kollekciót október 15-ig adja át a megrendelőnek, a nyári öltözékeket a jövő év első negyedében szállítják. November első napjaitól már találkozhatunk új uniformist viselő postásokkal, de két-há- rom évig még a régi egyenruha is látható lesz. A postának ugyanis még körülbelül 15-17 millió forintos készlete van az országban a régi ruhákból (ennyire van szükség a folyamatos ellátáshoz), s ezeket az újjal párhuzamosan osztják ki d dolgozók között. Rádió mellett... Fogjanak le! Most aztán tüzel ám némely focirajongó, amiért a neves — és valóban kitűnő — magyar játékvezetőt, Palotai Károlyt egykét mérkőzésen > nem engedi szerepelni a Játékvezetői Testület, mert a szokásos ellenőrző tesztvizsgán nem felelt meg a követelményeknek. Ezt tegnap reggel mondta a rádió — hivatkozva a Hétfői Hírekre és több szurkoló fölháborodott véleményére. Pedig Palotai Károly a futballvilág elismert személyisége s hogy mást ne mondjak, a spanyolországi világbajnokságon is elnyerte a közönség, illetve a szakemberek rokonszenvét. „Ha spanyol, ban jó volt, mi az, hogy nekünk nem jó a Palotai?!" — kiáltottak fel többen indulatosan, ezúttal már nem a rádióban, hanem például a reggeli pécsi harmincas buszon is. Igaz, hogy a rádió riportere — nagyon helyesen — telefonon beszélt a derék játékvezetővel, aki — szerintem nagyon sportszerűen — alávetette magát a döntésnek és elmondotta: még a világbajnokságon lábán húzódást szenvedett, ezért nem tudta időre lefutni a teszt által előírt ezer, illetve négyszáz métert. Ehhez jómagam hozzátenném: Palotai sem „mai csirke” már, elképzelhető, hogy korát tekintve valóban lomhábban mozgott a vizsgán, de hát istenem, bőven nyílik még alkalma arra, hogy a pályán csillogtassa erényeit, a következő vizsga után. Inkább az indulatokat nem értem. Miért baj az, ha — ezúttal a JVT nem tesz kivételt? Vass István Zoltán sportriporternek véleményében osztozom: Palotai Károly az a kivétel, amely erősíti a szabályt. Ezt a szigorúságot nemcsak tisztelem, hanem hiányolom a futballvilág más területéről. Bizony. Nem vagyok kötözködő ked. vemben, dé mostanában valahogy összejöttek a visszásságok néhány műsor hallatán. Pesti kereskedelmi szakember azzal az épületes ötlettel állt elő, hogy a kenyérkihordókat tegyék anyagilag érdekeltté munkájúkban és akkor gondosabban „terítik" reggelente az árut, vagyis, jobban vigyázanak a kenyérre, nem nyomorítják meg a friss cipókat. Már megbocsássanak, de miért kell még külön honorálni azt, ami elemi kötelesség? A kenyérkihordót a sütőipar ke- nyérkihordónak vette fel. Következésképpen úgy kell a kenyeret kihordania, hogy az ne törődjön meg, ne lapuljon el a kosarak, vagy konténerek fenekén. Ez a dolga. Gondolom az üvegező sem kap prémiumot azért, mert a helyszínre sikerült épségben elszállítani az ablaküveget. Ha a kenyérkihordó roncsolja a kenyeret — azaz, feladatkörének legalapvetőbb szabályát megszegi — el kell bocsátani. Vagy áthelyezni zúzalékkő szállításhoz. Módszere ott egyenesen áldásos. Mindenféle reklámot elolvasok, megnézek, meghallgatok, mert a reklám fölhívja a figyelmemet, mit vegyek, vagy mit ne vegyek meg, attól függően, mit tudok kiolvasni a sorok közül. Egyes reklámoknak a zenéjét szeretem, másiknak szellemes rajzait, a „Csak egy ugrás a Sugár!”-nak ringó léptű, ritka fogú kis bakfisót pedig egyenesen imádom, van is róla egy fényképem rajzszeggel feltűzve könyvespolcomon, minden reggel rám mosolyog. Ezek után ha a Sugár Áruház akár bóvlit is kínálna — de nem teszi - megvásárolnám (ha lenne pénzem) csupán egy mosoly kedvéért. Ám . .. most figyeljék meg ezt a keserves, bugyuta reklámszöveget, amit a rádióban hallottam — szintén tegnap reggel: „...Kánikulában is érdemes megállni a kirakatnál —, üdítő olcsóság a KERAVILL- nál...!”- Hát most fogjanak le, mert mindjárt rendőrért sikoltozok. Rab Ferenc
