Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-03 / 211. szám

1982. augusztus 3., kedd Dunántúlt napló 5 ermeloket keres a A kiállítás egy érdekes részlete: még mintaáru sincs, csak cédulák jelzik a hiányzó cikkeket Az emberi jogok nyomában (3.j Sorrendek és fontosságok A politikatudománynak az eddiginél nagyobb figyelmet kel­lene szentelnie a nemzetközi jogi egyezségokmányokban elfogadott megoldásoknak, sorrendeknek és prioritások­nak, elsőbbségeknek. A megoldások egyrésze tökéletlen, be­fejezetlen, láthatók a szövegezés diplomáciai kompromisszumai. Ezek az okmányok azonban már olyan megfogalmazásokat tartalmaznak, amelyeket egyik tábor sem nevezhet egyoldalú­nak. Felfedezhetünk bennük realizmust, bölcsességet is. Nem lehet olyan prioritás, hogy vannak „nem fontos" em­beri jogok, mert amit emberi jogként ismernek el, az már fo­galmilag fontosat jelent. De vannak felsorolási és végrehaj­tási sorrendek, amelyek jó, ha egyezményesek: ma már igen nagy számú jogról van szó és Hasznos kiállítás h idnycikkekbő/ A gyártó nem lehet kiszolgáltatott r jjgl jy A „mindent a vevőért" ke­reskedelmi ars poetica, igen gyakran és hosszú ideig csak jelszóként létezett. Napjaink- banazonban egyre szaporodnak az olyan példák, melyek azt igazolják, hogy a fennen han­goztatott jzándék valóságos tortáimat kap. Bizonyíték erre a Baranya-Tolna megyei Élel­miszer és Vegyiáru Nagykeres­kedelmi Vállalat, azaz a FŐ­SZERT tegnap délelőtt megnyi­tott kiállítása. A kiállítás címe: Termelőt keresünk. Bővebben ez azt je­lenti, hogy a vállalat szűkíteni akarja az olyan cikkek listáját, amelyeket csak pult alól, vagy még onnan sem lehet kapni. Élelmiszerről, vegyiáruról lévén szó, nem kis feladatra vállal­koztak, hiszen igen sok van ezek között olyan, amelyet ed­dig csak tőkés importból sze­rezhettek be, vagy a termék alapanyagát kell kemény valu­táért megvásárolni. De jócskán akadnak olyanok is, amelyek­nek előállítására régóta nem akad vállalkozó. A FŰSZERT vezetősége ezért az ország minden részéből ösz- szehívta a tegnapi bemutatóra és az azt követő konzultációra mindazoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek képviselőit, magánkisiparosokat, akikre esetleg mint termelőkre számít­hatnak. Dudás József, a válla­lat igazgatója mondja: — Ha csak ötven kivitelező jön el, már sikerként könyvel­hetjük ezt el. Ha több konkrét ajánlatot is kapunk, akkor már túlszárnyaltuk a kitűzött célt. amely az volt, hogy a terme­lőknek ötleteket adjunk, s ők az igények ismeretében, saját lehetőségeiket mérlegelve te­gyenek ajánlatot e hiánycikkek, gyártására. Maga a kiállítás a laikus vá­sárló számára meghökkentő. Mintegy háromszáz élelmiszer- ipari és vegyi árut sorakoztat­tak fel. Azaz egyes cikkek he­lyén csak annak nevét, árát feltüntető lapocska szerepelt, mert jelenleg egyetlen példány sem állt rendelkezésre belőle. Ki hinné például, hogy a borot­vaecsetet csak hosszas kere­sés után sikerült előkeríteni, hogy a csoki flipp és egyéb — máskülönben keresett — édes­ség helyén csak a papírlap szerepelt, hogy hiánycikk az ol­csó nápolyi, hogy a strandpa­pucs mellé majdnem őrt kellett állítani, hogy a filléres fém haj­csatért ölre mennek a boltok­ban . . .? Lehetne még sorolni. A le­veskockák, a diabetikus üdítő italok is rendszeresen hiányoz­nak az üzletek polcairól. Ami­kor elhangzott, hogy a kis ki­szerelésű konzervek (tök, cse­mege uborka, borsó, lecsó stb.) is a hiánycikkek közé tartoznak, a Paksi Konzervgyár jelenlevő képviselője mélyen elgondol­kodva bólogatott. Délelőtt 10 órakor kezdődött a kiállítás, és délben már több mint húsz konkrét ajánlat érke­zett különféle cikkekre. így pél­dául gyártó akadt a rostos gyü- mölcs-ivólevekre, a fokhagy­makrémre, rétesalma kon- zervre, birsalma sajtra, burgo­nyasziromra. A linzerfélék, töl­tött ostyák, mézes áruk készí­tésére is akadt vállalkozó. A vegyi áruk közül a pécsi Pannónia Áfész a jégakku gyártására tett ajánlatot, ezen­kívül találtatott gyártó az autó­szifon alkatrészeire, továbbá kiderült, hogy az eddig selejt- be dobott, és eltüzelt faanyag­ból a szintén hiánycikk partvis­nyelet is lehet gyártani. Sokfé­le műanyag termék előállítá­sára is akadt ajánlkozó, nem­különben a különféle áruk cso­magolására. Utóbbi azért je­lentős, mert sok cikk forga­lomba hozatala éppen a meg­felelő csomagolási lehetőség híján nem volt lehetséges. A tegnapi bemutatót a FŰ­SZERT szakemberei egyértel­műen sikerként könyvelik el, s azt hiszem, nemsokára mi, vá­sárlók is ezt tehetjük.-K. Gy.­Megkezdődtek a magvizsgálatok Még tart az aratás, de a la­boratóriumokban már az új búza vetőmag-minőségét vizs­gálják. A pécsi vetőmagfel­ügyelőség szakemberei a vető­magnak termelt búza csírázó­képességét „tesztelik” Baranya és Somogy részére. A csíravizs­gálatok eredménye eddig jó, a levizsgált búzák vetőértéke megfelel a szabványnak. A munka itt előrehaladott. Az el­lenőrzött minták alapján 3000 tonna ,búza vetőmagot fémzá­roltak le elsősorban a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban. De folyik a fémzárolás Szentlő-, rincen és Barcson is. A bólyi kombinát az idén mintegy 40 000 tonna nyers búza vetőmagot állított elő, jó minőségben. A legnagyobb termést az MV—8-as és a Ba- ranka fajták adták, mindkettő 7 tonna felett termett hektá­ronként. A kombinát már ed­dig 15 000 tonna búza vetőmag értékesítésére kötött szerződést Dombóvárral és az AGKER-rel. Azok a nagyüzemek, ame­lyek saját termelésű búzát vet­nek, jó ha mielőbb mintát kül­denek belőle a csírázási képes­ség és a fuzárium fertőzés el­lenőrzésére. Ez utóbbi vizsgá­latot a Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomás cserkúti la­boratóriumában végzik. Az el­ső minták már ide is beérkez­tek, jelenleg táptalajon van­nak. Beteg, vagy sokszor meg­ázott és feltehetően alacso­nyabb csírázóképességű búzá­tól nem várható jó termés. A vizsgálatok mondják meg, hogy elvethető-e a saját mag, vagy ajánlatosabb helyette jobbat vásárolni. Erre most a vetőmag­export beindulása előtt még van bőven lehetőség. - Rné ­(liest tartott az OKISZ elnöksége A beruházások mérséklődése miatt az utóbbi időszakban előtérbe kerültek a lakóház felújítások és a különféle épü­leten n tartási munfcák. Ennek megfelelően élve az új vállal­kozási lehetőségekkel ez év el­ső felében — már 25 építőipari és építőanyagipari szövetkezet, valamint 8 ipari-szolgáltató szakcsoport alakult, nagyrészt ezekre a munkákra. A most alakult szervezetek segítik a szövetkezeti építőipar előtt álló új feladatok megvalósítását. Mindezt az OKISZ elnökségé­nek hétfői ülésén állapították meg, amikor is az építőipari szövetkezetek helyzetével és fejlesztésükkel foglalkoztak. A tanácskozáson részt vett Ábra­hám Kálmán építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter is. valamilyen csoportosítás hiánya csak a viták felületességét fo­kozza. A csaknem harminc évi komp­romisszumos szövegező munka egyik eredménye, hogy nap­jainkban nemcsak két csoport­ja van az emberi jogoknak, a politikai és gazdasági jogoké, amelyek értelmezésében a leg­kisebb az egyetértés és a leg­nagyobb az ideológiai versen­gés. Az egyezmények ma már világosan megkülönböztetik a jogok harmadik körét is, amely logikailag és végrehajtási szem­pontból is az első csoport lett. Ez a csoport az élethez és a személyi státushoz legszorosab­ban fűződő jogok és eljárási biztosítékok. Ilyen az élethez és testi épséghez való jog, a tör­vény előtti egyenjogúság, a jog­talan fogvatartás, kínzás és megalázás tilalma, a magán­élet, a lakás védelme és mind­ehhez bizonyos jogorvoslatok, bírósági garanciák. A prioritás részben abban áll, hogy a sorrendben együtt és elöl szerepelnek, részben pe­dig pbban, hogy e jogok azon­nal biztosítandók és végrehaj­tásukra alaposabb mechaniz­must írtak elő, mint a fokoza­tosan megvalósítandó gazdasá­gi jogok esetében. Bizonyos prioritást jelent az is, hogy eze­ket a jogokat többnyire a köz­rend védelme címén sem lehet korlátozni, míg a politikai jo­gokat lehet. Az egyezmények ugyanis számot vetnek azzal a realitással, hogy néha — kivé­teles veszélyh'elyzetben az álla­mok ideiglenesen kihirdethetik a rendkívüli állapotot. Az emlí­tett jogok prioritásai ilyenkor különösen fontosak. Szigorú, de logikusan realis­ta válasz ez mind egyes nyu­gati teoretikusok álláspontjára — amely álláspont a politikai szabadságjogokat tartja az ösz- szes alapjog feltételének —, mind pedig a néha a szocialis­ta országokban elhangzó nézet­re, ami szerint a munkához, il­letve a tanuláshoz való jog minden joa előfeltétele. A ná­cizmus és más emberirtó vagy diszkriminációt alkalmazó rend­szerek történelmileg bizonyítot­ták, de a logika is azt támaszt­ja aló, hogy az élethez és a testi épséghez, az egyenjogú személyiséghez és az alapvető jogorvoslatokhoz való jogok kö­re az előfeltétele a többinek, hiszen halottak, megnyomorítot­tak vagy alaptalanul bebörtön- zöttek nem tudnak sem politikai életet élni, sem munkát vállal­ni. (Különböző prioritások alap­ján álltak például az 1979- es moszkvai politikatudományi kongresszuson R. Dahl és Chris­tian Bay előadásai. A hármas csoportosítás és azon belül a személyi integritáshoz fűződő jogok elsőségének elismerésére hajlott viszont Cyrus Vance 1977-es Georgia állambeli elő­adásában. Az 1977. évi szovjet alkotmány már az egyenjogú­ságot és állampolgári minősé­get említi első helyen. Az 1972- es magyar alkotmánymódosítás az élethez és egészséghez fű­ződő összetett jogot helyezte előre.) Az élethez, testi épséghez való jogot napjaink vitáiban úgy is értelmezik, hogy az ál­lamok ne lépjenek könnyelműen háborúba, törekedjenek a fegy­verkezés mérséklésére, mert ezek veszélyeztetik sok ember életét. Nem lenne pontos azonban le­egyszerűsíteni ezt a jogot ki­zárólag a béke fogalmára, hi­szen fontos életvédelmi tenni­valói vannak a békében élő ál­lamnak is. Vannak, akik a fp- lálbüntetés visszaszorítását, a hatósági fegyverhasználat kor­látozását hangsúlyozzák, mások a közbiztonságot, az állampol­gárnak nyújtott, életbiztonság védelmét. Mindezek idetartoz­nak, de ugyanakkor e jog fon­tos belső ellentmondását is jel­zik. Az élethez való jogot nem lehet tisztelni anélkül, hogy a meggondolatlan és gyakori ha­lálbüntetéseket, a túlzások és törvénysértések történelmileg megismételt velejáróit be ne szüntessék. Másfelől azonban a világ országainak többsége — az európai szocialista országok is — úgy vélik, hogy a többi ember élethez való jogát nem lehet ma még hatékonyan vé­deni, amennyiben a legkegyet- lenébb és visszatérő gyilkosok­kal szemben nem tartják fenn a halálos ítélet intézményét. A polgári jogok egyezségok­mánya kompromisszumot tartal­maz, nem a halálbüntetés tel­jes eltörlését, hanem körének visszaszorítását. A jelek szerint meg lehet találni ennek a kompromisszumnak a helyes ér­telmezését is, amely minden kü­lönböző rendszerben élő nép­nek hasznára válhat. Kulcsár Péter (Következik: Az életbiztonság elsőbbsége.) Megállni egy pillanatra Kertvárosi zenebona Az európai nagyvárosokban megszokott dolog az utcasar­kon, apró tereken muzsikáló fiatalok látványa. A párizsi metró kanyargó folyosóin, a müncheni belvárosban, a római Piazza Navonán senki sem bot- ránkozik meg azon, ha egy-egy fiú vagy lány hegedüléssel, gi­tározással „koldulja" össze a nyaralás költségeit. Nálunk még az ingyenes ut­cai zenélésnek sincsenek ha­gyományai. Az előre kiplakáto- zott fúvószenét leszámítva köny- nyen csendháborításnak, meg­botránkoztató „hippiskedés- nek" veszik a mégoly szolid ut­cai muzsikálást. Pedig, talán magyarázni sem kell, mekkora különbség van zaj és zaj kö­zött. A nyitott ablakból az ut­cára ömlő hangorkánért senki sem figyelmezteti a lakástulaj­donost, az autóversenyző is gátlástalanul bőgetheti kiglan­colt négykerekűjét a szűk utcá­kon, ám hamar megkapja a megjegyzéseket a középületek „Közmüvein!” így is lehet Zenés hétfő esték az BBC előtt lépcsőire letelepedő gitáros tá rsaság. . Nem beszélve aztán arról, hogy például Pécsett, a lakos­ság lélekszá mához, a város méreteihez viszonyítva túlságo­san kevés és alkalomszerű a kulturális kínálat. Sokkal több szabadtéri fúvóshangversenyt, néptáncműsort, énekkari kon­certet, amatőrszínpadi bemuta­tót el tudna „fogyasztani" a nagyérdemű közönség a meg­hosszabbodott nyári estéken. Az effajta gondokon a lassan már hagyományként visszatérő Nyári Színlyrz sem tud segíte­ni, mert előadásai júliusra kor­látozódnak. Ennyi sok bevezető után örömmel adjuk hírül, hogy a Városi Tanács művelődési osz­tályának szervezésében immár az ötödik hétfőn szólalt meg muzsika Pécsett a kertvárosi „piros" ABC előtti téren. Ez a hely a Kertváros egyik csomó­pontja, ideális tér a művészeti bemutatók számára. Amíg ilye­nek maguktól ki nem alakul­nak, elkél a szervezés, ami most egy erősen fakuló hirdető- tábla alakjában propagandá­val is párosult. Július 5-.e óta fellépett itt a vasasi Pávakör, a Nevelők Há­za Rézfúvós Kvintettje, a vasasi citerazenekar, — a Mecsek ze- 'nekar estjét elmosta az eső —, és tegnap sötétedéskor Csiz­madia Sándor dalénekes. (Ö volt az egyébként, aki néhány héttel ezelőtt reklám és elő- szervezés nélkül ült le gitároz­ni az ABC előtti medence szé­lére, és csodák csodája, nem tartotta őt csendháborítónak senki, sőt, nagy sikere volt. Ebből is látszik, hogy mennyire ki van éhezve e városrész la­kossága egy kis látványosság­ra.) Jövő héten a Butykos- együttes, azután pedig az S. K. Pop Group ad műsort. Jó volna, ha az augusztusi prog­ram végére érve az előadóknak maguktól is eszükbe jutna ki­állni egy-egy fél órára a jövő­menő — és feltétlenül hálós — közönség elé. Színesedne ezál­tal a város élete — például az autóktól megszabadított Sallai utcában — s ha eleinte néhány éretlen ember megjegyzését el kellene is tűrniük, a jó szokás könnyen hagyománnyá válhat­na. Utca, . tér, amatőr együttes van elég. Havasi J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom