Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-20 / 228. szám
Mohácsi Regős István rajza Illyés Gyula Örökös háló I A napfény, a tavasz, a nyár beleköltözött a búzába; öltözik át a munka már szabadságba, boldogulásba! Forognak a hű évszakok, bért, hozamot pontosan hoznak: ahogy az aratás nagyobb, úgy emberiesül a holnap; ember kezében úgy forog nagy kormánykereke a sorsnak. Egy rezzenésnyi hála villant ! valahol bennem, valahányszor fölgyújthattam a villanyt, megindult velem a vonat, melegen ehettem az ételt, besuhant egy rég-rótt írásból fejembe egy hű gondolat: folytathatom a születésem. * A költő kötetben még meg nem jelent verse. Berták László A jóslat kampóján Illyés Gyulának . A jóslat kampóján szavak és lélek, akár egy darab combhús, amely addig marad, mig el nem hordják mint dagadt szatyrokban, könyv meg sör alatt, apránként, mint a madarak a harctéri halottakat, egy vagy kétszáz év elszalad, s nem jut belőle jó falat annak, ki a szelíd vadat kedveli otthon, abból ad . gyerekének, hogy izmosabb legyen még magabiztosabb, aki úgy vesz el, mintha kap, és nem sír, és nem válogat, mert tudja, hogy itt ő a pap I és ő a hívek, holmi vad népekhez nem épít hidat, | rombolni jöttek, halni csak. I A jóslat kampóján igén és lélek, egy maroknyi nép hordja az óceán vizét tenyérben haza, ezer év I hosszú pallóján, hol kötéltáncosokat nyelt el a mély, fizetett mindig, mindenért, és ráadásul annyi szép szint, friss vért. hitet, jó erényt adott a méltó életért, hogy lett, akár a többi nép, ‘feketék közt nem feketébb, jóslat 'kampóján is fehér, s az egy vagy két évszázadért vacoghat vele mind, ki él, ha fölfogja, hogy szakadék szélén ki áll, miféle vég szédit és kit, mekkora rész akar azért is, élni még. Formálódó Nemzeti Történeti Emlékparkunk A szabadtéri néprajzi kiállítás újabb és újabb épületei Ópusztaszer honfoglalási emlékműve Nem először járok a hajdani Szer ligetes emlékhelyén, mégis némiképp elfogódöttan lépek be ide ma is, a Nemzeti Emlékpark formálódó-gyarapodó rekvizitumai közé. Olyan érzés ez, mint mindig, ha ezer évben -mérhető karok emlékeihez lépünk, s itt különösképp, ahol a magyar nemzeti lét alapvető dokumentumait tárják fel és mutatják be fokozatosan a jelen és az utókor embere számára. Sok történész kétkedve olvasta, s talán ma is megkérdőjelezi Anonymus ide vágó sorait a Gesta Hungarorumból: „. . . Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképp szolgáljanak a vezérnek meg a főembereinek, vagy miképp tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. . . Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, azért, mert ott ejtették szerét az ország egész dolgának ..." A területen végzett ásatások, a honfoglaláskori temető közelében —, ahol még pogány-módra temetkeztek —, a háromhajós románkori monostor, s mellette a kolostorépület romjainak feltárása III. Béla névtelen krónikásának sokszor megkérdőjelezett passzusai mellett szól. Árpád fejedelem és vezérei itt ülhettek törvényt az országiás kezdetéről; itt indulhatott el valami, pogány módon, a nemzetségek szokásaival, amit a fiatal Vajk — aki a keresztvíz alatt az István nevet kapta — más utakon, kegyetlen céltudatossággal, de jövőre tekintve és megtartó erővel magyar államisággá emelt. A hely, s a környék lakott települései sokat változtak azóta. Eltűntek, összeomlottak át meg átsöprő történelmi viharokban, s köröttük a romokon újakat emelt az éiniakarás. Eltűntek a mocsarak, s a helyen, ahol állok, zamatos-köny- nyű borokat termő, gyümölcsöt nevelő homokba süpped a cipőm. * A hely, aho| állok, Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark, amely — Erdei Ferenc javaslatára, országos emlékbizottság megalakulása után — 1970-től kezdett formálódni. Nagyobb részében elkészült vagy éppen épül, s kialakítása előre láthatólag a nyolcvanas évek vége felé fejeződik be. Tíz éve még nem volt itt már, mint az ismert oszlopos milleniumi emlékmű és a románkori templom ásatása. Meg a tervek az emlékhely fölépítésére. A tervek azóta több ízben módosultak. Egyszerűbb lett a központi múzeumépület kialakítása és gazdagabb, tágabb a szabadtéri néprajzi múzeum felépítésének terve, amely Csongrád megye népi építkezésének és gazdálkodásának legsajátabb vonásait mutatja fel egy tanyai utcasorral és környékének fölépítése révén. Ma díszes, üvegkupolás bejárat fogadja az étkezőt, belsejében nagy méretű félkörös dombormű, Tóth Valéria szegedi szobrászművész alkotása: kétoldalún az itteni táj jellegzetes vonásaival; középütt A kenyérhozó jelképes fiatal párja tekint ránk. Ma már kanyargó betonút vezet a honfoglalási emlékműhöz és oldalt, a ligeten és a dombon túl, a rekonstruált bokortanya épületeihez. Ha erre kezdjük a sétát, szabadtéri gépgyűjteményhez érünk, ahol a század első felének mezőgazdasági gépmatuzsálemei láthatók. Valamennyi működőképes. Felhasználásukkal minden évben aratási-csép|ési bemutatókat tartanak itt, a legősibb módszertől a kombájnokig. Az eredetileg öt-hat épületre, főleg tanyatípusok felállítására tervezett szabadtéri néprajzi kiállítás ma már a valóságban közel ál) a tízhez, végső kialakításában mintegy 15 taynai és falusi objektum bemutatását jelenti majd. Áll már az utcasoron a Tápéról áthozott falusi tűzoltószertár; mellette alapozzák a szentesdonáti szélmalom helyét. A makói hagymakertész háza a kiállítás egyik legszebb épülete. Berendezésében a húszas évek makói „paraszt- polgárának” a parasztságtól elütő szobabelsőjét őírzi. Városias bútorokkal es ízléssel, és a jólét sajátos jegyeivel. Van itt szegényebb tanyaépület is, például a szentesi, a külterjes kis- gazdálkodás emlékeivel vagy a csongrádi halászhoz. Valamennyi — köztük a gazdag, jómódú szegedi tanya lakóépülete is — háramosztatú. Tisztaszoba sehol nincs; a konyhától jobbra áll a „nagyház”, ahol a fiatalok, balra a „kisház”, ahol a szülők, nagyszülők generációja lakott. Áll az eddigi épületek között már a tavaly felavatott iskolaépület, Pusztaszer—Árpádhalom egykori tanyai népiskolája is a század elejéről. A tanterem, palatábláival, kopott padsoraival, öreg katedrájával, szemléltető képeivel és térképeivel Gárdonyi Lámpásának hangulatát és viszonyait Idézi. Az országban ma ez az egyetlen hely, ahol a magyar iskolaügy minden nyomorúsága, küszködése egy egész évszázad teljességében látható; különösen, ha a tanítólakásban berendezett iskolatörténeti kiállítás dokumentumanyagát is végignézzük. Formálódik, rövidesen elkészül a vásárhely környékéről áthozott tanyai olvasókör (gazdakör) épülete; kijelölték a helyét a kovácsműhelynek, a bog- nárműhelynek; a századforduló táji falusi postahivatalnak és egy századvégi községháza épületnek. Eddig ennyi a néprajzi kiállítás mai és majdani' látnivalója az Emlékparban. Visszakanyarodva, az emlékmű közelében jól látható a kör alakú központi múzeumépület alapozási munkálata. Ha elkészül, három szinten a helyben feltárt • honfoglaláskori és 12. századi régészeti anyagot, a magyar agrártörténet emlékeit és a Feszty-körképet. állítják ki itt. A látogatók közül a legtöbben az utóbbit keresik . . . Ez viszont még várat magára. Állagvédelmét, hogy ne romol- jék tovább, elvégezték. Restaurálására azonban csak akkor kerülhet sor, ha végleges helyén felállították. Szobabelső a makói hagymakertész házában. A csillár, a bútorzat városias, de a sarokban ott van még a 'búboskemence, fölötte a dughagymaszáritó-ráccsal. Augusztus 20-án, szép időben 35—40 ezren gyűlnek össze itt az ünnepségen. Ha teljesen el. készül történeti emlékparkunk, nemzeti zarándokhellyé válik majd, ahol, bizakodunk, nemcsak a Feszty-körképet fogják megcsodálni az ide látogató százezrek. Szeged-vidéki tanyaépület a paprikaszáritóval HÉTVÉGE 9.
