Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-20 / 228. szám

HNF Kitüntető jelvénye Népművészet Mestere Pavlicsek József A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Elnöksége ered­ményes népfrontmozgalmi te­vékenysége elismeréseként a „Hazafias Népfront kitüntető jelvényét” adományozta Pavli­csek Józsefnek, a Komló városi Népfrontbizottság elnökségi tagjának, a bányászváros szil- vási városrésze körzeti népfront- bizottsága elnökének. Pavlicsek József a kitüntetést kedden Bu­dapesten. a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székhazá­ban rendezett ünnepségen vet­te át. * Négy éve nyugdíjas. Ha sza­bad ideje engedi, a kertjében dolgozgat. — Egyébként ez is szorosan beletartozik a népfrontmozgal­mi munkába, hiszen ennek ke­retén belül szerveződött itt a szilvási városrészben a „Zrínyi Ilona” kertbarát szakcsoport, amelynek 670 tagja van - teszi hozzá magyarázatul. Valószínűleg ez az egészsé­ges életmód teszi, de Pavli­csek József jóval fiatalabbnak látszik koránál. 1923-ban szüle­tett Vasason. Édesapja bá­nyász volt, korán meghalt és hét gyermeket hagyott hátra. Pavlicsek József mint család- fenntartó már 15 évesen a bá­nyában dolgozott. Szinte nap­ra pontosan kerek negyvenévi szolgálat után ment nyugdíjba a Mecseki Szénbányák Kossuth- bányaüzemétől.- 1951-ben kerültem Komló­ra segédvájárként. Nemcsak a pénz, a lakás, hanem inkább az épülő bányászváros jövője és főként a tanulási lehetőség vonzott ide. Felnőtt fejjel fe­jeztem be az általános iskolát, majd elvégeztem a segédak- nászi és robbantómesteri tan- folyamot, majd 1959-ben a bányaipari technikumot. Körletvezető aknászként men­tem nyugdíjba. Kitüntetéseinek igencsak hosszú listáját átfutva — Mun­ka Érdemérem, Szocialista Munkáért Érdemérem, Honvé­delmi Érdemérem, Bányász Szolgálati Érdemérem arany fokozata, hogy csak a legjelen­tősebbeket emeljük ki - az el­sők között szerepel a „Komló város építéséért” emlékérem 1953-ból és a lista alján két népfrontmozgalmi kitüntetés: az Érdemes és a Kiváló Társa­dalmi Munkás. S most a leg­magasabb népfrontmozgalmi kitüntetés: a Hazafias Népfront kitüntető jelvénye.- Ennek különösen örülök, hisz mit tagadjam; nyugdíjas­ként nem számítottam már ilyen kitüntetésre. Jólesik, ha elismerik az ember munkáját és én különösképpen nem pa­naszkodhatok: mindig megbe­csültek a munkahelyemen is, a mozgalomban is, aktív dol­gozóként és most nyugdíjas­ként is. Az utóbbi két és fél évtized­ben jó néhány párt- és szak- szervezeti tisztséget töltött be a Mecseki Szénbányáknál, illetve Komlón. A népfrontmozgalom­ba igazán aktívan akkor kap­csolódott be, amikor 1965-ben az épülő szilvási városrészbe költözött. Pártmegbízatásként részt vett a lakóterületi ideig­lenes népfrontbizottság meg­alakításában, majd ennek a testületnek alelnöke, titkára lett, s most már a harmadik ciklusban elnöke. E másfél évtized alatt a szil­vási városrészben jó közösség szerveződött: az itt lakók ma­gukénak érzik a várost és kü­lönösen saját lakóterületüket. Tavaly például 666 000 forint értékű társadalmi munkát vé­geztek. — Tizenhét éve, amikor még csak szerveződött a szilvási vá­rosrészben a népfrontbizottság, azt a célt tűztük magunk elé, hogy ennek az új városrésznek valamennyi lakója ne csak a lakását érezze otthonának, ha­nem az egész lakóterületet s a várost, amelyben él — mond­ja Pavlicsek József. - Vannak gondjaink még, van feladatunk bőven, de a legalapvetőbb célt elértük. Érdemes volt ezért a közösségért tevékenykedni, s minden hivatalos kitüntetésnél nagyobb kitüntetés számomra az a bizalom, amely népfront­bizottságunk munkáját támo­gatja az- egész szilvási város­részben. D. t. Gusa Pál Annak idején a moldvai Ma- gyarfaluban nem volt olyan pásztor, aki így vagy úgy ne tudott volna furulyázni. Ott tanult meg furulyázni Gusa Pál, a románok által Un g urnák, majd Arinnak hí­vott faluban, ahol ma is há­rom testvére él. Öt aztán más­felé sodorta a történelem: a moldvai csángómagyarok cso­portjával, az ismert körülmé­nyek között, Egyházaskozórra került. Pásztor lett itt is, aztán tsz-nyugdíjas. „Hogy mi volt a legfurcsább az új helyen?” — tűnődik el. Nem a dombokat az erdőket, az emberek viselkedését em­líti, bár a változás bizonyára őt sem hagyta érintetlenül. „Itt másként heréi 1k a bikát mint Moldovában. Nálunk föl­kötötték a zacskóját, nem le­vágták, így nem szenved any- nyira az állat” — részletezi szakértelemmel, a pásztorévek tapasztalatával. Mert első a munka, az élet, azután jöhet a kedvtelés, a gondűző furu­lya és ének. Alárendelve azért nincs egyik a másiknak. A fu­rulya ma is ott van mindig a kezeügyében, akárcsak a ház­körüli szerszámok Nincs olyan nap, hogy rá ne zendítene a konyhában, vagy — mint most — a hűs verandán. Messzire hallatszik a furulyaszó, de nem kelt senkiben megütközést: csángók laknak a második, harmadik szomszédban is. Sze­repelni gyakran eljárnak a ko- zári pávakör tagjai, ismerik egymást, talán jobban a kel­leténél. Gusa Pál is alig pár napja jött haza Dorozsmáról egy népzenei találkozóról, és már másodszorra készül Bur­genlandija, egy szombathelyi tanár közvetítésével. Maga a furulya is megér né. hány szót. Karnyi vastag fűz­fából faragta Pali bácsi jó harminc évvel ezelőtt. Először a lyuk volt meg, aztán vékonyí­totta el a fát nagyjából olyan­ra, mint a mutatóujja. Díszítet­te, lakkozta, s ma a sok já­téktól olyan, mint egy kilyu­kasztott elefántcsontrúd. „Sokan bérakják a ládába a hangszereket, de én mind az öt fiamat ki taníttattam a muzsikára — jegyzi meg Gu­sa Pál két furulyadallam kö­zött. — Én magam tudom a klanétot is nagyon szépen, s a dorombot Dorozsmán elkér­ték tőlem az egyiket. Szívesen hagytam ott, mert Magyarorszá­gon még nem fogadtak olyan szeretettel, mint a dorozsmaiak. Azért az ó furulyájuk tompáb­ban szól, mint az enyém ..." Csöndes tűnődések ezek, Gu­sa Pál nem nagyhangú ember. Volna pedig mesélni valója. A vándorlás, a bácskai évek, amikor partizántáborba került, s csők nehezen sikerült a kényszermunkából megszöknie. Aztán Szeged, csöndes időszak egy kádármesternél, ahol há­rom. és ötezer literes hordókat is csinált. S végül: Egyházas- kozár. Moldvában a tanítók hív­ták az iskolába furulyázni. Ér­dekes iskola lehetett: egy he­gyipásztor az énekórán! De hát így volt ez rendjén, az ide­gen környezetben csak így őrizték a magyarságot; furcsán, a többségi nemzet fia számá­ra alig érthető mesterkedéssel. S lám, itt Kozáron is működik még ez a reflex, igaz, a köz- művelődési törekvésekkel meg­egyezően: gyerekeknek fújja a táncnak való dallamokat Gu­sa Pál, amikor csak a mester, Albert István tanár megkeresi. Kitüntetést kapott Pali bácsi, megérdemeltet. De ez a kitün­tetés szál az apjának, nagyap­jának is, aki a furulyára taní­totta, az édesanyjának, aki az első dalokat dúdolta fülébe. Szól azoknak is, ‘akiket nagy számuk miatt nem lehet külön- külön megjutalmazni, de a szép néphagyományok, a tisz­ta dallamok és gondolatok át­örökítésében nagy-nagy érde­meket szereztek. Havasi János Az Aranyos Mária kápolna részlete? Püspökök temetkezőhelye? Országos jelentöségi szoborlelet a pécsi egyetemi ásatáson - Az eddig hiányzó pécsi gótika leggazdagabb megjelenése A pécsi székesegyház mö­gött évek óta folyó ásatá­sok legjelentősebb leletei kerültek napfényre a minap. Egy rutinszerűen mélyített kutatóárokban - a felszíntől mintegy 4 méter mélyen — falazott sírt bontottak ki a bányószck. Szobortöredékek, gótikus ornamentikák és csontok kerültek elő némi török eredetű cseréptöredék­kel egyetemben. Ez egy­értelművé teszi, hogy ebbe a sírba a törökök dobálták össze a töredékeket több sír­ba temetett ember marad­ványaival együtt, miután az iszlám szent dühével lefejez­ték a szobrokat. Az ásatást vezető dr. Sán­dor Mária régész úgy véle­kedik, hogy a leírásokban szereplő ún. Aranyos Mária kápolna egy részére bukkan­tak. Ezt 1355-ben alapították, tehát egy évtizeddel az egyetemalapítás előtt, s 1505-ig a pécsi püspökök temetkezóhelye volt. A csont­leletek - köztük több koponya — antropológiai vizsgálata hi­vatott részben eldönteni, hogy valóban a püspökök sírjai­nak az egyikére bukkan­tak-e. A szoborlelet azt bi­zonyítja, hogy jelentős góti­kus építmény volt itt. Az épített sír alapján tételezhe­tő fel, hogy talán éppen a kápolna, amelynek az elhe­lyezkedését a további kuta­tásokkal kell tisztázni. Ezek után szóljunk a szobor­leletről, amely — több szak­ember egybehangzó vélemé­nye szerint — a magyar mű­vészettörténet szempontjából is a legfontosabbak közé tartozik, jelentősége szinte vetekszik a híres budavári szoborleletével. Festett szob­rokat is találtak. Ami ha­sonló abból a korból eddig másutt előkerült, csak hal­vány nyomokban őrizte a hat-hét évszázados színeket. Pl. a Pécsett most megta­lált egyik Mária-szobor cso­dálatos kék és arany színei az egész szobrot beborítják; a színek üdesége bizonyítja, hogy a szobor belső térben volt, ledöntése utón nyomban a föld alá került, s szeren­csére egy sírbolt üregébe, ami segített megóvni azt — a többi töredékkel együtt — négy évszázadon át. A tö­redékek között előkerült egy püspökfej is, valamint egy csodálatosan ép relief két apostolfővel, amelyek meglepő hasonlóságot mu­tatnak a budavári szoborle­let egyik-másik fejszobrávaf. Van a leletanyagban egy rózsaszínű márványból ké­szült reneszánsz stílusú sír- fedőlap címertöredékkel,, dí­szítésekkel - ilyen jellegű a pécsi anyagban még nem volt, de országosan is egye­dülálló. A címerrészlet kevés az azonosításhoz. Lehet, hogy az Aranyos Mária ká­polnában utolsóként temet­kezett valamelyik püspök sír­ját fedte?.. A több építési korszakot felölelő, ám zömében — a festett anyag legalábbis — a XIV. században keletkezett leletanyag a mindeddig csak nyomokban jelentkező, a gazdag pécsi román és re­neszánsz kőemlékek között szinte hiányzó qótika legfon­tosabb és eddig leggazda­gabb megjelenése. A lelet­anyagot biztonságos helyre szállították, a restaurálás neves kőrestaurátorok bevo­násával a napokban meg­kezdődik a megyei tanács támogatásával. H. I. Hétfőtől jó ivóvizet kap Vasas II. Elkészült a pécs—komlói re­gionális vízellátó hálózat első üteme - az új 300-as vezeték hét­főtől vizet szolgáltat Vasas II- nek, s ezzel megoldódik a bá­nyásztelepülés régi gondja. A vezeték átadás-átvételéről a közelmúltban állapodott meg a Mecseki Szénbányák és a Ba­ranya megyei Vízmű Vállalat. Az ellátás átállítását augusz­tus 23-a és 31-e között bonyo­lítják le, ez idő alatt kisebb üzemzavarok előfordulhatnak — a Mecseki Szénbányáktól ka­pott tájékoztatás szerint — a nyomásváltozás miatt. Előfor­dulhat az is, hogy átmenetileg a bányavállalat szolgáltat vi­zet. Közölték azt is, hogy szep­tember 1-től feloldják a Du­nántúli Naplóban az év elején megjelent közleményben elren­delt tilalmat, amely a szolgál­tatott ivóvíznek csecsemők ré­szére való felhasználására vo­natkozott. A vasasi vízellátó hálózat korszerűsítésére a jövő eszten­dőben kerül sor, ez a munka a lakosság jobb és biztonságo­sabb vízellátását szolgálja. Tanácsosi cím Urbán Tibor Két évtizedig építési, illetve kommunális dolgokkal foglal­kozott, mint főelőadó. A volt első kerületi tanácson kezdte pályafutását annak utána, hogy az érettségit követően egy ide­ig kőműves mellett dolgozott a technikusi oklevéllel a zsebé­ben, Urbán Tibor. Ma, a Pécs városi Tanács műszaki osztá­lyán út-' és környezetvédelmi csoportvezető. — Nem hiányzik az eredeti szakmája? — Gondolhatja, először fur­csa volt, hogy kimondottan ha­tósági feladatokat kell ellát­nom, húsz év hosszú idő volt, amit mint főelőadó az építési feladatokkal töltöttem. Az ad­ta a legnagyobb örömet a munkámban, mikor elkészült egy út. vagy járdaszakasz. Ma is ezekkel a dolgokkal foglal­kozom, csak más nagyságren­dűek a feladataim és hatósági jogkört látunk el, Urbán Tibornak és munka­társainak időről időre gondot okoz a régi városszerkezetből fakadó út- és közműhálózat. Az elavult vezetékek cseréje megkezdődött a belvárosi re­konstrukció részeként. Ez tör­tént a Déryné utcában, a Mátyás király és Zrínyi utcák­ban is. Egy-egy munka indí­tásánál, annak átadásánál, az üzembe helyezéskor, utak lezá­rásakor Urbán Tibor adja ki az engedélyeket. Adminisztra­tívnak tűnő munka, mégis igen fontos: nem közvetlen az ügy­felekkel foglalkozik, ám mun­kája mégis reflektorfényben van. A gondokról szólva meg­említi : — Pécsnek 460 kilométer az úthálózata, melyből még ma is több mint száz kilométer hosszúságú a földút. A fenn­tartáshoz, az utak javításához a szilárd burkolatú hálózat nö­veléséhez sok pénzre lenne szükség; tudjuk ezt magunk is, de sajnos lehetőségeink beha­tároltak. De nehogy azt gondoljuk, hogy az említettek teszik ki csupán feladatait! Pécsett, több mint nyolcszáz kisiparos dolgozik, a rendeletek betartá­sának ellenőrzése, az árképzés figyelemmé! kísérése is hozzá tartozik. Csakúgy, a város le­vegőszennyezésének figyelem­mel kisérése. És szükség sze­rint, az esetleges bírságok ki­szabása. Nem népszerű dolog, de a tisztább levegőjű Pécsért meg kelt tennie. Fentebb azt említettem, hogy jelenlegi munkája más teen­dőket szabott az aíacsonyter- metű Urbán Tiborra., Az épí­tészethez mindig vonzódott, így van ezzel ma is. Szabadidejé­ben magántervezői engedély alapján családi házak terv- adaptálásával foglalkozik. Lá­nya, aki most végezte el az általános iskolát, szintén épí­tésznek készül, tanácsára az Építőipari Szakközépiskolába jelentkezett. Ugyan 1959 óta dolgozik a tanácson a megszerzett gyakor­lati ismereteket mégsem tartot­ta elegendőnek munkája meg­felelő színvonalú végzéséhez. Ezért elvégezte a Tanács Aka­démiát és az Államigazgatási Főiskolát. S. Gy. HÉTVÉGE 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom