Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-10 / 187. szám
Intenzív részleg, infarktusos rehabilitáció Korszerűsödik a Tüdőgyógyintézet Komoly fejlesztés előtt áll a Megyei Kórház tüdőgyógyintézete. Egy, a megyénkben eddig megoldatlan probléma szűnik meg a jövő év végén kezdődő építkezéssel. A Megyei Kórház I. sz. belgyógyászati osztályának 30 ágyán működik az in- farktus és egyéb szívbetegségek akut ellátása. Az infarktuson átesett betegek utógondozására, rehabilitációjára azonban nem volt lehetőség. A Tüdőqyógyintézet „A” osztálya viszonylag olcsó megoldást kínál. Emeletráépítéssel kialakítható a rehabilitációs osztály, ágyanként mintegy 400 000 forintos költséggel. A megye politikai és egészségügyi vezetése támogatta ezt a fejlesztést, az Egészségügyi Minisztérium pedig segítséget nyújt a megvalósításhoz. A tervéket már megrendelték a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál, a kivitelezési kapacitást a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat biztosítja. Az elképzelések szerint 1985. év végére elkészül az új osztály. Ezzel megvalósulhat az, hogy egy intézmény keretén belül elvégezhető a szívbetegségek felkutatása, gyógyítása, gondozása és rehabilitációja. Az 1964-ben emelt épület belső, teljes épületgépészeti rekonstrukciójára van szükség még az emeletráépítés előtt. Ez, sajnos nem jár minden kényelmetlenség nélkül. Panaszkodnak is a betegek, hogy egy-egy emeleten hosszabb ideig használhatatlanok a WC-k, mosdók. Ez, sajnos egy ilyen átalakításnál elkerülhetetlen, legfeljebb a kivitelezők is átéreZhetnék a higiénia és a gyors munkavégzés fontosságát. Egyébként a fejlődésről nemcsak jövő, hanem már múlt időben is beszélhetünk. Megteremtődtek az intenzív pu'lmonológiai ellátás feltételei is egy 4 ágyas intenzív részleg kialakításával, amely megyei feladatokat lát el. K. Gy. Pécsi akadémikusok Flerkö Béla n—ti A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi közgyűlésén három új pécsi akadémikust választott — őket már bemutattuk —, de volt ennék a közgyűlésnek még egy pécsi vonatkozása: Flerkó Béla, az akadémia levelező tagjainak sorából a rendes tagok közé lépett. A Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorát, az Anatómiai Intézet igazgató professzorát mindenekelőtt arról kérdeztük meg: mit is jelent az akadémikusok esetében ez a kettősség? — Ez hagyományos megkülönböztetés a Magyar Tudományos Akadémián, de más nemzetek akadémiáin is. Régebben elég lényeges különbség volt a kétféle tag között. A levelező tag ugyanis nem rendelkezett az összes jogokkal, például nem volt tisztségre megválasztható. Az utóbbi évtizedekben ez a megkülönböztetés megszűnt. Ma a jogokat illetően nincs is különbség, a levelező tag épp úgy megválasztható akadémiai tisztségekre, teljes szavazati joggal vesz részt az illető osztály ülésein, és így tovább. Egy ízben szó is volt arról, hogy egészen meg kellene szüntetni a kétféle tagságot, de azután ezt az ötletet a hagyománytisztelet jegyében elvetették. Úgyhogy ma csak bizonyos fokozatbeli differencia létezik, noha levelezőből rendes taggá ugyanúgy, két ajánlóval, a megfelelő szavazattöbbséggel lehet válni. — ön 1970 óta az akadémia levelező tagja volt. A mostani változás nyilvánvalóan a közben eltelt tizenkét esztendő eredményeiből következik. Az ajánlás kiemeli, hogy Flerkó Béla tudományos munkássága a neuroendökrinológia szaporodásbiológiai aspektusai köré csoportosul, és hogy levelező taggá választása óta 43 jelentős tudományos közleménye látott napvilágot. Hogy tudná az utolsó évtized kutatásait összefoglalni? — Már korábban is az agyallapi mirigy azon hormonjainak szabályozásával foglalkoztam, amelyek a petefészek és a here működését irányítják. E hormonok elválasztását az agyvelő bizonyos idegsejtjei által termelt neurohormon (lutenizáló hormon-releasing hormon, rövidítve ezt LH—RH-nak jelölik) szabályozza. Az elmúlt tíz évben főleg az LH—RH-t termelő idegsejték agyon belüli elhelyezkedésével, illetve az e sejtekből kiinduló és a hormont az agyalapi mirigy speciális érrendszerébe juttató agypályák lokalizálásával foglalkoztam. E kutatások immunhistológiai módszerrel folytak, amely közvetlenül alkalmas a neurohormon, illetve az azt tartalmazó idegi struktúrák kimutatására. Ezt a módszert eqyik munkatársam, Sétáló György hozta haza külföldről, s ő fejlesztette ki azt a laboratóriumot, ahol ezeket a vizsgálatokat végezni tudjuk, s ahol egyébként a módszert már sok hazai és külföldi kutató elsajátította. — Mi ezeknek a kutatásoknak a jelentősége? — A hormontermelő struktúrák agyi helyzetének kimutatásával lehetővé válik, hogy azután ezeknek a struktúráknak a kísérletes elpusztításával vagy elektromos ingerlésével a korábbinál pontosabban tudjuk vizsgálni az idegrendszer szerepét olyan alapvető biológiai folyamatokban, mint például a peteszolgáltatás. Másrészt a neurohormonhoz hason, ló szerkezetű molekulák előállításával lehetőség nyílhat a peteszolgáltatás serkentésére vagy gátlására. Azaz esetleg a jelenleginél jobb, ti. bizonyos mellékhatásokat nélkülöző ovulációgátló szer előállítására nyílhat lehetőség. — S min dolgozik jelenleg és a következő időben? — Munkatársaimmal tovább kívánjuk tisztázni a rendszer kapcsolódásait. Egy budapesti kémikus csoporttal együttműködve pedig a mesterségesen előállított molekulákkal további állatkísérleteket végzünk, amelyeknek célja tehát egy tartós ovulációgátlás elérése. — Flerkó Béla hazai és nemzetközi tisztségeit, tudományos rangjait nehéz lenne felsorolni, arra kevés lenne a helyünk. Mindenesetre tudjuk, hogy a Nemzetközi Agykutató szervezet végrehajtó bizottságának tagja már évek óta, s jelentős posztot tölt be a Nemzetközi Neuroendokrinológiai Társaságban is, ahol nemrégiben különös megtiszteltetés is érte. Mi is volt az? — A tudományág egyik nagy alapítója, Geoffrey Harris (akinek fényképe itt függ a falon) emlékére a társaság évente egy emlékelőadást rendez, a negyedik ilyet a társaság szavazata alapján én tartottam. — Hol járt legutóbb? — Finnországban, ahol a ku- opioi egyetem díszdoktorává avatott. — És hová utazik legközelebb? — Azt még nem tudom ... — Milyen tisztségei vannak az akadémián, s mi jelenti ott a legfőbb elfoglaltságot? — A biológiai osztályban dolgozom, de a legtöbb elfoglaltságot az jelenti, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság Elméleti Orvosi Szakbizottságának vagyok a tagja, a rni dolgunk a beadott disszertációk átnézése, véleményezése, s mondhatom, ez valóban elég sok munkát jelent. — Különösen, ha hozzátesz- szük, hogy egy cikluson, vagyis három éven át a POTE rektora volt, és továbbra is az lesz ... — Igen, az Egyetemi Tanács egy újabb hároméves ciklusra megválasztott rektornak. Ez igen fáradságos és felelősség- teljes feladat. — Utolsó kérdésünk a pécsi egyetem rektorának szól. Mit jelent az egyetemnek, hogy tanárai közül hárman az akadémia új tagjai lettek? — Egy egyetem reputációjához jelentős mértékben hozzájárul, hogy tanárai közül menynyien tagjai az akadémiának. Ahogy visszagondolok, tőlünk több mint egy évtizede nem választottak meg új tagokat. Annál nagyobb öröm, hogy mást egyszerre hármat. így jelenleg hat akadémikusa van a pécsi egyetemnek, ami jó aránynak számít. Különösen ha fiqyelem- be vesszük, hogy közülük Don- hoffer professzor két cikluson át az orvosi osztály elnöke volt. A jelen ciklusban pedig Tigyi József, a biológiai osztály elnöke. A pécsi egyetem negyedszázaddal ezelőtti nagy korszakában is éppen ilyen volt az akadémikusok aránya. Az akkoriak közül, néhányon elmentek. Ernst Jenő, Lissák Kálmán, örökre: Azért reméljük, hogy a pécsi egyetem tudományos rangját, a folytonosságot a jövőben is biztosítani tudjuk. Hallatna E. Egymillió brojlercsirke évente A szalántai baromfiprogram Másfél éve indították a szalántai Hunyadi Tsz baromfiprogramját, ami új színt visz a tsz tevékenységébe és jelentő, sen növeli majd a tsz árbevéte. lét. A terv: évi egymillió brojlercsirke előállítása, azaz 150 vagon hús termelése. Az új profil a szalántaiak nagy tervének egyik szerves része: a VI. ötéves tervidőszak, ban évente 20 millió forinttal akarják növelni a termelésüket, éspedig változatlan, tehát félezres létszámmal. Tavaly meghonosították az ipari termelést, gazdaságilag is megérte a lakatosüzem és a"z acélöntöde létrehozása. A brojler mellett a kukorica miatt is döntöttek, takarmányuk ugyanis van, évente 1400 vagon kukoricát termelnek és abból ezer vagonnal értékesítenek. A Hunyadi Tsz társult a nádudvari Vörös Csillag Tszszel, az 10 millió forinttal támogatja a szalántai brojlertermelést. Tavaly elkészült az első két baromfiól, amit az idén, jövőre és 84-ben is 2—2 követ. Az 1010 négyzetméteres ólak évente hatszor bocsátanak ki 20-20 ezer, 51 napos brojlert. A tavalyi „kísérleti” év eredményei biztatóak: az elhullás jóval a tervezett alatt maradt, egy kiló csirkehúst 2,4 kiló abrakkal állítottak elő, és a szállítási átlagsúly elérte a 1,73 kilót. A szalántai Hunyadi Tsz ez év január 1-től tagja a Baranya megyei Baromfifelvásárló és -forgalmazó Közös Vállalatnak. Idén a tsz építőrészlege két baromfiólat ad át: az egyiket július, a másikat szeptember közepén telepítik brojlerekkel. Bányászdinasztiák Szuboticsék Kezicsókolom utcának hív- ták régen, mert itt laktak a bónyatűzol- ták és az alsóbb beosztású bányatisztviselők. Ez volt a legutoJs_ó ilyen építkezés itt, Vasas ll-n, és a mostani D utca akkoriban a legmodernebbnek számított a bányászkolóniák között. ' Régi hangulatát még ma is őrzi. A sorház lakásainak bejárata hátulról az udvarból nyílik sorban egymás mellett. A parányi kis előkerteket rácsos kerítés veszi körül, amelyekre futórózsa, muskátli és még sok más virág kapaszkodik, támaszkodik. Szemben velük fásházak, széntárolók, „sufnik”, meg az udvari vécék. Mert ez az egyetlen, ami a múltból roég változatlanul megmaradt. A lakásokat modernizálták, az egykori szobakonyhák kétszobás, vízvezetékes, kis fürdőTülkés, manzárdszobás lakásokká változtak, a konyhát az egykori szuterénból alakították ki. Vasas ll-n, mikor a cím után érdeklődtem, mindenki tudta, hol lakik Szubotics György nyugdíjas bányász. — Igen, mindenki így ismer — mondja a vékony szemüveges férfi —, pedig már jó pár éve, hogy meg kellett változtatni a nevem. Az úgy történt- kezdi a mesét —, hogy apám szerb volt, rosszul tudott magyarul, a keresztapám meg se- hogyse. Ő diktálta be keresztelőkor a nevem, hogy Szubotics Georg. Ezt a pap rosszul értette és úgy irta be: Szubo- tity Gyula. Persze erről mit sem tudva iskolában, később munkahelyen a család ősi nevét használtam. Hanem most pár éve kellettek valami hivatalos okmányhoz az anvakönyvi adatok és akkor derült ki az elírás. Hiába bizonygattam, hogy se apámnak, se nagyapámnak nem ez a neve, nem számított. Átírtak minden iratot. fiamnak is, unokámnak is, c személyi igazolványt is lecserélték. — Azt mondják a maga családjában mindenki bányász.- A sor csak az apámmal kezdődött, a nagyapámék még juhászok voltak. 1919 táján toboroztak embereket az új bányákhoz, apám akkor jött az akkori Thomen-bónyába. Rendkívül szorgalmas, eszes ember volt. Bármit rábíztak, megcsinálta. Az osztrák bányamester annyira megkedvelte, hogy azt mondta, ha írni, olvasni tudna, aknász is lehetne.- Az 1937-es éhségsztrájkkor ő is lent volt a bányában azok között, akik eltorlaszolták magukat. Anyám nagyszájú asz- szony lévén pedig a felszínen, a bányahatósághoz induló tüntető tömegben. Én meg persze kíváncsi kamasz, semmiből sem maradhattam ki, így amikor o csendőrök a csertetői temetőnél megállították a tömegei, legelői tátottám a számat. Nekem addig csak érdekesség, majdnem játék volt az egész. Hanem amikor az elsg lövések eldördültek, egy kripta mögé futottam. A mellettem álló barátomnak ellőtték a karját. A sztrájk után a csendőrök kilakoltattak minket. Szekszárdra mentünk anyám családjához, apám útkaparó lett. — Az iskoláimat ott fejeztein be, rendőr lettem. Egy alkalommal azonban Pécsett az utcán véletlenül összetalálkoztam régi vasasi haverjaimmal. Ők hív- , tok vissza a bányába. Ez a 40- es évek végén volt. Csillésként kezdtem a vasasi Petőfi-aknán, később segédvájár, frontmester, majd bányamentő is lettem. Sok régi barátot kellett holtan vagy sebesülten kihoznom. Egyszer aztán engem is kihoztak. Nem bányaszerencsétlenség miatt. A bányabiztosítási fákat rakodtuk lent. Jöttek a rönkök a szalagon, az egyik kiugrott és letépte gumicsizmástól a lábikrámat. A lábszáram egész hátsó fele összezsugorodva c sarkamnál Tágott. Sokáig kétséges volt, hogy meqmarad-e a lábam, vagy le kell vágni. Nem tudom eléggé megköszönni az orvosnak, aki mégis megmentette. Igv, ha dolgozni nem is, de járni, autót vezetni tudok. Még ma sem teljesen gyógyult, pedig már majdnem húsz éve történt. — Nem akartam, hogy a fiam bányász legyen — szólt közbe Marika néni —, aztán mégis az lett. Titokban ment, csak hónapok múlva tudtuk meg. Pedig lakatosnak tanult. — Már letette a vájárvizsgót - folytatja Gyuri bácsi - és mondják, ő is jól dolgozik. Most meg az unokám, hetedik osztályos, vette fejébe, hogy ő is vájár lesz. Váltig hajtogatja, ide jön lakni hozzánk és Komlóra jár majd a vájáriskolába. Azt mondják kihalnak a bc- nyászdinasztiák, nem divat már, hogy apáról fiúra szálljon a mesterség. A Szubotics vagy Szubotity csajod rácáfol erre. (És különlegességgel a feleség is tud szolgálni, nő létére portáldaru kezelő volt, három éve ment nyugdíjba.) — Én szerettem a bányát — mondja Szubotics György. — Hogy féltem-e? — kérdez visz- sza. — Azt hiszem valótlant állít, aki azt mondja, soha nem félt. Mert a legjobban betartott szabályok ellenére is történhetnek váratlan dolgok. Az ember azonban hozzászokik. Én a balesetem ellenére meg vagyok elégedve az életemmel, és 100 évesen szeretnék még szerepelni a tévében. Szubotics György most 60 éves. Sarok Zsuzsa HÉTVÉGÉ
