Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-10 / 187. szám

Maszek fauagok Egyre-másra alakulnak a különböző szolgáltatásokat nyújtó kisvállalkozások. Ezek közül talán legmeglepőbb­nek tűnik, hogy favágók is társultak. Szalánta és Garé között a reménypusztai tsz erdejében termelik a fát a Léhmann brigád tagjai. Az erdei útról hatalmas irtásra jutunk. Fel­halmozott farönkök között ügyeskedünk le a hegyolda­lon. A kézifűrész hangját kö­vetve egyre lejjebb hala­dunk. Előbb a szabad terü­letre vonszolja traktorral a kivágott fát Léhmann Lász­ló, csak aztán áll szóba vé­dünk. A többiek jelölik és méretre vágják az ágakat és a törzset. — Mi ketten, Késmárki Pál és én szerződtünk a tsz-szel. Kisegítőnek felvettük Schmidt Károlyt és Horváth Lászlót. Tulajdonképpen régi ismeret­ség a miénk, valamennyien az árpádtetői erdészetben dolgoztunk. Nekem van egy UE—28-as traktorom, ezzel múlt évben másodállásban mezőgazdasági kisegítő munkát végeztem. Nem győztem teljesíteni a sok megrendelést, ezért ez év ja­nuárjától maszek lettem. Mi­vel ez a munka idényjellegű, nyárra más lehetőség után néztem. így jöttem össze a többiekkel.- Mi valamennyien ismerjük ezt a munkát — veszi át a szót Késmárki Pál —, ezért gondoltuk, belevághatunk. Itt nincs főnök, nincs semmi függés, s a lényeg, amennyit dolgozunk, annyi a fizetés. A régi helyemen havi 3500 forintot kerestem, most en­nek a két és félszeresét. Igaz, hajtunk, napi tíz óra a „munkaidőnk”. Czuczor Ferenc nyugdíjas erdész is a brigádhoz tarto­zik. A Mecseki Erdőgazdaság küldte, hogy jelölje a vá­lasztékot. Ideje engedi, így a brigádnak is segít, amiért külön „fizetést” kap tőlük. Márciustól szeptemberig 1500 köbméter fa kitermelé­sét vállalták, melyet a re­ménypusztai tsz a Mecseki Erdőgazdaságon keresztül értékesít. Eddig havi kétszáz köbméter volt a teljesítmé­nyük. Bőven kifizetődött ne­kik, havonta 8—10 ezer forint került a borítékba.- Hol dolgoznak, ha lejár a szerződés? — Ahova hívnak bennün­ket. De úgy néz ki, hogy jö­vőre is a tsz-nek dolgozunk. Munka mindig akad, csak meg kell keresni — mondja búcsúzóul a brigád vezetője és ismét elindítja a traktort. Adám Erika Javuló épílőanyaij-ellátás Az anyagok egyharmada saját beszerzésű termék Vakvágányok II. A három megyét — Baranyát, Somogyot és Tolnát — ellátó Dél-dunántúli Tüzép Vállalat a körzetében huszonöt telepet működtet és több saját üzemel­tetésű bolt segíti a lakosság megfelelő építőanyag-ellátását. Az utóbbi időben az ellátás színvonala javult, több volt hiánycikk ismét kapható, sőt egyes termékekből duzzadtak a raktárkészletek. Az alapvető építőanyagok el­osztása központilag történik to­vábbra is. Így többek között a cement, a mész, a falazóanya­gok, a betongerenda, a mázas burkolóanyagok, valamint a fe­nyő fűrészáru biztosítása. A vál­lalat forgalmának megközelítő­leg egyharmadát teszik ki azok az anyagok, amit saját beszer­zésből biztosít. Az építési szezon közepénél tartunk, éppen ezért tartottuk szükségesnek, hogy utánanéz­zünk: mj kapható és mi nem a Tüzép-telepeken. Ami a cementellátást illeti: landó és folyamatos az ellátás a B 30-as blokktéglából, ugyan­akkor a kisméretű téglából a beszerzési lehetőségek beszű­külése miatt az igényeket nem képesek kielégíteni. A kisméretű tégla helyettesítésére megfele­lőképpen használható a Barcsi Mészhomok Téglagyár falazó­anyaga, a 4/4-es tégla. A Ba­ranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat az élen jár a korszerű falazóanyagok, il­letve vázkerámiák előállításá­ban. Bátaszéki gyáruk viszont nem tudja kielégíteni a Tüzép igényét annak ellenére, hogy a kisfogyasztókhoz kerülő ter­mékeik kilencven százalékát a Dél-Dunántúli Tüzép értékesíti. Baranyában és Tolnában kere­settebb a vázkerámia, mint So­mogybán, ezért az utóbb emlí­tett megyében jobbnak mond­ható az ellátás Alfa- és Poro- ton-vázkerámiából, valamint fö- démbéléstestből. Több üzem a közelmúltban megkezdte az Uniform 30-as falazóblokk gyár­A cserépellátás ebben az esz­tendőben sem javult az orszá­gos szintű gyártási problémák miatt. Főként a tatai, a hornyolt és a békéscsabai sajtolt cse­répből van kevés. Ugyanakkor a Bátaszéki Vázkerámiagyár megkezdte a festett cserép elő­állítását, melyből az első fél­évben megközelítőleg félmillió darabot kaptak. A betongerendák közül az előfeszített „E” födémgerenda iránti kereslet nőtt, a telepeken legalább harminc százalékkal több van, mint az előző idő­szakban. A FÉRT — vázkerámia födémgerenda — gerendát vi­szont nem keresik annyian, mint korábban. A mázas padló­burkolólapok forgalma jelentő­sen nőtt az utóbbi években, en­nek ellenére, a 20x20-as mére­tűből nincs elegendő: az ellá­tás várhatóan a III. negyedév­ben javul a jugoszláv és cseh­szlovák import révén. Csempé­ből igen nagy készletekkel ren­delkezik a Tüzép. Ami a faanyagokat illeti: a két évvel ezelőtt bevezetett kor­látozó intézkedések és áreme­lések következtében a fenyő fű­részáruból csökkent a kereslet. Gondot inkább a választék hiá­nya okoz. Fenyőlécből a meny- nyiségi igényeket ki tudják elé­gíteni, de kevés a fixméretű, ugyancsak hiánycikknek számít a rúd- és állványfa a hosszabb méretekből. vannak ahhoz, hogy a megfe­lelő érdeklődésűek összeková- csolódjanak. Mindez persze azokra vonatkozik, akik dolgoz­ni szeretnének. — Munka nélkül nem lehet élni — mondja a feleség. — A disszidensék~ gyötrődnek az új ország és szülőföldjük iránti vágy között. Ha hazajönnek egy hónapra, itt sem érzik már otthon magukat. Nekünk dön­teni kellett: nem akartuk, hogy gyerekeink ebbe az állapotba nőjenek bele. Amikor összejött egy-egy társasáa. mindig Ma­gyarország volt a téma. S ez csak egy valamire volt alkalmas: az idegek_továbbfeszítésére, az érzelmek felajzására — s mind­ezt nem volt hol, nem volt mi­vel levezetni ... — A visszatéréstől nem fél­tek? —• Mi tudtuk, hogy nem kell évekre börtönbe vonulni, hogy lehet ismét kezdeni. Nem az volt a nehéz döntés: most pe­dig hazajövünk, hanem az, amikor elhatároztuk, maradunk Svédországban. De akkor még nem tudtuk, hogy a svédek csak svédük,tudnak élni, svédül gondolkodni, másként szólva: magukba fordult nép. S nem tudtuk azt sem, hogy azt a mentalitást nemcsak képtele­nek vagyunk átvenni, hanem talán nem is engednék. Ezt az, aki nem élt ott, vagy egyálta­lában: idegen országban, nem érti meg. Mi nem azért marad­tunk, mert ott Volvóval, Mer­cedesszel járnak. Azok ott — ha szabad így mondanom — Trabantnak számítanak. így a lakás, és az ott megszokott életszínvonal is. A realitásokra ráébredni azonban csak ta­pasztalatok árán lehet, s ha megkérdeznek, a leghatározot­tabban felelném, nem feltétle­nül a saját tapasztalatokra van szükség. Ha két fiatalembert, akik disszidálási szándékokat forgatnak a fejükben, le tud­nék beszélni útjukról, nyugod­tan mondhatnám: amit mi lát­tunk, átéltünk, ami nekünk gondot, gyötrődést okozott, lec­keként . továbbadva — ez az értéke ennek a Svédországban töltött tíz hónapnak. Mészáros Attila az ipar korlátlan mennyiségben ajánlja. A gondot inkább az okozza, hogy a III. negyedév­ben évről évre visszatérően a kereslet igen nagymértékben megugrik. Az ellátás biztonsá­gát célozza az az intézkedés, hogy a cement egy részét köz­úton szállítja a Tüzép, így ki­küszöbölhető az őszi betakarí­táskor jelentkező vagonhiány. Baranyában és Tolnában teljes­körűnek mondható a gépkocsi­val történő cementfuvarozás. Mészből, illetve mészhidrátból ettől az évtől kezdve megszűnik az import, a beremendi gyár üzembe léptével e gond is meg­oldódik. Egyébként a telepeken elegendő mészhidrát áll a vá­sárlók rendelkezésére; igaz ugyan, hogy jugoszláv behoza­talból származó és az ára is magasabb, de legalább kap­ható! Mint a Tüzép központjá­ban elmondták, az év harmadik negyedévétől megoldódik a mészhidrát csomagolása, a ter­méket zsugorfóliába burkolják és ezáltal egységrakomány ké­pezhető belőle. A gipszet to­vábbra is külföldről hozzuk be, a korábbi évekhez képest ja­vult a partnerek szállítási kész­sége, de időnként az elmara­dások miatt hiányzik a gipsz a Tüzép-telepekről. A falazóanyagokból összessé­gében megfelelő a kínálat. -Al­tosát; a kereskedelmi szakem­berek ettől remélik, hogy javul az ellátás. A legnagyobb gon­dot továbbra is a válaszfaltégla hiánya okozza. A vállalat oly módon kívánt ezen segíteni, hogy Észak-Dunántúlról, továb­bá a Somogy—Zala megyei Tég­laipari Vállalattól rendelt vá­laszfaltéglát. Nyílászárókból kiegyensúlyo­zottabb az ellátás, mint a ko­rábbi években volt. Bejárati aj­tóból elegendő áll rendelkezés­re, ugyanakkor az egységes méretű ablakokból nincs elég a késedelmes szállítások miatt. E téren júliustól várható javu­lás. Parkettából igen nagy kész­letek halmozódtak föl a Tüzép- nél, ezért is hirdetett kedvez­ményes akciót a vállalat. A Tüzép egy esztendeje for­galmaz síküveget. Az ígéretek szerint a második félévben megszűnnek az ellátási gondok. Végezetül szóljunk a lemez­ellátásról is! Farostlemezből kellő készletek állnak rendelke­zésre, az enyvezett lemezből vi­szont nincs elegendő. A máso­dik félévtől a vásárosnaményi gyár üzembe léptével faforgács- lapból is javul az ellátás. S. Gy. Stockholm. A Sergel tér esti kivilágításban. Főművezető, illetve munka­ügyi osztályvezető egy ismert baranyai cégnél — ez volt a házaspár állása. Mondhatjuk így is: vezető beosztásban, s ennek megfelelő fizetésért dol­goztak. Két szép gyerekük van. Okosak, higgadtan gondolkod­nak, intelligens véleményt ala­kítottak ki a világról, környeze­tükről, saját magukról. Egyszó­val: érett és pályájukon meg­becsültén dolgozó két ember maradt kint 1980-ban Svédor­szágban egy turistaút végén. Ma már itthon vannak. A férj iparengedélyt váltott — kitűnő szakember. A feleség osztály­vezető-helyettes. * Tíz hónapig éltek Svédor­szágban. Előtte már jó párszor voltak külföldön, Svédország­ban is. Akkor még ott is gaz­dagabb volt az élet, nyitpttab- bak a kapuk, nagyobb szükség volt a munkaerőre. A nyolcva­nas években természetesen Svédországban is nehezebbek és keményebbek lettek a kö­rülmények. — A gondolat hirtelen jött — mondja a férj. — Tele ki­rakatok, magas életszínvonal, velünk a két gyermekünk, s tudtuk: a svédek különböző módon segítik, pénzzel, segé­lyekkel, lakással a letelepedni szándékozókat. Bejelentettük ezt a szándékunkat mi is, azt követően, hogy egy régebb óta ott élő ismerősömmel meg­beszéltük. Nem tudott nekünk segíteni, indokait el is kellett fogadnunk. Három-négy napig nála laktunk a tartózkodási en­gedélyünk lejárta után. Annyit tett, hogy elkísért bennünket a rendőrségre. A svédeknek ma már nem kel! a munkaerő. Sokan jönnek külföldről, az elhelyezkedési lehetőségek beszűkültek. Azt sem akarják viszont, hogy lő­dörgő emberekkel legyen tele az utca. Ahhoz, hogy valakit egy esztergagép mellé állítsa­nak, nem elég a szaktudás — beszélnie kell svédül. Mi is jártunk tanfolyamra, kaptunk pénzt a letelepedéshez, lakást, annak berendezéséhez megfe­lelő összeget. Durván fogal­mazva: tanulhattunk volna éve­kig, de hogy tudásunkat hasz­nosítandó el is helyezkedjünk, erre semmi kilátásunk nem volt. — Úgy tűnik mégis, az indu­lás az idegen országban za­vartalan volt. — Akik nem éltek idegen­ben, azok nem tudják megér­teni, hogy túl sok a riasztó körülmény. Azt, hogy — ha hi­vatalosan nem is, de az utcán, a beszélgetésekben érzed: nem fogadtak be. Az sem megoldás, hogy a kint élő magyarok kö­zösséget alkossanak. Kevesen HÉTVÉGÉ Tüzépprognözis

Next

/
Oldalképek
Tartalom