Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-31 / 208. szám
Tanévzáró helyett Közoktatásunk folyamatossága és megújulása A nemrég befejezett tanévben mintegy 48 500 általános iskolai, 15 500 középiskolai tanuló fogadta nagy örömmel megyénkben is a vakációt. Az általános iskola padjaiból kikerülők közel 97 százaléka középfokú oktatási intézményben kívánja folytatni tanulmányait. A gyermeki-szülői vágyak a többségnél — mintegy 4000 tanulónál — gyorsan realizálódhattak, mert találkoztak a lehetőségekkel, _ a társadalom igényeivel. Mintegy 800 tanulót — a megjelölt iskolákban nem tudtak felvenni —, újabb ajánlat alapján azonban sikerült a tanulási igényüket kielégíteni. Jelenleg 200-220 tanulni szándékozó ifjú részére nem sikerült megfelelő iskolát, szakmát találni. Reméljük, a gondok egy része őszre, másik része egy év múlva megoldódik A középiskolások közül mintegy 1800-an váltak „éretté". Az idén hagyták el először a szakközépiskolákat azok a tanulók, akik egyszerre kaptak érettségi és szakmunkás-bizonyítványt is. A szakmunkáskép-" ző iskolákból több mint 2000- en lépnek ki az ÉLETBE. Az elmúlt tanévben is sokat fejlődött, gazdagodott közoktatásunk. Folytatódott az új dokumentumok bevezetése, céltudatosabbá, eredményesebbé vált "az oktató-nevelő munka. A feltételrendszerben is jelentős változás következett be, bár nem mindenütt a növekvő gyermeklétszámmal arányosan. Külön említésre méltó, hogy az általános iskolákban 55-tel nőtt a tanulócsoportok száma, 44 új és 46 ideiglenes, tanterem könnyítette a munkát és 135- tel emelkedett a pedagógusok száma is. A szakmunkásképzés is gyarapodott egy új, korszerű, 16 tantermes iskolával. Az elmúlt tanévre visszatekintve megállapítható, hogy megyénkben a feltételek ösz- szességében adottak voltak a nyugodt légkörű tanításhoz, de sajnos akadtak a munkát nehezítő, zavaró körülmények is. A pedagógusok döntő többsé-v ge jól élt a lehetőségekkel, becsülettel, elismerésre méltóan dolgozott, köszönet ezért. A gyermekek nagyobb része is helyt állt, elismerést vívott ki önmagának, örömet szerzett szüleinek. A megelégedettség jó érzésének tudatában pihenhet a pedagógusok és gyermekek többsége. A nevelők és tanulók közül sokan — hosz- szabb-rövidebb ideig —a nyáron is dolgoznak, ami külön elismerésre méltó, 10 év változásai A befejezett tanév időszakára esett az MSZMP Központi Bizottsága — április 7-i ülése, amely mérlegre tette a közoktatásunk helyzetét. A közreadott dokumentum bemutatja az 1972-es párthatározat óta elért eredményeket, őszintén feltárja közoktatásunk fogyatékosságait és a társadalom fejlődéséből fakadó ellentmondásokat is. A Központi Bizottság megerősítette az 1972-es oktatás- politikai határozat fő elveit és állást foglalt — a várható igények és lehetőségek alapján — a megjelölhető tennivalókban. Az állásfoglalás jó alapot biztosít az elmúlt tíz év reális megítéléséhez és az 1980- as évek feladatainak részletes kimunkálásához. Az állami beruházások és a széles körű társadalmi összefogás eredménye, hogy nagy mértékben’ bővült az óvodai hálózat. Ma már Baranya 3— 6 éves korú gyermekeinek 84 százaléka járhat óvodába. Mind közelebb jutunk azon célkitűzés megvalósításához, hogy minden óvodás korú gyermek részére biztosítsuk ezt a nélkülözhetetlen intézményt. A számszerű növekedés mellett érezteti kedvező hatását az óvodai nevelési program megvalósulása is. Baranya iskolahálózata is jelentős változáson ment át. A nagyarányú körzetesítés következtében az iskolák száma közel felére csökkent, az osztott iskolák száma pedig 73-ról 126-ra emelkedett. Nőtt a bejáró tanulók száma, ami tavaly elérte az összes tanulólétszám közel 16 százalékát. A napközi otthonban elhelyezett tanulók aránya 17 százalékkal emelkedett. A diákszociális ellátásban részesülők aránya 10 év alatt 28 százalékról 54 százalékra emelkedett, de minden igényt még nem tudunk kielégíteni. Utólag többen vitatják a körzetesítés helyességét. Bírálatukban vannak igazságelemek. Talán néhány helyen lehetett volna lassúbb ütemű, főként az alsótagozat körzetesítése. Előfordult egy.-két helyen, hogy először körzetesítettek és utólag „harcoltak" a feltételek megteremtéséért. Az összes érvet és ellenérvet egybevetve megállapítható, hogy a körzetesítés szükséges volt, ezt az általános fejlődés, Baranya sajátos településszerkezete és a közoktatás növekvő feladatai közti feszültség indokolta. Eredményeként általában csökkent a munkaerőgond, javult az oktatás színvonala. A körzetesítés megteremtette a szakrendszerű oktatás feltételeit. Nagy eredménye, hogy ma már a felső tagozatos órák 91 százalékát szaktanár tanítja, ezzel javult /a tanulók továbbtanulási esélyegyenlősége. Megyénkben 14 éves korig a gyermekek közel 79 százaléka, 16 éves korig mintegy 92 százaléka befejezi a 8 általánost. A végzettek 96 százaléka pedig középfokú iskolában tanul. A bevezetett új tantervek és tankönyvek eredményeként korszerűbbé vált a tananyag, jobban segíti a tudományos világnézet kialakítását. Számottevő változás ment végbe a középfokú oktatás terén is. A szakmunkásképzés korszerűsítése során az oktatott szakmák száma 190-ről 128-ra csökkent, az alapszakmák száma pedig 22-ről 36-ra bővült. 67 szakmát érettségit adó szakközépiskolában is lehet tanulni, melyből 15-re megyénkben is van lehetőség. A gimnáziumokban bevezetésre került a fakultatív oktatás, mely segíti a továbbtanulást, illetve a munkavállalást egyaránt. Közoktatásunk eredményeire jogosan lehetünk büszkék, de nem lennénk reálisak, ha az eredmények láttán megfeledkeznénk a gondokról, az újabb feszültségekről. Az 1972-es határozat nyomán született eredmények — gazdasági fogalommal élve — elsősorban ex- tenzív növekedésről tanúskodtak. Az oktató-nevelő tevékenység színvonalának emelése terén — a számottevő fejlődés ellenére — csak a kezdeti lépéseket tettük meg. Az iskolai munka eredményessége tehát nem mindenben felel meg a társadalmi igényeknek, néhány helyen elmarad a lehetőségektől, A helyenként tapasztalható liberalizmus miatt az érdemjegyek mögött nincs tényleges tudás. A gimnáziumokban az országos arányhoz viszonyítva kevesebb a tanulók száma, ami a főiskolai, egyetemi továbbtanulásban máris érezteti kedvezőtlen hatását. Folyamatosság és megújulás A közelmúltban nagy vita folyt az iskolaszerkezet jövőjéről. Úgy vetődött fel a kérdés, hogy az oktatás előtt álló feladatokat a jelenlegi iskola- rendszer keretei között, vagy alapvető, látványos szerkezeti változások útján keressük. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy folyamatos tartalmi korszerűsítést és megújítást egymással párhuzamosan, a történelmileg kialakult iskola- szerkezet keretei között kell megoldani. Helyesebb a jelenlegi értékeket megőrizni és továbbfejleszteni, mint megrázkódtatások, felesleges átszervezések útján megoldani a feladatokat. A fejlesztés legfontosabb eleme a megkezdett tartalmi korszerűsítés folytatása. Biztosítani kell a tanulóifjúság számára, hogy a kor követelményeinek megfelelő 'műveltséget sajátíthasson el. Az új tudományos ismeretek beépítése a tananyagba csak fokozatosan történhet, mert a még vitatott, új koncepciók tananyagba építése indokolatlan változtatásokat követelne. Ez természetesen ellenállást váltana ki pedagógusokban és szülőkben egyaránt, gátolná a szükséges, a megalapozott, a tudományos-technikai haladás követelte változások bevezetését is. A folyamatos tartalmi korszerűsítés mellett kell biztosítani, hogy minden iskolatípus az eddiginél jobban betöltse alapvető funkcióját. Az alapiskola szerepét a jövőben is a 8 általános képezi, melynek feladata, hogy minden tanuló számára biztosítsa az alapműveltséget és nagyobb figyelmet fordítson a középfokú iskolákra való jobb minőségű felkészítésre. Nagyobb odafigyelést érdemel a tankötelezettségi törvény végrehajtása és végrehajtatása is, mert a 6 éves gyermekek közel 6 százaléka nem került beiskolázásra. Ezzel országosan az utolsó előtti helyen áll Baranya. Egyes helyeken formális az iskolaérettség vizsgálata, másutt meg túl könnyen felmentenek gyermekeket az iskolaérettség hiánya ürügyén. A 8. osztály kivételével az országosnál magasabb a tanévvesztesek aránya is. A középfokú iskolákban végzett ' felmérések szerint a bekerült tanulók egy részének tudása sem megfelelő. Munkánk ezen fogyatékosságaiba akkor sem nyugodhatunk bele, ha indoklásként felhozzuk, hogy megyénkben elég magas a — sok oktatási, nyelvi problémát okozó — cigány tanulók aránya. A tényeken — ezzel együtt is — érdemes elgondolkodni, és keresni kell a hiányosságok mérséklésének, felszámolásának lléhetőségeit. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában az egyes társadalmi rétegek között még jelentős társadalmi-kulturális különbségek vannak. Iskolarendszerünknek egyik fontos feladata, hogy mind erőteljesebben korlátozza az egyenlőtlenségek gyermekekre gyakorolt hatását. Továbbra is szem előtt kell tartani a fizikai dolgozók gyermekeinek művelődési, továbbtanulási és szakmaszerzési esélyeinek javítását. Az esély- egyenlőséget nem más társadalmi rétegek művelődésének rovására, nem is adminisztratív intézkedésekkel, hanem jobb tartalmi, pedagógiai-módszertani munkával kívánjuk megvalósítani. A hátrányok enyhítése mellett, ntásik fontos feladat a tehetséges gyermekek szélesebb alapú kiválasztása, fejlődésének segítése. Az adottság, tehetség fogalmának helyes és szélesebb körű értelmezésével is többet kell foglalkozni, nagyobb rangot kell adni a manuális tehetségeket vonzó szakmáknak. A középfokú oktatás területén át kell tekinteni az egyes iskolatípusok beiskolázási arányait, és — a megye gazdasági, társadalmi igényei alapján — megjelölni a jövőbeni fejlesztéseket. Célszerű szemügyre venni, mely szakmákban legyen megyénkben kettős — szakmunkás- és szakközépiskolai — képzés, és mely szakmákban növelhető az érettségit adó szakmunkásképzés. A gimnáziumoktól elvárjuk, hogy úgy mennyiségi, mint minőségi szempontból jobb merítési lehetőséget biztosítsanak a felsőfok részére, segítsék az értelmiségi pálya vérfrissítését. Tisztázni kell azt is, hogy az egyes iskolatípusok milyen mértékben vállalhatnak részt az évtized vége felé jelentkező demográfiai hullám levezetésében. Közös felelősséggel Hazánkban a nevelés az egész társadalom érdekében történik, ezért a megvalósítása is az egész társadalom ügye. örömmel nyugtázható, hogy e felelősségérzet egyre több területen érezteti kedvező hatását. A társadalom előtt álló feladatok azt igénylik, hogy még nagyobb figyelmet fordítsunk a felnövekvő nemzedék nevelésére, tudományos világnézetének kialakítására. A nevelőmunkában az iskola eddig is jelentős szerepet töltött be. Ennek eredményesebbé tétele érdekében legfontosabb feladat a tantervben, tananyagban rejlő nevelési lehetőségek feltárása és kiaknázása. Még sok tennivaló van — az új dokumentumok folyamatos bevezetése közben — a pedagógusok felkészítésében, a nevelőmunka mérésében, ellenőrzésében, értékelésében és elismerésében is Fontos tennivaló a gyermekek — életkori sajátosságának megfelelő — világnézeti, politikai tájékozottságának javítása, az őket foglalkoztató politikai, társadalmi, ideológiai kérdések meggyőző tisztázása. Ennek érdekében szükséges kritikusan szemügyre venni a különböző tanórai és tanórán kívüli, iskolai és iskolán kívüli nevelési lehetőségeket, programokat. Javítani kell a pedagógusok ideológiai tájékoztatását, politikai beavatottságát. Az eddigieknél jobban lehet hasznosítani az iskolával kapcsolatot tartó üzemek, intézmények és tömegszervezetek politikai tevékenységét is. Manapság sok szó esik az iskolai fegyelemről, arról, hogy a tanulók egy része nem a képessége szerint tanul, néhol nem „sikk” a fegyelmezett munka. E jelenség káros, sürgős orvoslást igényel. A tanulók tanulmányi fegyelmének gondjait sokan összefüggésbe hozzák az egész társadalom munkaerkölcsével, annok negatív jelenségeivel. Elismerjük, hogy egyesek munkájában, magatartásában — minden társadalmi rétegben, különböző okok miatt — tapasztalhatók szocialista elveinktől és erkölcsi normáinktól idegen* esetenként ezeket sértő jelenségek. Ezeket a felnőtteknél is elítéljük, és különösen helytelenítjük, ha a formálásra szoruló, felnövekvő nemzedéknél a társadalom negatív példái ürügyén akarjuk a saját felelősségünket „megmagyarázni". Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a felnőttek nagy többségére a tisztességgel, becsülettel végzett munka a jellemző. Gyermekeink jövője érdekében mindannyiunk feladata támogatni és érvényesíteni azt a pedagógiai elvet, amelyet a K. B. úgy fogalmazott meg, hogy „a tanulók munkára nevelésének legfontosabb alakítója az iskolai munka színvonala, igényessége, követelményszintje, rendje, szervezettsége és fegyelme". Az az iskola, az a pedagógus, szülő és nagyszülő, aki e követelményrendszert nem támogatja, akarva vagy akaratlanul árt a gyermeknek, kedvezőtlenül hat értelmi és jellembeli fejlődésére, s talán azt is mondhatjuk, nem teljesíti maradéktalanul kötelességét. Az .iskolán kívüli nevelésben nélkülözhetetlen szerepet tölt be a csalá.d, amely a gyermek testi, érzelmi és szellemi fejlődésének, a társadalmi normákat követő erkölcs kialakításának legfőbb színtere. Igaz, nem könnyű a gyermeknevelést felelősségteljesen és eredményesen megoldani olyan korban, amikor maga a család is átalakulóban van, mikor a magántulajdon talaján kialakult erkölcsi normák elhalnak, vagy átalakulnak és a szocialista társadalom erkölcsi mércéi még nem mindenben nyertek általános polgárjogot, vagy csak kialakulóban vannak. Viszont a ma iskolásait nevelő - szocialista társadalmunkban felnőtt — szülők döntő többsége már rendelkezik azokkal az ismeretekkel, tapasztalatokkal, amelyek alapján a . legtöbb esetben eldöntheti a helyes mércét. A megnövekedett számú nevelési tényező szerepe, feladata eltérő, eredményessége is tarka képet mutat, de a jó példák mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy nélkülük sivá- rabb lenne a gyermekeket ért . hatás. Az Úttörő Szövetség és a KISZ munkáján kívül elegendő számba venni, mennyi értéket takar az „egy üzem, egy iskola” mozgalom, a szülői munkaközösségek tevékenysége. A társadalmi tényezők szerepéről, anyagi és erkölcsi támogatásáról a jövőben sem mondhatunk le, ezért nélkülözhetetlen az iskola munkáját támogató közszellem erősítése. A nevelési tényezők munkájának eredményesebbé tétele érdekében még nyitottabbá kell ten-, ni az iskolákat. Céltudatosabban kell összehangolni és koordinálni a széles skálán mozgó nevelési tényezők tevékenységét. fl pedagógus Az iskolával szemben támasztott magasabb követelmények megvalósításában meghatározó szerepe van és lesz a pedagógusoknak. Az elmúlt évek is bizonyítják hogy a pedagógusok döntő többsége kész és képes a növekvő tartalmi és pedagógiai követelményeknek megfelelni, ismereteit felfrissíteni, gyarapítani, megújítani. Ahhoz, hogy a pedagógusok a holnap követelményeinek megfelelhessenek — az önművelődésen túl — szükség van a pedagógusképzés, továbbképzés tartalmi és szervezeti korszerűsítésére is. A szakmai ismeretek mellett fel kell készíteni őket a pedagógiai munkához nélkülözhetetlen önállóság, kísérletező és alkotókészség kibontakoztatására. Manapság sok szó esik a pedagóguspálya, pontosabban hivatás társadalmi presztízséről. A reális megközelítés azt követelné, hogy a pályát összevessük más értelmiségi foglalkozásokkal, korábbi önmagával és a társadalom egészében végbement változásokkal. Az érvek és ellenérvek egybevetésére nincs mód, de az megállapítható, hogy a pedagógusok munkája ma is élvezi a társadalom megbecsülését. A pálya méq vonzóbbá tétele, megbecsülése érdekében azonban — össztársadalmi szinten is — vannak feladataink, ezekkel a kormány jövő évben kíván foglalkozni. Természetes, hogy a területi irányítók, a helyi szervek sem tétlenkedhetnek és az iskolán belüli változtatni valókat is helyes szómba venni. A pedagógusok közérzetét nagymértékben befolyásolja — a külső tényezők mellett — az iskola politikai és pedagógiai légköre is. Örömmel állapítható meg, hogy egyre több iskolában tapasztalható nyílt, őszinte légkör, és kedvezően emelkedik a kiemelkedő pedagógus egyéniségek száma. A jövőben biztosítani kell, hogy a nevelőtestületek tagjai az eddigieknél nagyobb szerepet, lehetőséget kapjanak az iskolavezetés kialakításában éppenúgy, mint a szakmái kérdések eldöntésében. Segíteni, bátorítani kell mindazokat a pedagógusokat, akik keresik, kutatják a hatékonyabb módszereket, akik élen járnak a lemaradóitok felzárkóztatásában és a tehetségek kibontakoztatásában. Az ő munkájuk — a jelenlegi anyagi lehetőségeken belül is — jobban elismerhető. Az iskolák légkörének kialakításában, az eredményesebb munkavégzésben jelentős szerepük van az igazgatóknak. Ök is - mint a beosztottak - a növekvő követelményeknek megfelelnek, eredményesen végzik szerteágazó munkájukat. Megbecsült tagjai megyénk vezető gárdájának. Akadnak viszont munkában megfáradt, a mai elvárásoknak kevésbé megfelelő iskolavezetők is. Időszerű áttekinteni, hogy a meghatározott időre szóló igazgatói megbízatások rendszere miként hatott az oktatásügyre, és hogyan hat az egyénekre. Célszerű megvizsgálni, hogyan csökkenthető az igazgatók adminisztratív munkára fordított ideje, hogyan növelhető a pedagógiai te/ékenységre fordítható idő. Továbbá, miként lehet tevékenységük értékelésénél a formális jegyeket mérsékelni, kiszűrni és jobban alapul venni az intézmény oktatónevelő munkájának eredményességét. A pedagógusok jelen vannak a közéletben, a jövőben is számítunk rájuk, de az iskolán kívüli társadalmi munkájuk nem mehet az oktató-nevelőmunka rovására. Ezt szükséges szóvá tenni, mert több iskolavezetőnél és beosztottnál az egészségesnél nagyobb a terhelés, a „funkcióhalmozás”, emiatt mások elmaradnak a közéleti munka emberformáló élményétől. Javuló feltételek igénye A felnövekvő nemzedék neveléséhez, korszerű képzéséhez a tárgyi feltételek javítása is szükséges, ami eléggé pénzigényes. A VI. ötéves terv fejlesztési feladataira kormány- program készült. A K. B. állásfoglalása felveti egy hosszú távú óvodai, iskolai, gyermekás ifjúságvédelmi, kulturális és sport fejlesztési program kidolgozásának szükségességét. Megyénkben jelentős fejlesztésekre kerül sor e tervciklusban. Több mint 140 általános iskolai és 23 napközis tanterem, 26 szakiskolai és szakközépiskolai tanterem, 13 tornaterem, 350 diákotthoni férőhely építése szerepel a tervekben. A növekvő gyermeklétszám érdekében kívánatos lenne több tanterem és napközis terem építése, vagy legalább ideiglenes kialakítása. Ez pedig csak társadalmi összefogással lehetséges. Jó ügyet szolqálnak azok, akik támogatják a megyei tanács és népfront általános iskolai és napközis tantermek építésére ösztönző felhívását. Az eddigi jó példák alapján tovább kell bővíteni az iskolák és művelődési intézmények együttműködését, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők jobb hasznosítását. E gondolatok papírra vetésének célja, hogy elősegítse a megyei döntések előtti közös gondolkodást, a helyi tennivalók számbavételét. Közös kötelességünknek teszünk eleget, amikor a felnövekvő nemzedék nevelésének hatékonyabbá tételét, oktatásának korszerűsítését segítjük elő. Kiss György, a megyei pb. osztályvezetője HÉTVÉGE 9. Az épülő új Művészeti Szakközépiskola
