Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-31 / 208. szám
Nemzetközi magazin A palesztinok Az U. S. News and World Report amerikai hírmagazin térképe a közel-keleti térségben élő palesztinok hozzávetőleges számáról. (Fotó: U. S. News and World Report — KS) Egy nép—haza nélkül Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője. (Fotó — KS) A kiélezett libanoni válság, a legutóbbi bejrúti harcok újra a nemzetközi figyelem középpontjába állították a PFSZ, illetve a palesztinok problémáját. Érdemes közelebbről áttekinteni e nép sorsának alakulását, mert az adatok, tények hozzásegíthetnek annak felismeréséhez, hogy helyzetük megoldása nélkül nem érhető el tartós, igazságos rendezés a Közel- Keleten. A palesztin-probléma magva az, hogy országuk független, szuverén államként soha nem létezett. A bibliai idők után a Szentföld vidéke a Római Birodalom, majd Bizánc része lett. Arab, majd oszmán hódítás következett, végül a térség a török birodalom felbomlása után megosztva brit és francia mandátum alá került. London a gyámsága alá vont Palesztinát odaígérte a zsidó bevándorlást szervező cionista mozgalomnak, igaz, a híres Balfourt-nyilatkozatban rögzítették egyben a palesztin jogok garantálását is. Ám e két ígéret gyökeresen ellentmondott egymásnak. A zsidó bevándorlási hullámok nyomán gyorsan változott a lakosság összététele. A Népszövetség örökébe lépő ENSZ előtt a második világháború utón két lehetőség állt: zsidó—palesztin szövetségi állam létrehozása, vagy — a viszony elmérgesedése miatt — a terület megosztása Az ENSZ Közgyűlése 1947-ben ez utóbbi mellett döntött: megszületett a határozat Izrael létrejöttéről. A palesztinok tragédiája, hogy 1948-ban kitört első arab—izraeli háború miatt önálló államuk létre sem jött, kijelölt területe Izraelhez, illetve Egyiptomhoz (Gáza) és Jordániához (Ciszjor- dánia) került. Több százezer palesztin menekült a környező államokba, csakúgy, mint a_ későbbi ellenségeskedések során. Az izraeli politika a palesztinok önrendelkezési és áílamalapítási jogával azóta is azt szögezi szembe, hogy telepedjenek le végleg az őket befogadó államokban. A palesztin nép teljes létszámát általában 4,5 millióra becsülik. Megoszlásuk — Jordánia: 1,1—1,3 millió, Ciszjordónia: (nyugati-part): 800—830 ezer, Gáza: 400— 450 ezer, Szíria 220—230 ezer, Líbia: 360 ezer, Kuvait: 300 ezer, Szaud-Aróbia: 130— 150 ezer. Magában Izraelben 550—560 ezren élnek, mintegy 100 ezer palesztin található az USA-ban, s 140 ezer a világ egyéb részein. A palesztinok többsége mohamedán, de egy részük keresztény. Az arab államok Izraeltől elszenvedett katonai vereségei és egymás közti ellentéteik hosszabb ideig akadályozták a „haza nélkül maradt nép" küzdelmét. 1956- ig nincs nyoma szervezett palesztin ellenállási mozgalomnak. 1959-ben született meg az Al-Patah, amely ma is a számos áramlatot egyesítő, 1964-ben létrehozott Palesztinái Felszabadítási Szervezet legbefolyásosabb tagszervezete. Vezetője, Jasszer Arafat, egyben a PFSZ elnöke. Ugyanakkor. a'-PFSZ mellett jónéhány (nemegyszer szélsőséges) párt, szerv és front működik palesztin mozgalomban A PFSZ szinte szabályos államapparátussal és diplomáciai hálózattal rendelkezik, a világ több mint 110 országa ismerte el. A palesztin ellenállási mozgalom legmagasabb fóruma — tulajdonképpen parlamentje — a Palesztin Nemzeti Tanács. Költség- vetését a palesztin diaszpórák átutalásai és az arab országok hozzájárulásai fe^p- zik. A palesztin ellenállás jogait az 1969-es kairói egyezmény szabályozta, az 1974-es rabati arab csúcsértekezlet pedig a PFSZ-re ruházta a palesztinök kizárólagos képviseletének jogát. A PFSZ célkitűzése, taktikája az idők során jelentősen átalakult. Háttérbe szorult Izrael létének tagadása, s hivatalosan szakítottak a terrorista módszerekkel is. Ragaszkodnak azonban az önrendelkezéshez, az önálló államalapítás jogához — még ha ez egy palesztin „miniálalmra” vonatkozna is. A térség realitásaival persze a PFSZ vezetői is tisztában vannak. Tudják, hogy katonai téren lehetőségeik korlátozottak az izraeli haderővel szemben. Izrael hivatalos elismerését mégis — kölcsönösséget igényelve — végső diplomáciai ütőkártyaként talonban tartják; emiatt az USA is csak a színfalak mögött tart velük fenn kapcsolatokat. Az évtizedek óta változatlanul fenyegető közel- keleti konfliktusgóc eseményei összességében mégis azt mutatják: nem a katonai megoldás erőszakolósa, a palesztinok „kiszorítása", hanem jogaik érvényre juttatása biztosíthatja a valódi biztonság, az együttműködés és a tartós nyugalom lehetőségét a térségben. Sz. G. A legutóbbi támadás a palesztin haderők ellen: izraeli páncélosok a libanoni Damour városában. (Fotó: AP—MTI — KS) Közép-Európában melegebb lett Feltartóztathatatlanul terjed a sivatag Közép-Európában melegebb lett az időjárás. A múlt évtized volt az utóbbi 200 év legmelegebb időszaka. A négy meteorológiai állomás — Utrecht, Postdam, Basel és Bécs — minden mérésének átlaga, 1971-től 1980-ig 9,3 C° középhőmérsékletet mutatott. Ezzel a hőmérséklet fél fokkal haladja meg az 1761—1980 közötti évek hosszú távú átlagát. Kari Rocznik regensburgi meteorológus a négy állomás mérési sorozatainak kiértékelésénél felismerte, hogy az évszázad közepétől kezdve mele- gedési tendencia tapasztalható. A mérések kiterjedtek mind a tenger által befolyásolt Nyugat-, mind pedig Közép-Euró- pa inkább kontinentális területeire. A tudósok véleménye szerint a hőmérséklet-emelkedés mindenekelőtt az utóbbi évtizedek viszonylag enyhe teleire vezethető vissza. 197T— 1980. között az 1,8 C°-os átlagos téli hőmérséklet másfél fokkal haladta meg a sok évi összehasonlítási értéket. Évente mintegy 60 000 négyzetkilométer nagyságú, bizonyos mértékig termékeny terület válik sivataggá. Becslések szerint évente 200 000 négyzetkilométer terület válik a mezőgazdaság számára használhatatlanná. Az ENSZ megállapította, hogy a Föld elsi- vatagosodásának problémáját eddig még nemigen ismerték fel problémaként. Nincs azonban kilátás arra, hogy ezen segíteni tudnak: „Semmilyen jele sincs annak, hogy a sivatagok terjedésének megakadályozásához szükséges pénzt elő lehet teremteni." Szárazföldi területeink egyharmada (47 millió négyzetkilométer) sivatag vagy csaknem kiszáradt terület. A világnak ezen a részén több mint 600 millió ember él. 80 millió embert fenyeget a sivó- tag további terjedésének közvetlen veszélye. A sivatagok keletkezésének fő okai az ENSZ adatai szerint a talaj túlzott művelése, a túlzott legeltetés és a talaj sóssá válása: „A sivatagok keletkezését nem az éghajlat megváltozása, hanem az emberi tevékenység okozza." Modern kalózkodás Hajókatasztrófák és csalások Ahol legmélyebb az óceán Kereskedelmi hajóknak a délkelet-ázsiai vizeken való önelsüllyesztésével egy nemzetközi maffia a legutóbbi években átszámítva valószínűleg kb. 170 millió schilling összegű biztosítási kártérítést szerzett csalárd módon. A maffia négy tagját a szingapúri bűnügyi rendőrség nemrég lefülelte. Már csaknem tisztázódott annak a 2 teherhajónak a sorsa, amely 1979 végén, Szingapúrból India felé haladva, összesen kb. 340 millió schilling értékű állítólagos rakományával, amelyre nagy qsszegű biztosítást kötöttek, titokzatos körülmények között elsüllyedt. A rendőrségi nyomozás szerint a hajók valójában egyáltalán semmit sem szállítottak. A maffiának mégis sikerült a letartóztatásig a biztosítási összegnek már a felét zsebre vágnia. A rendőrség, a becsapott biztosító-társaságokkal együttműködve, már 1980-ban nyomára jutott a „kalóz"-szervezet üzelmeinek, amelyről azt rebesgetik, hogy kapcsolatban áll hasonló hongkongi, tajvani és japán bandákkal. Mindkét teherhajó olyan helyen süllyedt el, ahol a tenger mélysége eleve lehetetlenné tette a roncsok keresését; mindenesetre túlságosan költséges lett volna. Ezeknél a „katasztrófáknál" ugyanakkor a legénység egyetlen tagja sem veszítette sohasem az életét. Mégis csalóka az a benyomás, hogy a kalózság e modern formájával kapcsolatban a gazdasági bűnözés egzotikus kinövéseiről lenne szó. Minden évben ugyanis több tucat nyílttengeri hajó tűnik el megmagyarázhatatlan módon a világtengereken — ezeknek az eseteknek nagy részénél nyilvánvalóan a biztosítási csalás, „a szerencsétlenség oka". Az eljárás egyszerű: megvásárolnak egy olcsó teherhajót, valamilyen „olcsó zászlójú" országban — például Libériában — regisztráltatják, azután lehetőleg minél drágább áruval rakják meg, a rakományokra nagy összegű biztosítást kötnek, a hajót titokban kirakják valahol, majd hajószerencsétlenséget rendeznek egy mélytengeri tengerszakaszon, mégpedig rendszerint valamelyik meglehetősen forgalmas útvonalon, hogy a csónakokon menekülő legénységet más hajók igen hamar felvehessék. Egy különös feltűnést keltő eset, a „Salem" elsüllyedése 1980 januárjában a dél-afrikai partok előtt — feltárta a biztosítási csaló maffiának a kő- clajüzlethez és a Dél-Afrikó- hoz fűződő kapcsolatait. „Váratlan" elsüllyedése előtt — amely éppen olyan helyen történt, ahol a tenger 4300 méter mély — a „Salem" _Dél-Afriká- ban titokban 194 000 tonna, Kuvaitból hozott kőolajat rakott ki, amelynek rendeltetési helye állítólag Olaszország volt. Ennek az illegális kirakodásnak az időpontjában a „Salem" neve átmenetileg „Lema volt. A tartályokat a visszafelé úton vízzel töltötték meg és azután robbanások következtek be a fedélzeten ... Nem volt egyszerű dolog kideríteni ezt a csalást, amelyet a nemzetközi együttműködés leple alatt szerveztek: a hajó, amely Svédországban épült, libériái zászló alatt járta a tengereket, és egy amerikai cég tulajdona volt, amelynek székhelye Svájcban van. A csalók elveszítették ugyan a Lloyd biztosítótársaságtól várható kártérítést, azt a temérdek pénzt azonban, amelyet az olajért kaptak — ezt ugyanis a Kuvait által (az apartheid-politika miatti szankcióként) elrendelt embargó ellenére mégis eladták Dél-Af- rikának. Rablógazdálkodás miatt elpusztulnak Ázsia őserdei Az ázsiai — csendes-óceáni térségben olyan mértékben termelik ki a fákat az őserdőkben, hogy a környezeti egyensúly felbomlásától kell tartani. Egy ENSZ-vizsgálat adatai szerint Új-Guinea és India között minden évben fél Svájc nagyságú erdőterület megy veszendőbe. Thaiföldön a rablógazdálkodás olyan méreteket öltött, hogy ott 2000-ben már nem lesz őserdő. Csupán Indonéziában, amely nagyobb és erdőben gazdagabb, termelnek ki még több fát, mint Thaiföldön. Burmában, Indiában, Malaysiában és a Fülöp-szigeteken folytatódik a sor. Ezáltal úgy látszik Ázsia számára is beigazolódik az, amire Paul W. Richards amerikai ökológus figyelmeztetett: ennek az évszázadnak a végén már nem lesz a világon több trópusi őserdő. Egy német gyógyszerészeti vállalat képviselője — a vállalatnak a Fülöp-szigeteken nagyobb kísérleti ültetvénye van — Tokióban nemrég arról számolt be, hogy llo-llo és Mindanao Fülöp-szigeteki tartományok már egy esetleges el- korsztosodás kezdete előtt állnak. Jóllehet a törvények, akárcsak a legtöbb más érintett országban, a Fülöp-szigeteken is a fakitermelés után 100 százalékos új erdőtelepítést írnak elő, az a valóságban csak 25 százalékban történik meg. Ami a fenyegető elkarsztosodást egyelőre még feltartja, az a sok csapadék, és a nagy ellenálló-képességű alang-alang fű közötti kapcsolat. A Fülöp-szigeteken már ugyanolyan természeti jelenségek fordulnak elő, mint Indiában, ahol a folyó menti erdőkben a fakitermelés rendszeres áradásokhoz vezet, amelyek évente 20 millió embert tesznek hajléktalanná. A Fülöp- szigeteken ezzel szemben nagy gátakat építenek, amelyek felállításához viszont megintcsak fát termelnek ki és a parasztokat áttelepítik többnyire még rosszabb termőterületekre. Itt az a probléma, hogy az ország fagazdálkodását öt nagyvállalkozó tartja kézben és a megvesztegetés és a hiányos hivatalos ellenőrzés fékevesztett rablógazdálkodáshoz vezet. Más érintett országokban hasonló a helyzet. A nemesfa- export komoly valutaforrás. Indonézia 1979-ben a faüzletből 1,5 milliárd dollár nyereségre tett szert. A fagazdálkodás is monopólium a kormány egyes tagjai kezében. A rablógazdálkodásnak a fagazdálkodás mellett a legfőbb oka a földművelés primitív módja a leégetett erdőrészeken. Ezt más helyen megismétlik, amint kimerült a talaj. Majdnem 30 millió ázsiai folytat még égetési szintű paraszti termelést. Nehezíti a helyzetet a magas olajárak miatti fokozódó tüzifaszükséglet. A trópusi vegetáció pusztulására vezető versenyfutásból egy kivezető út lenne: mezőgazdaságilag hasznosítható kaucsukpálma- és kókuszpál- ma-erdők fokozott telepítése. Ezt ez idő szerint csak Malaysiában végzik környezetvédelmi szempontok betartásával. HÉTVÉGE 7.
