Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-31 / 208. szám
Dz emberi jogok nyomában (2.) Közös elemek — közös alapok Hogyan lehetséges, hogy egyáltalán létrejöttek kompromisszumok az emberi jogok ideológiailag érzékeny kérdéseiben? Van-e talaja ennek a „felépítménynek" ? Nemcsak szűkén vett gazdasági rugók, hanem általában vannak-e a jogi formák mögött húzódó mélyebb okok, politikai, kulturális, történelmi támasztékok? Először is: a különbségek az emberi jogok felfogásában a létező rendszerek közt valóban nagyok. De mégis, a második világháborúban és azt követően kialakult politikai realitások miatt nem akkorák és nem éleződnek úgy ki, mint sokan gondolnák. A legnagyobb különbséget okozó tényezőket fokozatosan „bekerítették" vagy többé-kevésbé sikeresen zárójelbe tették. A fasizmus az az erő, amely totálisan tagadja az emberi jogokat, de a világháborúban kellett és sikerült összefoqni ellene a kommunistáknak és a demokratikus kapitalistáknak, és le is győzték a fasizmus fő erőit. „Kis fasizmusok", helyi fasizmusok azóta is vannak, felbukkannak de nem váltak nemzetközileg fő erővé. Ezért - legalábbis formailag — az emberi jogok egyes normáit elismerni kényszerülnek vagy arra ítéltetnek, hogy rendszeresen megszégyenítsék, elszigeteljék őket. A fejlett kapitalista demokráciák táborában szélső konzervatív felfogás is jelen van, de ez nem válhat egyeduralkodóvá. Az amerikai és a brit konzervatív egyetért abban, hogy a vállalkozói magántulajdont cr legfontosabb jogok egyikének tartja, de azt már nem is várhatják, hogy ezt széles nemzetközi egyezmény tartalmazza. Abban pedig még a brit sem követi az amerikai konzervatívot, hogy a szabad fegyverviselést alkotmányos alapjognak tartsa. A nyugati szociáldemokraták és liberálisok nem értenek egyet a szocialista országokkal a kollektiv politikai jogok értelmezésében, de álláspontjuk közeledik azokéhoz a gazdasági (foglalkoztatási), a szociális, társadalombiztosítási és a kulturális jogok esetében, s túllépnek a konzervatívokon, akik idegenkednek e jogoktól. Ezért például az Európai Kommunista és Munkáspártok 1976-os berlini konferenciájának nyilatkozata együttműködésre hívott fel ezekkel az erőkkel az Emberi Jogok Egyezségokmányainak minél szélesebb körű ratifikálása érdekében. A fejlődő világban a kolo- nializmus felszámolása olyan fejlemény volt, amely utat nyitott az emberi jogok elismerésének, bár nem minden szelekció nélkül. A legnagyobb érdeklődés a nemzeti, a faji egyenjogúság iránt, valamint az éhezéstől, betegségtől való mentesség iránt nyilvánul meg. Ezek érdekében a harmadik világ olyan jótékony sürgetést és közvetítést fejt ki, amely a szocialista és nyugati országok közti megegyezést is előmozdítja. A többi jogok iránt a fejlődő államok érdeklődése HÉTVÉGE 6. nem egyforma. Egyes jogok elismerése iránt bizonyos múltból maradt hagyományaikkal szemben éppen a külföld fejt ki rájuk nyomást, például a női egyenjogúság, a vallás, illetve vallástalanság megválasztásának joga, vagy a kisebb nemzetiségek jogai esetében. A szocialista országokban a kollektív fejlődés és az egyéni jog, boldogulás viszonya nem volt mindig konfliktusmentes, szélső álláspontokkal itt is találkoztunk. Felületesség volna azonban csak ezekből általánosítani. A történelmi fejlemények — amelyek közt kiemelkedett a második világháborús antifasiszta harc, s azt megelőzően az 1935-ös Dimitrov áltól előterejsztett népfrontirányvonal - megalapozták a szocialista tábor érdekeltségét az ENSZ és az emberi jogok megállapodásai iránt. A személyi kultusz törvénysértéseinek leleplezése, felszámolása, a XX. kongresszus és más fejlemények pedig tovább tisztáztak ezt az álláspontot, erősítették a személyi jogok és garanciák iránti érdekeltséget. A nemzetközi enyhülés időszakában — aminek további fennmaradásáról lehetnek különböző nézetek, de ezt az időszakot nem lehet meg nem történtnek tekinteni - további elemek is jelentkeztek a szocialista országok belső jogában. Az 1977-es szovjet alkotmánytól a magyar törvényekig sokfelé kimutatható az egyéni jogok határozottabb megfogalmazása. Megbuktak ugyanakkor olyanok, mint Csiang- csing és Pol Pót, akik a tör- vérysértések legdurvább formáit elevenítették fel. Mindez természetesen nem járt a rendszerek, köztük a két legnagyoDb, a fejlett tőkés és o létező szocialista rendszer alapvető struktúráinak közeledésével, összemosódásával. Az ilyen iilúziókct már egyre kevesebben vallják. Az emberi jogokról ‘szóló kompromisszumos megállapodások kulcsa éppen az, hogy bizonyos mértékig sikerült ezeket a kérdéseket a rendszerek alapvető strukturális kérdéseitől elválasztani. Így sikerült bizonyos közös elemeket feltárni, amelyek a világban az emberek életében sokszor alapvetőek, noha a rendszerek struktúrái, azok identitásának megőrzése szempontjából nem azok. A világ országaiban különböznek a tulajdonviszonyok, az alapvető osztályviszonyok, eltérőek a politikai, az állami intézményrendszerek és a párt- rendszerek. Hasonló és közös elemeket teremt viszont az emberi kultúra elért szintje, annak elterjedése. Emellett bizonyos közös veszélyek elhárítása — a nukleáris háború elkerülése, a környezetvédelem — és bizonyos közös gondok megoldása — például a nyersanyag- és energiakérdés — is közös normák kialakulását kívánják meg. És nem utolsósorban közös elem, amire már egyes ókori görög filozófusok rámutattak:, mindén országot emberi lények lakják. Az alapjai megvannak tehát a közös erkölcsi normák, értékek, érdekek kialakításának. Megvannak az alapjai annak, hogy a fegyverkezés példátlan technikai magaslatai ellenére ne a fegyver legyen az egyetlen nemzetközi szankciós eszköz. A nemzetközi kapcsolatokban szerepet játszik a közvélemény előtti presztízs és a szégyen is, s létezik — bizonyos közvetítésekkel — nemzetközi közvélemény. Nem igaz, hogy ez a nemzetközi közvélemény nem érdekli, nem zavarja az egyes kormányokat. Amikor azonban a rendszer identitását látják veszélyeztetve, szakítópróbának kitéve, a közvélemény-visszhangtól átmenetileg eltekinthetnek, s még a körültekintőbb kormányok is súlyos lépésekhez folyamodhatnak. Kulcsár Péter (Következik: Sorrendek és fontosságok) „Nem mennék újra korán feérhez . . kázik a lány. - De én nem! Hogyisne! Hogy aztán jöjjön mindjárt a gyerek, s maradjak itthon. Nem. Én nem! A villanytalan, úttalgn szomszédasszony is megérkezik, vízért indult le a kútra. Második férjével él - úgy mint a legtöbben. Az ember nem engedi dolgozni menni, két gyereke van. S ő sem menne férjhez olyan korán még egyszer. A nagylány őt is kézből kontrázza. — Higgye el, innen mindenki el akar költözni csak az is pofára megy, hogy ki kap segélyt, ki nem. Mindenki el akar költözni - mondja a felső szomszédnő, s tüzet kér kialudt szivarjához. - Ezt azért szeretem, mert kitart egy napig, de többnyire cigarettázni szoktam.- így vagy igazán olyan cigányasszony — szemtelen- kedik a nagylány, de ő is egyetért: — Igen, innen mindenki el akar költözni, de nem mindegy, hogy hova. Nemrég összehívtak egy falugyűlést, és mondták, Oroszlán van lakás, két család mehet oda. De ott már annyian vannak egy nagy udvarban, oda nem akar senki. Akkor már itt is jóba ... (A cigánytelep felszámolására 1980. évben tettünk in- tézkeaésí tervet, amely szerint a telep végleges felszámolási idejét 1995. évben jelöltek meg. A telepen 22 kunyhó (épület) található. Altclában egy helyiségből álló építmények ezek, földes padozatúnk. Az építmények közül jó 10, közepes 4, míg 8 épület kimondottan rossz állagú, amely építmények vályog, vertfal vagy fonott sártapasztással készültek.” Idézet ugyanonnan.) * A nyolcvanéves Nagy bácsi már nem akar elköltözni innen. Jó ötven éve vette kemény pengőkért a sásdi „pógároktól" a földet, s most kis házának kicsi tornácáról nézi a világot, benne a falut, a gyerekeket. Akik Gály- kút össznépességének felét teszik ki. A háromszáznyolcvankilenc sásdi cigányból hatvanhár- man laknak a tanácsi szó- használat szerinti telepen. Akik ott laknak, falunak mondják. A közel négyszázból 145-en dolgoznak, közülük 16-an szakmunkások. A négyszáz egyik fele gyerek. A tanács által nyilvántartott kiskorúak statisztikája a következő: állami gondozott 15, ebből 11 cigány. Nevelőszülőkhöz kihelyezett ál lami gondozott: 4, ebből 2 cigány. Veszélyeztetett: 16, ebből 11 cigány. Pártfogói felügyelet alatt áll 11, ebből 7 cigány. Rendszeres nevelési segélyes: 4, ebből 3 a cigány, gyámság alatt álló 4, ebből 2 a cigány, miképp kettő a hat gondnokság alatt állóból is. Sásd nagyközség összlakosságának 7,7 százaléka cigány. *- Nekem Is lesz autóm ...- Nekem is ...- Nekem is ... Ha a hétköznap délelőtt Gálykúl felnőttjeivel nem is sikerül 1 a teljes őszinte szó („Tud maga segíteni? Dehogy tud! Százezer forintért nem lehet házat kapni Sás- don, s csak annyi hitelt kapunk ha kapunk”), a gyerekek bizalmukba fogadtak. Teszünk egy kört a község központi belterületétől délnyugati irányban, a sásd— kaposvári főközlekedési úttól mintegy három kilométerre. Vissza már a földúton mennek a gyerekek. Bodó László — A vajdát merre találom? — Vajdát? Hát az van több is. Melyiket keresi? De nem itt lakik egyik sem. — Itt kik laknak? — Hát... itt cigányok vannak mind . . . — Nem tudod, ki az a vajda? — Itt nem lakik olyan . .. — a kis kölyök már csupa bizonytalanság. Vajda nevűt ismer jó párat a faluból, Sósdról, de vajda tisztségűt nem. Később kiderül, hogy „pöszén beszil ez már cigányul is". A gyerekek kedvéért váltanak magyarra a felnőttek. A nyolcvanadik évét taposó Nagy bácsi persze tudja, ki a vajda. Mutatja a- házát, s mondja, hogy nincs itthon, dolgozik a vasúton, csak este ér haza. Odaint egy bakfist, akit már láttam idefelé a hör- nyéki utcán. — Te is itt laksz? — Ö a vajda lánya. A Sásdi nagyközségi Közös Tanács közigazgatási területén 10 évvel ezelőtt 5 cigánytelep létezett, jelenleg egy cigánytelep van: GályA mozdulatot reklámon látta? kút. Elnevezés: 1. Sásd, Gálykút, személyek (1970- 1980 208, 73 (1982) 63...- részlet a Sásdi nagyközségi Közös Tanács 1982. június 25. napján tartott ülésének írásos előterjesztéséből.) *- Hányadikos vagy?- Most leszek nyolcadikos.- És utána?- Azt hiszem, hogy továbbtanulok.- Kik vannak most a faluban?- Néhány öreg, a gyerekek, meg az asszonyok.- Hány asszony dolgozik valamilyen munkahelyen?- Kevesen, a legtöbbje itthon van.- Te tudod, hogy édesapád a vajda?- Persze. De az emberek úgy tudják inkább, hogy ő a tanácstag. * („A gálykúti cigánytelep Sásd község központi belterületétől dél-nyugati irányban a sásd—kaposvári főközlekedési úttól mintegy 3 km-re helyezkedik el. Megközelíteni a Sásd, Árpád utcából nyíló járdán és az Árpád utca észak-nyugati irányban „lehetséges földúton. A telepet félkörben erdőség, más irányban a sásdi zártkerti ingatlanok veszik körül. A telep 1974 óta járdával, 1975 óta villanyhálózattal és telefonnal van ellátva." Idézet ugyanonnan.) * A telepen nem ér végig a járda, s a villanyhálózat sem, de a járda előbb véget ér. Az utolsó villanyoszlopon égő, mellette két ház, de van még följebb is. Az egyik gondosan körbekerítve, nincs otthon senki, az udvaron kéttucatnyi baromfi. A másik ház kerítetlen, a ház mögött disznóól, benne egy koca, 100 kiló körül. Az udvart helyettesítő térségen fiatal nő fésülködik, ajka vörösre festve, aztán kiderül róla, nyolcadikos lesz ő is. Három testvére fiatalabb nála. Mind a négyen nagyon szépek. A nagylány két poharat fog a kezébe, két oldalt feje magasságába emeli, s kéri, így fényképezzem le, azért mert valaki másról valaki más ilyen pózban készített képet, s az nagyon jól sikerült. Vagy egy reklámon látta, Az általános iskola után — melynek „sem rossz, sem jó" tanulója, dolgozni akar, s elkerülni innen. Most játszanak, a játék része a rúzs is. Elsőre úgy tűnik, az anyja közömbösen nézi, aztán egyre inkább az az érzésem, büszke a gyerekeire, nagylánya szépségére.- A mai eszemmel nem mennék olyan korán férjhez.- Dehogyisnem, ha ma lennél tizenhat éves, ugyanúgy férjhez mennél — repliGálykút, 1 hétköznap délelőtt
