Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-24 / 201. szám
Szép a muzsika, népszerű a darab Kukorica Jancsi (Bandi József), lluska (Bellái Eszter) és a tánc kar. Fotó: Cseri László A János vitéz Pécsett Számítógép az élettani kutatásokban *Hálás feladatra vállalkozott a Pécsi Nyári Színház, amikor műsorra tűzte Kacsoh Pong- rácz János vitézét. A méltán rendkívül népszerű daljátékot emberemlékezet óta nem játszották Pécsett: ugyanakkor a több komolyzenei, klasszikus balett, illetve kamarabalett és prózai bemutató után (és mellett) — gondoltuk — ez a dalmű különösképp alkalmasa kellemes, felüdítő szórakoztatásra. A mű zenéje köztudottan soha nem akart többnek látszani a népies műdalok világánál — ezt viszont rendkívül színvonalas köntösben, formai érzékkel és gazdag melódiavilággal teremtette meg a század elején egy kivételes tehetségű matek-tanár és zenepedagógus, akit akkor még teljesen ismeretlenül dr. Kacsóh Pongrácznak hívtak. S aki aligha gondolta, hogy János vitéze ennyire időtállónak bizonyul. Része van ebben persze a polgári-kispolgári rétegek jobbára népszínműveken, s ún. „magyar’’ nótákon és operetten nevelődött zenei ízlésvilágának, ahová szívesen beillesztették a mű érzelmes, „fülbemászó" zenei anyagát. „Édes-bús" dalokat hallunk — mellesleg Heltai Jenő kitűnő versszövegeivel — itt is, amiket sokféleképp el lehet énekelni. S a rendezőket, ritka kivétellel, mindig is csábította a tömegízlés kiszolgálása, így a „Kék tó, tiszta tó” meg a többi betétszám előadásának ér- zelmessége könnye.dén átcsa. pótt a legcsöpögősebb érzelgősségbe. Az idei Haydn-, Kodály- és Stravinsky-évfordulókhoz igazodva választott műsort a Jeunessen Musicales Világzenekara és nemzetközi kórusa kedd este, a pécsi Székesegyházban megrendezett koncertjén. Olyan művek kerültek sorra, amelyek előadása egyenként is komoly előkészületet igényel. Haydn egyik legszebb szimfóniájának világos szövete a legkisebb „foltot" is mgpmutatja ; Kodály Budavári Te Deuma felvonultatja a zenekaros kórusművek minden nehézségét; Stravinsky Tavaszi áldozata pedig nem kevésbé páratlan remekmű, az előadás „válogatott’ buktatóival és nehézségeivel. Nem kis bátorság kellett az elhatározáshoz: mindezeket egy műsorban- együttvéve csaknem két órában előadni — de a megoldás a műsorszerkesztők bátorságát tökéletesen igazolta. Megírtuk már, de nef.i árt elismételni: két hét alatt készült fel e minden közreműködőt próbára tevő programra a világ 22 országának ifjú muzsikusaiból álló együttes. Dicséretükre válik, hogy előadásukról ezj a tényt teljesen figyelmen kívül hagyva lehet szólni, mert úgy játszottak, hogy az egy évek óta együtt muzsikáló gárdának is becsületére vált volna. Már bevezetésként, Haydn C-dúr (Medve) szimfóniájának 8. HÉTVÉGE Eck Imre rendezése, úgy tűnik, — legalábbis helyenként —, mintha e tekintetben is megpróbálna ízlést formálni. A dalok muzikálisan, mértéktartó egyszerűséggel csendülnek fel a két főhős előadásában. A daljátékhoz tapadt árvalóny- hajas, bokázó, huszórromanti- kás „most szakad meg az a jó magyar szívem" — stílust pedig főleg a hadba induló sereg jelmezével, mozgásával, illetve a tánckar táncstilusával törekszik enyhén vagy erőteljesebben karikirozni. Az előadás stílusában tehát a magyaros és a „magyarosch” kigúnyolása is egyaránt jelen van. Hogy milyen hatással? Hát. . . Tartok attól, hogy nem mindenki veszi a lapot. Illetve ellenkező előjellel ... A rendezés különben maximálisan felhasználja a nagy tér nyújtotta lehetőségeket. Látványos a tömegek mozgatása, a tablószerű képek színhatása; a táncok, táncképek szerves részvétele a cselekményben, Tóth Sándor koreográfiája nyomán, ötletes, érdekes a tündérországi tó megkomponá- lása; Petőfi szellemének (?) figurális jelenléte hatásos rendezői ötlet; némelyeket lenyűgöz, másokat betegre röhög- tet. Eck fmre háttérfüggönyös díszlete telitalálat. De, hogy miért Petőfi Sándor szellemével (?) huzigáltatja felvonásról felvonásra — ez rejtély. előadásával igazolták, hogy stílusosan tudnak bécsi klasszikusokat játszani. Meleg, kiegyensúlyozott hangon, a népdal- éneklés közvetlenségével szólaltatták meg a kismartoni mester remekét, melynek egyetlen szép mozzanata sem sikkadt ^1. Különösen szépen sikerült a Menüett és a zárótétel: mindkettő egységes volt, és kitűntek finom részletszépségei is. A Budavári Te Deumban ismét más nehézségekkel birkózott meg az együttes — a kezdetben kissé bizonytalankodó, de kéOlykor (pl. Kukorica Jancsi belépője, lluska dala) az elhangzó dalt szinkronban „eltáncoló" néhány figura — ami a Cosi lan tutte-ban nagy trouvaille — itt funkciótlan és zavaró. A produkció ott és akkor a legegységesebb, ahol engedik, hogy a mese önmagát hozza. A középső felvonás halványabb (= tömény unalom), az előadás legjobb ötlete, a török fejekkel bevonuló szép magyar huszárok visszfé- nyes humora ellenére. A szereplők közül Miklássy Judit Gonosz mostohája kimagaslóan jó, élvezetes színészi teljesítmény. Bándi János (Kukorica Jancsi) és Bellái Eszter (lluska) igényesen dalolják el a dalmű nagy slágereit; Deák Mihály (A falu csősze) apró villanása is tartalmas, emlékezetes. A többi szereplő: Tamás Endre (Strázsamester), Mester István (Bagó), Decsi Ágnes (Francia kifálykisasz- szony) és Cserényi Béla (Bar- tolo) is megteszi, amit bír, de a köznépszerűségből nem, vagy csupán pillanatokra emel-, kedik ki. Nagy Gábor francia királya alighanem szerepfelfogásbeli félreértés. A figura eleve groteszk, a népszerű fiatal színész azonban gondosan „kisímogatja" a torzított vonásokat ... Játékstílusával így megszünteti egy brilliánsnak tartott komikusszerep összes lehetőségeit. Nagyon szép, sőbb magára találó kórus közreműködésével és Hirojuki Ivaki- mesteri irányításával — ismét sikeresen. Az előadás egyetlen hatalmas, drámai ivbe fogta, foglalta a Budavár visszafoglalásának emléke (1686) előtt tisztelgő, egyben a nemzeti megújulás egyházi és népi gyökereit is felmutató zenei anyagot, melynek különösen szép végakkordja volt Kincses Veronika finomművű szopránszólója. Stravinsky Tavaszi áldozata előtt a kérdés az volt, tudja-e még fokozni teljesítményét, konhajlékony a statisztériában részt vevő Mecsek Kórus éneke (karigazgató: Károly Róbert); a Pécsi Filharmonikus Zenekar Nagy Ferenc vezénylésével imponálóan szép, igényes muzsikát nyújt át. Waílinger Endre A francia király udvarában: Nagy Gábor, Bándi József és Decsi Ágnes centrálóképességét a hatalmasra bővült együttes és karmestere, fel tud-e nőni a feladathoz, amit a zenekari játék minden szépségével és nehézségével teletűzdelt, hatalmas műnek a megszólaltatása jelent. Tehát már önmagában az is dicséretes lett volna, ha ez a két hete együtt működő gárda nagyobb zökkenő nélkül, „csak" eljátssza Stravinsky remekét. Ám ők sokkal többet tettek: fergeteges erővel, minden ízében remekül, pillanatnyi bizonytalanság pélkül, kiválóan tolmácsolták a Tavaszi áldozatot. Leginkább ebben a műben bizonyította Hirojuki Ivaki, hogy nem véletlenül hazája egyik legjobb, világszerte ismert és elismert dirigense. Kevés eszközzel irányított, de gondjavolt mindenre, ami fontos; vezényletével szinte szárnyakat kapott a lelkes, fiatal muzsikuscsapat. Aligha lehet közülük egy-egy hangszer vagy hangszercsoport teljesítményét kiemelni, hiszen valamennyien tudásuk legjavát nyújtották. Méltán szólt azonban a vastaps „külön is” azoknak a muzsikusoknak, akik ezt a nagyszerű vállalkozást sikerre vitték: a hanqszercsoportok kör- repetitorcinak, valamint Érdéi Péter karigazqatónak és Ligeti Andrásnak^ Hirojuki asszisztensének. Valamennyiüknek jelentős részük van abban, hoav mindaz, ami elhangzott, felejthetetlen zenei ünneppé változtatta ezt az estét. Varga János Számítógépek nélkül maholnap már lépni sem tud az emberiség, mégis — vagy talán éppen ezért? — valami furcsa mítosz övezi ezt a különös szerkezetet. A szakembereken kívül kevesen tudnák elmondani, milyen elveken alapszik működése, bár — tartók tőle — ezzel nem mondtam nagyot; hazánkban a műszaki-technikai tudatlanság még most, a huszadik század végén is bocsánatosabb bűn, mint némely irodalmi vagy történelmi adat elfelejtése. De maradjunk a kompúternél. Magyarországon, így Pécsett is, egyre több intézményben használnak elektronikus számítógépet. Kisebbet, nagyobbat, a szükségletek és a pénzügyi lehetőségek szerint. Eúttal a Pécsi Orvostudományi Egyetem dr. Grastyán Endre akadémikus által vezetett Élettani Intézetébe látogattunk el, arra keresvén a választ, hogyan szolgálja a kompúter az élettani kutatásokat. Az intézet legfontosabb kutatási területe az élettani folyamatok szabályozásának mechanizmusa. Ezen belül az elektrofiziológusok arra keresik a választ, hogyan lehet megfejteni azokat a mikro- és millivolt nagyságú elektromos jeleket, amelyeket az idegrendszer működése során rendkívül érzékeny készülékekkel észlelni lehet. Ma már lehetőség van arra is, hogy akár egyetlen idegsejtbe vezessenek be a hajszálnál sokkalta vékonyabb elektródát, s regisztrálják az innen kapott jeleket. Közismertebb az elektro-enkefalográfiai (EEG) vizsgálat, amelynek során az elektródákat a fejbőrhöz rögzítve az agykéreg tucatnál több pontján mérik az agy elektromos aktivitását. A klinikai orvos rendszerint az elektromos jel alakjáról, intenzitásáról következtet a betegségre, s a gyakorlott diagnoszta ún. alakfelismerő képességét mind ez idáig egyetlen gép sem tudta pótolni. Nagy gond viszont, hogy egyetlen elektródapár egy másodperc alatt 40—60 grafoelemet tartalmazhat. „Könnyű elképzelni, hogy a ma rutinszerűen használt 16 csatornás készülék a szokásos 20 perces regisztrálás alatt az értékelhető adatok milyen tömegével árasztja el a vizsgálót“ — írja egyik cikkében Grastyán professzor, s így folytatja: ,,A nemrégiben elhunyt W. G. Walter, a klinikai EEG egyik úttörője (■. ■) az első automatikus frekvenciaanalizátor létrehozásakor azt a meglepő megállapítást tette, hogy tapasztalt EEG-s a legjobb esetben a regisztrált adatoknak kb. 0,01 százalékát képes lelhasználni." Világos tehát, hogy az adatok többi része elveszne a vizsgálat számára, ha nem jönne az ember segítségére a számítógép. Ám ezt a rengeteg jelet előbb analizálni, elemezni kell, s erre csak a különleges berendezés képes. Az első analizátort a hatvanas évek elején kezdték alkalmazni Pécsett. A Központi Fizikai Kutatóintézet nukleáris analizátorát alakították át biológiai elemző készülékké, s ezzel lehetővé vált az ún. kiváltott potenciál (KP) elemzése. Az élő agynak állandó spontán elektromos tevékenysége van. Ez mérhető példáúT az EEG-készülékkel. A kutatóorvosnak azonban arra is lehetősége van, hogy fény, hang stb. inger kiváltásával „váiaszt kapjon" az agytól egy-egy elektromos jel - formájában. A jel rendszerint a másodperc törtrészéig figyelhető meg, de jellemző alakú görbéjét a gép rögzíti. Ez az átmeneti feszültségingadozás a kiváltott potenciál. Elméleti jelentősége a klinikai vizsgálatokban igen nagy, mert így pontosan ellenőrizhetőek az agykéreg legkülönbözőbb érzékelési területei. Mindaddig, amíg ezeket a kiváltott jeleket nem tudták számítógép segítségével megjeleníteni, gyakorlatilag elvesztek az agy spontán „biológiai zajában", háttéraktivitásában. (Olyan ez, mintha mikrofonnal a kezünkben bemennénk egy zajos terembe, s szeretnénk fölvenni két ember csöndes beszélgetését. Ez két módon érhető el; vagy közelebb kell hozzájuk menni, vagy ki kell szűrnünk a zajokat a felvételből.) Említettük már, hogy korszerű módszerekkel már akár egyetlen idegsejt is megszondázható, tehát a fiziológus „közelebb tud menni” a vizsgált területhez. A kompúter segítségével azonban ma már az is megoldható, hogy a készülék által rögzített görbéről szabályos időközönként, például millisecundumonként, mintát vegyenek. Ezeket összeadják és a több tucat, vagy több száz KP során kapott eredményt átlagolják. így a spontán háttéraktivitás eltűnik (kitolja magát), s marad a kiváltott potenciálok átlagának jól megfigyelhető vonala. A számítógép természetesen arra is képes, hogy memóriájából előkeresse az átlagot adó jelek egyikét- másikát, méghozzá abból az időpillanatból, amelyre a kutató kíváncsi ... Az Élettani Intézet munkatársai a hetvenes évek eleje óta dolgoznak számítógéppel. Ekkor létesítettek távállomást (terminált), amely lehetővé tette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia számítógépét használhassák _ Pécsről. Az intézet tavaly kapott önálló labor-számítógépet, amely a vele összekapcsolt célberendezésekkel együtt lényegesen megkönnyítette az agyi elektromos jelek vizsgálatát. Kétségtelen hogy bonyolult, a laikus számára nehezen érthető dolgok ezek. Igaz, az Élettani Intézetben sem foglalkozik mindenki mindennel. A kutatócsoport tagjai között egyenrangú partner az orvos, az elektromérnök, a fizikus. A számítógéptől senki sem remél csodát. A kompúter például nem fejti meg, miért és milyen mechanizmuson keresztül keletkeztek a regisztrált jelek, „csupán" elemzésüket könnyíti meg. Nem pótolja a tudós intuícióit, megsejtéseit, logikai tevékenységét. Jelenleg a számítógép alkalmazás legfontosabb célja az idegélettani - alapkutatás korszerű művelése. Ugyanakkor, mint az Grastyán professzornak az imént mór idézett cikkéből is kiderül, a klinikai kutatások eredményeinek felhasználásával lehetőség nyílik olyan számító- gépes rendszerek kifejlesztésére, amelyek hatásosan segítik a klinikai orvost tömeges rutin vizsgálataiban. (Az elektro- fiziológia és a klinikai elektro- encephalográfia viszonyáról, - Orvosi Hetilap, 1978., 36. szám.) így az egészségügyi prevenciót is eredményesen lehetne szolgálni. Mindez azonban ma még legalább annyira anyagi, mint tudományos kérdés. Havasi János Világzenekar - világszínvonalon Nagy sikerű koncert a pécsi Székesegyházban
