Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-03 / 180. szám

Egy évtizeddel ezelőtt tizen­hat rubelért, illetve 20-22 dol­lárért vásároltuk az olajat. Energiapolitikánk abban az időben elsődlegesen a szén- hidrogénekre épített. Az olaj­ár-robbanás viszont arra kész­tette a magyar népgazdaságot, hogy átértékelje korábbi ener­giastratégiáját. Manapság mind többször halljuk: gond­jaink kombinatív energiapoliti­kával oldhatók meg. De mi is ez tulajdonképpen? 1978-ig évente négy-öt szá­zalékos volt az energiafelhasz­nálás növekedési üteme — mondja Czipper Gyula, az Or­szágos Energiagazdálkodási Hatóság vezetője — ezen belül a villamos energia elérte a nyolc százalékot. Szénhidrogé­nekből a felhasználási csúcs 1978-ra tehető, mikor is az ösz- szes energiaigény negyvenegy százalékát elégítettük ki kő­olajból. Érthető hát, hogy ez a helyzet nem volt tovább tart­ható! Ezért is a 24. órában, öt évvel ezelőtt a megváltozott helyzethez igazítottuk — és hadd tegyem mindjárt hozzá: hosszú távon - energiagazdál­kodási tevékenységünket. Az in­tézkedések még ha kis mérték­ben is, de már 1979-ben érez­tették hatásukat. A cél az volt, hogy mérsékel­jük a felhasználás növekedési ütemét, miközben annak struk­túráját is megváltoztattuk az olaj rovására. Ennek hatására 1979 óta energiafelhasználá­sunk nem növekedett, sőt ta­valy 0,7 százalékkal alatta ma­radt az előző évinek. Ugyanak­kor a nemzeti jövedelem 2,2 százalékkal nőtt. Az energia- hordozók felhasználásában az olaj aránya érezhetően csök­kent: 1978-hoz képest 34 szá­zalékra mérséklődött erre az esztendőre. Ez azt jelenti, hogy idén kétmillió tonnával keve­sebb kőolajat használunk föl, mint 1978-ban. — Gondolom, ebben fontos szerepet játszottak az energia - gazdálkodással összefüggő ta­karékossági intézkedések. — Feltétlen! Ám ezek elsősor­ban szervezési intézkedések eredményeként foghatók föl. Ezen túlmenően nem hagyható figyelmen kívül, hogy az elmúlt három-négy év energiamérlegé­nek jelentős javulásában igen fontos szerepet játszott az oren- burgi gázvezeték üzembe lépé­se, valamint az import villamos energia arányának növekedése a vinnyica-albertirsai távveze­ték átadásával. A megtakarítások rpásik je­lentős forrása, hogy a mezőgaz­daság is jó eredményeket ért el a tüzelőolaj felhasználásában. Ma mór több mint negyven ter­melőszövetkezetben, illetve álla­mi gazdagságban hasznosítják a mezőgazdasági és erdei ere­detű melléktermékeket. Ugyan­így mind szélesebb körben al­kalmazzák az energiatakarékos nedvestárolást, amelynek idő­közben kialakult a technoló­giája. Ami a szénbányászatot illeti, gyorsítottuk az eocénprogramot, Márkushegyen és Nagyegyhá­zán új bányákat nyitottunk, Ta­tabányán megkezdték a gyöngybrikett gyártását, amely Czipper Gyulával, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetőjével Kombinatív energiapolitika jelentős kapacitásbővítést je­lent. A harmadik, amit nem sza­bad figyelmen kívül hagynunk, hogy igen erőteljesen érződik az energiaracionalizálási prog­ram eredménye a kohászatban, az építőiparban, az üveggyár­tásban, ahol több hulladékhő- hasznosító berendezést helyez­tek üzembe. A KIPSZER jóvol­tából licenc alapján megkezdő­dött a korszerűbb kondenzedé- nyek gyártása, amelyek a kon- denzvíz jobb hasznosítását te­szik lehetővé. Az energiafelhasználás csök­kentését segítette és segíti elő, hogy a MÁV meggyorsította a villamosítási programot, a Vo­lán-vállalatok és egyéb nagy- fúvaroztatók megszigorították az üzemanyag-felhasználást egy sor műszaki és szervezési intéz­kedésnek köszönhetően. A közü­leti benzinjegyek megszüntetése is hozott a „konyhára”, ami megközelítőleg 20—25 ezer ton­na üzemanyag-megtakarítást eredményezett.- A mostani tervidőszakban az energiagazdálkodási prog­ram már szerves része a nép- gazdasági tervnek, amely igen szigorúan meghatározza felada­tainkat. — Igen. 1985-re évente 1,2— 1,4 millió tonna olajjal egyen­értékű energiamegtakarítást kell elérnünk oly módon, hogy az energiamérlegben az olajfel­használás arányát további 4—5 százalékkal csökkentsük! Ennek tükrében az energiastruktúránk a következőképpen néz ki: a szilárd tüzelőanyagok aránya 30, a gázé 28, az olajé 34, az egyéb energiahordozóké pedig 8 százalék. 1985-re az egyéb energiahordozók aránya — itt a paksi atomerőmű belé­pésével is számolunk —, 15 szá­zalékra nő, az olajfelhasználás pedig 30 százalékra csökken. Ennek megfelelően emelkedik a hazai széntermejés, növeljük a brikettgyártást, Dorogon és Vár­palotán évi négyszázezer tonna brikett előállítására képes üze­mek épülnek. — Az energiaracionalizálási program jelentős összegeket biztosít arra a célra, hogy kom- binativ energiapolitikánk mi­előbb megvalósuljon. A vállala­tok többsége élt a pályázati le­hetőséggel. — A kormányzat tulajdonkép­pen harmincmilliórd forintot biz­tosít erre a célra. így többek között a kiemelt nagyberuházá­sokra, amelyek az energiara­cionalizálás keretében valósul­nak meg. így, a százhalombat­tai krakküzem, amely 1984 vé­gétől évi egymillió tonna fűtő­olajat dolgoz fel, amiből hat­százezer tonna fehéráru képző­dik. A Tiszai Hőerőműben, két­százezer tonna fűtőolajat taka­ríthatunk majd meg évente a nagy inert tartalmú gázok ter­melésbe állításával, illetve fel- használásával. A fennmaradó tizenötmilfiárd forint a vállalati energiaracionalizálási beruhá­zások előirányzata.- Hány vállalat nyújtott be pályázatot és eddig mekkora összeget ítéltek oda?- Megközelítőleg hatszáz pá­lyázatot adtak be, ami húszmil­liárd forint értékű beruházási igényt takar. Eddig tízmilliárdra tehető az az összeg, amely négyszáz pályázat elnyerését je­lenti. Az elkövetkezendő három esztendőben a programban megfogalmazott energiamegta­karítás döntő hányadát ezektől a vállalatoktól várjuk, A prog-. ram egyébként több pontban fogalmazta meg a teendőket. Ezek a szervezéssel, az energia­racionalizálással, az energo- technológia korszerűsítésével és a kommunális energia felhasz­nálásának ésszerű megoldásá­val érhetők el. Utóbbi is igen jelentős, hiszen a jobb építé­szeti megoldásokkal - gondolok itt a nyílászárókra és az épüle­tek hőszigetelésére — növelhető a távfűtés hatásfoka, ezzel együttvéve kevesebb energiára van szükség. A program utolsó fejezete a hazai energiaforrá­sok bővítésével — geotermikus, földgáz és biomassza -, a meg­felelő ipari háttér mielőbbi ki­alakításával foglalkozik. Egyébként mint közismert, az energiaellátás feltételei tovább nehezedtek. Ezért az elmúlt év végén a kormány a program gyorsítása mellett döntött: így a fokozottabb üzemanyag-megta­karítás érdekében mielőbb be kell fejezni a benzinüzemű ZIL-ek dízelesítését, tovább kell csökkenteni a közületeknél a tü­zelőolaj felhasználását oly mó­don, hogy százezer olajkályha helyett más fűtőeszközt kell be­állítani.- A Minisztertanács legutób­bi ülésén az energiagazdálko­dással összefüggő kutató- illet­ve fejlesztő munka programját tárgyalta a Tudománypolitikai Bizottság előterjesztésében. Mit emelhetünk ki ebből a feladat­tervből?- Mindenekelőtt azt, hogy a szénnek energetikai célú fel­használását tekintve új, korsze­rű lehetőségeit és technológiá­ját kell fejleszteni, valamint ki kell dolgozni a fajlagos ener­giafelhasználás csökkentését célzó elképzeléseket. E program biztosíthatja majd, illetve ala­pozhatja meg a VII. ötéves terv és a későbbi időszak energia- vonzatának műszaki hátterét is. A kombinatív energiapolitika al­kalmazása tehát azt is jelenti, hogy az egységnyi nemzeti jö­vedelemre jutó energiafelhasz­nálás növekedési ütejne nem haladhatja meg a 0,5-ös érté­ket. Ennek természetesen részét képezik a baranyai üzemekben végrehajtott és tervezett 'ener­giaracionalizálási, illetve kor­szerűsítési megoldások is. Csak példaként említem végezetül, hogy többek között e program lészese a Baranya—Tolna me­gyei Tégla- és Cserépipari Vál­lalat téglaszárítóik korszerűsíté­sével, a Zsolnay Porcelángyár, az égetőalagútak átalakításá­val, valamint a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát, amely kuko­ricacsutka- és csuhéégető be­rendezést helyezett üzembe. Salamon Gyula Szóvá tettük Por, hulladék, szennyvíz Nap mint nap számos olvasónk hívja fel szerkesztőségünket különböző, nagyrészt közérdekű problémát szóvá téve. Ezeknek az észrevételeknek helyt adunk, telefonrovatunkban, s bizonyos idő elteltével megérdeklődjük, hogy mi történt a jelzésekkel. Június 2-i lapunkban írtuk meg, hogy Stummer Andrqsné, aki négy év óta takarítja a. Bajcsy-Zsilinszky utcában lévő tízemeletes épület alatti Kip- kop cipőbolt lapos tetején fel­gyülemlő hulladékot, beleunt és belefáradt ebbe az önkén­tes munkába és hatósági intéz­kedést vár. Németh József, a PIK ll-es számú HKV-jának mű­szaki vezetője elmondta, hogy a múlt héten lesöpörték és le­mosták az üzlet tetejét. Egyút­tal kérik — s hamarosan fel is szólítják az ott lakókat, hogy a szemetet ne az üzlet tetejére, hanem a kukákba dobálják. A hulladék — kezdve a nylon ha­risnyától a szappandobozon át egészen az ételmaradékig — ugyanis nemcsak a jobbérzésű lakókat zavarja, hanem eltö­mítheti az esővíz levezetésére szolgáló nyílásokat és az üzlet beázhat. Szintén e lapunkban közöl­tük Kovács István Fekete Gyé­mánt téri olvasónk észrevéte­lét, miszerint a tér és környéke elhanyagolt, szemetes. Komár Istvánná, a PIK meszes! házke­zelője még aznap megígérte, hogy intézkednek. Most ismét beszéltünk vele. Elmondta, hogy azóta a Kertészeti és Parképítő Vállalat már virágo­kat és cserjéket is ültetett a környék egy részére, ám a tér 3—4—5—6-os számú háza — az orvosi rendelő felőli oldal — még felújítás előtt áll, s ezt a részt csak a munkák befejezése után rendezik. Semmi sem változott, vagyis most is rengeteg port vernek fel a panelszállító autók Pé­csett, a Szikora Imre utcában, illetve ha esik az eső, akkor a sarat hordják fel az úttestre. Június 3-i számunkban közöl­tük az utca több lakójának ezt a panaszát, s mindjárt a Köz- tisztasági Vállalathoz továbbí­tottuk, ahol Hegedűs László el­mondta, hogy az úttest gyako­ribb takarítását nem rendelték meg tőlük. Ugyanezt megerő­sítette június 23-i érdeklődé­sünkkor. Valóban nem kérte fel őket erre a BÉV, kaptuk az in­formációt Bogner Ferenc fő­mérnöktől, mondván, hogy ezen a területen nemcsak ők dolgoz­nak. A probléma azonban nem ismeretlen számukra (mióta tart a városrész építése, azóta folyton visszatér), s épp ezért két évvel ezelőtt ők azt java­solták a tanácsnak, hogy ezt az építkezésből adódó többlet úttakarítási problémát fogja össze valaki és időnként ossza szét a tisztítási költségeket az itt dolgozó vállalatok között. A tanács ezt a szervezést nem vállaltathatta fel, mondja dr. Szőke Zsuzsa, a Városi Tanács ÉKV osztályán. Az ott dolgozó vállalatok tudják a legjobban, hogy melyikük mennyit hasz­nálja és mennyire szennyezi az utat, épp ezért szervezzék meg egymás között a tisztíttatást és a költségelosztást. Az úttaka- ríttatásra egyébként egy ta­nácsrendelet is kötelezi az érin­tetteket, amely így szól: építé­si, bontási munkánál a szeny- nyeződött járda és az úttest megtisztításáról a kivitelezésért felelős személy haladéktalanul köteles gondoskodni. A tanács ÉKV osztálya ettől függetlenül kéri . az ott lakókat, hogy a nagy port felverő gépkocsik rendszámát közöljék velük. Ügy véljük, a rendszámokat az osztály valamelyik munka­társa is feljegyezhetné. Ennek az ügynek a végére tehát nem sikerült pontot tenni. Ivánfi Kálmán (június 6.) kérte, hogy a Szupermarket közelébe tegyenek padokat, mert az idősebbek szívesen megpihennének csomagjaikkal. Kasza Lajos, az áruház vezető­je már akkor elmondta, hogy voltak itt padok, amiket rend­szeresen tönkretettek, illetve el­hurcoltak valakik. Most ismét felhívtuk az áruház vezetőiét, aki tájékoztatott bennünket, hogy a Kertészeti és Parképí­tő Vállalat azonnal újabb pa­dokat vitt az áruházhoz, de már csak kettő (!) van belőlük. Gross Mária (június 9.) jelez­te, hogy a Thököly utca elejét szinte állandóan szennyvíz áz­tatja. A városi KÖJÁL még az­nap intézkedett, kiszivattyúztat- ta azt az emésztőgödröt, ami­ből a szennyvíz utat talált az utcára. Ám a probléma ezzel még nem oldódott meg, mivel a gödör egy-két nap múlva újra megtelt. A KÖJÁL illetéke­sei elmondták, hogy a környék talajvizviszonyait kell megvizs­gálni, s ezt a közeljövőben a PIK műszakijaival együtt meg is teszik. T. É. Havonta 30—32 ezer négyzetméter hasitékbőrt dolgoz fel a Pécsi Bőrgyár felsőszentmártoni üzeme. Képünk az előkészítő üzemrész új csarnokában készült, amely fél éve üzemel. Itt történik a töre- tés, csiszolás és válogatás. Új dolog az üzemben a házi meózás, amit eddig a központi gyárnál végeztek. Fotó: Proksza László Ipari fajtákat termeltet a konzervgyár Eladhatatlan a pécsi őszibarack? A termelők és a felvásárlók évek óta visszatérő panasza, hogy eladhatatlan a pécsi őszi­barack. Sok szó esik a piac te­lítettségéről, csak a friss fo­gyasztást szolgáló és konzerv­ipari feldolgozásra alkalmatlan fajtaszerkezetről. A fogyasztás világszerte a feldolgozott — konzerv és mirelit — őszibarack felé tolódott el. Ipari feldolgo­zásra viszont a pécsi termőtáj hagyományos és még ma is domináló fehérhúsú fajtái — Mayflower, Győztes, Amsden, Ford, Champion — nem alkal­masak. A konzervipar, a darabos be­főtt készítmények minőségi igé­nyeinek növekedésével a nyers­anyaggal szemben is fokozott igényeket támaszt, és az újon­nan speciálisan e célra kine­mesített sárga színű, kemé­nyebb húsú fajtákat keresi. Ilyen fajták a Babygold, a Suncrest vagy a Nectared. A mecseki őszibarack jövője attól függ, sikerül-e fajtát vál­tani, és milyen mértékben le­hetséges a termelést a nagy­üzemekből a kisüzemekbe át­helyezni. A nagyüzemi ültetvé­nyek ma már 15-20 évesek, el­öregedtek, a rekonstrukcióhoz szükséges anyagi források pe­dig nem állnak rendelkezésre. A kisüzemekben ugyanakkor ma is nagy az érdeklődés az őszibaracktermesztés iránt, hisz nagy a hagyománya és jól terem ezen a tájon. A hob. bi kertek önfogyasztásra beren­dezkedett termelőit nem, de az árutermelő kistermelőket érzé­kenyen érintik a visszatérő ér­tékesítési gondok, a termelési bizonytalanság, A biztos felve­vő piacot ígérő Szigetvári Konzervgyár őszibaracktelepíté­si akciójára ezért reagáltak olyan élénken. A konzervgyárnak elsőrendű érdeke, hogy árualapjait a.kö­zelben termeltesse meg, s hogy hosszú távon maga gondoskod­jon nyersanyagbázisáról. Ezért, mint azt a konzervgyár és az áfészek sikeres meggyfatelepí­tési akciója is igazolta, érde­mes anyagi áldozatot is hozni. Az 1974-ben beindult meggyfa­ültetési akció során 30 000 meggyfát ültettek el a Konzerv­gyár körzetében az ipari fel­dolgozásra legalkalmasabb faj­tákból. Az első évben kiültetett 5000 meggyfa ma már terem. A most induló őszibarackte­lepítési akció keretében ez év őszén 5000 őszibarackfát he­lyeznek ki a pécsi, s részben a pécsváradi, komlói kistermelők­höz. A lebonyolítást a Pécs és vidéke, a Pécsi Pannónia, a komlói és pécsváradi ófészek végzik. Egy-egy kistermelőhöz 10 fát helyeznek ki. A szaporí­tóanyag beszerzési költségének 50 százalékát a konzervgyár, 25 százalékát az áfész fedezi. így egy 40 forintos fa mindössze 10 forintjába kerül a kistermelő­nek. Az akció hároméves, 1984-ig 15 000 őszibarackfót ültetnek el, a Ford mellett 3 konzerv­ipari fajta dominál majd a Nectared, a Suncrest és a Ba- bygold. A fák öt év múlva for­dulnak termőre. A gyár köte­lezte magát, hogy a leszerző­dött teljes mennyiséget átveszi a mindenkori napi áron. A 15 000 fa elültetéséhez hozzá­vetőleg 300 000 forint összeget utal át fejlesztési alapjából a konzervgyár. - Rné ­HÉTVÉGE 3,

Next

/
Oldalképek
Tartalom