Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-17 / 194. szám
Az áremelés után Csökkenő kereslet Az alsómocsoládi téglagyár Változatlanul hiánycikk Elavult, a legfiatalabb berendezés is húszéves Alsómocso- ládon — TÜZÉP? Kisméretű téglát szeretnék vásárolni. — Sajnos nincs! A pécsi 1-es telepen évente félmillió kisméretűt adunk el, de elfogyna két és félmillió is. — Ha volna, mennyibe kerülne? — Eddig 1640 forint volt, július 1-től 2130. — Ezek szerint ötszáz forinttal lett drágább. Mégis, hogyan juthatnék kisméretű téglához? — Jó, ha azt félévre előre megrendeli. Türelmesen elmagyarázzák a telepvezetők, hogy bizony nem lehet kapni kisméretű téglát. Van, ahol jóindulatú mosoly kíséretében elmesélik, hogy aki építkezik, annak néha ki kell hagynia a kémény helyét, mert azt csak kisméretű téglából engedi a magyar szabvány fölépíteni. Rengeteg kisméretű tégla kellene a nagyszámú családi- ház-épitkezésekhez, a régi lakások felújításához, átalakításához, a belvárosi házak rekonstrukciójához és még sorolhatnánk, hogy hová. A megnövekedett keresletet nem tudják kielégíteni a gyártók, pedig — ahogy ez az alábbiakban kiderül — egy percre sem lazítanak. — Csak kisméretűt gyártunk. Ez a mi bajunk! - mondja tárgyilagosan Kontár Kálmán, az alsómocsoládi téglagyár üzemvezetője. — Ugyanis a kisméretű tégla előállítása végtelenül munkaigényes, ráadásul nagy súlyú tégla. És az építőelemek között ez az egyetlen hiánycikk. Kisméretű téglából elsősorban kéményeket építenek, ahogy ezt a magyar szabvány előírja, de külföldön üreges téglából is lehet. Úgy. gondolom, nem a szaba kisméretű tégla ványban van a hiba. És nem is az építők téglaigényében. * A Tégla- és Cserépipari Vállalat alsómocsoládi üzeme Má- gocstól pár kilométerre fekszik, a közigazgatási határok a távolabbi Alsómocsoládhoz kötik. Az üzemben ötvenheten dolgoznak, ebből öten nyugdíjasok. A munkások kilencven százaléka mágocsi lakos. A téglagyár 1950-ben égette első tégláit, akkor még csak félmilliót termeltek évente. 1952-ben már másfél millió tégla volt az üzemi terv. Ekkor kisebb fokú gépesítés történt, vagyis a kézivetés abbamaradt. Ma pedig — harminc évvel később — kilencmillió téglát termelnek úgy, hogy ezalatt létszámuk nem változott, ahogy a géppark sem. Hagyományos módon égetik a téglát: a napon kiszárított agyagidomokat behordják a kemencékbe, majd befalazzák a nyílásokat. A kiégetés során nagyon sok energiát takarítanak meg, mivel az országban elsőként bevezették az úgynevezett „fűrészporos bekeverést”. Az agyagot fűrészporral dúsítják, így ezer téglához 130 forint energiaárat fizetnek ki. Ez negyede a többi téglagyár energiaárának. Tizenöt fős kemencebrigódjuk 1977 óta rendre megnyeri az ágazati munkaversenyt. A kemence brigád vezetője Kovács János, ő az egyik égetőmester. Kovács Imre, a brigád tagja harminckilenc éves, negyven fokos hőségből tolja Kovács József szállításra készíti elő a műkő elemeket Fotó: Erb János Április elején indult ez a tár- társulás, mert lényegében két sulás a pécsi Fülemüle utca 39. ember vállalkozásáról van szó. szám alatt. Kissé túlzás, hogy Kovács József és Teibler István ki a kemencéből a még forrú téglát. Az udvaron Erős Imre rakja depóba. Veríték gyöngyözik homlokán, mellkasán. Nevét sem tagadja meg: — Naponta hét-nyolcezer téglát hordunk ki párban. Egy talicskára száz darab fér — közben megállás nélkül dolgozik. - Teljesítményben vagyunk, havonta megvan a hétezer forint. Ha kell, szabadnapon is bejövünk, az ember megcsinál mindent ami tőle telik. Baranya és Tolna megyében tizennégy téglagyár található, ebből tizenegy hagyományos üzemű. Az alsómocsoládi különösen elhanyagolt — a legfiatalabb gépük húszéves. Huszonnyolc villanymotor működteti a futószalagokat, a keve- rőket, a vókuumsűrítőt, a levágógépet. Ha egy meghibásodik, akkor az egész téglagyár leáll, mert megszakad a termelési lánc. A kutatófúrások alapján megállapították, hogy korlátlan mennyiségű agyag van a környéken, de ez az agyag mező- gazdasági terület alatt fekszik. Az üzem megművelésre alkalmasan adja vissza a tsz-nek a megbontott területeket. Úgy tűnik, a közeljövőben megoldódnak a téglagyár problémái. 1983-ban indul az a beruházás, melynek során új üzemrészt építenek a jelenlegi mellé. A tervek alapján 1984-ben már termelnie kell ennek is, mégpedig évente tizennégy millió téglát. Kőszegi Lajos Talpon maradni a mohácsi öntödében Az önállóság leltételei még nem adottak A cipőipar háttériparáról Versenyképes cipőipar jó háttéripar, azaz bőr- és kellékipar nélkül elképzelhetetlen, illetve csak úgy, ha mindazt, amit a belföldi alapanyaggyártó nem tud szállítani, importból pótolják. A gazdálkodás szigorodó feltételei azonban a hazai cipőipar esetében ezt nem teszik lehetővé. A kiutat a késztermék-gyártóknak és az alap- anyag-gyárióknak közös gondolkodással kell megtalálniuk. Ezt szem előtt tartva ismertették javaslataikat, mondták el gondjaikat a Magyar Kereskedelmi Kamara bőr-, szőrme- és cipőipari tagozatának nemrégi tagvállalati ülésén a háttéripar és a késztermék-gyártók képviselői - a megállapításokat világgazdasági napilapunk híradása nyomán ismertetjük. Igaz ugyan, hogy az utóbbi 12 év alatt legalább 18 írásos anyag készült a cipőipar háttéripari gondjairól, mégis, a megoldásra váró feladatok alig változtak. A cipőiparban dolgozók továbbra is a hazai bőrök nem kielégítő minőségére hivatkoznak, ha a divatos és kényelmes cipők hiányát kérik rajtuk számon. A bőripar pedig legtöbbször a hazai bőrellátás és bőrfejtés elégtelensé- ségét okolja a hibás nyersanyagért. A minőség javítását azonban indokok keresésével nem lehet elérni. A gondot a késztermékgyártóknak és a háttériparnak közösen kell megoldania. A bőripart egyébként erre kényszeríti a piaci helyzet is, a nemrég befejezett beruházások megszüntették az addigi szűk kapacitásokat, sőt jelenleg a lehetséges termelési volumen meghaladja a fizetőképes keresletet. A figyelmet tehát a hazai nyersanyagellátás és a bőrkikészítés javítására kell összpontosítani. Ahhoz, hogy a hazai bőrök felvegyék a versenyt az importbőrökkel, javítani kell a bőrök karakterét, azaz puhaságát, lépést kell tartani a divattal a színezést illetően is, s egyenletes felületű és szélű darabo. kát kell szállítani a cipőiparnak. Ez utóbbi lehetővé tenné, hogy az eddiginél gazdaságosabban bánjanak a nyersanyaggal a késztermékgyártók. Ezzel kapcsolatban egy javaslat: például a drága anilines bőrökből ne csak a legjobb felületeket szabják be a csizmákhoz. Fel lehet használni a gyengébb minőségű részeket is, igaz, hogy ezt azután a lábbeli árában is érvényre kell juttatni. Az ülésen felszólalók ehhez hozzáfűzték, a javaslatot a magyar szabvány merev előírásainak enyhítése nélkül nem lehet megvalósítani, holott a takarékosabb anyagfelhasználással jelentős mennyiségű importot lehetne megtakarítani. Mindenképp elismeréssel gondolunk a nyári kánikulában a forró munkahelyeken dolgozó emberekre. A mohácsi vasöntödében sem ritka ilyenkor, hogy 45—50 fokra szalad fel a hőmérő higanyszála. Pedig a mostani, igazán korszerűnek mondható munkakörülményeket össze sem lehet hasonlítani a régivel, hiszen a gyár alapításának éve: 1894. A több mint háromnegyed évszázadot megélt gyár több átszervezést ért meg, és 1963- tól lett az öntödei Vállalat néven alapított ipari nagyvállalat gyáregysége. 1975-ben hagyták jóvá a „Munkakörülményeket javító” címszó alatt futó beruházást. Gépesítették a legtöbb munkafolyamatot, és a környezetvédelem javítására, korszerű porleválasztókat is üzembe helyeztek. A beruházás folyamatosan, lépésenként történt, és az elmúlt évben fejeződött be. összesen 55 millió forintot használtak fel. Eközben gyártmányaik iránt fokozatosan csökkent a kereslet. A hetvenes évek közepén volt a legnagyobb az érdeklődés az öntöde által gyártott szürkefémöntvényekből készült tűzcsapok, csapszekrények, aknakeretek és fedlapok, zsiliptolózárak, csappantyúk és egyéb csatornázási és vízhálózatépítési fémszerelvények iránt. A pár éves fellendülés után a piaci igények fokozatosan csökkentek, az elmúlt évben pedig a kereset jelentősen visszaesett. A korszerűsítő beruházásra felhasznált hitelek első részletének visszafizetése azonban már ebben az évben esedékes. A gyár termelési értéke 1981- ben 134 millió forint volt, nyeresége pedig 18 millió. 1982- re csak 16 millió forint nyereségre számítanak. (Dolgozóinak száma 370 fő.) Sajnos, a prognózisok szerint az eddigi termékek iránta kereslet további csökkenésére lehet számítani. Például a szürkeöntvény-termelés kapacitása még most, félévkor sincs lekötve. Más irányba kellett tehát lépni. Elvállalták, hogy a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár számára fékdobokat gyártanak. A kísérleti próba- gyártások ez év márciusában kezdődték, az ezt követő sorozatgyártások minőségéről jók a visszajelzések. Ugyancsak nemrég kezdték a MÁV részére féktuskók gyártását. A féktus- kókat ötvözött fémből készítik, és ilyen munkát eddig ebben az öntödében nem végeztek. Az öntöde tehát próbál alkalmazkodni, lábon maradni. Nehezíti a helyzetet a szakember-utánpótlás , hiánya is, ugyanis 1970 óta nem volt szakmunkástanulójuk, több mint tíz év óta egy gyerek sem jelentkezett erre a szakmára (az öntödei szakmunkások átlagjövedelme 5200-5300 forint). Gazdaságunk mai helyzete egyre sürgetőbben igényli a vállalati szervezetek korszerűsödését. Sok esetben a központi válialattól való elszakadás, az önállóság útjára térés jelenti e téren az előrelépést. A korszerűsödés során az öntödei Vállalat mohácsi gyárának is van mit tennie. Számuk, ra azonban biztonságosabbnak látszik a nagy vállalati keretek között maradni, továbbra is, hiszen az önállósághoz szükséges feltételekkel egyelőre nem rendelkeznek. Az elkövetkező években erőiket minden bizonnyal az köti le, hegy piacigényes, keresett termékeket tudjanak gyártani. S. Zs. Egy hiánycikk eltűnőben Vállalkozás műkő készítésére vezetői beosztásukat cserélték fel a kisipari tevékenységgel. Olyan műkő elemeket, idomokat készítenek a családi ház kicsi udvarában, amelyek országosan hiánycikknek számítanak. Jelenleg a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat részére állítanak elő birtokkijelöléshez szükséges háromszög alakú elemeket, szabvány méretre, amelyeket eddig Szentendréről hozatott a vállalat jelentős szállítási költséggel. De készül itt minden a megrendelő kívánsága szerint, színre, csiszolásra és formára való tekintet nélkül. Ami szín elképzelhető, Kovácsék kikeverik és ólyari elemeket készítenek belőle, amit a megrendelő kíván. A gyors átállás következtében a legkisebb mennyiséget is rövid idő alatt előállíthatják. Rövid működésük alatt is volt rá példa, hogy négy, különleges kiképzésű lépcsőt készítettek fele áron, mint amennyire a megrendelő számított. Természetesen minden egyedi megrendeléshez külön sablon kell, amely készülhet fából, vagy fémből. Leggyorsabb az előállítás a fémsablonnal, de fával is csak néhány nap várakozást igényel. így is 10—15 százalékkal olcsóbban és gyorsabban jut hozzá a megrendelő, mintha Somogybái vagy Egerből szerezné be. Eddig ugyanis csak e két helyen készítettek hasonló színes, csiszolt műkő elemeket. Kovácsék a raklapos szállítást is megoldják. Hogy miért kezdtek a vállalkozásba? Ismerték a hiánycikkek listáját, s azt, hogy egy családi ház építésénél általában előtérbe kerülnek olyan elképzelések, amelyekhez a kereskedelem nem árulja a kívánt elemeket sem színben, sem formában. Pedig, aki félmilliót, vagy többet is költ egy családi házra, jogosan ragaszkodik saját ízléséhez. Lipóczki József HÉTVÉGE 5.
