Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-17 / 194. szám
Közsegfejlesztes, 1982 Korszerű családi házak a falu végén Gazdag egyénf szegény közösség? Séta Magyarszéken — tanulságokkal É pülnek a házak, csinosadnak a porták, itt Magyarszéken is. —' Az a kétszintes, fehér ház, igen, amelyiknek piros csíkok vannak a tetején, most lett készen pár hete — mutatja a tanácselnök, Gyenis Józsel. Hozzáteszi: — Egyik legnagyobb gondunk, hogy nem győzzük a házhelyek kijelölését, a telkek közművesítését. Sokan jönnének lakni Komlóról, de néhányon még Pécsről is. Jó helyen fekszik a falu, szép a környezet, föld és szőlő is van: miért ne jönnének? A németszéki részen a szőlősgazdák legalább egyharmada városi. A községházán a tanácsi költségvetés dokumentumait lapozgatjuk. Megakad a szemem az egyik rubrikán: „Egyéb bevételek: 1000 Ft.” Nem elírás: ezer forint. Fölvillan bennem egy emlék, az év elejéről. Alföldi kisvárosban jártam, ahol a fiatalok elpanaszolták, hogy hét éve nem tudják befejezni az ifjúsági park építését, mert a tanácsnak hiányzik három- százezer forintja az utolsó simításokra. Ugyanebben a városban egy nappal előbb azzal kérkedtek, hogy legalább harminc milliomost tartanak nyilván. S valóban: a borcsi- nálás, pálinkafőzés hazájában nem egy amerikai gyártmányú kocsit láttam elgurulni — magyar rendszámmal. Gazdag polgár, szegény tanács? A téma sikamlósnak látszik, de nem az. Hiszen örülnünk kell annak, hogy aki dolgozik, gyarapodni tud, s szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor gyanús szemmel néztek mindenkire, akinek egy kicsivel több volt az udvarában. Most mégis elgondolkoztat, amikor egy-egy falugyűlésen néhány méteres híd, járdaszakasz felújításán megy a vita, s a tanácselnök sztereotip mozdulattal tárja szét a kezét: „nincs pénz, emberek . . ." Lássuk csak, itt Magyarszéken is, 1982-re csupán 25 ezer forintot terveztek belterületi ütés hídjavításra. Házhelyek kialakítására 105 ezret (hogyan lehet ebből kisajátítást fizetni?), sportcélokra 15 ezret. A legsürgősebb feladat az iskola bővítése volna, ide milliók kellenek. S ha már elkezdtük, folytassuk a számolást: A három községet magában foglaló tanács teljes költségvetése 3 millió 800 ezer forint. Ebből a lakosság különböző adók címén félmillió forintot fedez, a többi állami forrásokból származik. Lakosságtól származó bevétel lehet egyebek között a házadó, földadó, ebadó, boradó, lóadó, telekadó, gépjárműadó (1500 cm3 felett). Ha egy polgár, mondjuk, valamennyi felsorolt adófajtát fizeti, évente kb. 8000 forintot ad a községi tanácsnak. Ebben az összegben benne van már a községfejlesztési hozzájárulás is, amelynek legmagasabb összege a hatályos jogszabályok szerint nem lehet .több 300 forintnál. (Az új há6. HÉTVÉGE zat építők tizenöt évi mentességet kapnak a kofa fizetése alól, de egyéb kedvezmények miatt is csökkenhet az adózók száma.) A magyarszéki tanács fejlesztési alapja erre az évre hatszázezer forint. Ebből a lakosság 155 ezer forintot fizetett be (kofa); 217 ezer a tavalyi pénzmaradvány; 26 ezer forint jött be házhelyek értékesítéséből, 30 ezer a termelő- szövetkezettől; 165 ezer forint felsőbb tanácsi hozzájárulás. Az új orvosi rendelő Ebből a hatszázezerből 130 ezret mindjárt elvisz a vízérdekeltségi hozzájárulás, százezret pedig tartalékolni kell. Községfejlesztésre tehát marad — az összesen 2500 lelket számláló három faluban — 370 ezer forint! A magyarszéki takarékszövetkezetben 22 millió forintot tartanak a környék lakói. Mielőtt e két adatból bárki messzemenő következtetést vonna le, sietve megjegyzem: a lakosság tavaly közel hárommillió forint értékű társadalmi munkát végzett, az új orvosi rendelő és szolgálati lakás építéséhez pedig százezer forint önkéntes hozzájárulással társult. — Ha értelmét látják, szívesen végeznek társadalmi munkát az. emberek — mondja a tanácselnök. — Az iskola bővítéséhez ismét kérünk majd önkéntes hozzájárulást, s ezt többen már meg is ígérték. Érdekes, hogy a felajánlott összeg nem mindig tükrözi az illető anyagi helyzetét... — Milyen lehetőségei vannak a helyi tanácsoknak, hogy az eddigieknél fokozottabban igénybe vegyék a lakossági erőforrásokat? Aligha kétséges ugyanis, hogy ezekre egyre jobban szükség lesz, s a jelenlegi megoldások, az adók és az „önkéntes hozzájárulások", hosszú távon nem lesznek elegendőek. A kérdéssel Piti Zoltánhoz, a Baranya megyei Tanács elnökhelyetteséhez fordulok. — Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a falusi lakosság már eddig is nagyobb részt vállalt lakóhelyének fenntartásából, mint a városi ... — mondja az elnökhelyettes. — Most, amikor egyre többet beszélünk a falvak megtartóképességéről, különösen hangsúlyozni kell, hogy az a falu képes megtartani az embereket, amelyik el tudja őket tartani. Ehhez pedig munkalehetőség és megfelelő infrastruktúra is kell. Korábban a beruházásainknak mintegy hatszázaléka jutott a falvakra, a jelenlegi ötéves tervben már tizenkettő, s ezt az arányt fokozatosan növelni akarjuk. Az államnak tehát igen nagy a felelőssége a községfejlesztésben, hiszen már nálunk is egyre többen felismerik, hogy a városi életforma nem jár mindig a remélt előnyökkel. A hetvenes évek második felében újra felértékelődött a mezőgazdaság, s ezzel együtt megnőtt a falu ázsiója is. A községi beruházások Baranyában ma még kevésbé látványosak, mert alapozó jellegűek: számos községben nincs egészséges ivóvíz, hiányzik az út, a járda, így előbb ezt kell megoldani. Magyarszéket hozta az imént példának, ezért elmondom, hogy itt 20 millió forintért létesült vízmű — a lakosság anyagi hozzájárulásával. Elismerem, hogy egy-egy reprezentatív falusi művelődési házzal könnyebb volna dicsekedni, de nekünk Baranyában, ennél sokkal elemibb, például oktatási, gondjaink vannak. Természetesen azok a községek kedvezőbb helyzetben vannak, ahol erős gazdasági egység — termelőszövetkezet, ipari üzem — működik. A fanácsokon kívül ezek a fejlesztés igazi motorjai. — És a lakosság? — Semmiképpen sem szabad az adók növelésére gondolnunk. Ez ellenkezne a meghirdetett életszínvonal-politikával. Gyarapítani kell viszont azokat a lehetőségeket, amelyekkel a lakosság önként, az egyéni érdekét is figyelembe véve járulhat hozzá lakóhelye fejlesztéséhez. Szó van róla, hogy föloldjuk a kofa 300 forintos felső határát, tehát ahol a tanácsülés megszavazza, ennél magasabb községfejlesztési hozzájárulást is gyűjthetne a tanács. Tervbe vettük egy megyei tanácsi kölcsönalap létrehozását, sőt, a tanácsok már most kérhetnek hitelt az OTP-től községfejlesztési célokra. Ugyancsak új forma a kommunális kölcsön. Ennek az a lényege, hogy a lakosság a megtakarításait kötvényekbe fektetheti az OTP-nél, s ha vállalja, hogy a 6 százalékkal kamatozó pénzéhez öt évig nem nyúl, a helyi tanács ezt az összeget felhasználhatja. így gyűlt össze egymillió forint Bolyban az öregek napközijének építésére, és hasonló akciót kívánnak indítani Mágo- cson az új általános iskola céljaira. Azonkívül a megyei tanács változatlanul kiegészíti a helyi beruházásokat, ha azok indokoltak. Nem utolsósorban szólni kell a társadalmi munkáról, amelynek egy főre eső megyei átlaga tavaly 700 forint volt, a községek viszont ennek közel kétszeresét teljesítették. Az elnökhelyettes szavai járnak az eszemben, amikor rovom a szalagként húzódó magyarszéki utcát. Az egyéni gyarapodás mellett törődik-e hát a falusi ember azzal, ami az udvarán kívül történik? Ha értelmét látja, ha érdekében áll- igen. — Az elkövetkező évek erőteljesebb községfejlesztése nem taktikai lépés, hanem hosszabb távlatú vállalkozás — mondta Piti Zoltán, s mind az országos, mind a megyei erőfeszítések ezt látszanak igazolni. Alctpelv, hogy a munkából származó jövedelmekhez nem szabad hozzányúlni. Rugalmas pénzügyi szabályozással, az önkéntesség messzemenő figyelembe vételével arra kell törekedni, hogy mind a szőkébb, mind a tágabb közösség jól járjon. Aszemélyzeti munka kézikönyve Gyakorlati és módszertani segítséget nyújt a határozatok végrehajtásához Régi igény a személyzeti munkával foglalkozók körében, hogy tevékenységük segítéséhez megfelelő kézikönyvet kapjanak. Olyan művet, amely a párt káderpolitikai határozatainak és az állami személyzeti munkáról szóló minisztertanácsi határozatoknak a végrehajtásához nyújt' ^gyakorlati és módszertani segítséget. Ezt a régóta meglévő igényt elégíti ki a személyzeti munka kézikönyve, amely most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál, 383 oldal terjedelemben, 40 forintos áron. MEGFELELŐ KIVÁLASZTÁS A kézikönyv elkészítésében jelentős számú szerzői gárda vett részt. Szerzői között találhatók az állami és politikai szervek vezető munkatársai, a különböző tudományterületek képviselői és a gyakorlati élet szakemberei. A szerkesztés alapelve az volt, hogy a munka — a káderpolitikai elvekből kiindulva — a személyzeti munka gyakorlatának módszertani gyűjteménye legyen, felhasználva az ehhez kapcsolódó korszerű tudományos ismereteket is. Ennek alapján a kézikönyv a káderpolitikai elvek szellemében sorra veszi az alapvető személyzeti problémák megoldásának gyakorlati módszereit és teendőit. Minden munkaszervezetben, vállalatnál és intézménynél a személyzeti munka irányítása az első számú vezető hatáskörébe tartozik, ezért egyik fejezet a vezetők személyzeti feladataival foglalkozik. Tárgyalja a vezetők személyzeti munkájának területeit. a feladatok megszervezését és a személyzeti apparátus működését. Az állami személyzeti munka jogi szabályozásának kérdéseivel is külön fejezet foglalkozik. Ebben nemcsak az alapvető jogszabályok összefogása bizonyul hasznosnak, hanem annak kifejtése is, hogy a szabályozás körébe vont személyzeti feladatok jogalkalmazásnak minősülő végrehajtása során milyen jogi szempontokat kell figyelembe venni. A személyzeti munka egyik „klasszikus” problémáját, a kiválasztási folyamat sokrétű összetevőit dolgozza fel egy másik fejezet. Bőséges anyagot nyújt a hármas követelmény érvényesítésének módszertani feltételeiről. Felhívja a figyelmet — egyebek közt — arra, hogy adott munkakörre a megfelelő ember kiválasztásához a betöltendő munkakör elemzését, az alkalmassági kritériumok meglétének elbírálását, az esélyes jelöltek különböző módszerekkel történő felkutatását kell elvégezni. Rámutat arra, hogy az eredményes kiválasztás a beállított dolgozó beválásában mutatkozik meg. Részletes magyarázatot találunk a beválás fogalmáról. Az új dolgozó beválásához azonban szükséges még a munkakörébe és a szervezetbe illeszkedésének módszeres megszervezése. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik egy fejezet. Tárgyalja a kötet a személyzeti munkában az oktatási és továbbképzési feladatokat, a dolgozó ember szakmai életútjának és életpályájának támogatását és munkára ösztönzését a szervezetben, az utánpótlás tervezését, kiválasztását és nevelését. Ez utóbbi téma jelentőségét fokozza, minden munkaszervezetben, vállalatnál, intézménynél sürgető feladat a vezetők utánpótlása. Ebből fakadóan már általánossá válik, hogy a különböző munkaszervezetek utánpótlási terveket készítenek. A kézikönyv ehhez a munkához gyakorlati segítséget nyújt. A személyzeti apparátusok gyakran készítenek statisztikai elemzéseket a személyi állományról. Ehhez kapcsolódóan a kötet tárgyalja, hogy a személyi állomány mennyiségi és minőségi szempontú elemzésében hogyan használhatók fel a szociológiai módszerek. Megtaláljuk a minősítési rendszer ismertetését és a minősítő munka módszertani eljárásainak áttekintését is. Mindezek annak gyakorlati kivitelezésében segítenek, hogy a vezetők a minősítéssel a minősített dolgozó tevékenységének és magatartásának átfogó értékelését adják és céltudatosan munkálkodjanak a minősítésre kerülő dolgozók nevelésén. Ismertetést kapunk a lapokon a személyzeti munka nyilvántartási rendszeréről, felépítéséről, a személyzeti dokumentumok kezelésének szabályairól, a mindennapok gyakorlatában felmerülő eljárási probléma megvilágításával, illetve a megoldások módiával. A személyzeti munka területeinek részletes tárgyalását összefoglaló jellegű fejezet zárja, amely a személyzeti munka értékelésének, ellenőrzésének kérdéseit tekinti át. TUDOMÁNYOS ISMERETEK önálló fejezetekben mutatja be a kötet a személyzeti munkához kapcsolódó tudományos ismereteket, megtaláljuk a szervezet-, szervezés- és vezetéselméletről, a jogokról, a munkagazdaságtanról, a felnőttneveléstanról, az egészségügyi ismeretekről és a statisztikáróí szóló tudnivalókat. Valamennyi hasznos alkalmazási lehetőségeket kínál a személyzeti munkához. Kiknek is íródott a kézikönyv? Tulajdonképpen mindazoknak, akik a személyzeti munka kérdéseivel foglalkoznak. Körük elég széles, ezért egyformán hasznos lehet a különböző szintű vezetők, a személyzeti apparátusban dolgozók, a politikai és társadalmi szervek tisztségviselői számára. Érdemes lesz forgatniok a könyvet a vezető továbbképző tanfolyamok, az esti egyetemek és speciális kollégiumok hallgatóinak. Számot tarthat a könyv az alapszervezetek vezetőségi tagjainak érdeklődésére is. Havasi János
