Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-17 / 194. szám
Amiről a testületek vitáznak Társközségek életközeiben M egyénkben két évtizede kötötték meg az első „faluházasságokat", vagyis megindult a vidéki közigazgatás mélyreható átalakulása, egyszerűsödése. Azóta köztudomásúlag mindenütt, ahol célszerűnek látszott és feltételei adva voltak, megalakultak a közös tanácsok, létrejött a székhely- és társközségek hálózata. írásunkban — a megyei tanács által megvitatott előterjesztés alapján -, arra keressük a választ, hogy hol tart ma a hagyományos faluhálózat átalakulása, milyen valós és vélt területi egyenlőtlenséggel kell a 212 igazgatási értelemben vett társközségnek megküzdenie, illetve kell-e változtatni a fejlesztés és fenntartás napjainkra jellemző gyakorlatán. Baranya megyében a községi lakosság száma — néhány sajátos funkcióval rendelkező nagyközség és városkörnyéki település kivételével — valamennyi településen csökkent az utóbbi évszázadokban és ebben az elvándorlás játszotta a fő szerepet. Lényegében ez a népességmozgás figyelhető meg a társközségekben, s ennek következtében a korábbi 97-98 ezerrel szemben ma mintegy 75 ezer ember él ebben a sajátos településkategóriában. Az egy településre jutó népességszám átlagosan 355 fő. Ez a népességszám azonban igen tág szélsőértékek között mozog: az 1980. évi nép- számláláskor például egyaránt társközségnek számított az 1421 fős Palotabozsok és a 74 fős Markóc is. A korábbi időszakokra jellemző elvándorlás és a napjainkban érzékelhető születésszám mérséklődése következtében a társközségek népességének életkor szerinti összetétele kedvezőtlenül alakul, s az időskorúak számának, méginkább arányának gyors növekedése tartós állapot kialakulását jelzi. Prognózisaink szerint ez csak akkor változhat, ha a korábbi egyirányú népességmozgás (mezőgazdaságból iparba, illetve faluról városba) tartósan kétirányú folyamattá változik. Enélkül viszont megyénk „aprófalvas" jellege tovább erősödik. Társadalmi rétegződés A társközségekben élő népesség társadalmi rétegződésének alakulása — a tendencia irányát tekintve — a megyei összesenhez hasonló, az átalakulás üteme azonban attól elmarad. Ez valószínűleg következik abból, hogy ezek a települések hosszú időn keresztül többnyire tiszta profilú és zárt népességtömörülések voltak (például nemzetiségi, vallási, egyéb jellemzők szerint). Napjainkra az „oldódás" a jellemző, mely részben a gazdasági struktúra egész megyét érintő változására és részben az eljáró ipari dolgozók számának növekedésére vezethető vissza. A kifelé nyitást erősíti az a jelenség is, hogy a korábban elhagyott és még hasznosítható falusi ingatlanokat más térségekből — különféle célokkal, állandó és ideiglenes jelleggel — odaköltözők vásárolják meg, s ezzel új arculatot adnak a településnek. A társközségekben élő népesség műveltségi színvonala — részben igazolva csak a témával kapcsolatos szociológiai vitákat — javult, a lakosság viszonylag széles körét érintően emelkedett az átlagosan elvégzett osztályok száma, s nőtt a szakképesítéssel rendelkezők aránya. Valós gond azonban, hogy az előrelépés üteme lassú, s az értelmiség csak kis számban képviselteti magát. A községek s ezen belül a társközségek fejlődésének meghatározója hosszú időn keresztül a mezőgazdasági ágazat volt. Alig egy-másfél évtizeddel ezelőtt tömeges volt a falu. il- Jetve a mezőgazdasági ágazat elhagyása. Később enyhült ennek mértéke, megindult a nagyobb falvak iparosítása, majd tömegével jöttek létre az új ipartelepek, a kiegészítő üzemágak. Legjelentősebb változás mégis az, hogy a gazdálkodó szervezetek fokozódó munkaerőigénye kibővítette a városok és nagyobb ipari centrumok vonzáskörzetét, s — új életformát kialakítva - növelte a faluról eljáró dolgozók számát. (A társközségekben élő 34 000 aktív kereső több mint fele ma is lakóhelyétől távol dolgozik.) Sajátos helyzet, hogy a szolgáltató szféra még nem játszik jelentősebb szerepet a falvak életében, a kisiparosok száma — a különféle kedvezmények ellenére - nem nő számottevően. Sokat vitatott kérdés, hogy milyen a falvak megtartóképessége, s milyen eszközökkel lehet ezt a jövőben erősíteni. A témával kapcsolatos társaPogányi falukép dalmi viták azt mutatják, hogy a lakóhely és a munkahely szétválása ma már elfogadott jelenség, s ebből következően a munkavállalási lehetőséget nem kizárólag helyi, hanem körzeti szinten vizsgálandó kérdésnek tekinthetjük. Más a helyzet az ellátás területén, ahol a napi szükségleteket a lakóhelyen - legalábbis elérhető közelségben - kell kielégíteni. Az utóbbi időben érzékelhetően megnőtt az ellátás, s erre oda kell figyelnünk. Mégis, a legerősebb megtartóerő nem ez, hanem a lakóhely biztonságos persoektivája, ennek kollektív tudata. S ezt az érzést visszaadni közös felelősségünk. Az utóbbi évtizedben több vizsgálat igazolta, hogy ma a falu és a város különbsége nem elsősorban a jövedelmekben, a foglalkozásban, vagy az eltérő iskolázottságban van, hanem a lakóhely életviszonyaiban. Ha van társközségekre jellemző hátrányos helyzet, akkor ennek jelei itt keresendők. Nézzük tehát a legfontosabb ellátási mutatókat. Ä lakásellátás mennyiségi mutatói a társközségek demográfiai jellemzőinek változása következtében relatíve kedvezőek, a minőségiek pedig elfogadhatóak. Gond, hogy kevés az új építés, alacsony a korszerűsítés üteme és a meglevő nemzeti vagyon (lakás, gazdasági épület, mezőgazda- sági földterület) egy resz'e kihasználatlan. Ez a jelenség olyan döntések kiindulópontja lehet, amelyek biztosítani tudják adottságaink jobb kihasználását. Az egészséges ivóvízellátás községsoros mutatói ellentmondásos képet mutatnak. Egyik oldalon szembetűnő a közműves vízzel ellátott lakások javuló aránya, másik oldalon viszont az egészségügyileg veszélyeztetett települések számának növekedése figyelhető meg. Itt az sem jelenthet vigaszt, hogy a környezet szeny- nyeződése, a nitrátos ivóvíz nem csupán a társközségekre jellemző. Gond, — amely miatt csak ideiglenes megoldásokkal próbálkozhatunk - a magas beruházási költség, s az, hogy ezt viszonylag kevés számú embernek kellene vállalnia. Az általános körzeti orvosi ellátás mennyiségi mutatói — az egy orvosra jutó magas településszám ellenére - országosnál kedvezőbbek. Az ügyeleti szolgálat most megindult szervezése minden bizonnyal gyorsabb és biztonságosabb ellátást fog nyújtani. A demográfiai változások azonban jelzik, hogy az egészségügyi ágazatnak újabb feladatok ellátására is fel kell készülni, s mindenekelőtt az időskorúak társadalmi gondozását kell megoldani. Az alapfokú oktatáshoz tartozó óvodai és általános iskolai ellátásban talán a legtöbb vitát kiváltó változások következtek be. Közmegelégedésre javult a gyermekek óvodai elhelyezése, minimálisra csökkentek az ellátatlan körzetek. Általános iskolákban fokozatosan mérséklődött az osztatlan iskolákban tanulók aránya, közel teljessé vált a szakrendszerű oktatás, s nagymértékben javult a gyermekek továbbtanulásának előfeltétele. Az oktatás körzetesítésének azonban negatív következménye az utaztatás, a központi iskolák zsúfoltsága, a tanulók és a tanárok leterheltségének növekedése. S amiről kevesebbet beszélünk, tovább nőtt az oktatás és a közművelődés közötti szakadék, amely végső soron a közéleti tevékenységre is visz- szahat. A napicikk-értékesítő kereskedelmi hálózat mennyiségi mutatói elfogadhatóak, de az áru- választék hiánya és a boltok nyitvatartásának szabályozatlansága állandósult gond. Üj üzletnyitásra, illetve a meglevő egységek k'orszersítésére kevés figyelmet fordítanak az ellátásért elsődlegesen felelős szövetkezetek, s nincs lényeges előrelépés az ún. „mozgó" szolgáltatások szervezésében sem. A lakossági energiaellátás fő formáját a villamos energia, s főként az utóbbi évtizedre jellemzően a pb-gáz jelenti. A fogyasztás növekedése mindkét területen a megyei átlagnak felel meg, s gondjai (zárolt körzetek, növekvő költségek) is az általánoshoz hasonlóak. A lakóhely bekapcsolása a tömegközlekedési és hírközlési hálózatba, illetve ennek színvonala ma az egyik legfontosabb kérdés a társközségek életében. Lényegében ez határozza meg a lakosság közérzetét. Az emberek attól függően fogadják, vagy utasítják el az ellátás körzetesítését, hogy a közlekedési hálózat milyen közelségbe hozza a központosított szolgáltatásokat. E téren látványos eredmény volt a bekö- tőút-építési program sikeres teljesítése, napjaink jogos igénye viszont az állandó összeköttetés, a járatsűrűség növelése, illetve a különböző ellátási körzetek „belső kapcsolatainak” javítása. A lakossági életviszonyok néhány kiragadott ellátási mutató alapján történő jellemzése két fontos következtetés levonására ad alkalmat: egyrészt megállapítható, hogy-talán a közlekedés kivételével — nem speciális társközségi, hanem általában vett községi gondokról kell beszélnünk, másrészt a sokirányú ellátási igény még kedvező gazdasági helyzet esetén is csak szigorú sorolással, következetes fejlesztési politikával elégíthető ki. Az elkövetkező években így minden elé kell helyezni a közlekedési feltételek javítását, az egészséges ivóvízellátást és a gazdaságos energiaellátást. Lényegében ez lehet alapja a lakosság önerős fejlesztéseinek is, amely végső soron a településhez való kötődést is erősíti. A megyei településfejlesztési törekvések, igazgatásszervezési intézkedések ezideig nagyobb részt követték, kisebb részt gyorsítólag hatottak az előzőekben jelzett változásokra. A politikai, gazdasági és ellátási körzetek kialakítását (a körzethatárok és körzetközpontok összehangolásának igényét) eleinte a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesítése vetette fel, későbbiekben került előtérbe a beruházások térbeli koncentrálásának szándéka, majd a tagolt községi szakapparátus kiépítésének igénye. A körzetesítés iránya és mértéke általában találkozott a lakosság helyeslésével, s ma már elfogadott vélemény, hogy nélküle eredményeink is szerényebbek lennének. Nyilvánvaló az is, hogy aprófalvas megyénkben a szervező-irányító funkciót felvállaló kiskörzeti központok nélkül még nagyobb tehertétel hárult volna a városokra, s a tapasztaltnál is nagyobb mérvű falusi népességcsökkenés következményeivel kellene ma számolni. Az eredményekhez tartozik, hogy a társult községek többségében sikerült megvalósítani azokat az elképzeléseket, ‘közös célokat, amelyeket a közös községi tanácsok megalakulása idején elhatároztak. A megyei törekvések A társközségek viszonylag kedvezőtlen helyzetét — a hosz- szú távú településhálózat-fejlesztési tervre alapozva — a térség valamennyi településének és ezen belül döntően az adott ellátási-igazgatási körzet községeinek összehangolt fejlesztésével lehet és kell javítani. E településkategória — a megyei testület döntésének megfelelően — sajátos helyet foglal el a VI. ötéves terv célrendszerében, de súlyát még tovább kell növelni az előkészítés alatt álló társadalmi programokban. Az alapellátás kiemelése, a területileg arányosabb eszközelosztás követelménye, az állami és magánerős fejlesztések tudatosabb összehangolásának igénye, a meglévő értékek védelmének hangsúlyosabb kezelése, s végül az emberi tényezők szerepének kiemelése egyidejűleg kívánja szolgálni a társközségekben, illetve a megye valamennyi településein élő lakosság helyzetének javítását. Az azonban már ma látható, hogy a kialakult kedvezőtlen tendenciák megváltoztatása, a hátrányosabb helyzet leküzdése hosszabb időszakot és széles körű társadalmi összefogást igényel, beleértve a társközségek lakosságát is. Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese Szóvá tettük Fénysorompó, telefon, hulladék Igaza van Major Istvánná pécsi olvasónknak, valóban megnőtt a forgalom a Dom- bay-tóhoz vezető úton, s kellene ide egy fénysorompó, az utat keresztező pécs—bátaszéki vasútvonal miatt. Ezt állapították meg a Megyei Tanács ÉKV-osz- tálya, a rendőrség és a MÁV szakemberei a napokban tartott bejáráson. Ennek ellenére a közeljövőben nem tudnak itt fénysorompót létesíteni, mivel a MÁV- nak más, ütemezett és szintén fontos fénysorompók építése miatt jelenleg nincs rá pénze. Ám, addig is vasúti átjárót előjelző táblákat helyeznek el a kereszteződés előtt. Már csak egy Bajcsy-Zsi- linszky utca 6. számú épület van Pécsett! — Temesi Jenőné pécsi olvasónk észrevétele nyomán a városi tanács vb hivatalának műszaki osztálya még a bejelentés napján intézkedett, s a Rákóczi űt közelében lévőt 6/A jelűre javíttatta. Buzási Imre, Pécs, Kulich Gyula utcai olvasónk jelezte, hogy az utcában lévő öreg fákról már sokszor törtek le ágak, veszélyeztetve a járókelők és az itt parkoló gépkocsik épségét. A -Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói levágták az elszáradt ágakat. Mindössze két nyilvános telefonfülkéjük van a pécs-me- szesieknek, s jelenleg egyik sem használható, — panaszolja június 25-i számunkban Kiss István, Dobó István utcai olvasónk. A posta távközlési osztályának vezetője, Bányai Sándor elmondta, hogy a nyilvános állomások készülékeit szinte állandóan javítják és cserélik, mert sajnos szép számmal akadnak a városban olyanok, akik azzal „szórakoznak", hogy tönkreteszik a készülékeket. A jelenleginél lényegesen több nyilvános telefonja lehetne a városnak. ha az új készülékekkel nem a tönkretetteket kellene pótolni. Ettől függetlenül 1985- ig legalább még egy nyilvános telefont kapnak a meszesiek, illetve a város több területére is telepítenek új telefonállomásokat. Valóban előfordult egy-két alkalommal, hogy a friss pékáru és a tej nem a szabályszerű — nyitástól számított két óra — időben, hanem 8 óra után érkezett meg a pécsi, Fejér utcai 6-os számú ÁBC-be, hallottuk Pálmai Zoltántól, az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat szervezési vezetőjétől, akit Be- recz Gyula olvasónk panaszával kerestünk meg. A mindennapos gyakorlat viszont az, hogy a friss pékáru és a tej negyed 7 és háromnegyed 7 között, a friss kenyér pedig negyed 8, fél 8 között érkezik az üzletbe. Megérdeklődtük, hogy július 5, 6, 7, 9-én mikor szállították ki az említett árukat, s az időpontok azt igazolták, amit Pálmai Zoltán mondott. Balaskó Imréné, Tettye utcai olvasónk tette szóvá, hogy a Kesztyűgyár szomszédságában lévő üres telken magas a gaz, az ott lévő cserjék mór ki sem látszanak és rengeteg az idehordott büdösödő szemét. Helytálló olvasónk észrevétele, hallottuk Piszter Valériától, a Kertészeti és Parképítő Vállalat munkatársától, aki azt is elmondta, hogy ezt a területet ők már számos alkalommal rendbe tették, ám a környékről jó páran ide hordják a háztartási és egyéb hulladékot és rendre elcsúfítják a területet. (Mi sem tudjuk, hogy hány ízben kértük már lapunkban azt, hogy becsüljük meg egymás munkáját, ne tegyük tönkre azt, amit mások megcsináltak!) A 20-200-as telefonról szólt egy olvasónk, hogy szemétdombbá vált az Anna utca eleje, valakik oda hordiák a törmeléket. A Városi Tanács vb hivatalának műszaki osztályán Urbán Tibortól kaptuk a tájékoztatást arról, hogy kiderítették, kik nézték szeméttelepnek az "trn eleiét, ieavzőkönyvet vettek fel a szabálysértésről, melyben kötelezték a szemete- lőket, hogy 10 napon belül tegyék rendbe az említett környéket. T. É. Baranya hat napja Visszafizetés másfél év után Olvasóink bizonyára tapasztalják, hogy lapunkban nagy figyelmet fordítunk a mozgássérültek gondjaival, problémáival való foglalkozásra, közreadjuk mindazt a kezdeményezést, áldozatvállalást, melyet egyének, kollektívák tesznek annak érdekében, hoay megkönnyítsék életüket, segítségükre legyenek abban, hogy beilleszkedjenek társadalmunk életébe, megtalálják lehetőségeiket, ahol hasznos munkát végezhetnek. Tettük ezt különösen az elmúlt évben, amikor nemzetközi mozgalom bontakozott ki a mozgássérültekkel való törődésre. Úgy véltük azonban, hogy ez a figyelem nem korlátozódhat csak egy évre, egy akcióra, hanem folyamatos törődést, segítségnyújtást igényel. Ezért működünk együtt az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójával, kiknek egyedülájjó műsora már eddig is nagy tekintélyt vívott ki magának, ,s a lapunkban rendszeresen megjelenő rovatban térünk vissza mindazokra a legfontosabb kérdésekre, melyeket az adásban látni lehetett. A sok kezdeményezés közül többször tudósítottunk a megyei szociális foglalkoztató termelőüzem tevékenységéről, bemutattuk azokat a szocialista brigádokat, akik társadalmi munkában olyan készülékeket, eszközöket állítottak elő. melyek a mozgásban, a munkában segítették e sérült embereket. Az elmúlt évben több olyan elgondolás született, megsegítésükre, melyeket támogatásra, népszerűsítésre tartottunk érdemesnek. Ezek közül egy ilyennek ígérkezett az a rockkoncert, melyet 1981. február 1-én rendeztek meg Pécsett, több neves együttes részvételével, úgy hirdetve, hogy annak bevételét a mozgássérültek segítésére fordítják. Természetesen lapunkban ingyen biztosítottuk a koncert reklámját, képes tudósítást közöltünk az eseményről. Rövidesen meglepődve értesültünk azokról a hozzánk érkezett információkról, melyek felháborodottan közölték, hogy becsapták a résztvevőket, hiszen nevetségesen alacsony összeg maradt végül is a célra, viszont a fellépő együttesek igen tisztes gázsit vágtak zsebre! Másfél év óta folyt a vita a rendezők, az országos felügyeleti hatóság, a fellépő együttesek részvételével, hogy tulajdonképpen mi is történt. „Magyarázat" volt bőven, nem kevésbé hiányzott a felelősség egymásra hárítása sem. Állást foglalt az ügyben a Népi Ellenőrzés Baranya megyei Bizottsága is, mely feltárta a koncert előzményeit, azokat a szervezési kapkodásokat, melyek odavezettek, hogy a fellépő együttesekben történő változások, az egyéni követeléseik vezettek oda, hogy véqül is a Elvétel felajánlott összeqe oly kicsinyre zsugorodott össze. Miért tértünk vissza az ügyre? Szeretnénk tájékoztatni és megnyugtatni mindazokat, akik az események kapcsán joggal felháborodtak, hogy a héten jutott el hozzánk is a hír; a nyilvánosság követelésének hatására az együttesek visszafizették a jogtalanul felvett pénzt! Másfél év után — de mint mondani szokás; — jobb később, mint soha! M. E. HÉTVÉGE 3.
