Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-05 / 152. szám
Kisközségek Pécsvárad árnyékában r* fpw m' | Apátvarasdon alig több mint százötvenen élnek — Mit kér Rózsi néni? — Lisztet, cukrot, rövidtésztát, cérnametéltet, három gulyáslevest, aztán . . . A nagy bevásárlás végeztével a szatyorba kerül az unokának járó csoki, Hegedűs Tiborné összeadja a tételeket, és Rózsi néni 318 forint 50 fillért fizet az apát- varasdi boltosnak. A varas- diak havi átlagban hatszázasén. forintot hagynak He- gedüsnénél bevásárlásaik során, ami százezres forgalmat jelent. Tejtermék és kenyér hetente háromszor érkezik, s mint általában a falusi vegyesboltokban, kapható itt is edény, kávéfőző, zokni konzerváru, üdítő, mosószerek... — Tüdőshurkából, párizsiból, disznósajtból jóval többet eladhatnék, mint ameny- nyit időnként kapok — mondja Hegedüsné. — Sajnos, az olcsóbb 'termékekből keveset szállítanak. Apátvarasd egyike Pécsvárad társközségeinek Állam- igazgatásilag a nagyközséghez tartozik ezen kívül Mar- tonfa, Zervgővárkony, Lovász- hetény, Erdősmecske és Nagy- pali. Pécsváradot is beleértve, a körzetben több mint hat és félezren laknak, melyből több mint négyezren a valamikori járási székhelyen élnek. — Mikor több mint másfél évtizede államigazgatásilag Pécsváradhoz kerültek az említett falvak, alapvető gondokkal küszködtek — kezdi a beszélgetést Radics Károly tanácselnök, akit egy Nagy- paliról érkezett panasz miatt kerestünk föl. — Abban az időben, ha kiszemeltük valamelyik kultúrházat, vagy ajtót cseréltünk, nagy szó volt. A községekben a belső úthálózat és a járdák hiánya miatt a sarat taposták az emberek, az ivóvíz, a ravatalozó és a gázcseretelep hiánya állandóan napirenden szerepelt. Apátvarasdnak nem volt bekötő útja Martanfának vegyes- és italboltja. Érthető . hát, hogy igen nagymérvű volt az elvándorlás. • , Pusztakisfalut már nem jelzi tábla az öreg cseresznye- fákkal övezett út mentén, így csak Lovászhetényben kapok észbe: eíhgytuk az alig több mint harmincházas településre vivő utat. Hetény elején játszadozó iskolásforma gyerekek igazítanak útba, s mire eszmélnék, már benn is ülnek a kocsiban, mutatva, hol is van az elágazás. — Visszavigyüqk-e benneteket kérdem tőlük? — Á, nem, — tiltakoznak, majd visszagyalogolunk. Az aszfaltcsík néhány száz méter után elmarad. Az ök- lömnyi, esőtől kimosott köveken meg-megcsúszik a kerék, míg leereszkedünk a völgyben fekvő faluba. — Nem falu ez már — fogad Baumgartner néni. — Az őslakosok közül rajtunk kívül még két család él itt, a Császárék meg a Hóekék De várja meg az uramat,, fönn kaszál az oldalban, vele beszéljen ! Botra támaszkodva érkezik a gazda, a konyhában ülünk le. — Mire kíváncsi? — kérdi Gyula bácsi. — Mert azt magának is elmondhatom, amit a miniszterális embereknek. A napokban jártak itt; .az után érdeklődtek, milyen az ellátás. Kenyeret még csak hoznak a boltba hetente háromszor, de nincs tej, nincs túró, nincs szalámi. No, zsírt még kapunk, majd kifelejtettem.' Elmentünk volna már mi is innen, de itthon van még a fiam, Pécsre jár be az építőkhöz dolgozni, A buszmegálló fönn van a tetőn, a lovászhetényi úton, odáig gyalog kell kijárni. Ha nagyobb bevásárlást akarunk csinálni, hát be kell menni Pécsvárad ra, vagy Pécsre. Itt van ez a nyomorult tévé is; hát nem elromlott! Azt se tudom hogyan vitessem el javíttatni, mert ide ki nem jön a szerelő! Pusztakisfalu egyike azoknak a baranyai településeknek, ahonnan az utóbbi években elköltöztek emberek. Hátrahagyták vagy eladták házaikat, mert a nagyobb településeken jobb az ellátás. De vannak bevándorlók is. Főként városiak, akik olcsó pénzért újrabútorozzák a szobákat, művelik a kertet, konyhára, piacra termelnek, mások meg hétvégi kikapcsolódást keresnek az egykori falusi portákon. De térjünk vissza a tanácselnök által mondottakra! — Az anyagi lehetőségeink természetesen nem tették és teszik lehetővé, hogy egyszerre oldjunk meg minden gondot. Sorolnunk kell azokat. Apátvarasdon például felújításra szorul a járda, a vízellátás javítására másfél millió forintot fordítunk várhatóan még ebben az évben. Megoldásra vár a gázcseretelep dolga, befejezés előtt a ravatalozó, az útfíálózpt meghosszabbítása az alsó és felső faluban. Martonfán ugyancsak megoldásra vár az ivóvízprobléma, az esővíz elvezetése, a kultúrház és a rendelő felújítása. Zengővár- konyban legalább nyolcszázezer forintba kerül majd a vízátemelő megépítése. Erdős- mecskének, amely januárban került hozzánk, mindössze egy kilométer hosszúságú szilárd burkolatú belső úthálózata van, elodázhatatlan a járda- javítás, az ároktisztítás. A mostani menetrend-változással viszont a hétvégeken javult az összeköttetés a társközségek és Pécsvárad között a VOLÁN jóvoltából. A közelmúltban tartott falugyűléseken, amelyeken az Áfész képviselői is ott voltok — a lakosság jogosan sürgette a választékbővítést. A kultúrházak állapota is hosz- szú ideig megoldatlan volt. Megkezdtük a martonfai rendbetételét, százötvenezret költünk majd a lovászhetényire és azután következik a nagypalli Jcultúrház felújítása. • Nagypallon, a Petőfi utca 42-ben, ahonnan tizenkilenc aláírással érkezett, panaszos levél szerkesztőségünkbe, az áldatlan úthelyzet miatt, éppen otthon találom Szászékat, okik többedmagukikal azt sérelmezik, hogy a tanácsnak évek óta nem jut pénze a Petőfi utca lekövezésére. — Segítenénk mi társadalmi munkában is, — fogad Szász Attila, aki éppen a lakásfestéssel van elfoglalva. Csak hoznák a zúzalékot! Az én kocsimnak eltört a trapéza, a szomszédoménak az alváza repedt el. Az alsó faluban szép ligetünk volt padokkal, rózsákkal. A fákat kivágták, a padoknak csak a csonkja maradt, az egészet felverte a gaz. Miért kellett annyira elhanyagolni, hogy elöntse a víz és tönkremenjen. Nemrég szóltak: menjünk társadalmi munkában helyrehozni! A másik gondunk a kultúrház. Most már filmvetítés sincs, legföljebb lakodalomra veszik igénybe, de arra is csak úgy alkalmas, ha előtte a násznép csomagolópapírral beborítja a falakat, mert annyira lerondítja a helyiséget a lehullott vakolat. A tanácsi kirendeltségen éppen benő találom Gerner Radics Károly pécsváradi tanácselnök: „Nem tudunk egyszerre megoldani minden gondot”, * Ferencné kirendeltségvezetőt. Mondom neki, mi járatban vagyok. — Való igaz, a Petőfi utca lekövezése évtizedes gond, de most már csak jut rá, hiszen a templomtól fölfelé már egy szakaszra hoztak követ. A túlsó utcában tavaly kétszáz méteren készült el a járda, idén egy másik utcát köveztek le száz méter hosszúságban. Érthető az emberek türelmetlensége, de mindent egyszerre nem lehet megoldani! Szöveg és kép: Salamon Gyula Radikalizmus és történelem Radikálisnak lenni annyi, mint a dolgot gyökerénél megfogni — írta az ifjú Marx. A radikalizmus ebben az értelemben a valóságos problémák lényegig, a látszat mögé hatoló végiggondolását, majd az ebből fakadó olyan cselekvést jelenti, amely következetesen, a végsőkig érvényesíti a konzekvenciákat. A radikalizmus így a félmegoldások, a látszatcselekvések, elvtelen kompromisszumok, a valóság felszínes, sokszor külsődleges érdekek által befolyásolt megismerése elleni fellépés, e megoldási módozatok elutasítása. Annak a felismerésnek alapján, hogy a társadalmi ellentmondások tüneti kezelése érintetlenül hagyja ezek mélyen fekvő okát, s ennek következtében maga is további fennmaradásuk eszközévé válik. A radikalizmus fogalmának ez a mozzanata érintkezik azzal a jelentéssel, amellyel a politika ruházta fel azt. A politikai szóhasználatban radikális az, aki a fennálló társadalmi rend, a fennálló erőviszonyok gyökeres megváltoztatását tűzi ki- célul. A működő társadalmi rend felforgatásának követelése beleütközik a status quo fenntartásának, a társadalmi rend védelmének törekvésébe, s ez utóbbi álláspontjáról szélsőségesnek minősül S a radikalizmus nem ritkán valóban az. Nem egyszerűen abban az értelemben, hogy a politikai erők kompromisszum-kereső centrumához képest mindig kifelé, a szélső helyzetben találhatunk rá. Hanem úgy is, hogy a radikális törekvés, bár a fennálló társadalom talaján születik meg, programjában mégis esetenként megvalósíthatatlan, vagy még nem időszerű elképzeléseket fogalmaz meg. A radikalizmus ekkor az utópiákkal kerül rokonságba, s valóságos tevékenysége sok vonatkozásban a rombolásban, a tagadásban merül ki. Tekintsük például a nagy francia forradalom történetét. A francia forradalomban a polgárság a szabadság, egyenlőség és testvériség társadalmának programját állította szembe a feudális rendi társadalommal. A polgári átalakulás győzelme azonban a gazdasági szabadság és politikai egyenlőség társadalmát teremtette meg, egy új típusú, a polgári társadalom talajáról kinöyő szabadságnélküliséget és társadalmi egyenlőtlenséget hozva létre. A társadalmi valóságnak és a hirdetett eszményeknek ezt az ellentmondását a forradalom radikális szárnya ismerte fel, és próbálta feloldani olymódon, hogy a szabadság, egyenlőség, és testvériség eszméit most már a polgári társadalommal, a magánérdekek világával szemben kísérelte meg érvényre juttatni. A jakobinus diktatúrában a politikai állam, amely önállósult, elkülönült a polgári társadalomtól, szembefordult a magánemberek társadalmával, a politika eszközeivel akarta leküzdeni annak ellentmondásait. A vállalt eszmék megvalósításának e radikális kísérlete azonban eleve kudarcra volt ítélve. Hiszen, mint Marx mondta, a politikai állam akkor, amikor a polgári társadalommal, a magánérdek működési terével lépett szembe, saját létezésének előfeltételébe ütközött. A politikai közösség a polgári társadalom felszámolásával önmagát is megszüntetné: a polgári forradalom történeti vívmánya éppen az volt, hogy létrehozta a magánérdekek szabad mozgásterét. A forradalom radikális szárnyának a társadalom magánszférája elleni fellépése ezért, noha szükségszerűen következett az adott társadalmi ellentmondásokból, ugyanilyen szükségszerűen magában hordozta végső kudarcát. A radikalizmus a fenti példában mint a centrumhoz képest baloldali mozgalom jellemezhető. A radikalizmus azonban mem kapcsolódik feltétlenül a baloldalhoz A magyar történelemből is ismerjük a jobboldali radikalizmus politikai képletét. A két világháború közötti magyar társadalom politikai rendszerében létezett alapjában az úri középosztályra, a dzsentrikre támaszkodó szélsőséges radikális politikai áramlat, amely a hatalomból kiszorulva jobbról opponálta a fennálló társadalmi, politikai viszonyokat. Ez a jobboldali radikalizmus részben a rendi társadalom retrográd utópiáját állította szembe a magyarországi kapitalizálódás társadalmi folyamatával, (amely kihúzta lába alól a talajt), részben pe- dig — így például szociális demagógiájában — a fasizmussal mutatott rokonságot, annak vált bázisává. Azzal a fasizmussal, afnely maga is a huszadik századi jobboldali radikalizmus alapvető megnyilvánulása. A radikalizmus, mint a fennálló társadalmi berendezkedéssel szélsőségesen, utópiába hajló módon szembehelyezkedő irányzat, nem csupán a kapitalizmus talaján jöhet létre. A szocialista mozgalmon belül és a szocialista társadalomban is vannak .„radikális" áramlatok. Ilyenek a^ök, amelyeket Lenin a maga idejében a kommunizmus gyermekbetegségeként jellemzett. Nem mondhatjuk. hogy ezeket minden vonatkozásban kinőttük már Ma is létezik még a szocializmusnak az az absztrakt, és ezért „radikális” fel- foaása, amely a jelenben megvalósíthatónak qondolja el a távoli jövő feladatait, amely nem számol azzal, hogy a létező szocializmus ma és még sokáig árutermelő társadalom, hogy társadalmilag tagolt, különböző érdekekkel, s ezeknek az érdekeknek a konfliktusával terhelt. Olyan társadalom, amelyből nem száműzhetők eqyetlen forradalmi aktussal a különböző ellentmondások, amelyek létükkel egyben a szocialista fejlődés lehetséges dinamizmusának a forrását is jelentik. Ha tudatosítjuk azt, hogy a szocialista tásadalomban az érdekek tagoltsága, konfliktusa, az érdekérvényesítés politikai mechanizmusának és gazdasági intézményeinek a működtetése a fejlődés elengedhetetlen előfeltétele, akkor fel kell adnunk azt az elképzelést, hogy az árutermelést megszüntető, a politikai államot felszámoló kommunista társadalom megvalósítása közvetlen napi feladat. Fel kell tehát adnunk a jövőbe való azonnali ugrás „forradalmian szép" és „radikális” követelését. Cserébe viszont megragadhatjuk mai dolgaink, mai problémáink gyökerét, s az ezekből adódó tennivalókat, amelyek jelenlegi helyzetünkben társadalmunk állandó megreformálását teszik feladatunkká. Vagyis elérhetjük azt a valóságra orientált radikalizmust, amelyet Marx szavaival jellemeztünk. Ezért mondjuk: a marxi értelemben radikálisnak lenni ma annyi, mint a szükséges, a társadalom tagoltságát kifejező, a társadalmi fejlődést dinamizáló társadalmi reformokat következetesen végrehajtani. Gedeon Péter Nyelvvizsga vidékén is Budapesten kívül három városban szervez általános alapfokú állami nyelvvizsgákat az Állami Nyelvvizsga Bizottság. Június 1-től Miskolcon a nehézipari műszaki egyetemen, Szegeden a József Attila Tudományegyetemen, Veszprémben a Vegyipari Egyetemen is lehet vizsgázni. Miskolcon csak Borsod-Abaúj-Zemplén és Sza- bolcs-Szatmár, Szegeden csak Csongrád és Békésr Veszprémben pedig csak Veszprém, Vas és Zala megye lakosai tehetnek vizsgát. E megyék lakói tehát ezentúl kívánságuk szerint vagy Budapesten az Idegen- nyelvű Továbbkéoző Központban, vagy a területi beosztás szerinti egyetem idegennyelvi lektorátusán jelentkezhetnek általános alapfokú állami nyelvvizsgára. 6. HÉTVÉGE- Itt volt a nagypalli-liget — mutatja Szász Attila
