Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-15 / 131. szám
Szovjet—magyar tárgyalás az áruellátásról m Húszmillió forintos forgalom V N. Ginyko közlekedésügyi miniszterhelyettes V. N. Ginyko szovjet közlekedésügyi miniszterhelyettes és Urbán Lajos közlekedési államtitkár nyilatkozata Urbán Lajos közlekedési államtitkár A díszes kovácsoltvas-kapu két arca: a fénykép mai állapotában mutatja, a rajz pedig azt, amilyen Tipity János (nem teljesen hiteles) rekonstrukciója szerint - lehetett. És a mi unokáink?... * * A közelmúltban Pécsett ülésezett a magyar—szovjet közlekedési állandó munkacsoport, amely áttekintette az elmúlt időszak szállítási, műszaki és szervezési intézkedéseit, továbbá meghatározta, hogy a két ország közlekedési ágazataira milyen feladatokat ró a külkereskedelem az év hátralévő részében. A szerződést szovjet részről V. N. Ginyko közlekedésügyi miniszterhelyettes, hazánk képviseletében pecjig Urbán Lajos közlekedési államtitkár látta el kézjegyével. A szerződés aláírását követően nyilatkozatot adtak lapunk számára. — Az állandó munkacsoport, amely évente kétszer tartja üléseit, immár huszonötödik éve dolgozik együtt — "kezdte V. N. Ginyko. — Ez idő alatt természetesen nem csupán a munkakapcsolat vált szorossá a két ország közlekedési szakemberei között, hanem emberileg is közelebb kerültünk egymáshoz. Jó példa erre a záhonyi átrakó körzetben dolgozó szovjet és magyar vasutasok munkája. A mi fő feladatunk, a külkereskedelmi prognaztizálás alapján a szállítási programok kidolgozása, egyeztetése. A szovjet— magyar áruforgalom hosszú ideje dinamikusan nő, ebben az esztendőben már meghaladja a húszmillió tonnát. zatok részesedésében ez határozza meg a munkamegosztást. Annak nem lerme különösebb akadálya, hogy a kamionforgalmat többszörösére emeljük, de ezt nagyon meg kell gondolni, mikor a Szovjetunióból főként nyersanyag érkezik Magyarországra Vannak viszont olyan termékek, amelyeknek a gyors eljuttatása eleve feltételezi, hogy azt közúton, tehergépkocsikkal továbbítsuk. Gondolok itt például a gyógyszerküldeményekre. — Gondolom, a szállítási volumenek meghatározásán túlmenően a műszaki fejlesztéssel összefüggő kérdések is terítékre kerültek. rakó-rendezőpólyaudvart, jelenleg a különböző gépi berendezéseket szerelik. Egyébként a két ország között az áruszállítás ebben az esztendőben is tovább bővül; az esetenként jelentkező kapacitáshiányt szervezési intézkedésekkel tudjuk feloldani, ebben fontos szerepe van az állandó munkacsoportnak. A mostani megbeszéléseken nem csupán az idei feladatokról esett szó, hanem a későbbi fejlesztésekről is, — Melyek ezek? — Az elkövetkezendő esztendők kiemelt feladatának tekintjük a korszerűbb eszközök alkalmazását az áruszállításban: így a konténeres szállítás gyorsütemű és nagy mértékű alkalmazását. Külön meghatároztuk az egyes közlekedési ágak feladatait, így a vízi és közúti közlekedésre váró teendőket. Utóbbi szerepe főként a gyors árutovábbításban nő majd. — A Szovjetunióból nagyrészt olyan termékeket importálunk, amelyeknél az átrakás gépi úton történik. Mi a helyzet a mi exportáruinkkal? — Az importáruk nyolcvan százalékát már gépi úton rakjuk át. Ám nehezebb a helyzet az exporttermékeinkkel, amelyek nagyrészt könnyűipari illetve gépipari áruk. Ezeknek a mozgatása munkaigényesebb. Ezért mielőbb el kellene érnünk azt, hogy a feladók a továbbiakban sokkal nagyobb mértékben használják az olyan csomagolóeszközöket, amelyek lehetővé teszik a gépi rakodást. S. GY. — Miniszterhelyettes elvtársi A szállítások döntő hányada még ma is vasúton bonyolódik. Milyen lehetőséget lát ön arra, hogy az egyéb közlekedési ágazatok nagyobb részt vállaljanak a szállítási feladatokból, gondolok itt a közúti fuvarozásra és a vízi szállításra! — A legfontosabb teendőink közé tartozik, hogy a különböző árukat a lehető leggazdaságosabban juttassuk el mindkét irányba és a közlekedési ága— Valóban így van — válaszol Uurbán Lajos közlekedési államtitkár. — Ez is az állandó munkacsoport feladatai közé tartozik, hiszen minden alkalommal áttekintjük azokat a fejlesztéseket, amit kölcsönösen végzünk Ezek közül kiemelendő a magyar területen, a záhonyi átrakó körzetben folyó bővítés, ami a gépesített átrakást oldja meg. Ugyancsak most folyik és a befejezéshez közeledik a szállítást gyorsító számítógépes rendszer kialakítása. Szovjet területen építik a gatyevói átIdősek a közlekedésben i A fekete ruhás öreg néni félszegen kíséri a sűrű járműfolyamot, lelépne a gyalogátkelőhelyre, átmenne az úton, de ebbéli szándékában meghiúsítják az egymás után érkező személygépkocsik, autóbuszok, motorkerékpárok. Lassan kisebb csoport jön össze a járdánál, egy középkorú férfi felemeli kezét, a járművek fékeznek, a csoport nekivág a gyalogátkelőhelynek. Az idős asszony is elindul a tömeg védelmében, bátortalanul pillant körbe, de csak akkor szapo- rázza lépteit, mikor meggyőződött arról, hogy valamennyi jármű áll. Sajnos, nem mindegyik idős ember közlekedik ilyen körül. HÉTVÉGE tekintően, s az is igaz, hogy a gépjárművezetők többsége nem látja be, hogy az öregek lassúbbak, bizonytalanabbak, a forgalom ritmusát nem érzékelik úgy, mint a fiatalabbak. S ezek gyakran baleseti okok. Elszomorító adathalmazt sorolhatnék, hogy a 60 éven felüliek életkorukból eredően sérülékenyebbek, s hogy mindenféle baleset esetén nagyobb a valószínűsége náluk a halálos vagy súlyos sérülésnek, de a dolog annyira nyilvánvaló, hogy felesleges. Egy, a közelmúltban a Közlekedéstudományi Kutató Intézet által készített tanulmány szerint az idősekre jellemző, hogy ha már egyszer elindítotok egy cselekvéssort, akkor figyelmük és energiaforrásaik erre összpontosulnak. Hiányzik belőlük a változtatáshoz szükséges rugalmasság; így képtelenek időben leállítani cselekvésüket, ha észreveszik, hogy tevékenységük nem megfelelő. Különösen nehéz problémát jelent az idős embereknek, ha valamilyen helyzetben gyorsan kell dönteniük. Mivel látásuk és térbeli tájékozódásuk is gyengébb a korábbinál, gyakran elbizonytalanodnak vagy túlságosan izgatottak lesznek, s mire dönteni tudnak és cselekedni kezdenek, a forgalmi helyzet körülöttük annyira megváltozott, hogy viselkedésük abban a helyzetben már egyértelműen veszélyes. S mindehhez még hozzájárul az is, hogy a mai idős emberek gyerekkorukban nem tanulhatták meg a mai forgalomnak megfelelő magatartást, kevesen ismerik a járművek mozgási, fékezési lehetőségeit.. Tudom, most néhányon leKupola, gránátalma és címer Hozzászól, az olvasó A népszerű tévésorozat címén „igazítva” vettem sorra március 13-án néhány pécsi dolgot, amit — félő — a mi unokáink sem fognak látni. A cikk végén kértem az olvasót: legyen segítségemre pusztuló értékek felkutatásában, azok megmentése (vagy inkább a megmentés megkísérlése?) érdekében. Az alábbiakban a beérkezett levelekben tallózom. Korpolay Gyula (Székesfehérvár utca 7.) levelében nagy szeretettel ír a Széchenyi téri volt megyeházáról, amely — a Pécsi Takarékpénztár korában — negyedszázadon át a munkahelye volt. Felidézi, milyen volt az épület az átalakítások előtt, s hogy a földszintjén volt a 30-as években megszűnt Royal kóvéház. A cikkre így reagál: „ön azt Írja a Színház téri volt SZMT-székházzal kapcsolatban jogos aggodalommal, hogy „a ma még meglevő kupolát a terv nem szándékozik újjáépíteni, hiánya pedig a Kossuth Lajos utca karakterét fogja megváltoztatni... félek, hogy ez precedensül szolgálhat ..." Hát sajnos nem szolgálhat. A precedenst már jó harminc éve elkövették és éppen a levelem tárgyát képező épület sarokrészén emelt kupolával kapcsolatban. Pedig az. gyintenek, s azt mondják, vigyázzanak magukra az öregek, ne rohangáljanak az utakon. Természetes, hogy az idős embereknek is vigyázni kell saját testi épségükre, de gyakran megakadályozzák őket ebben a már említett okok. A baleseti statisztika azt mutatja, hogy idős gyalogosok elütésekor valamivel nagyobb arányú a járművezetők felelőssége, mint középkorú gyalogosok baleseteinél. Tehát nekünk, fiatalabbaknak is akad tennivalónk, hogy egyre kevesebb 60 éven felüli ember legyen közlekedési tragédia áldozata. Az utóbbi időben nemzetközi közlekedésbiztonsági szervezetek sürgetik, hogy szerte a világon az idős személyekkel kapcsolatos közlekedési ismereteket a járművezető-képzés és továbbképzés részévé tegyék. Nem vagyok benne biztos, hogy ez lényegesen javítana a helyzeten. Az együttérzést nem lehet tanítani.. . Roszprim Nándor nemcsak, hogy különlegesen jól sikerült kupola volt, de hozzájárult a Széchenyi tér karakteréhez, hiszen a Kossuth Lajos utcán haladva mindvégig látható volt... Amikor az 50-es évek elején gondatlanságból keletkezett tűz következtében az épület teteje leégett, olyan leegyszerűsített tetőt kapott, ami semmiképpen nem illik erre az épületre. Az elkövetkező renoválás során talán helyre lehetne állitani eredeti állapotában . . ." Szeretnénk hinni,, hogy a tervezett felújítás során újjáépítik a kupolát, visszakerülnek a korábban eltávolított homlokzati díszítések és épségben haayják a Geisler Eta utcai oldali földszinten levő míves faburkolatú lakóhelyiséget. No meg a Pécsett egyedülállóan szép liftszekrény sem kerül ebek harmincadjára ... Levélírónk megemlíti a Si- pőcz-patikát is javasolván, hogy létesítsenek ott patika-múzeumot, aminek a gondolata már réges-rég megszületett. A majdani múzeumhoz ő maga is hozzájárult egy nagyértékű évszázados elixír-recepttel. Levelét e gondolattal zária: „Egy hosszú élet legnagyobb részét ebben a szivemhez nőtt városban éltem le; sorsa, jövője a múlt megőrzésre érdemes emlékeinek az ügye nekem, öreg embernek ma is szívügyem . .." * Szintén patika, de nem „a” Sipőcz az, amiről egy másik olvasónk ír (a nevét az ő kérésére nem közlöm). A belvárosban járván naponta elmegyünk mellett anélkül, hogy ráfigyelnénk. Én magam is csak a levél olvastán néztem meg és fedeztem fel a gránátalmát, a pompás maratott üvegablakokat. . . Valamikor ez volt az irgalmas- rend patikája, a „Gránátalmához”. A rend feloszlatása után szétszóródtak a régi intarziás bútorok, az értékes patikaedények. Lehet, hogy ezek valahol lappangnak, csak fel kellene kutatni, s akkor részei lehetnének az említett patikamúzeumnak. * A következő levelet, amit kézbeveszek, Szűcs János ny. postai vezető főfelügyelő (Felsőmalom u. 20.) írta. Idézek belőle: „Fáj a Zsolnay utca letárolása, anélkül hogy ott a régmúltnak valami emléke is megmaradt volna. Fáj ez, mert lómagam is Zsolnay utcai gyerek voltam és sok ifjúkori emlékem köt a Budai városrészhez ..." Aztán alább a postapalotáról ír, megjegyezvén, hogy az 1904-es építésre emlékeztető díszes kerámiafelirat már rég eltűnt a kapubejárat alól. Vele együtt kérdezem: a közeljövőben kezdődő felújítás kapcsán nem lehetne-e a táblát is rekonstruálni? De van itt még valami a postapalotáról: „Az épület homlokzatán levő címer mögött (amely kékes-kopott bádoglemezen van) található a Zsol- nay-gyár egyik legszebb angya- los-cimeres domborműve, amely muzeális értékű műemlék. Ezt ma már minden politikumtól mentesen valódi műemlékként kell néznünk: az épülethez tartozik, annak részét képezi. Kérem, vigyázzanak rá, nehogy félreértett módon, netán túlbuzgóságból ezt is összetörjék." Az olvasóval egyetértek, a koronás címer (ha az egy patinás, művészi értékű épület elidegeníthetetlen díszítő eleme is egyben), ma már senkiben sem kelt mellékgondolatokat. Csakugyan érdemes lenne gondolkodni rajta: a felújítás során szabaddá kellene tenni, a népköztársasági címernek pedig az épület homlokzatán másutt kellene méltó helyet keresni. (Nagykanizsán a közelmúltban újítottak fel egy épületet, amelynek az oromzatán hajdan egy kevésbé értékes címer volt, amit most újból megcsináltak.) * A következő nem levél, hanem egy fénykép. Fotóriporter kollégám a cikk megjelenése után készítette, a kezembe nyomta azzdl, hogy „ezt is írd meg . . ." Sok magyarázat nem kellett hozzá. Id. Bizse János remekmívű kovácsoltvas-kapuja — a Jókai utca—Rákóczi út sarki házon — szemlátomást hiányos. Fosztogatják, tördelik, lopkodják. Más, régebbi képünk nincs róla (ha valakinek van, küldje be szerkesztőségünkbe reprodukálás végett!), csupán egyről tudunk. A Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya őriz egy képet abból az időből, amikor a házat építették. A jelen állapotot (1982. március 15.) rögzítő képet azért adjuk közre, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét arra, ezt az iparművészeti értéket meg kell menteni. A kapuhoz tartozó épület földszintjén egyébként valamikor üzlet volt, amiből több lakást csináltak. Most a Művelt Néo Könyvterjesztő Vállalat megbízásából üzletté — természetesen könvvüzletté — alakítják vissza a földszintet. Hársfai István 2.20
