Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-03 / 92. szám

IO

Dunántúlt napló

1982. április 3., szombat

Egy doboz tabletta (1977)

Gondolatok a Pécsi Galériában

Nemes Endre képei

Interior a múltból (1977) Lauter László reprodukciói

Műhelyek, alkotók

RADOCZY LÁSZLÓ

Szokatlan ritka élményben lehet része most annak aki felkeresi a Pécsi Galériában Endre Nemes Svédországban élő festőművész gyűjteményes kiállítását.

Némi egyszerűsítéssel a szürrealizmus stíluskategóriájába sorolható Nemes Endre teljes festői munkássága.

S a magyar művészetből mindmáig szinte teljesen hiányzik, az efajta képi megfogalmazás.

Úgy érzem, a könnyebb megközelítés, a jobb megértés érdekében elkerülhetetlenül szükséges néhány biográfiai adalék ismertetése, hogy e sajátos festői szemléletmód eredője, jelentéstartománya és végeredményben maga a mű jobban megközelítődjék.

Az 1909-ben Pécsváradon született Nágel Endre - a Nemes művésznevet 1928-ban Csehszlovákiában vette fel — az immár nevében is, de szívében mindig magyar Nemes Endre élete nagy részben a külföldhöz kötődik. Állami hivatalnok édesapját 1910-ben Iglóra helyezték így iskoláit lg lón kezdte (és már a szlovák éra idején járt gimnáziumba) s Budapesten fejezte be. Rövid ideig filozófiát tanult Bécsben, Kassán újság- iróskodott, majd Prágában élt karikatúrák rajzolásából. 21 évesen, 1930-ban kezdte meg festői tanulmányait a Prágai Képzőművészeti Akadémián. Művészi pályakezdése szinte egybeesett a cseh szürrealizmus kibontakozásával. Nemes egyéni sorsa a darabokra széthullt monarchia milliónyi hontalanná vált földönfutójához hasonlóan alakult. A nemzeti hovatartozás vállalásának, a másnyelvűségnek hátrányait leszámítva Prága az ő számára is egy anakronisztikuson optimista szigetet jelentett a fa$izálódó Európában. Hitler hatalomra jutása után a cseh polgári demokrácia liberalizmusa szinte egyedülálló mentsvárat jelentett Közép- Európa számos menekültjének.

Az itt festett képek a metafizikus festészet vezéralakjának, Giorgio de Chiricónak hatásáról tanúskodnak. Ennek a periódusnak legszebb emlékei magángyűjteményekből kerültek később prágai, brün- ni, ostravai és pozsonyi képtárakba. Ez idő tájt festett képeire is jellemzőek azok a megállapítások, melyeket ő maga fogalmazott meg egy svéd művészeti folyóirat számára a közelmúltban: A művész „új jeleket, jelrendszereket gyárt amelyek egyre bonyolultabbak, egyre nehezebben olvashatók. A különlegesre, az egyedülállóra való törekvés mind messzebb és messzebb sodorja a felismerhetőségtől ... A harmincas évek elején gátlástalanul föltártam élményeimet: figuratí- van, karikaturisztikusan, a groteszk, a csúf. a taszító felé közelítve . . . Feszülfséggel teli, drámai időszak volt ez a munkásságomban ... A tudatos és a tudat alatti szimbiózisa volt a munkamódszerem, és ez ma is. Egyszer az egyik erősebb, másszor a másik, attól függően hogy éppen milyen helyzetben vagyok . . . Arra törekszem, hogy egyszerűek legyenek a képeim .. . Hogy a képi asszociációim nehezen követhetők, azon nem segíthetek, mert a tudatalattimba ágyazott élmények irányítják őket."

Képei emlékforgácsokból szerkesztettek. Számára a „vizuális- élmény konkrétabb, mint a szavak nyújtotta élmény". Korai képein egyértelműen visszacsengenek szlovákiai és prágai emlékképek, természetesen erősen áttételes formában.

1938-ban, az erősödő veszélyhelyzet következtében előbb Finnországba, onnan Norvégiába emigrált, majd Svédországban telepedett meg, immáron több mint 40 esztendeje. Azóta ott él, 1948- ban megkapta a svéd állam- polgárságot is.

A svéd művészetben a harmincas évek derekán hódított teret a szürrealista irányzat és éppen Nemes En^re ottani megtelepedése, ösztönző művészi példája nyomán vett nagyobb lendületet a csoport tevékenysége. Korai svédországi munkáira egyébként expresszív, oldottabb festői- ség jellemző, egyúttal egyfajta közzvetett Chagall-hatás is érzékelhető.

Az ötvenes-hetvenes években festett képei formailag nehezen különíthetők el egymástól. E korszak fő jellemzője - a doktréner szürrealizmus tudat alatti automatizmusával ellentétben — a kötetlen, szabad asszociáció hangsúlyozottsóga az automatikus ösztónösség ellenében. Képei jórészt illuzionisztikus külső, méginkább egyfajta sajátos belső teret ábrázolnak. Ezen belül a horror vacui szellemében a vászon teljes felületét benépesíti képi elemekkel, valóságfragmentumokkal, térben és időben jól elkülönülő részekre bontva az egészet. Itt zajlik, ezen a zsúfolt képfelületen — a cselekvés vagy történés regisztrálása helyett — egyfajta valóságállapot rögzítése: életérzések, szorongások hangulatok, vágyak és álmok kivetí- tődése. Rendkívül összetett, több értelmű mondanivaló tör felszínre, Nemes Endre erősen intellektuális töltetű énjéből eredően, nem pedig az ösztönélet tudat alatti rejtett- sége.

Gótikus városképek, reneszánsz képtöredékek, barokk architektúrák, bábszerű, maszkos figurák, anatómiai leckébe illő izomemberek, varázslatos gépi mechanizmusok ka- balisztikus és misztikus, ill. mértani és amorf elemek — valóságdarabok és képzeletszülte motívumok keverednek, miként az átélt életben a tudott tények, a felismert valóság emlékkockái is keverednek a csak vágyakban meglévő, az elképzelt vagy a megálmodott világ töredék részecskéivel. A racionális az irra- conólissal a reális az irreálissal.

A mélytudatból felködlött képelemeknek a megszokottól eltérő egymás mellé-mögé-fö- lé-alárendeléséből született festmények címe sem ad megfelelő kapaszkodót, valamiféle kiindulól a kép mélyebb értelmi rétegeinek megközelítéséhez, megfejtéséhez. A képek azonban nem egykönnyen engedik fetárni titkaikat. A tárgyak és figurák, helyzetek és szituációk eredeti jelentésüket részben megtartva egy sajátos metamorfózison mennek keresztül, éppen az új környezetbe kerülés, az egymásra hatás eredményeként.

Nemes Endre egész művészi munkásságára jellemző, hogy ösztönös automatizmus helyett az intellektus tudatossága rendezi együvé, szerkeszti képpé a csak képzeletben egymáshoz közelíthető dolgokat. Egy-egy képe a gondolati tartalmak koncentrált sűrítménye, így a felületes szemlélődő nem mindig jut el a következtetés kellő mélységéig, az átélés azonos hőfokú katarzisáig.

Romváry Ferenc

Csend, harmónia, visszafogottság jellemzi ezt a Munkácsy utcai műtermet. Műterem? Már a szó is mintha némi nagy- zolás volna. Talán inkább műhely — vallják a benne dolgozók. Rádóczy László belsőépítész és grafikus, valamint felesége, Wunderlich Ilona iparművész munkahelyén vagyok, ízlelgetem, kóstolgatom a „környezet" rám gyakorolt — lassan, de biztosan érvényesülő — hatásait. Az ablakból ide látszik a Líceum-templom két zöld tornya. A rajzasztalokon tervek, makettek, plakátok, kártyanaptárak, emblémavázlatok kidolgozott és kidolgozatlan grafikai gondolatok, gondolatmenetek váltják egymást... Sok ez egyszerre nekem. Kíváncsi vagyok, milyen egy belsőépítész házaspár lakása. Mondhatom: nem akármilyen. Ha most valaki azt hiszi, hogy itt dráqa nyersanyagból drágán előállított berendezések sorakoznak valamiféle divatos lakáskultúra-elméletek kordonai közé szorítva, téved. Milyen egyszerűek, „olcsók” és könnyen meg közel ít*he- tőek az igazán komoly dolgok — fut át agyamon, ahogy végigjárom ezeket a szinte minden dekoráció nélkül is — meghökkentően szép helyiségeket, amelyeknek egyetlen rendeltetésük van csupán .. . Hogy okosan szolgálják a qazdájukat. Itthon marasztaliák és befogadják a két felnőttet és a két qvereket. De nem folytatom. Magamnak és leajobb barátaimnak eav ilyen lakást kívánok. Ha valaki ennyit elért még ebben az életben, nem boldogtalan ember.

Rádóczy László mindenhez csak ennyit fűz szerényen: — én csináltam.

De én már a pályájáról faggatom.

— 1949-ben születtem Budapesten — mondja. 1967-ben érettségiztem ugyanott. Eredetileg építész akartam lenni, aztán kisebb kitérők után az iparművészeti főiskola belsőépítész szakára kerültem. Ott aztán a művészeti és a szűkebb értelemben vett szakmai tárgyakon kívül (bútortervezés, szaktervezés) mindenből ízelítőt kaptunk, így például az épületgépészetből, a várostervezésből, a kert- tervezésből, és így tovább. A főiskola lehetőséget adott arra, hogy a rengeteg ismeretből szelektálva az ember a hozzá legközelebb álló témában elmélyedhessen és lehetőleg azzal foglalkozzon, amit szeret. A mesterem Király József volt. Tőle tanultam a legtöbbet. A főiskolai légkör a komplexitásra nevelt bennünket. Ez azt jelentette, hogy például egy étterem tervezésénél a mi feladatunk volt a belső tér, a bútorok, az étkészlet és az étlap, tehát az egész együttes megtervezése. A feleségemet, Wunderlich Ilonát is a főiskolán ismertem meg. 1975-ban, miután megkaptam a diplomámat, úgy döntöttünk, hogy Pécsen telepszünk le.

— Hogyan alakult ki jelenlegi sajátos érdeklődési köre.

Hogyan jutott el végül is az alkalmazott grafikához?

— Rövid ideig a Baranyaterv- nél dolgoztam, aztán a Mecsek Tourist vásárirodájához kerültem, a Pécsi Ipari Vásár művészeti vezetője lettem. Tulajdonképpen ekkor kezdtem e| komolyabban foglalkozni az alkalmazott grafikával. Ismét komplex tervezési feladatokat kaptam. Feladatommá vált a kiállítás egész installációjának, propagandaanyagának (embléma, plakát, oklevél, belépőjegy) az elkészítése. Ezt a munkát azóta is nagy szeretettel végzem. A hatodik Pécsi Ipari Vásár után 1978-ban a szentlőrinci tanács költségvetési üzeménél vállaltam munkát, ahol a mai napig is a kiállításkivitelező részlegnél dolgozom mint tervező. Már számos kiállítást csináltunk. Ebben a munkában ismét a komplexitás ragadott meg, vagyis az a lehetőség, hogy egy-egy kiállítás egész installációjának és grafikai anyagának a sorsát a kezemben tarthatom.

— Mik voltak eddigi legkedvesebb kiállításai?

— Nagyon szerettem a genovai EUROFLORA '81-es virágkiállítást, ahol díjat nyertünk és az 1981-es moszkvai virág- kiállítást, amit a KGST-palotá- ban rendeztek meg. Terveim minden esetben a Képző és Iparművészeti Lektorátus elé kerülnek. Korábbbi munkáim alapján ők engedélyezik számomra azt, hogy mint grafikus is tevékenykedjek.

— A belsőépítész és a grafikus úgy látom, jól megférnek együtt az ön esetében . . .

— Igen. Én a grafikát azért is szeretem, mert az ilyen munkák megvalósulásának útján kevesebb a buktató, mint mondjuk a belsőépítészet, a lakás- kultúra terén . . . Ezekhez nálunk „mindenki ért". A grafika jól kiegészíti a belsőépítész lehetőségeit. Mostani konkrét munkáimban elválaszthatatlan a kettő egymástól. És ez nekem

— alkatilag és érdeklődésemet tekintve is — megfelelő. így ez a munka egyfajta önkifejezés is a számomra. Hogy a lényegre utaljak, azt mondhatom: az építész általában kívülről befelé haladva eljut a négy falig .. . Biztosítja számunkra a „négy falat”. Én pedig elindulok a sótartótól és a bútorzaton, a kárpiton, a belső tér színein, hangulatán át jutok el addig a bizonyos „négy falig”. Mindazt, ami a falakon belül van, a belsőépítész alakítja ki. hangolja össze. A grafika számomra a nagyobb szabadság műfaja is. Nem kötődik a „négy falhoz”.

— Az egyik szobában érdekes játékokat láttam. Fából készült, egyszerű és szinte elront- hatatlan játékok ezek. Rádóczy László munkái. Szeret játszani?

— Szeretek. Mindig is érdekeltek a gyerekjátékok. Kezdetben a gyerekeimnek készítettem játékokat, aztán ezekből szép lassan kialakult egy azonos léptékű fa játékcsalád. Furcsa érzés volt, amikor ezekkel a játékokkal tavaly a Vígadó Galériában. a fiatal művészek kiállításán nívó-díjat nyertem. Rengeteg tervem van . . . Sajnos a kivitelezésre már kevés idő jut. .

— Az itteni, műtermi „négy fal” mögött a régi Pécs öreg házai, utcái sorakoznak. Budapest után ez a város mit jelentett önnek?

— Rengeteget. Pécsen itthon érzem magam, megtaláltam szinte mindazt amire vágytam. Sokat adott ez a város nekem szakmailag és emberileg egyaránt.

— Jelenleg mivel foglalkozik?

— A kiállítási munkák mellett nemrég fejeztem be a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal és a pécsi Városi Tanács megbízásából Pécs idegenforgalmi tábláinak, illetve jelrendszerének a tervezését. A táblarendszer célja, hogy a városban megforduló, egyre nagyobb számú turista megfelelő mennyiségű és színvonalú információt szolgáltasson — elsősorban a gyalogos forgalomban. Az információközlés mellett az új táblák a városkép fontos elemévé kell hogy váljanak, és a már említett funkciójukon túl díszítő szerepet is betölthetnek.

— Mikor kerülnek ezek az utcára ?

— A nyár azaz a turistaszezon elején.

Rádóczy László iparművészeti folyóiratokat vesz elő. Régebben cikkeket, tanulmányokat is írt. Joe Cesare Colombóról, a Thonet-bútor történetéről, Charles Eamestről, Verner Pontonról .. . Talán ezt is folytatni kellene . . . Persze ha volna rá idő.

Nem zavarom tovább őket. Az egyik rajzasztalnál Rádóczy László, a másiknál Wunderlich Ilona dolgozik. Lassú, aprólékos mozdulatokkal formálqatják — tőlük telhetőén alakítják — a világot. Kezük alatt „történik valami”. És ott, ahol a történéseket jó szándék vezérli, az ember jól érzi magát.

Bebesi Károly