Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-03 / 92. szám

Dunántúli fíQDlo 1982. április 3., szombat így is lehet panelból - Gyalogosutcarészlet üzletekkel, a városias közösségi élet szintere Jo lakost, e< lakókörnyezetet Kisebb városrészek, versengő tervek Lóra, vendég! Üdültetés parasztházban Sok szabad idő, mégis sok munka A falu és a turizmus A földeken,' a falusi udva­rokban egyre több a gép, egy­re kevesebb a kézi munka. Vagyis: több a szabad idő, s így talán többen utazhatnak el kirándulni, messzi országokat megnézni. Vajon igaz ez az összefüggés? — Erről, s a fa­lusi lakosság idegenforgalmi lehetőségeiről beszélgettünk dr. Jégh Károlynéval, a Cooplou- rist Baranya megyei kiren­deltségének vezetőjével: Azt hiszem, ez tévhit! — mondta. Éppen, mert az ország jelentős részben a ház­táji gazdaságokból is él. Igaz ugyan, hogy a mezőgazdasá­got gépesítették, és lényegesen Kikérni a majdani lakók véleményét Előző írásunkban arról volt szó, hogy a paneles lakásépí­tésben eljutottunk egy korszak — és nem is akármilyen kor­szak! — lezárását jelentő vá­lasztóvonalhoz. Jó másfél évti­zed után túljutottunk a gyer­mekbetegségeken, mintegy 300 000 lakás árán megtalál­tuk az utat az emberközpon- túbb lakásépítés felé. ' Nagy szükség van erre, hi­szen — hogy csak egyetlen je­lenséget említsünk — a ház­gyári építkezés révén városaink blyan uniformist öltöttek, amii már nem vetkőzhetnek le (leg­feljebb csak színezéssel ment­hetik a helyzetet), s most már csak a házgyári rekonstrukció­ban bízhatnak: az mostantól más, remélhetően többszínű és több fazonú ruhát kínál. Pécs e tekintetben szerencsés: pa­nelházai — mondjuk ki újra — külső megjelenésükben „ve­rik" a házgyári házakat (ta­lán jól is járt a város, hogy kimaradt a házgyári osztozko­dásból?), bár egy kicsivel több szeretettel még gazdagíthatták is volna a városképet. lantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyet­tes a már említett tájékoztató­jában kijelentette: „Határozot­tak az elképzeléseink; tudjuk, mit akarunk és ennek érdeké­ben cselekszünk." 1977-ben országos lakásterv­pályázatot hirdetett a tárca. Ennek alapján állították össze az ún. országos törzsállományt, ebben az alkalmazott fesztá­vokra minden lehetséges alap­rajzot kidolgoztak, s mivel eze­ket az összes hatósági egyez­tetés is megerősíti, segítségük­kel készülhetnek a végleges műszaki tervek. A törzsállomány alkalmas arra, hogy — több kiegészítő intézkedéssel — ki­küszöbölje a panellal szem­ben emelt leggyakoribb kifogá­sokat. Mind között is az első, hogy kevés nagy lakás épül. A dif­ferenciált alaprajzokat tartal­mazó törzsállomány lehetősé­geket kínál a garzontól a több generációs, nagylakáso­kig, különféle megoldásokra. Ha több otthonjellegű ház épül fiataloknak, időseknek, az előírt átlagalapterület be­tartása mellett a mostaninál jóval több nagylakás épülhet. S ennél egy lépéssel még to­vább is lehet menni, amivel eddig egyáltalán nem éltek: indokolt esetben még az adott típusnál is nagyobb lakást le­het kialakítani összevonással. Egy másik fontos élv, hogy ezután nem épületeket tipizál­nak, hanem egy-egy lépcső­házhoz tartozó szekciókat, vagy éppenséggel lakásokat — ez kevésbbé köti meg a tervező kezét, hiszen egy-egy épület kisebb egységeknek, az igé­nyek szerinti összeállítása révén születik meg, s már ez is le­hetőséget nyújt a változatos­ságra, a monotonitás feloldá­sára. Ez a fajta lakóépület­tervezés viszont a mostaninál jóval többet kíván a lakások­kal gazdálkodó hatóságoktól: már a tervezés szakaszában nagyjából tudniok kell, hogy az adott lakóterületi egység­ben kiket kívánnak elhelyezni, tehát viszonylag pontos család­létszámmal kell segíteni a ter­vezőket. Innen pedig már csak egy lépés ahhoz, ami régi igény és amit a tárca most új­ra megfogalmazott: már a tervezés stádiumában be kell vonni a lakosságot a vélemény kikérése formájában, a lakás­építésbe. S mi sem természe­tesebb, mint éppen azoknak a véleményét kikérni, akik a maj­dani használói is lesznek a la­kásoknak. Szorgalmazzák az alacso­nyabb szintszámú építést, az­az az ún. középmagas — tíz­emeletes — épületek arányá­nak az erőteljes visszaszorítá­sát. Ez — úgymond — nem drágább £s több területet sem kér. Két esetben: 1. ha növe­lik a mostani beépítési sűrű­séget; 2. ha az alacsony lak­sűrűségű, avult házakból álló lakóterületek nagyarányú bon­tása árán próbálunk új lakás- építési területhez jutni. Mindenképpen üdvözlendő az az igény, hogy kisebb la­kóterületi egységek építésére törekedjünk a mostani város­méretű városrészek helyett (eb­be az utcába kényszerült Pécs is, Lvov-Kertváros építésével!), lehetőség szerint különböző építészektől és kivitelezőktől rendelve meg a munkát. Az előbbi még megoldható, de az utóbbi? . . . Aligha képzelhető el ma még, hogy egy adott területen „egyeduralkodó” épí­tőipari vállalat, komoly kon­kurenciát engedjen maga mellé, vagy éppenséggel ki­engedje a kezéből a kényelmes helybeli munkát. Mégis: ha az elv gyakorlattá válik, ez oda­hat, hogy a tervek ne mere­vedjenek le az idő múltával. A tárca kötelezni fogja a lakásberuhózókat az alternatív tervek készíttetésére: ha több kollektíva ad egymással ver­sengve ajánlatot, még a leg­gyengébb is jobb lehet, mint­ha csak egyetlen tervezőre, vagy kollektívára hagyatkoz­nak. A tervezési többletkölt­ség nyilvánvalóan a jobb la­kásokban, a változatosabb vá­rosképben térül meg. Ha a fentieket ismételten sorra vesszük, könnyen meg­érthetjük: a jövőben sokka! nagyobb szellemi ráfordítást kell majd igénybe venni a la­kásépítésnél is. Ez ugyanis az egyetlen lehetőség arra, hogy ugyanazon a költségszinten maradva is többet, jobbat pro­dukáljunk. Hársfai István Hatszáz méteres szívér Két tudomány keresi egymást Pécsett — a szívbetegekért A szívér ezúttal nem az anatómiában, hanem a szá­mítástechnikában él, de va­lóban hatszáz méteres. A be­tegek élet-halál perceiben vi­szi-hozza az éltető adatokat — a szívről. Ott húzódik a pé­csi Sörgyártól délre és össze­köti a 400 ágyas klini­kát, meg a régen volt lakta­nyában a műszaki felsőoktatás tudományát. Közönséges tele­fonkábel és alig több, mint esztendeje búvik meg a föld alatt. A segítségével két in­tézmény dolgozik együtt a né­ha már alig működő emberszí­vekért. A két intézmény: a Pécsi Orvostudományi Egye­tem Központi Intenzív Terápi­ás és Aneszteziológiai Osztá­lya, s a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Matematikai és Számítástechnikai Tanszé­ke. A most már egyéves múlt közös munka három szakembe­rével beszélgettünk; dr. Teke­res Miklós egyetemi docens­sel, a POTE intenzív osztályá­riak vezetőjével, dr. Müller Lászlóval, a tanszék vezetőjé­vel, valamint Juricskay István fizikussal. Dr. Tekeres Miklós: — Jó tiz­évé Angliában ismerkedtem a számítástechnikával, annak a gyógyításban lehetséges szere­pével is. Azóta egyetemünkön sokat tettek már ennek kor­szerű orvosi felhasználásáért. Most dr. Müller László tan­székével működünk együtt. Ne­künk orvosoknak ugyanis si­került már megtanulnunk azo­kat a jeleket, információkat, amelyeket a betegről a szá­mítástechnika segítségével fel lehet venni és a szívgyógyá­szatban hasznosítani. Dr. Müller László: — Az or­vostudományban háromféle­képpen használható a számí­tástechnika. Első: a nagy mennyiségű információ tárolá­sa. Az emberi agy általában százhatvan adatnál többet nem képes tárolni. Ha egy táblára százhgtvannál több számot írunk, akkor a legjobb képességű főiskolás is zavarba jön, amikor hirtelen ránézéssel meg kell mondania, hogy me­lyik a több. A másik: az em­beri agy afféle gyorsfényképe­ző kamera. Minden pillanat­ban fotóz és azt valahogyan raktározza, rögzíti. De minden egyes tulajdonság függvények­ben változik. A függvényből következtetni azonban hibás Nagy teljesítményű információtároló perifériaegységek a PMMF számítástechnikai intézetében Fotó: Proksza László lehet. Ezért az ebből származó döntések nagy része is hibás, vagy legalábbis pontatlan. Egy EKG értékelésnél folyto­nos elektromos jelet kell ér­tékelni, ott nagyon fontos en­nek a jelnek minden pici, ár­nyalatnyi alakulását több csa­tornán, pontosan látni. Vagy­is át kell hidalni a folytonos rögzítés és az emberi agy fel­dolgozóképessége közötti kü­lönbséget. A harmadik: gyor­san kell dönteni a betegágy­nál. Ha egy beteget a beér­kezés pillanatában, közvetlen életveszélyben kezelésbe ve­szik, akkor az orvosnak a be­tegség előzményeit azonnal meg kell ismernie, s ezeket az információkat összesítve kéz­be kapnia — ez rendkívüli előny a gyógyításban. Dr. Tekeres Miklós: — Az első eredmények: sikerült már a betegágy melletti elemzésre alkalmas, olyan rendszert ki­alakítani, amely megbízhatóan rögzíti az adatokat. Ebben ren­geteg segítséget kapunk terve­zéssel, kivitelezéssel a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főis­kola Matematikai és Számítás- technikai Tanszékétől. Műsze­reket konstruáltak, vagy csak terveztek s mi építettük meg másokkal. De mindebben igen sok külső szakember is adott remek támogatást, olyanok is, akik pusztán hobbiból foglal­koznak vele. luricskay István: — Az eddiqi eredmények alapján két tárgykörre csoportosítható munkát indítottunk el. Egyik a folytonosan felvett elektrokar- diogrammok értékelése, még­pedig a beteg beszállításakor, róla azonnal nyerhétő informá­cióknak adatlapon történő rögzítése. A feldolgozás is két részből tevődik össze: egyik pusztán arra jó, hogy a beteg szívritmusában ritmuszavarokat és más változásokat fedezzünk fel. De fel lehet mérni ezek gyógyszeres befolyásolását, ter­helése során való változását is. A másik munka: az alapfelis­merés, illetve analízis. Arra törékszünk, hogy a felvett EKG segítsen az orvosnak a diag­nózis azonnali elkészítésében. Dr. Müller László: — Techni­kailag ez azt jelenti, hogy az ágy mellett dolgozó orvos élő vezetéken, a Rókus utcai szá­mítógéppel áll összeköttetés­ben. Tehát az intenzív osztály bármelyik ágyának a betegé­ről az EKG jelet azonnal fel­dolgozzuk és vissza is adjuk. A klinikai tömb és mi közöt­tünk hatvan érpár él közvet­lenül, megkerülve a telefon- vonalat. — A tavalyi ipari vásáron a nézők két olyan műszert lát­hattak, ami az intenzív osztály és a főiskola együttműködése alapján született. A betegek­ről felvett EKG ritmusanalízisét megoldottuk. Aztán az infark­tus-betegek terheléses vizsgá­lata során felvett EKG-ról a terhelésre adott válaszreakció típusait is meghatározhatjuk. Ez nagy eredmény. De az in­tenzív osztály együttműködik más intézetekkel is: a, kísér­leti sebészetivel például, a pesti ér- és szívsebészeti kli­nikával. Az eddig volt infark­tusbetegek adattárolása már készen van, most elkezdtük a más jellegű szívbetegek ada­tainak feldolgozását és tárolá­sát is. több a falusi lakosság szabad ideje. Ezt az időt azonban nagyrészben — és szerencsére — a háztáji gazdaságokra for­dítják. Hiszen ez is gazdasági cél, ezt is szorgalmazzuk, és a falusi lakosság jövedelmé­nek igen jelentős hányada eb­ből származik. Éppen ezért, a termelőszövetkezetek tagjainak hét végi kirándulásai nem szaporodtak. Hozzá a belföldi turizmus ára is növekedett, az élelmiszer és a szálloda, va­lamint a benzinárak növekedé­sével. Egy-egy belföldi túra fe­jenként és naponta 400—500 forintba kerül. Tehát egy csa­lád 2—4 ezer forintot költ er­re. A tsz-ek viszont sokkal töb- - bet törődnek azzal, hogy tag­jaikat utaztassák. A mezőgaz­dasági munkák végeztével, ősz­től tavaszig egyre több kirán­dulócsoportot szerveznek, s a tagok költségét részben viselik is. Az ilyen utazások száma az elmúlt két évtized alatt mintegy 400 százalékkal nőtt. De pél­dául a borgazdaságokban a július, augusztus az utazási idő, szeptemberben — szem­ben szántóföldi termeléssel foglalkozó gazdaságokkal — nincs turizmus. — Pontos-e ez a kép? Hi­szen az idegenforgalomra a mai autós világban, 40—-60 százalékban nem a csoportos, hanem a családi gépkocsis utazás, kirándulás, turizmus a jellemző, s manapság a fal­vakban is annyi kocsi van, mint a városokban! — Valóban nem pontos, hi­szen Baranyában általában minden második falusi házban van gépkocsi. Budapest után Baranyában van a legtöbb ma­gánautó, a lakosság létszáma arányában. Ezeknek a falun lakó embereknek a belföldi turizmusa tényleg ellenőrizhe­tetlen, de nyilvánvalóan nagy arányú. Elindulnak, s legfel­jebb nem ott kapnak szállást, ahol gondolták, hanem másutt, pl. nem Keszthelyen, hanem Fonyódon. — Ha sajnos nem is a fa­lusi ember pihenését szolgálja, de népgazdaságilag mégis­csak ideqenforgalmi tényező lehet a falu: külföldön ugyan­is már szokás a parasztházban üdültetés, a falusi romantika vonzása alapján. Van-e erre lehetőség Magyarországon? — Igen! Régen vajúdó Kér­dés, de most végre megindul valami. A Baranya megyei Tanács például nemrég össze­hívta a megye idegenforgalmi szervezeteit és erről is tár­gyaltunk. Most felkeressük a megyében azokat a helyeket, ahol erre megfelelő házak és emberek vannak, akik Ibiiét külföldieket fogadhatnak. Fal- vanként néhány házra van csupán szükség, legalábbis egyelőre. Patinás, eredeti, de kényelmes és tiszta házakra. Ezenkívül fontos, hogy a csa­lád tagjai idegen nyelvet be­széljenek. így aztán elsősorban a sváb, de ezen kívül a dél­szláv falvakban is szervezzük az üdültetést. Aztán engedjél; a vendégeket kapálni, lóra ül­ni. Külföldre már múlt év őszén ajánlottuk a füzeteink­ben. De az első év mindig talány, nem tudni, hogy azok, akik itt jártak, a leghatáso­sabb propagandával, a száj­propagandával hogyan segíte­nek, vagyis mennyi jót monda­nak majd róla. Fontos lenne, hogy a háziak vállalják az ét­keztetést is, félpanzió-szerűen. Vagyis ne kontinentális regge­lit, hanem igazi baranyai sti- foldert és hasonló jókat adja­nak. Azt hiszem, két—három év alatt ki lehet fejleszteni oz üdültetést a baranyai paraszt­házakban. F. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom