Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-03 / 92. szám
1982. április 3., szombat Punanttiü ílaplö 1982-ben 210 milliót 1ordítanak fejlesztésre Nagyvonalú beruházási elképzelések Bolyban A Bólyi Kombinát Mohácson épülő keltetője Nyolc hét szabadság — hat-tízezer forint fizetés Egy évben 190 munkanap A megye legnagyobb mező- gazdasági termelő üzeme a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát az 1981-es gazdálkodási évben is felülmúlta önmagát. Búzából hektáronként 6 tonnát, kukoricából 8,1 tonnás, szójából 2,4 tonnás, cukorrépából 60,7 tonnás termést takarítottak be. Az egy tehénre eső tejtermelésben elérték az 5490 litert, 9,6 millió csibét keltettek ki. Egy koca után 21 malacot választottak le és 191 kilogramm sertéshúst állítottak elő. A kombinát kedvező termelési pénzügyi eredményei jelentős beruházási-fejlesztési programot tesznek lehetővé. A kombinát anyagi erőforrásai ebben az évben 210 millió forintos fejlesztést tesznek lehetővé. Fbböl 50 millió forintos tétel a gépesítés. Az energiaracionalizálási programban- tovább folytatják a nagyfogyasztású járművek lecserélését. Ebben az évben 33 IFA teherautót, 10 személyszállító autóbuszt, -11 traktort és 4 Claas kombájnt vásárolnak. Az építési beruházások közül egy nagy létesítményt fejeznek be, mohácsi broiler keltetőt, amire az idén 45 milliót fordítanak. A betonelemekből épülő keltető a BÉV kivitelezésében készül Mohácson a Farostlemezgyár szomszédságában. Az építők rövidesen átadják a létesítményt, s március végén megkezdődik a technológiai szerelés. Tíz nagy teljesítményű korszerű belga keltetőgépet és 12 bújtatót szerelnek be. Az új keltetőüzem ez év júliusában lép be a termelésbe. Éves kapacitása 12 millió naposcsibe. Ez az új keltető látja majd el broiler csirkével a Pécsi Baromfifeldolgozó Közös Vállalat hús- csirke-előállító partnerüzemeit, és a háztáji gazdaságokat is, vagyis az egész bólyi baromfiintegrációt kiszolgálja. Ebben az évben a kombinát egy újabb jelentős, 117 milliós beruházási programot indít. Ez a fejlesztés a sertéstelepi rekonstrukciót szolgálja, - és három év alatt valósul meg. A program során felszámolják a kombinát területén szétszórtan üzemelő régi sertéstelepeket, oly módon, hogy korszerűsítik és bővítik a törökdombi és az újmajori szakosított sertéstelepeket, és e két helyre koncentrálják az állományt Törökdombon 8400, Újmajorban 1200 férőhellyel bővítik a hizlaldái kapacitást. E nagy horderejű fejlesztések mellett szinte eltörpül az a tény, hogy Sziebert-pusztán az ebben az évben hétmilliós beruházással egy új gépjavítóműhelyt építenek. Ami a jövőt illeti, a kombinát tervezőit már a szójafeldolgczó beruházás körülményei foglalkoztatják. Kormányszintű döntés még nem született a kérdésben, hiszen csaknem 3 milliárd forintos beruházásról van szó. Abban azonban mór állást foglalt a MÉM, hogyha felépült, akkor a BMK területén épül fel az ország első szója- feldolgozó üzeme. Nem kisebb dologról van szó, mint a hazai növényi fehérjeipar létrehozásáról. A szóját jelenleg a növényolajipar dolgozza fel. A szója olajtartalma mindössze 20 százalék fehérjetartalma viszont 40 százalék, a szójaliszt- gyártás utat nyithatna a humán felhasználásnak is. A szójafeldolgozó az elképzelések szerint 49 százalékban külföldi és 51 százalékban hazai tőkével valósulna meg, a kombinát jelentős anyagi hozzájárulásával Mohácson a BMK Fotó: Erb János hajókikötőjének szomszédságában. A feldolgozó gazdaságos kihasználásához legalább 50 000 hektár szója termőterületre van szükség, szemben a jelenlegi 22 325 hektárral. Tekintve azonban, hogy az Akadémia felmérése szerint hazánkban 100 000 hektár jó szójatermő-terület van, a termelési háttér nem lehet gond. A Bólyi Mezőgazda- sági Kombinátban előállított szójavetőmag több mint 50 százalékát tavaly is exportálni kellett. Felkészültek rá hogy a jelenlegi terület többszörösét is ellássák vetőmaggal. A hazai szójatermesztés színvonalát mutatja, hogy tavalyelőtt Kanada és Argentína után szója- termésátlagban a harmadik helyet értük el a világon (1,97 tonnával), s a tavalyi gyengébb szójás év ellenére is. — Rné — Akár munkaerőfelvételt hirdető jelmondat is lehetne: a Mecseki Ércbányászati Vállalat bányaüzemében az újonnan belépő bányászok évi 25 nap szabadságot kapnak, 6—10 000 forintos kereset mellett, ötéves munkaviszony után már 35 napra ugrik o szabadság. Aki pedig legalább 27 évet dolgozik itt, annak évi 44 nap a szabadsága. 1982. január 1-vel tulajdonképpen három rendelkezés lépett életbe, amely ilyen jelentős módon növelte meg a MÉV dolgozóinak szabadságát. Bár ők már 1977-től bevezették az ötnapos munkahetet, ez azonban a szabadság csökkentésével járt. Most, az idei évben, rendelet is jóváhagyta a szabadság levonása nélkül. Ugyanakkor elrendelték, hogy a föld alatt dolgozó bányászoknak — a kezdőknek is — öt nap pót- szabadság jár, ami öt év után tíz napra emelkedik. A MÉV- nél ehhez még hozzájön ugyancsak öt évig, öt nap, úgynevezett ionszabadság, amely szintén tíz napra növekedik, a folyamatosan ledolgozott öt év után. Vagyis tízéves munkaviszony után már 35 nap szabadsággal rendelkezik az uránércbányász. (A szabadság ideje alatt az előző időszak átlagkeresetét kapja meg.) Hallatlan vívmány ez, mindenképp a bányászok munkájának megbecsülését jelenti és biztosítja a nehéz munka után a kellő pihenést, regenerálódást. Ha jól utána számolunk — és hozzáadjuk az átlagosan évi 18 nap táppénzes napot is — akkor egy. dolgozó egy évben 182 műszakot teljesít csak. Ez a nagyarányú 5-6 százalékos munkaidőalap-kiesés ugyancsak feladja a leckét a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezetőinek. A jelentősen megváltozott körülmények között a korábbihoz hasonló termelési feladatot kell teljesíteni, ehhez nagy mértékben növelni kell a termelékenységet. Ennek érdekében több tennivaló vált sürgetővé. Egyrészt minden eddiginél jobban kell megszervezni a munkát, olyan forgatókönyvet kell készíteni, amely pontosan, aprólékosan minden apró részletre kiterjedően meghatározza a termelést, hogy az adott munkaidőalap mellett a munkaerőt a leghatékonyabban lehessen kihasználni. Feltétlenül új munkaerőt is fel kell venni, ám ennél is fontpsabb, hogy a jelenleginél lényegesen több szakképzett vájár és gépkezelő álljon rendelkezésre. Ennek érdekében már á közeljövőben megkez- dik a vájárképzést és a különböző nehézgépkezelői tanfolyamokat. A termelékenység növelése érdekében az eddiginél ne» gyobb számú korszerű gépi berendezést kell üzemeltetni, olyanokat, amelyek közül egy is sok ember munkáját helyettesítheti. így — bár ez az év a vezetők számára nem lesz könnyű — feloldható lesz a feszültség és ellentmondás a bányászoknak hallatlan könnyebbséget jelentő, jelentősen megnőtt szabadság és a vállalat érdeke a termelés szintentartása között. S. Zs. Egy életv tíz parancsolat Buzási Géza életének három színtere volt: a bánya, a mentőállomás és az otthona. Ennek az egyenlő szárú háromszögnek alig száz méteresek a szárai. István-akna nagy kompresszorának hangja a csukott ablakon át is behallatszik. A mentőállomásról külön telefon- vonal fut a lakásba. És hát a lakás: tulajdonképpen ez is a bánya része, hisz ebben a házban hagyományosan olyan emberek laknak, akik éjjelnappal riaszthatok. De a telefon most már naphosszat hallgat. — Rossz érzés ■ . ■? — Nem tudom. Egyelőre még nem jutott el a tudatomig a tény, hogy nyugdíjas vagyok . . . Az udvart nyírek, tölgyek és fenyőfák díszítik: tulajdonképpen egy darabka bekerített erdő a kert. Magasra száll a lángralobbantott avarkupac füstje: boldogan vinnyog a fehér házőrző. — Eljöttél hát nyugdíjasnézőbe . . . — Eljöttem, hogy beszélgessünk. — Óriásit fejlődött a bányamentés, mint ahogy azt te is nagyon jól tudod . . . —< Most az egyszer rólad . . . — Majd átmegyünk és megmutatom az új készülékeket. Ezek már négyórásak, s persze jóval könnyebbek is . . . o Részletek Török Zoltán Bányamentés cimű könyvéből: A bányamentésnek kettős célja van: a legfontosabb, az elsőrendű cél az emberi élet, a második az anyagi értéknek, a nemzeti vagyonnak a mentése. Bármilyen elemi csapás esetén, legyen az omlás, tűz, vagy robbanás, első feladat a veszélyben lévő emberek, vagyis dolgozó társaink életének megmentése, biztonságba helyezése . . . Minden föld alatti elemi csapás, tűz, gáz, víz, vagy omlás pillanatok alatt tönkre teheti, megsemmisítheti a bánya légvezetését és a bányalevegőt légzésre alkalmatlanná teheti. Veszélybe került dolgozó társainkat ilyen helyzetből és ilyen helyről csak légzőkészülékben lehet kimenteni, amit csak bányamentők tudnak elvégezni . . . A hazai bányamentőszolgálat — legyen az függetlenített, vaav nem függetlenített —, önkéntes . . . Mindenki nem lehet bányamentő, mert az előélet, a magánéletben való viselkedés, a bajtársiasság és a kölcsönös megbecsülés, valamint a megbízhatóság és a pontosság előfeltétele a jelölésnek . . . e — Mesélj a családodról. . . — Apám is bányász volt, itt Szabolcson. Negyvenhat év szolgálata volt. . . Megmondom őszintén, én is ezt szerettem volna, de az enyém csak 43 lett. Igaz,'ez is egy helyen. — Testvéreid? — Képzeld: két ikerpár született a családban! Egy fiú — egy lány, s aztán megint egy fiú és egy lány. S aztán újra egy fiú ... — Büszke vagy édesapádra? — Lakatos volt, csőszerelő — s végül: művezető. Nagyon pontos ember volt, így aztán megbecsülték. — Emlékszel az első leszállásodra? —- Akkor még megvolt, itt a szomszédban, a Ferenc József- akna, a későbbi Béke-akna. Háborús idők voltak, rettenetes szegénység. Hat elemim volt . . . — És most mérnök vagy . . . — 1952-ben már csapatvezető voltam, majd frontmester, amikor módot adtak a tanulásra. Nem mondom el, mit jelentett ilyen előképzettséggel érettségizni, majd egyetemre járni, mert ez ma már elmondhatatlan. Innen mentem el — ide jöttem vissza. — Bányamentő-parancsnoknak. — Nem, nem! Jolsvai Alfonz volt a parancsnok: aki bányász, tudja, mit jelent ez a név . . . Ő később a bányahatósághoz került és így lettem én az utódja. Hát, nem volt könnyű . .. o Részlet az 1966-os lel jegy zéseimből: Buzási Géza — a Központi Bányamentő Állomás parancsnoka. Mokány, majdnem kopasz, lendületes mozgású. Határozott, de halk. Pontosan fogalmaz, bár kicsit szárazon. Végtelen nyugalom ül az arcán. Erőteljes kézfogású, nyílt tekintetű. Nem érezteti a rangját, de munkatársai minden mozdulatát figyelik. Elöljáróival szemben feltétlen lisztelettudó, de vita esetén szilárd. Egészen biztos, hogy behunyt szemmel is le tudná rajzolni a bányatérképet. Magabiztos utasításait a maradéktalan hely-, és emberismeretre alapozza. Bevetésen vajon milyen lehet? o Dunántúli Napló, 1966. december 24. „ . . . omlás történt Széchenyi- aknán. A több ezer tonna lezúduló szén két embert elzárt a külvilágtól.- Az éjszakás műszak kiszálló bányászai máskor szinte futnak a buszokhoz, most azonban üresen indult el a járat . . . Az emberek várnak. Részletesen és pontosan akarják tudni, mi történt társaikkal. Az első hivatalos tájékoztatás: az omlás 5 óra 30 perckor történt, 525 méter mélységben Széchenyi-akna IV. keleti keresztvágalán, a 11-es telepi pillérfejtésben. László Henrik 50 esztendős aknász és Kónyi Ferenc 32 éves segédvájár bennmaradt a leomlott fejtésben. A pécsbányai mentő- állomás ügyeletes üzemi raját 5 óra 37 perckor riasztották, öt perccel később a Központi Mentőállomás ügyeletes raját is riasztották . . . Múlnak az órák. A mentés irányítóközpontjában az üzem vezetői mellett Buzási Géza, mentőparancsnok. Alulról, a jelentések jönnek, felülről a kérdések, tanácsok, utasítások. Néhány perc múlva nyolc óra. — Kopogást észleltünk! Tehát élnek! Az egyik mentőrajt felváltják: Buzási eligazítja a leszállókat. Újabb jó hír azonban nincs. Az utolsó kopogást fél 9 felé hallották a mentők — azóta semmi. Kifogyott volna a levegő? Már tíz méternél is hosszabb a rókalyuknyi mentőgurító. S a szén egyre folyik. Buzási Géza halk, nyugodt hangja: — Csak óvatosan, csak tovább . . . 11 óra 20: a diszpécser telefonál. Alig érteni a hangját. Talán sír is. ÉLNEK! 11 óra 25: Beszéltek! 11 óra 40: Kónyiné keresi a férjét. Hat gyermeke van .. . Buzási: Él asszonyom, mindjárt kihozzuk. 11 óra 50: a diszpécser újra telefonál: hozzanak pokrócokat! 13 óra 30: JÖNNEK! Mentők, műszakiak — és ők, ketten . . ." Eddig a tudósítás. A pillanat nagyszerűsége máig él bennem, mint ahogy arra is emlékszem: Buzási Géza, aki a mentés irányítói közül egyedül pártfogolta, hogy az újságíró is jelen lehessen — most kezet nyújtott, s anélkül távozott, hogy válaszolt volna a kérdéseimre. o Egy kis statisztika. 1970. és 1980. között 175 embert mentettek ki élve a Mecseki Szénbányákból a bányamentők, ugyanakkor 75 munkatársukat már csak halva tudták a felszínre hozni. A mentőlétszám, némi ingadozással, állandóan hétszáz körül volt. Minden évben sokan kiestek a kötelező orvosi vizsgán, de újabbak és újabbak jöttek. 1970-ben 697, 1975-ben 791 és 1980-ban 750 bányamentő állt készen a bevetésre. o — Meg lehet szokni a veszélyt? — Nem, nem — sőt nem is szabad! Szakma ez is, tehát tudni kell. Sokszor kérdezték tőlem: és ha nincs baj, mit csináltok? Tanulunk és aztán megint tanulunk. A bányamentők tízparancsolatát nem elég betéve tudni — de élni is kell ... — Mondanál belőle néhányat? — Az első: Menteni kötelességed, mert magad is bajba kerülhetsz. A második: Első a biztonság, azután a munka. Vagy a hetedik: Mentésnél sohase járj egyedül ...I És a tizedik: Idejében térj vissza! — Azt mondják, egy nagy család vagytok. — Ennek örülök, mert ez így van. A mentős nem attól mentős, hogy kitűzi kabátjára a jelvényt. Becsüljük egymást, örülünk, ha találkozunk. A bányamentők családi estje: legalább egy fél évszázad c'a eseményszámba megy! — Különösen, amióta te játszol a harmonikán...! — Hallottad a hírét? Pedig, képzeld, nem is ismerem a kottát. . . Erzsiké néni jön, aki évtizedeken át csak várt, csak várt, figyelte a telefont, a fiaszíó- dudát, és miközben finom kávéval kínál berniünket, bíztatni kezdi az urát: — látszol már valamit, Géza. Játszói. . . Békés Sándoi
