Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-03 / 92. szám
1982. április 3., szombat Dunántúli napló 3 kiualőan uegzett munka eredménye Munka Érdemrend arany fokozata Illés István Fiatal emberként érte a betegség: korábbi álmai halomra dőltek. Éppenhogy tisztté avatták, amikor csont-TBC-vel kórházba került, több mint egy évig begipszelve, ágyból tíarta orvosai jóslatának beteljesülését: ven néhány százalék esély erra, hogy ismét járni fog . . . Féloldalason ül a fotelban Illés István, az MSZMP Siklós városi járási Bizottságának első titkára. Az akkori műtét nem múlt el nyomtalanul. Ami megmaradt: katonás határozottsága, temperamentuma, és . . . — ... hitem az emberekben — mondja, s hozzá teszi: - Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy sok szép dolog mellett. gmivel az életben találkozhat az ember, a legszebb mégis a közért, mindannyiunkért élni . Huszonhárom esztendeje pártmunkás, a szó legszorosabb értelmében. Az obsitot kapott katonatiszt néhány évig a gödrei termelőszövetkezet terményfelvásárlója, eztán 1959 áprilisában a sásdi járási pártapparátusba kerül. A két munka közötti „kitérő": Egyházaskozáron pártszervezőként dolgozik egy ideig. Aztán 1974-ben a szigetvári járás következik — a párt- bizottság első titkára —, majd alig egy esztendeje Siklós. — A legszebb évek? Remélem sok lesz még, de ha úgy visszagondol az ember, akkor feltétlenül a hatvanas évek elejét említeném. — A mezőgazdaság miatt? — Feltétlenül. A termelőszövetkezetek szervezése: talpalás faluról falura, háztól házig. Sokszor csak éppen borotválkozni, tiszta inget váltani mentem haza. Persze, így utólag igazán szép visszatekinteni. Most, hogy bebizonyosodott: értelme, haszna volt, s az élet igazolta mindazt, amit akkor csak reméltünk. S milyen gyorsan igazolta .. .? Illés István Sümeg melletti faluban, Gyepükajánban született, tizenkét gyermekes paraszt- ember ötödik gyermekeként. Nyilvánvaló: korán kezdte a munkát, korán vette a startot. A szép családi háttér alapvetően meghatározta egyéniségét, gondolkodásmódját. — Nem igen szeretem a so- pá'nkodást, a tehetetlenséget. Nem születtem pártmunkásnak, de amikor ezt a feladatot koptom, ezt kell csinálni, azon voltam, hogy tőlem telhetőén minél jobban menjenek a dolgok. Tanult és dolqozott: mező- gazdasági technikumot végzett, esti egyetemre járt. politikai főiskolán kapott diplomát. És persze egy sor tanfolyam. De legtöbbet talán mégis az emberek között, munka közben, a néha keserves, a néha örömteli „élet iskolája" adta. — Néha hallom, hogy itt vagy amott az emberek szorgalmasabbak, másutt lustábbak. Tapasztalataim azt mutatják, hogy csak a felületesen szemlélődő mondhatia ezt. Ha valahol kevésbé jönnek a kívánt eredmények, szinte mindig a vezetőkben kell keresni az okot, azokban a vezetőkben, akik nem tanultak meg kellőképpen szolgálni. Szolgálni a pártot, a közösséget, élni a feladatért, amiért odaállították az embert. Aki nem ilyen, az nem való vezetőnek. Nyílt titok: itt Siklóson ma az egyik legfontosabb feladatom a kádermunkán javítani ... Szeretnék minél több, a jelenért tenni akaró és tenni tudó embert látni magam körül, s őszinte, nyílt légkörben becsületes munkát végezni. Hátradől a fotelban, s hirtelen elmosolyodik: — De ki ne vágyna erre! K. F. Munka Érdemrend ezüst fokozata József Attila-díj Bertók László Tárgyak ideje című, tavaly megjelent kötetében szerepel egy vers, a Dédapám, március, amelyben epikai sodrással kapunk híradást a költő őseiről, az apákról: aztán a szűkebb hazáról, Véséről, a somogyi szülőfaluról; a szűkebb és nagyobb család életének nagy eseményeiről, márciusairól. Vése az indító évek színtere, melyről így beszélt Bertók László: — Ha a vései templomtorony körül egy harminc kilométer sugarú kört húznánk, elmondhatnám, hogy abban éltem le első harminc évemet. Ezen belül van a csurgói gimnázium; első munkahelyem Marcaliban s a nagyatádi könyvtár. Ott éltem, amikor először láthattam verseimet a Makay Idával és Ga- lambosi Lászlóval közös kötetben, a Lengő fényhidakban. Első verseimet egyébként, melyek megjelentek,' a csurgói gimnáziumból tanárom küldte el Pécsre, a Dunántúlhoz, s mondhatni, hogy annak szerkesztője, Szántó Tibor volt, aki „felfedezett". Aztán Marcaliban 1955- ben egy író-olvasó találkozón hozott össze a sors Fodor Andrással, aki tanácsaival, véleményével a költővé érést hosszú éveken át segítette. Pécsre 1965-ben jött Bertók László, de előtte már évek óta megjeleni a Jelenkorban, részt vett pécsi irodalmi rendezvényeken. A hatvanas évek végén szerepelt a fiatal költők két pécsi antológiájában. Aztán 1972-től megjelentek önálló kötetei: három verseskötet s két életrajz az így élt sorozatban Csokonairól és Vörösmartyról. — Átalakított a város érdes közege, más lett a hangom. Nehéz volt a beilleszkedés időbe telt, amíg gyökeret eresztettem. De ennek a városnak a talaján akartam megállni, miután kiszakadtam a testmelegből, amit szülőföldem jelentett. Hogy a volt és a jelen világot tárgyilagosabban láthassam, kellett ennek a városnak a néha korcos, nehezebb levegője; az Írók, szerkesztők, barátok jó szava és szigorú mércéje, az itteni kulturális légkör. A hetvenes évek közepétől Bertók László mint az írószövetség helyi csoportjának titkára, a Jelenkor szerkesztő bizottsóL-iszt Ferenc-díj Tillai Aurél Dr. Szilasi Anna Dr Szilasi Anna dr. Nie- detzky Antalné Pécs városi Tanács egészségügyi osztályvezető főorvosa. — Sohasem tudtam, nem is akartam'elszakadni a gyógyító munkától — mondta. És ebből a szempontból mindegy, hogy milyen poszton, de mindig a beteg érdeke határozza meg az ember tetteit. Az általános iskola után — akkoriban ez így volt szokás - cipőipari tanulónak irányították. Nem tett le a régi vágyról, az orvosi pályáról. Sikerült, ha nem is gimnáziumban, de köz- gazdasági technikumban tovább tanulnia. Egy országos tanulmányi versenyen negyedik lett, ezzel már bérelt helye lett volna a közgazdasági egyetemen. Ő mégis az orvosit választotta. Sikerült a felvételi, s 1962-ben átvehette az orvosi diplomáját. — Az orvosi gyakorlatban a manuális munka lehetőségét kerestem. Sebész szerettem volna lenni, de beláttam, hogy akkor választanom kellene a család és a hivatás között, hiszen már férjem, gyermekem volt. Úgy érzem helyesen döntöttem, s ezt azóta is vallom: csak kiegyensúlyozott, nyugodt, szeretettel teli családi környezet segítheti az embert ahhoz, hoqv a munkáját is teljes értékű emberként lássa el. A belgyógyászatot választottam, első munkahelyem a POTE 1. sz. Belklinikája volt. Azóta is úgy megyek oda, mintha tegnap búcsúztunk volna a kollégáktól. Belgyógyász szakvizsgát tett, részt vett az egyetemi oktatásben mint tanársegéd, s tudományos kutatásokat folytatott az izotópos vizsgálatoknál. 1968-ban a rendelőintézetben felülvizsgáló főorvos volt, két évvel később került a városi Tanács egészségüqyi osztályára. 1975-ben nevezték ki osztályvezetőnek, azóta Pécs városi főorvosa. — Rengeteg tennivaló volt — emlékszik vissza. — Az egészségügyi intézmények integrációja csak papíron létezett, stabilizálni kellett a mindennapi munkát, elérni azt, hogy a betegek semmiképp se érezzék az intézményeken belüli feszültséget. Egy-két év alatt ez sikerült is. . — Úgy érzem, hogy a progresszív betegellátás ilyen szintű megteremtéséhez nagyban hozzájárult a Pécsi Orvostudományi Egyetem vezetésével, klinikáival kialakított jó kapcsolat. Az országban először Pécsett vezettük be a komplex szűrést, és a szisztémás gondozást, mint a megelőző tevékenység egyik leghatásosabb módszerét. (A módszer tudományos feldolgozásával nyerte el a kandidátusi címet. A szerk.) jelentős eredményeket értünk el a szociálpolitikai célok megvalósításában, elég ha a szociális. foglalkoztatót, vagy az értelmi fogyatékos fiatalok foq- lalkoztatóját említem, de szép eredmény a diétás qyermekek étkeztetésének megoldása is. Mindezért köszönet illeti azokat is akik társadalmi munkájukkal, pénzükkel járultak hozzá e létesítmények. intézmények meavalósításához. Sokgyermekes, igen szerény jövedelmű munkás családból A mai fiatalok már nem is tudják, mi az a „kormos". Rég bezúzták, beolvasztották ezeket a 35 lóerős, vaskerekű traktorokat. Múzeumi tárgy lett a „kormos”, amelyre Qlávics György tizenhét évesen felült, hogy a kenyerét megkeresse. — Apám nyolctagú családot tartott el egyedül. Ahogy az iskolából kinőttem, én is mentem a tsz-be dolgozni. Kapáltam, lovat vezettem, gyalogmunkás voltam. Dehát a munkaegység akkor keveset ért. Jelentkeztem Szegedre a mezőgazdasági gépész szakmunkásképző iskolába, mert úgy toboroztak, hogy » indult el azon az úton, melynek szinte minden centiméteréért keményen meg kellett dolgoznia. S most felszabadulásunk évfordulóján átadott kitüntetése szinte szimbolikus értelmet is nyer: a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. hat szakmát lehet kitanulni. Én esztergályos akartam lenni. Csak a harmadik hét végén tudtam meg, hogy mi valamennyien traktorosok leszünk. Azonnal kirhentem a szegedi- repülőtérre, mert okkor még voltak belföldi járatok, hogy otthagyom az iskolát, hazajövök. De aznapra már elfogyott minden repülőjegy. Ez 28 évvel ezelőtt történt. Glávics György 1954-ben már a Sellyéi Gépállomáson dolgozott, mint traktoros és nem vágyott többé az esztergapad mellé. Az volt a szocialista mezőgazdaság most úgy mondjuk Ódon épület folyosóján állok, hallgatom a teremből kiszűrődő kórusszólamok ölelkezését- szétválását. A latin szövegű dallamot magasba íveli a szoprán; most kapcsolódik hozzá a maga szólamával a tenor, majd a basszus és a kitartott hangzót alá záróakkordokat fűz a zongora. Mint később megtudom, Kodály Zoltán utolsó nagy műve, a Laudes organi (Az orgona dicsérete) befejező taktusaira érkeztem a Pécsi Nevelők Háza kamarakórusa próbájára. Bent még elhangzik néhány instrukció, azután a kórus dalosai hazaindulnak. Este negyed tíz. Karnagyukat, Tillai Aurélt délben egy értekezleten láttam; tudom róla, délután egy másik kórusával próbált, s most lassan az ő számára is véget ér a nap. Próbájukat hallgatva az imént arra gondoltam, hogy ez a kórus egy év híján éppen negyedszázada alakult meg. Többször leírtuk: eléggé mostoha körülmények közepette. Azóta ez az együttes az ország egyik legismertebb amatőr kórusa, kiemelt hangversenykórus minősítéssel. Egy másik együttes, a pécsi Mecsek kórus (a diplomás fesztiválkórus kategóriában) ez év őszén lesz 25 éves. A harmadik a volt Főiskola, jelenleg már a pécsi Janus Panhőskora, s minden küzdelmessé- ge mellett megvolt a maga romantikája. Most télen fűtik a traktorfülkét. Akkor fülke sem volt a körmösön. Az időjárástól pu- fajka, szőrcsizma, vattakesztyű, vászon köpeny védte a traktorost. De a köpenyre sokszor ráfagyott az eső. A munkaidő 12 óra volt, az órabér 5,30. A pihenőhely lakókocsi, távol a családtól. A munka sok, p traktor kevés. Ha a váltótárs nem jött — mert megbetegedett —, a földet akkor is meg kellett szántani. Glávics György ilyenkor visszaült a gépre és folytatta. Ez ma már elképzelhetetlen. — Amikor 1963-ban kikért a magyartelek! tsz, első szóra jöttem, pedig 30 fillérrel kevesebb lett az órabérem. A feleségem is tsz-tag, három gyermekem van, s itt építettem házat 1969nonius Tudományegyetem Tanárképző Karának vegyeskara ugyancsak hangversenykórus minősítésű. Mindháromnak Tillai Aurél a karnagya. A három együttessel eddig 14 európai országban 23 díjat szerzett; ebből nyolc f. helyezés. A tizennégy országban eddig 32 hang- versenykörúton vettek részt. Megannyi sikersorozat a magyar művészet elismerése: díjakkal, rádió- és tv-szereplések- kel, koncertekkel, lemezekkel. Benne a nemzetközi kórusélet áramában, ahol a három pécsi együttes nevét az élvonalban jegyzik. Vajon gondolunk-e arra: hol mindennek a társadalmi haszna, ha azt ugyanúgy lehetne mérni, mint bármelyik exportcikkünket? S ha mércével, nem is mérhető, valahol mégis felfigyeltek arra, hogy mindez egy kitűnő zenei szakember és kórusszervező több mint negyedszázados munkájának köszönhető. Tillai Aurél voltaképp mindent elért, ami maximálisnak tekinthető e három szépen és harmonikusan fejlődő kórus esetében. Elérte a legtöbbet, és eljutott a legnehezebbjéhez: tartani, megtartani az elért színvonalat. Hiszen a kórusok eredménye „védjegy" — a közönség a megszokott nívót várja el. Ezen túl mi az, amit szeben a tsz segítségével. Volt egy nagyon nehéz időszak, amikor a tsz-t szanálták és a bérünk 20 százalékát nem kaptuk meg. Szántani, vetni azért akkor is kellett. A vízrendezés aztán meghozta a hasznát, most a föld is jobban terem, 72 mázsa kukorica azelőtt itt ..elképzelhetetlen volt. Glávics György most 46 éves, 28 évet ült traktoron anélkül, hogy egy napot hiányzott volna. Nem volt táppénzen, nem ment üdülni. Bár a tsz-nek van üdülője a Balatonon, de a nyári munkák dandárjából a lelki- ismeretes traktoros nem vonhatja ki magát; Tisztelet és megbecsülés övezi vezetői és társai részéről. Ez az elismerés fejeződik ki a kormánykitüntetésben is, amit — az 1969-ben kapott miniszteri kitüntetés után — most április 4. alkalmából vehetett át. — Rné — K. Gy. Munka Érdemrend bronz fokozata Glávics György gának tagja mozgatója is a helyi irodalmi életnek. Az elmúlt tíz év három verseskötete és a készülő negyedik sajátos, mégis kötetenként más és más világot tár az olvasó elé. A Dédapám, március talán nemcsak súlyánál fogva határkő a távolodó múlt és a jelen között, hanem azért Is, mert Bertók László egyre inkább azoknak a gondoknak a megszólaltatója, melyek minden embert foglalkoztatnak, bárhol él a világon. G. O. retne még elérni az életben? — kérdezem tőle. Kicsit elgondolkodva válaszol: — Szeretnék koncentráltabban dolgozni: kevesebbet, jobban... A zenei hangzás jobb megismerésében, muzikalitásban; a zeneművek mindig jobb megértésében; a kifejezőeszközök árnyaltabb feltárásában szeretnék fejlődni, előrelépni kórusaimmal. És még néhány olyan boldogságot szeretnék, amilyen ma ért: egyik volt tanítványom gyerekkórusát hallgattam, és utána a .hosszú vastapsot. Csodaszépen énekeltek. Ez az igazi pedagógiai öröm! . . . W. E.
