Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-17 / 104. szám
* * Az alapra helyezett és szigetelt sirkamra a vasbetonból készült védöépület részletével Látogatás a „fekete dobozban” Készül a római kori sírkamra védőépülete Amikor utoljára jártam a „fekete dobozban" — a sétatéri vízlépcsőnél megtalált ókeresztény sírtemplomot védő ideiglenes épületben —, még éppen csak elkezdték a munkát a Bányászati Aknamélyítő Vállalat pécsi szakmunkásai. A minap a végleges védőépületet tervező Bachmann Zoltán építészszel jártam ott, s ugyancsak elcsodálkoztam mindazon, amit láttam. Előzmények 1974-ben tanácsi végrehajtó bizottsági határozattal fel akarták újítani az alsó sétateret, s ennek kapcsán megszüntetni a vízlépcsőt, aminek a megtartásáért megmozdult a közvélemény. Ám még a vita közepette megtalálták a III. századbeli Sopianae temetkező helyének ezt a sírtemplomát márvány- szarkofág-töredékekkel és falfestményekkel. Ez pedig eldöntötte a kérdést. Dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, aki a pécsi római kori ásatásokat több mint negyedszázada irányítja, végezte el a nagyjelentőségű lelet feltárását, ami után a freskókat konzerválták, majd az Országos Műemléki Felügyelőségnél hozzáfogtak a védőépület tervezéséhez. Olyan értékről van ugyanis szó; amit meg kell tartani és közkinccsé kell tenni. Az elkészült terv azonban nem nyerte meg az illetékesek tetszését — a teret „agyonnyomó”, o térszint fölé emelkedő építményről lett volna szó. így jutott aztán a téma a Pollack Mihály Műszaki Főiskolához és személy szerint Bachmann Zoltánhoz. Az új terv külsőre szerény megjelenésű építményt kínált úgy, hogy egyúttal a legteljesebb védelmet biztosítja a sírtemplomnak. Megőrizni! A megvalósítás olyan munkát kívánt, amit csak bányászok végezhetnek, s az aknamélyi- tők lelkesen vállalkoztak is ró. A fő feladat az volt, hogy a maradványokat, amelyek tizenhét évszázadon át szunnyadtak a föld mélyén, élvezve a természetes védelem jótékony hatását, most már kibontva őrizzük meg az utókor számára. Ez pedig csakis úgy érhető el, ha a szabaddá vált falak kívüi- belül azonos klimatikus viszonyok közé kerülnek. Eddig a föld biztosította ezt, ezután a kondicionált levegőnek kell . HÉTVÉGE Szobordísz a rekonstruált szarkofágról ugyanezt tennie. Ti. ha a belső oldalon szabad a fal, külső oldalát pedig nedvesen tartja a föld, a restaurált freskó menthetetlenül elpusztul (á Geisler Eta utcai freskók is vészesen halványulnak!), a helyreállított fal tönkremegy. A megoldás kézenfekvő volt; a föld alatt kell szigetelt védőépülettel körülvenni a sírtemplomot. És ezek után nézzük, mi van ma. r Olomköpenyben A „fekete dobozban” csőváz szövevénye és fenyőgerenda ácsolat tartja a tetőt, deszka- palló jóróállós van körös-körül, létrákon és lépcsőkön lehet föl és le közlekedni (a talpszint 8 méterre van a mostani felszíntől), s a gerenda- és deszkalabirintuson át lehet megközelíteni a festett sírkamrát. Annak idején egy tágas helyiség volt ez, amelyben a fehér márványból faragott szarkofág töredékei voltak, s kényelmesen meg lehetett szemlélni a csodálatos freskót. Ez most nem látható: a rögzítés után vastag homokréteg mögé rejtették, védendő a külső hatásoktól. A nagy szarkofágot viszont restaurálták a töredékek felhasználásával. Ide a sírkamrába a teljes helyreállítás után nem mehet majd be az idegen: üvegfal választja el az évezredek üzenetét hordozó látványosságtól. Maga a sírkamra úgy épült, hogy a falait minden alap nélkül a talajra állították, s vagy 3 méterrel feljebb ugyanígy készült a sírtemplom is. A sírkam- tának ma már kiválóan szigetelt alapfala van. A templom fala viszont egyelőre nagy sza- karzckon a levegőben van úgy alátámasztva, hogy egy millimétert sem mozdult, amikor eltávolították alóla a földet, hogy építkezhessenek alatta. Mert a sírkamra körül csaknem elkészült már az a boltívesre formált vasbeton fal, amin belül lesz a járható folyosó, ahol c kondicionált levegő kering majd. Ha a külső védőfal elkészül, akkor csinálják meg a vasbeton födémet. A szigetelés pedig: az egészet körülvevő ólomlemezből készült köpeny, ami távoltartja a külső nedvességet. A betonhéj elkészülte utón új alapfallal kiegészítve arra „ültetik rá” a sirtemplom fal- maradványait, amelyek a restaurálás után már a külszínen maradnak. A Cella Trichora is A maga nemében egyedülálló az, amit az aknamélyítők itt már eddig is műveltek és ezt így értékelték a vatikáni egyetem archeológiái intézetének nemrég itt járt tudósai is, akiknek a véleménye e kérdésben mértékadó. Ha a pécsi sírkamra védőműve elkészül, olyan módszer valósul meg, ami példa lehet a hasonló, mósfél-két- évezredes, különleges értékű műemlékek védelmére. Bach- mann Zoltán pl. egy frisskeletű megbízás alapján már foglalkozik a Cella Trichora, valamint az 1-es és 2-es sírkamrák hasonló védőépítményének a tervezésével. És hogy a sétatéri sírkamró- val és sírtemplommal kapcsolatban szerzett ismereteim továbbadását befejezzem: elkészülte után az egész egy lesüllyesztett romkertként jelenik meg. A templom körbejárható lesz, az azt övező ovális, kőből építendő pádon meg lehet pihenni, a falakon belüli díszburkolattal borított térre be is lehet menni. A sírkamrához levezető csigalépcsőt rejtő építmény a nyugati oldalon, nagyjából a mostani lépcső helyén lesz. Mindez 1983-ra elkészül, vele az alsó sétatér rekonstrukciója is. De vajon a megszűnő vízlépcső helyén felállítják-e ismét a múlt században még itt volt Szent György kutat, amelynek a teljes műleírása megkerült? Hársfai István Közlekedési razzia A megszelídült gépjárművek 40—50 kilométeres sebességgel húznak el a Traffipax mellett, szinte senkinek nincs sietős dolga itt a pécsi Tolbuhin úton. Hogy ez az ősziesre fordult időjárásnak, a vizes, csúszós útnak vagy a fényképező autó jelenlétének köszönhető, — azt hiszem, nem is olyan nagy talány. A szemből jövő gépkocsivezetők is óvatosabban tapossák c gázpedált, s miután elhaladtak mellettünk, az autós szolidaritás jegyében villogtatva, mutogatva, kezükkel kört írva a levegőbe jelzik, hogy radar a láthatáron. A berendezést kezelő rendőr mosolyog a dolgon, s csak ennyit fűz hozzá: — Bárcsak mindig így tartanának össze a gépjárműve- vezetők, akkor sokkal kevesebb baleset lenne. Hetven felett készül a fénykép A fényképezőgép a 70 kilométeres sebességet túllépőkről készít felvételt, aki 68—69-cel megy, helyszíni bírságot fizet. Fél óra alatt mindössze néhányon „szaladtak be”, s csupán egy trabantos vitatkozott a műszer hitelességéről, de a nyomós érvek végül őt is meggyőzték. A Traffipax csak egyik főszereplője annak a közúti razziának, melyre a fokozott közlekedés ellenőrzési hónap keretében már eddig is, s ezután is számíthatnak a gépjármű- vezetők szerte a megyében. Pécsett és környékén április első tíz napjában 3500 gépjárművet, s vezetőik menetokmányait vizsgálták meg a rendőrök, önkéntes rendőrök, a KPM autófelügyeletének munkatársai, Volán ellenőrök. Ki- sebb-nagyobb hiányosságokat 150-nél fedeztek fel, de figyelmeztető, hogy 14 vezetői engedélyt vontak be ittasság miatt. A kiemelt szabálysértések is alaposan meghaladták az átlagot. S még egy adat: e tíz nap alatt a gépjárművezetők 48 000 forint helyszíni bírságot fizettek ki. Tilosban a belvárosban A szerdai ellenőrzésen lehangoló tapasztalatokat szereztünk Pécsett a belvárosban. Nagyon sok gondot okoznak — gyakran a forgalmat is akadályozva — a tilosban parkoló személygépkocsik. Persze, azon is érdemes elgondolkodni, hogy hol álljanak meg hosszabb-rövidebb ideig az autósok, ugyanis a fizető parkolók meglehetősen zsúfoltak, s úgy tűnik, hogy a sokat emlegetett Szalai András úti parkoló is kicsinek bizonyul. Az utóbbi időben nagyon elszaporodott a pirosbahajtás, az autós felelőtlenségnek, az értelmetlen kockázatvállalásnak ez a formája. Sajnos ebben az esetben a hathatós rendőri intézkedések is kevésnek bizonyulnak. A gyalogosok viselkedése is megér egy-két mondatot. Nem tudni, hogy miért — talán a keskeny pécsi utcáknak köszönhetően? — de úgy sétálnak, rohannak át az utcákban a járművek között lavírozva, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. S ha a rendőrök figyelmeztetik őket, még a gyalogosoknak áll följebb. Munkában a radarpisztoly A temető előtt a gépjármű- vezetők legújabb „ellensége”, a radarpisztoly várja a gyorshaj- tókat. A mintegy félórás ottléte alatt 15-en lépték túl a megengedett 60 kilométeres sebességet. A sárga Lada vezetője hitetlenkedve néz a rendőrre, -aki közti vele, hogy 68 kilométeres sebességet mért a pisztoly. — Az életemben nem fizettem még gyorshajtásért — mondja az idősebb úr, miközben zsebéből előveszi a pénztárcáját. — Odapillant néha a műszerfalra, hogy mennyit mutat a kilométeróra? ■— Általában szoktam nézni, de úgy látszik, most elmulasztottam. Pedig higgye el, nem tartozom a száguldó vezetők közé. A rendőr elhiszi, s átnyújtja a csekket. Ezután egy Trabantot állít meg, s figyelmezteti a vezetőt, hogy ne a helyzetjelző lámpával közlekedjen, hanem kapcsolja be a lompí- tottat. Szabad a menetlevelet? Az 58-as úton egy rendőrjárőrhöz csatlakozunk. Egy GAZ érkezik, melynek érvénytelen a menetlevele. Tizenegy óra van, de a menetlevél szerint az autó még el sem indult a telephelyről. — Helyszíni bírságot fizet vagy szabálysértési feljelentést tegyek? — Kifizetem a helyszíni bírságot — válaszolja lehangol- tan a gépkocsivezető. Egy volónos pótkocsis teherautó ellenőrzésében a rendőr és az önkéntes rendőr mellett a Volán-képviselő is részt vesz. Minden rendben, folytathatja az útját. A helyszín az 58-as út. A kék Lada vezetője ügyétlenül fújja a szondát, mentegetőzik, nincs gyakorlata benne. — Soha nem iszom, ha vezetek, most sem. Igaza van, a szonda nem színeződik el. — Hasznosnak tartja, hogy ebben a hónapban fokozottabb a közúti ellenőrzés? — Feltétlenül, hisz így még jobban ki lehet szűrni azokat a gépjárművezetőket, akik valamilyen oknál fogva szabálytalanul vesznek részt a közlekedésben. S ez valamennyiünk érdeke. Roszprim Nándor
