Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-16 / 74. szám
1982. március 16., kedd Dunántúlt napló 5 Megemlékezések március 15-rői (Folytatói az 1. oldalról.) leteknek és Budapest ifjúságának képviselői, majd felcsendült a Szózat. A múzeum kertben mintegy hatezer fiatal sorakozott fel a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága rendezte nagygyűlésen 1848-as daloktój, indulóktól volt hangos a kert, ahol a forradalmi ifjúsági napok nagyszabású demonstrációjának elnökségében volt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, továbbá a párt-, az állami, a társadalmi, a tömegszervezetek, a fegyveres erak és testületek számos vezetője. A Himnusz hangjai után az elnöklő Varga-Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának titkára üdvözölte az egybegyűlteket, majd Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi megemlékezést követően koszorúkat helyeztek ei az 1848. máircius 15-i eseményeknek emléket állító márványtábla alá. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Korom Mihály és Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, művelődési miniszter; a KISZ Központi Bizottsága képviseletében Fejti György, a KISZ KB első titkára és Varga-Sabján László koszorúzott. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának koszorúját Szentistványi Gyuláné és Horváth Győző, a HNF OT osztályvezetője; a fegyveres erők és testületek koszorúját Pacsek József altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Lad- vánszky Károly altábornagy, belügyminiszter-helyettes és Barta Gyula, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese helyezte el. A Történelmi Emlékbizottság és a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nevében Kállai Gyula, a HNF OT elnöke és Barcs Sándor, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége országos bizottságának tagja koszorúzott. Budapest ifjúságának ünnepi nagygyűlése 1848 szellemét, forradalmi lendületét idéző műsorral és a KISZ Központi Művészegyüttesének táncjátékával zárult. Kiállítás a zászlóbontás tiszteletére Pécsett a délutáni koszorúzás! ünnepséggel még nem ért véget a FIN '82 tegnapi rendezvénysorozata: 17 órakor kiállítás nyílt a pécsi Ifjúsági Házban. A három tavasz ünnepéhez ebben az évben egy negyedik évforduló is csatlakozik: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbontásának 25. évfordulója. A tegnapi kiállítás ennek az évfordulónak a tiszteletére nyílt meg. Az Ifjúságmozgalom-történeti kiállítást a KISZ Baranya megyei Bizottsága és a Baranya megyei Tanács apparátusi KISZ-bizottsága rendezte. A tablókon korabeli dokumentumokat, a zászlóbontás képen megörökített pillanatait, újságcikkeket láthatunk, de bekerültek a bemutatott anyagba a különböző kitüntetések, oklevelek, emlékplakettek is. A kiállítást Bóna Ernőné, a TIT Baranya megyei Szervezetének titkára nyitotta meg. Történelmi konferencia Siklóson Ismét történelmi, helytörténeti konferencia színhelye volt tegnap Siklós, a vár kongresz- szusi terme, ahol a szervezők, a vár- és múzeumbaráti kör, továbbá a helyi művelődési központ a múlt emlékeinek felidézésével tisztelegtek nemzeti ünnepünk, március 15. előtt. A baranyai történészek, levéltárosok előadásaiból gazdag kép kerekedett ki a város múltjáról, Siklós társadalmáról az elmúlt századokban. Egyben meglevő történelmi értékekre hívták fel a hallgatóság figyelmét. A siklósi helytörténetkutatást dr. Tölgyesi Éva, a siklósi kórház főorvosa képviselte, aki a város egészségtörténetéről tartott előadást. • Dr. Füzes Miklós megyei mú- zeumigazgató-helyettes előadásában megismerkedhettünk a Batthyány Kázmér-kutatások újabb eredményeivel, a politikus emlékiratainak sorsával. Batthyány Kázmér, az 1848-as baranyai főispán európai formátumú politikus, újkori történelmünk legjelentősebb baranyai alakja, aki rokonával, Batthyány Lajossal kiveszi részét a reformkori küzdelmekből, és szűkebb hazájában sokat áldoz az oktatás, a tudomány, az egészségügy, az iparosodás ügyéért. 1849-ben ő az első magyar külügyminiszter. Alakjáról máig keveset tud a közvélemény - regényes sorsot megért emlékiratainak közzététele elemzése nagy érdeklődésre tarthat számot. G. O. Nincs számottevő, még művelésbe fogható földterületünk, nincs még feltárható újfajta nyersanyagunk, szakemberben sincs akkora tartalékunk, hogy a népgazdaság extenzív fejlesztésére építhetnénk. Maradnak tehát szellemi kincseink, a tudomány, amelynek eredményeire építve biztonságban láthatjuk jövőnket is. Természetesen a hasznosított eredményekre gondolt dr. Bo- ross Zoltán, az MTESZ főtitkár- helyettese is tegnap, q pécsi Technika Házában megtartott előadásán, ahol tudománypolitikánk időszerű kérdéseit vázolta vitaindítójában. Mint elmondta, a tudomány- foglalkozzék akár a társadalommal, az iparral, mezőgazdasággal, vagy a gyógyászattal- három alapvető kutatási teRadnóti Miklós versmondó és kamaraének vetélkedő Területi bemutatók a helikoni ünnepségekre Mintegy 400 egyetemi hallgató és főiskolás részvételével szombaton és vasárnap tartották meg Pécsett az egyetemi-főiskolai kulturális napok területi bemutatóit. Kaposvárról 2, Pécsről 3, Szekszárdról 1 felsőoktatási intézményből érkezett hallgatók hét előadóművészeti szakágban mutatkoztak be az Ifjúsági Ház nagytermében és a Liszt Ferenc Hangverseny- teremben. Az ország különböző egyetemi városaiban márciusban megtartott területi bemutatók eredményeiről a zsűri egy későbbi időpontban dönt. Ezt követően tájékoztatjuk olvasóinkat: melyik együttesek jutottak tovább az idei helikoni ünnepségekre. Leöwey Klára- emlékműsor A forradalmi ifjúsági napok megyei rendezvényei sorában került lebonyolításra Mohácson a Városi Tanács V. B. művelődési osztálya, a KISZ Mohács városi Bizottsága, a Kisfaludy Gimnázium és a mohácsi zeneiskola közös kiírása alapján vasárnap és hétfőn a Vili. Radnóti Miklós versmondó és kamaraének verseny. Baranya középfokú iskoláiban* tanulók részére rendezett művészeti vetélkedőjének versmondó ágában a megye 13 intézetének 36 versmondója és a kamaraének kategóriában 8 iskola 15 együttese mérte össze tudását A vasárnap megtartott selejtezők és elődöntő után hétfőn a Kossuth filmszínházban megrendezett döntő szavalóversenyében - a kötelező Radnóti Miklós, valamint a szabadon választott Radnótiról és József Attiláról, a XX. századi költők által írt versek előadásával — Prokop Gábor, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanulója szerezte meg az első helyet. A második helyen végzett pécsi Ruppert Erika (Leöwey), a harmadik helyen végzett mohácsi Antoni Andrea és a pécsi Mecseki Ágnes (Dobó úti Gimnázium) előtt. A csapatversenyt a a mohácsi Kisfaludy Gimnázium triója érdemelte ki, a második helyen végzett pécsi Nagy Lajos és Dobó úti Gimnázium, valamint a harmadik helyen végzett komlói Kun Béla Gimnázium csapata előtt. A kamaraénekes verseny döntőjében — Bartók, Kodály és mai magyar szerzők műveinek előadásával — az első helyet a pécsi Dobó úti Gimnázium IV. B. osztályának kamarakórusa érdemelte ki, a második helyen végzett pécsi Leöwey és a Széchenyi Gimnáziumok, valamint a harmadik helyet megszerző szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola kamaraegyüttese és a pécsi Dobó utcai Gimnázium kvintettje előtt. A mohácsi Radnóti Miklós versmondó és kamaraének versenyen részt vevő baranyai középiskolások az eredményhirdetés után a Kossuth filmszínház előtti parkban megkoszorúzták Radnóti Miklós és Bartók Béla szobrát, K. L. Fotó: Arató Tamás Emlékezetes iskolai vállalkozásnak voltak tanúi tegnap, március 15-én, nemzeti ünnepünk alkalmából a pécsi Leö- *wey Klára Gimnázium tanárai, tanulói: Mindent a hazáért! címmel Leöwey Kláráról, az iskola névadójáról mutattak be színpadi játékot a gimnázium diákjai tanáruk, Mátyás Gézáné feldolgozásában és betanításában. Vállalkozásuk több szempontból is figyelmet érdemel: az összeállítás a rendelkezésre álló forrásmunkák felhasználásával az iskola tanárának munkája. A színpadra vitelben a gimnázium tanulói vettek részt, és előadásukkal társaiknak mutatták be névadójuk, Leöwey Klára életútját, a nőnevelés, a magyar kultúra és a magyar szabadságharc ügyéért hozott áldozatát. Az emlékműsor Kerete a szabadságharc bukása utáni bírósági tárgyalás. A színpadon az egyes vádpontok felsorakoztatásával elevenednek fel Leöwey Klára életének főbb állomásai: nevelőnő Teleki Blanka intézetében, ahol Vasvári Pál a történelemtanár, s ohol 1848 márciusában jó talajra találnak a forradalom eszméi. Teleki Blankával 1849 elején Debrecenbe menekülnek, a sebesült honvédeket ápolják, majd a világosi katasztrófa után a bujdosókat, menekülőket segítik. Teleki Blankát tíz-, Leöwey Klárát ötévi várfogságra ítélik. Nemes hagyományt, az iskolai színjátszás hagyományát élesztette fel a tegnapi bemutató. Méltó módon emlékezett meg március 15-ről, valamint a kor és- a magyar nőmozgalom egy olyan jelentős alakjáról, amilyen Leöwey Klára. Ezek után már csak egy kérdés marad hátra: vajon minden iskolában a kellő tudatossággal élnek-e azzal a lehetőséggel, hogy a névadó emlékének ápolásával nemes tradíciókat és értékeket tudatosítsanak a diákokban? Gállos Orsolya Tudománypolitikánk időszerű kérdései Dr. Borosa Zoltán előadása az MTESZ-ben rületre osztható. Az egyik az alapkutatás, amely egy-egy szakterületen hoz új információkat, a másik az alkalmazott kutatás, amely már konkrét, felhasználható eredményeket mutat fel, s a harmadik a kettőnek szintézise, a kutatás-fejlesztés, am'ely lehetőséget ad a korábbinál magasabb szintű, új produktumok létrehozására. Mindez természetesen kölcsönhatásban van a külföldi kutatások eredményeivel. Ahhoz, hogy a társadalom a köznapi életben is hasznát lássa ennek a különféle szintű és szakterületű kutatási, fejlesztési ágazatoknak, s nemkülönben a termelőegységeknek is a korábbinál jobb összhangjára, kapcsolatára van szükség. Mint az előadásban is elhangzott, a régebbi elszigetelődés az MSZMP Politikai Bizottságának állásfoglalása, majd az ezt követő kormány- intézkedések óta csökkent. Megváltozott a kutatás érdekeltségi rendszere, felpezsdült az élet a tudományos világban is. A kormány négy munkabizottságot hozott létre, melyek közül az egyik a kutatás-fejlesztés káderkérdéseit, illetve a tudományos minősítések to- vábbfejleszési lehetőségeit vizsgálja, a másik a kutatás társadalmi feltételével, a harmadik az intézménystruktúra felülvizsgálatával, míg a negyedik az irányítás kérdéseivel foglalkozik. Az előadó szóit az MTESZ feladatairól is ezzel kapcsolatban, hisz a csaknem kétszázezer fős tagság véleménye sok kérdésben bizonyára hozzásegíti a bizottságokat a helyes döntések meghozatalához. K. Gy. Kis ügyek...? Nézem a tévéhíradót, elutazott, megérkezett, fogadta, nyilatkozott, közzétett — aztán az itthoni ügyek: megnyílt, tanácskozott, elkészült, átadták. Rendben van, .tájékoztatnak a világ és a haza eseményeiről, kisebb- nagyobb eseményekről, talán néha kissé véletlenszerű, vagy inkább mondjuk így: rutinszerű •válogatásban. Egyik nap arról is, hogy Szolnokon a tanács magára vállalta az öregek ügyét, annyiban, hogy rendszeresített számukra egy tanácsadást. Jogi kérdésekre válaszolnak itt tanácsi tisztviselők, megmondják, mit hol kell vagy lehet elintézni, meghallgatják az öregek panaszait, egyszóval teremtettek egy olyan fórumot, amire azt hiszem mindenütt szükség volna, hiszen a mai ügyintézés dzsungelében sokszor az életerős fiatal sem igazodik ki, nemhogy a megfáradt, olykor tájékozatlan és tehetetlen öreg. Példa lehet a szolnoki annál is inkább, mert ilyesmiről nemigen hallottunk még. Meg is mondták, hogy példa lehet, ezért mutatták be, ezért „reklámozták" a televízióban. Meg is dicsérték a szolnokiakat, hogy mindezt társadalmi munkában, egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül végzik — ez már vitathatóbb kérdés, mert végül is 1. tényleg nagyon szép dolog az emberektől, ha társadalmi munkát végeznek, és csak egyet lehet érteni azzal, hogy a jogász meg az igazgatási szakember inkább a maga szakmájában végezzen társadalmi munkát, ez célszerűbb is, hasznosabb is, mintha kétbalkezes kőművesként vagy parképítőként serénykedne, 2. de meggondolandó, hogy a terület öregjeivel való foglalkozás nem tartozik-e egyébként is a tanács tevékenységi körébe, szóval hogy hosszú távon ezt a fajta munkát vajon valóban társadalmi munkában, önkéntesként kell-e végezni. De most nem erről akarok beszélni, hanem arról, ami ezt a tudósítást megelőzte és zárta: a kommentárról. Arról, hogy megtudtuk: kis ügyről van szó, dehát a kis ügyek is „részét képezik" életünknek, és lehet, hogy nekünk itt a képernyő előtt ez nagyon kicsi kis ügy, de azoknak, akiket érint, nem is olyan kicsi. Magyarán mondva mentegetőzött a televízió, hogy lám, milyen kis ügyekkel foglalkozik. Ezen kezdtem el tűnődni, mi is hát a kis ügy, s mi a nagy ügy? Mert ott, ahol nem teszünk említést arról, hogy ezúttal „kis ügyről" lesz szó, ott vajon „nagy ügyről" szólunk-e? Vagy vannak közepes ügyek is? Vagy talán inkább az rejlik a jelenség mögött, hogy ami minket érint, azt tartjuk nagy ügynek? Ha nem vagyunk öregek és nem vagyunk szolnokiak, akkor a szóban forgó ügy kicsi? Da ha autótulajdonosok vagyunk, akkor például egy alkatrész hiánya nagy üggyé válik? De ne személyeskedjünk, maradjunk a tényéknél. Annál, hogy minden, ami tényleges szükségletet elégít ki, minden, ami valahol, valakik számára elviselhetőbbé teszi az életet, legyen az bármilyen apróság — az igenis közügy. A közügyek pedig sose kis ügyek. Aminthogy a szolnoki gondoskodás sem kis ügy — nagyságát az a ma még rengeteg város és falu bizonyítja, ahol az öregeknek a gondjaikkal nincs hová fordulniuk, ahol nem törődnek velük, ahol ügyüket — ami közügy — nem karolta fel senki. H. E.
