Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)

1982-03-20 / 78. szám

I Diploma-rendezes Pécsett Jelenet a darab harmadik felvonásából. Balról: Lukács József, Füsti Molnár Éva, Tomanek Gá­bor, Krasznói Klára és hátul Vajek Róbert. Fotó: Proksza László Dobok és trombiták Egy Brecht-átdolgozás hazai ősbemutatója Tanulmányok Baranya megye ifjúsági mozgalmának történetéből 1868-1950 Bertold Brecht Dobok és tíombiták című „drámai komé­diája a műsorfüzet tanúsága szerint 1955-ben keletkezett. Egyéb források is utalnak rá, ám a darab címével is csupán az említés szintjén találkozhat­tunk. Magyarországon nyomta­tásban nem jelent meg. Van egy kéziratos nyersfordítása (Lá­zár Magda); a pécsiek most Tandori Dezső igényes, szép nyelvezetű átültetésében játsz- szák. Magyarán: a darab szin­te ismeretlen, noha előadták jó néhány külföldi városban, de jelek szerint általában eléggé elutasító kritikai fogadtatás mellett. A darab egy 18. század eleji angol vígjáték adaptáció­ja Brecht utolsó éveiből, amikor „számos művet átdolgozott". Az eredeti mű Georg Farquhar- nek (1677—1707), a flandriai háborúk idején játszódó vígjá­téka. amelynek a drámai anya­gán, szerkezetén Brecht nem­igen módosított. Megváltoztatta ellenben a mű optikáját. A cse­lekmény idejét áthelyezte az amerikai függetlenségi háború éveibe (1775—83), így a tönté- netet' olyan politikai-társadalmi dimenziókkal ruházta fel, ami­lyenekről Farquhar még nem is álmodhatott. E változatban már nem a becsapott flandriai pa- lasztság áll a középpontban: itt már jelentkeznek a felvilágo­sult polgárság konfliktusai a hatalommal, s őszinte szimpá­tiái az Újvilág függetlenségi harcai iránt. Jelentkeznek, de nem a darab fókuszában. Ott egyértelműen a nyögvenyelős katonatoborzás fifikái meg a toborzási manőverekkel össze- szőtt szerelmi szálak bonyodal­mai uralják a cselekményt, elégge terjengősen. Nehéz lenne ma már re­konstruálni, hogy az ötvenes évek derekán, az akkori zord hidegháborús légkörben milyen hatása lehetett egy amerikai szabadságharc a contrario (el­lenkező oldalról való) ábrázolá­sának, a dimenziók, súlypontok áthelyezésének. Fontosabb kér­dés, mit mond ez a darab ma az embereknek? Mir'e gondol­hat a közönség? Igazságtalan háború, függetlenségi harc ma is dúl a világ számos pontján. Ebben, s a feszült nemzetközi légkör kialakulásában mind az USA, mind az angol kormány (egyetértő) nézeteiről naponta meggyőződhetünk. Alkalmas-e az „ellenkező oldal” XVIII. szá­zadi progresszív küzdelmeinek, függetlenségi elveinek az érzé­keltetése, avagy a kényszersoro­zás embertelensége mai- kép­zettársításokra? Talán igen, de nyilván van, akit ez kifejezetten zavar. Egy bizonyos: mai éle­tünk rendkívül bonyolult nem­zetközi összefüggéseiben vilá­gos, egyértelmű orientációra ez a Brecht-mű nem képes, bár a függetlenségi harc, egyáltalán a népek független életének ma­gasztossága kétségtelenül hangsúlyt kap. (De ez már el­sősorban a rendezés érdeme). Amibe' lehet éppen, de van-e értleme belemerülni e darab lehetőségeivel, amikor a világ két nagy táborának viszonya, belső helyzete komplikáltabb és problematikusabb, mint vala­ha? A rendező, Vas Zoltán Iván — akinek ez diplomamunkája — viszont hitt benne, s ebből a hitből sok művészi érték is szü­letett, különös tekintettel a szí­nészek játékára, játékstílusuk összhangjára nézvést. A darab hosszú; exponálása nem kevés­bé (csaknem az I. felvonás), tehát nehezen indul el. Ritmu­sa többször is lelassul, vánszo­rog a cselekmény. A fiatal szí­nészek szövegmondása nem mindig érthető (főképp, amikor háttal állnak). Az előadást mégis a*felszabadult játékkedv, a pontosan körülhatárolt jelle­mű, egyéniségű figurák remekül kicsiszolt vonásai jellemzik. Egyéni színek és színes egyéni­ségek. Meggyőző volt: mennyi jó színész van ebben a szín­házban!... S hogy ezek az ér­8. HÉTVÉGE tékek — most az egyéni teljesít­ményeken túl — fölszabadulhat­tak és kibontakozva összhatá­sukban egy hibái ellenére is kellemes vígjátéki hangvételű produkció legerősebb pillérei lehettek, ez a rendező érde­me. Az is, ahogyan összehan­golva a sokszereplős darab szí­nészi munkáját, megteremtette az előadás kissé groteszkbe hajló stílusát. Mindennemű disszonancia, zavaró momen­tum nélkül. Jó érzékkel vezeti a középpontban álló toborzás és körülötte a darab 5—6 szerel­mi kettősének fejleményeit. Az ötletekhez nemcsak érzéke, ön­fegyelme, is van. Tudja a ha­tárt, amikor már elég, de még nem sok. Kompozíciós készsége különösen figyelemre méltó a tömegek mozgatásában és pl. a párhuzamos cselekményű záróképben. Emlékezetes a köz­bülső felvonás álomjátéka, ahol két bájosan évődő fiatal (Lang Györgyi és Vízi György) újvilág­beli jövőjét tervezgetve megál- mondja korunk Amerikáját. Ha­tásos revüszerű képben villan fel előttünk a századelő, a hú­szas-harmincas évek néhány jellegzetes alakja. Néhány fi­gurával, pl. a toborzó őrmester (Lukács József remekbe szabott alakítása) vagy a szökevényeket üldöző önkéntes örömkatona (N. Szabó Sándor) alakjával vagy a rabok besorozásával a nemrég-volt fasizmus reprezen- tásaira emlékeztetett. (Köztu­Ránézésre folyóirat, közre, adásának „gyakoriságát" te­kintve évkönyv, példányszáma, hozzáférhetősége alapján mondhatni könyvészeti ritkaság. Röviden ennyit bevezetéskép­pen a megye közművelődési könyvtárosainak általában évente megjelenő szakmai­módszertani orgánumáról, me­lyet a szerkesztők szerényen „tájékoztatónak" neveznek. A teljes cím egyébként így hangzik: Pécs-Baranyai Könyv­táros. Baranya megye közmű­velődési könyvtárosainak tájé­koztatója." Másutt az alcím a következő: „A Baranya megyei Könyvtár, a Pécsi Városi Könyv­tár, az SZMT Központi Könyv­tár, a BDSZ Körzeti Könyvtár és hálózatuk tájékoztatója. Al­kalomadtán tehát így kell ke­resnünk, persze nem az újság­árusoknál, oda aligha jutna az 5—600 példányból, hanem a megye könyvtáraiban. (Né­dott: Magyarországon az SS-to- borzás is az itt látottakhoz ha­sonló módszerekkel történt: sa háború vége felé közbűntényes bűnözők is lehetőséget kaptak „meghalni a Führerért”). Az előadást a rendező a Függet­lenségi Nyilatkozat (1776.) né­hány idézetével indítja és zár­ja, nyomatékát adva, hogy ez­zel a Brecht-darabbal a mához kíván szólni. Különösképp el­gondolkodtató, hogy lettek a Nyilatkozat egész emberiségnek szóló s ma is időszerű szép gondolatai, hogy mást ne em­lítsünk, Chilében?: „Ha egy nép az események következtében arra kényszerül, hogy elszakít­sa azokat a politikai köteléke­ket, amelyek más néphez fűz­ték, és a földi hatalmak között egyenlő rangot és külön helyet akar elfoglalni, melyre a ter­mészet és a Teremtő feljogo­sítják, akkor az a tisztelet, amellyel az emberi nem véle­ményének adózik, azt paran­csolja, hogy az egész világ előtt kifejtse és megmagyarázza az elválást előidéző okokat. . Az előadásnak 33 szereplője van. Hanminchárom szereplőt, akárcsak egy-két jelzővel minő­sítve, felsorolni is képtelenség egy napilapkritika terjedelmé­ben. így először hadd álljon itt azok neve, akik egy-egy epi­zódszerepben vagy a tömegből előbukkanó drámai személyként jelen voltak. Akikre akkor, ab­ban a villanásban odafigyel­hány példány azért az ország nagyobb könyvtárainak is jut, a szakmai közvélemény által számontartott és megfelelően értékelt kiadványból.) A kiadvány tartalmi értékei­nek ismeretében őszintén saj­náljuk, hogy a megjelenés al­kalmára esetenként egy esz­tendőnél is többet kell várniuk az érdeklődőknek, amint ez a legutóbbi füzet két teljes évet összefoglaló „évfolyam" meg­jelöléséből is nyilvánvaló. Az ok nem a szellemi kapacitás, hanem az anyagiak hiánya. Talán érdemes lenne megfon­tolni a közreadók körének ki­bővítését — esetleg a Magyar Könyvtárosok Egyesülete terü­leti szervezetének égisze alatt —, más könyvtártípusok helyi képviselőivel (egyetemi és fő­iskolai könyvtárak, vállalati és intézményi szakkönyvtárak). Az általános és középiskolai könyvtárakat azért nem emlí­tünk: Sólyom Katalin, Andresz Katalin, Füsti Molnár Éva, Krasznói Klára, Vajek Róbert, Melis Gábor, Matoricz József, Tomanek Gábor, Katona Ágnes, Bódis Irén, Fülöp Mihály, Har- math Albert, Nagy Réka, Feke­te András, Koszta Gabriella, Szivler József, Simon Éva, Bors Ferenc, Kovács Dénes, Schlégel Tamás, Gárdái Szilvia és ifj. Ti lesch Nándor. Sipos László (Plum kapitány) kemény, hatá­rozott karakterű alakot formált, .kiegyenlített játékkal; jól sike­rült Balikó Tamás kitűnő hu­morérzékkel egyénített Brazen kapitánya; Győry Emil flegmán angolos békebírója. Bieder Éva vonzó alakítása kettős szerepé­ben olykor még alapos beszéd­hibáját is feledtette; Bánky Gá­bor mulatságosan groteszk ci­pőgyárosa; Kulka János ragyo­gó komornyikalakítása és Do­bos Katalin Melindája is fősze­repekben erősségei az előadás­nak. Miként a fentiekből kiderül­hetett: nem az ismert, a hagyo­mányos brechti iskola előadá­sának lehettünk tanúi. A darab eleve nem olyannak íródott. Stíluselemeit a nevelő szándék­kal; a „szófukar" jelzéses dísz­letekkel; a fölcsendülő songok­kal érezhettük az előadásban. A díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Tordai FJajnal ter­vezte, vendégként. A táncok koreográfusa Eck Imre volt. tem csupán, mert esetükben a profilbővülés értelemszerűen megtörtént, miután a Művelő­dési Minisztérium nemrég en­gedélyezte, hogy a Baranya megyei Könyvtár lássa el az iskolai könyvtárak megyei há­lózati központja feladatát. Itt jegyezzük meg, hogy a szerkesztésre mindig is a gya­korlatilag lehetséges tartalmi és szervezeti .nyitottság volt a jellemző. Az iskolai könyvtárak problémáival való foglalkozás majdhogynem természetesen adódott; a közművelődési könyvtárüggyel való sokoldalú és eleven kapcsolatok ismere­tében ez teljességgel érthető. Emellett hellyel-közzel más há­lózati illetőségű szerzők is „megfordultak" a Tájékoztató hasábjain. A többi könyvtártí­pus, de mindenekelőtt az egyetemi és főiskolai könyvtá­rak közművelődési funkciója, melynek gyakorlását esetenként A KISZ X. kongresszusa tiszteletére és az ifjúsági mozgalom újjászületésének 25. évfordulójára fiatal le­véltári kutatók széles átte­kintésé tanulmányai jelentek meg a Baranya megyei Ta­nács KISZ Bizottság Közmű­velődési Alapszervezetének gondozásában. Az ifjúságku­tatás a mozgalmi szervezetek társadalomtudományi vizsgá­latának egyik nagy területe. A történeti forráskutatás-fel­tárás e körön belül azért je­lentős, mert összegzéseken kí­vül a továbbkutatásra is új támpontokhoz juttat. A bara­nyai munkásmozgalommal összefüggő számos jelentős kiadványban foglaltakon túl, a fiatal kutatók munkája igyekszik egyenletes áttekin­tést nyújtani azokról az ifjú­ságmozgalmi kezdeményezé­sekről, azok hatásáról és kö­vetkezményeiről, amelyek nyo­mán gazdagodhatott Pécs és Baranya ifjúság-, de általá­ban politikai élete. A baranyai ifjúsági moz­galmak egyenetlenül fejlőd­tek, amit részben a munkás- mozgalom alakulása, részben a történelmi események indo­kolnak. A szerzők és szer­kesztők arányérzékére vall, hogy az eseményeket bemu­tatva, áttekintésük a keretjel­leg mellett részletekben is gazdag, amivel nemcsak a tájékozódást, hanem a gaz­dag jegyzetállomány segítsé­gével további kutatásokra serkent. A szerkesztő Erdődi Gyulá­nak nem volt könnyű dolga. Munkáját Sándor László és Kreska László segítették. A baranyai levél- és könyvtári források és egyéb dokumen­tumok gazdagsága, eddig egyáltalán nem, vagy csak részben feltárt anyaga mára tematikus válogatást is ne­hezítette. A szükséges célsze­rű válogatás és a levéltári szakszerűség vezette ezért a szerkesztőket és az Írókat ab­ban, hogy az 1868—1950 kö­zötti éveket elsősorban az említett forrásokon keresztül mutassák be. Innen' és ebből ered az, hogy a közelmúlt élő és a mozgalmakban részt vett tag­jainak emlékezése csak köz­vetve kerül az olvasók kezé­be. Akár az 1934—1944, akár az 1944—1950-es évek ifjú­ságmozgalmi történetét te­kintjük, a résztvevők mozgal­mas napokról számolhattak volna be, hisz a mozgalom történetébe ugyanúgy bele­tartozik a szigeti SZÍT hajda­ni SZÍT esküvője, mint az új­hegyi meg a gyárvárosi fia­talok falujárása, a város fia­taljainak széntermelő műszak­ja Szábolcsbányán a pesti informális úton is „kikényszerí­tik” a ténylegesen megnyilvá­nuló igények, indokolttá teszik az ilyen irányú — kellő terjede­lem hiányában mértékletesen adagolt — szerkesztői, szerkesz­tési nyitottságot is. (A Pécs-Ba­ranyai Könyvtárost évek óta Pál József a Megyei Könyvtár osztályvezetője szerkeszti, hat­tagú szerkesztő bizottság köz­reműködésével. A számonként csupán színében különböző borítót jónéhány országos fo­lyóirat is megirigyelhetné; Lan­tos Ferenc tervei alapján ké­szíti a nyomda.) A híreket és tudósításokat nem számítva (jóllehet, a fo­lyóirat egyik legérdekesebb és legidőszerűbb fejezetét képe­zik), összesen 14 terjedelme­sebb írást közölnek a szerkesz­tők. A „Pécsi Téka" rovat tar­talma: a két Tájékoztató-füzet megjelenése közti időszakban napvilágot látott helytörténeti VII. kerületi ifikkel vagy az emlékezetes komlói ifjúsági nap, az első jelentkezések a Néphadseregbe meg a szak- érettségire vagy a szovjet ösztöndíjra... De ezek egy későbbi feldolgozás tárgyát alkothatják, hisz a Baranya megyei Levéltár munkatársai számos élő visszaemlékezését rögzítették már eddig is. Mindezt azért kellett elmon­dani, hogy a tanulmánykötet­ből sarjadó további ifjúság- kutatás témái közé ilyen cél­lal is bekerüljenek feladatok a jövő gazdagodása érdeké­ben. . A tanulmányokat készítő Erdődi Gyula (A baranyai— pécsi szocialista—kommunista ifjúmunkás-mozgalom 1918— 1921 között); Ebner Károlyné (Válogatás a magyarországi ifjúsági mozgalmak történeti irodalmából); dr. Kéri Nagy Béla (Néhány adalék az 1922—29 közötti pécsi—ba­ranyai ifjúmunkásság szervez­kedéséről); Márfi Attila (Ba­ranya megyei ifjúsági moz­galmak 1944—1950); Tegzes Ferenc (Baranya ifjúsági moz­galma 1934—1944 között); Vargha Dezső (Ifjúmunkások a pécsi munkásmozgalomban 1868—1918 és A baloldali ifjúsági mozgalom Baranyá­ban és Pécsett a világgaz­dasági válság idején 1929— 1933) és Zeleni Ferenc (De­mokratikus ifjúsági (úttörő-) mozgalom kezdeti nehézségei Baranyában) egymásra épülő­en, levéltári szakszerűséggel és a mozgalmak jó megraj­zolásával régóta nélkülözött feladatot teljesítettek. Kötetünk hitelét nemcsak a források gazdagsága, a moz­galmak előremutató iránya, hanem készítőinek lelkese­déssel párosult felelős önzet­lensége is erősíti. A szerzők munkájukat társadalmi fel­adatként véaezték, jó példát nyújtva ezzel a hasonló kez­deményezésekben résztvevők­nek. A tanulmánykötethez Az if­júság tegnap és ma címmel dr. Svéd László, az MSZMP Párttörténeti Intézet tudomá­nyos főmunkatársa írt beve­zető fejezetet. Alapos elem­zéssel, az ifjúsági mozgalom­történet új- eredményeinek közreadásával szemléletfor- málóan nyitja meg a tanul­mányok sorát, hangsúlyozva: „A haladó hagyományok ilyenképpen való kezelése nem az elődök iránti szűkkeb- lűség, ellenkezőleg, a velük való lényegi azonosalás jele". A Tanulmányok Baranya megye ifjúsági mozgalmának történetéből 1868—1950 ki­advány új nyeresége Baranya politikatörténetének, Krisztián Béla művek bibliográfiája. (Az ősz- szeállító: Tilesch Fva). Rendsze­resen közlik a könyvtári vonat­kozású jogszabályok és hiva­talos közlemények jegyzékét is, Krauter Györgyné összeállítá­sában. A kiadvány fő részét képező — címmel nem jelzett — rovat írásaiból kiemeljük dr. Román Lászlóné. a Megyei Könyvtár igazgatója — a könyvtárügy el­vi alapjait érintő — tanulmá­nyát. „A modern társadalom és a könyvtár” címmel közre­adott írásban a könyvtár, s nem is csupán a közművelődési könyvtár helyét és szerepét ke­resi — politikusán és szakszerű­en — szerző. Nem az apológia, hanem a mindennapi könyvtári munka jobbítása, a könyvtárai és a könyvtárosokat ténylege­sen orientáló távlatok felmuta­tása szándékával. Pál József a szakfelügyelet és a módszertan együttműködé­sének időszerű kérdéseit vizs­gálja rendkívül kritikusan. A maga szakterületének speciális nézőpontjából ugyan, de mű­velődésirányításunk egyik sar­kalatos kérdéséről fejti ki véle­ményét a tapasztalt szakember. Boda Miklós Wallinger Endre Könyvészeti ritkaság... Bemutatjuk a Pécs-Baranyai Könyvtárost

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom