Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-20 / 78. szám
TÜSKÉS TIBOR Erdősi András: Hóvirágszedők NAGY GÁSPÁR Kézen állani Ahogy elnézem magam én már saját lábon megállni azért sem fogok, s nem is törekszem megmutatni, hogy azért, ha nagyon ... mert hideg, huzatos éjszakákon parányi szobákban és csatangolva vad utcaköveken cigánykerék zenitjére dobva kézen kezdtem állani, majd jönni-menni, kézen botlani, s igy történt meg vagy eközben, hogy a haszontalan lábak a felkelő és lemenő hold közé verseket kalimpáltak SZEPESI ATTILA Bolond Istók írva nevem falevélre patak habjára s a szélre járom a városokat kóré hátán lovagolva leskelek utcasoron kéménykürtőn bedudálok s mint a bagoly huhogok éjjel a házereszen ül vigyorogva a sok golyhó ha megállók előtte bár tudom én ha legyint rám foga koccan a félsztől mert mind sejti kopott gúnyám bíbor maradéka s rejt a bohócsüvegem rozsdaütött koronát PÉCSI GABRIELLA Parafrázis a láz én vagyok és én vagyok a lázé a lázé vagyok és én vagyok a láz nem tudjátok, ti szentek, ti okosak, ti jók, * hogy nemrég megüzenték nékem a nádirigók legyek csak madárijesztő ők úgysem félnek engem LESZTEK MADÁR-RÉMÁLOM függtök madár-kereszten KATONA JUDIT A hétköznapok fohásza Az évszak vak fákat vezet, nem kéne törődni vele — már egészen rám nehezkedett a tél inas, átizzadt tenyere. Ingujjban járna a tavasz, virág emelné csöpp fejét: lélegző szavak tüdején látom a fény erezetét. Pirosló sapkáját lekapja, ég felé hajítja a som. Hajnal harangja kondul. Versek igaz létéért fohászkodom. Bácskai szép napok Bácska ... Zsíros földek .. . Feher falú alföldi tanyák. . . Poros városok . . . Gömbakácokkal szegett utak ... Dúsan terített asztalok, a tóiban nagy darab húsok... Ez Bácska? Vagy valami más? zentA Vendégnek lenni a kanizsai írótalálkozón: kellemes és kitüntető meghívás. Külföldi vendégnek lenni: kétszeresen az. Gion Nándor, a Vajdasági íróegyesület Elnökségének tagja, a kitűnő prózaíró, az írótábor egyik szervezője már az első nap megkérdezte: — Van valami kívánságod? Kivel szeretnél találkozni? Hová vigyünk el? —1 Talán Zentára ... — válaszoltam. Zentán él Varga Zoltán író. Még évekkel ezelőtt a Híd-ban olvastam egyik remek, középkori tárgyú, parabolisztikus elbeszélését, akkor jegyeztem meg a nevét. Varga Zoltánt a betegség születése óta nem engedi a házból kimozdulni, tolószékhez köti. Idős édesanyja gondozza. A tollat bal kezének két ujja közé fogja, úgy ír. De a beteg, béna test nagy szellemet — Ady szavával: „lámpás szép fejet" — hordoz. Ko- dolányi János jut eszembe, a nagyszerű prózaíró, akit a testén elhatalmasodó idegsorvadás sem tudott megakadályozni az írói munkában. Varga Zoltán élete és művészete is arra int, hogy a szellem ereje le tudja győzni a test esendő- ségét. Kodolányiról könyvet írtam. Most itt ülök Varga Zoltán szobájában. Hamar megtaláljuk a közös nyelvet. Varga Zoltán nevét természetesen jól ismerik a Vajdaságiban, írásait a folyóiratok közük, könyveit a Fórum Kiadó jelenteti meg. Varga Zoltán azonban nem vehetett részt a tanácskozásokon, nem lehet vendége a kanizsai írótalálkozónak. Amikor délután elindultunk Szabó Frigyes könyvtárvezetővel Zentára, több kollégának mondtam, hogy kihez megyünk. Az autó két hátsó ülése mégis üresen maradt. ÜZENET Irodalmi, művészeti, kritikai és társadalomtudományi folyóirat. Megjelenik havonta. Szabadkán szerkesztik, ott is adják ki. A lap immár tízéves múltra tekint vissza. A vállalkozás lelke, fő mozgatója, szervezője Urbán János iró. Az üzenet évente pályadíjat oszt. Életjel miniatűrök címmel — több mint harminc füzetből álló — sorozatot ad ki. A nagyobb terjedelmű Életjel Könyvek száma is elérte már a tizenhatot. Az Újvidéken szerkesztett, nagymúltú Híd-at sokan ismerik, olvassák. Az újvidéki Fórum Könyvkiadó tevékenysége okkal népszerű. De ki tud a tizenegyedik évfolyamba lépő, Szabadkán megjelenő, magyar nyelvű irodalmi folyóiratról, az üzenet-ről? A folyóirat címe szójátékra csábít. „üzenet"-e, aminek csak feladója, küldője, kibocsátója van, de nincs, aki várná, befogadná, meghallaná? FESTŐK, KÉPEK, KERETEK Szeptemberben Szabadka nem az irodalmi, hanem a látványosabb, a képzőművészeti arcát fordítja a látogató felé. A Képzőművészeti Találkozó szalonjában, ebben a szép, szecessziós, Lechner Ödön stílusában (talán valamelyik tanítványa által) tervezett épületben a fiatal skopjei festő, Trajce Dimcevski képei láthatók. A szalon mellett, a Találkozó felújított elárusító galériájában, a STIL-ben a szabadkai művészek alkotásaiból lehet vásárolni. A város központjában, egy kis üzlethelyiségben, a Francer Galériában az idős mester, a Párizst megjárt Milan Konjovic tíz új festményéből nyílik kiállítás. A beszéd már elhangzott, amikor a galériába lépünk. A vernisszázst itt is, akár Párizsban, fogadással kötik egybe. A méregerős bácskai körtepálinkából még a késve érkezőnek is jut. Megismerkedtem a galéria tulajdonosával, aki egyszemélyben híres képkeretező. Minden festménynek más, így mondja: a kép egyéniségének megfelelő keretet tervez és készít. Szabadka, valóban, a képzőművészetek városa. Itt még a képkeretezést is művészi színvonalon művelik. Ml TESZ JÓT EGY VÁROSNAK? Zenta lázként felszökő városiasodását annak köszönhette, hogy 1896-ban egy tiszai átkelési hadgyakorlat alkalmát' val a felséges Ferenc József császár és király a városba látogatott. Zenta ekkor kápott villanyvilágítást, aszfaltozták az utcákat, s megépült a betonozott rakpart. A monarchia uralkodói nem látogatnak már a Vajdaságba. Mi tesz jót ma egy városnak? Aki jó pár éve járt Újvidéken, alig ismer a városra. A szűk utcák helyén tágas körutak és sugárutak nyíltak. Eltűntek a zörgő villamosok. Megépült az új szerb színház és opera. Tatarozták a szállodákat. Új épületbe költözött a tudományegyetem. A kollégiumok is új épületeket kaptak ... 1980-ban Újvidéken rendezték meg az asztalitenisz világ- bajnokságot! TANYASZÍNHÁZ Az együttes az újvidéki magyar színház tagjaiból és a vállalkozó kedvű akadémisták- ból alakult. Ahogy neve is. mutatja: a bácskai apró településekre, falvakba, tanyákra viszik el a művészi szót. Weöres Sándor A holdbéli csóna- kos-a — a huszonhárom vidéki előadás utón beköltözött az újvidéki kőszínház falai közé. A falusi előadásokon a paraszt- udvaron álló nyárfa és a szénaboglya is a darab „szereplője" volt. A nyílt színi játékot most a zárt környezethez kell alkalmazni. Az újvidékiek vállalkozása a korábbi budapesti bemutató, a győri opera-változat és a pécsi színház előadása mellett is megállja a helyét. A színészek igazi népi, vásári komédiát játszanak. A nyers színek jól váltakoznak a lírai hangulatokkal. Amikor már-már harsánnyá válna á játék, átcsap lágy idillbe. Amikor a Dántó szentimentalizmus elöntené a színpadot, a vaskos hang visz- szaránt a valóságba. Az előadás után Hernyók György rendezővel és a kitűnő Vitéz Lászlóval, Soltis Lajossal beszélgetünk. Mondják, Magyarországra is szívesen elhoznák A holdbéli csónakos-t. Ha valahol, leginkább Szentendrén, a városka főterén vagy az egervári nyári szabadtéri játékokon volna otthon. HUNGAROLÓGIAI INTÉZET Az újvidéki tudományegyetem új épületének egyik hűvös emeleti szobájában üljük körül az asztalt. A házigazda Bori Imre professzor. Az intézmény, ahol vagyunk, pontos neve: A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete. Se szeri, se száma a különféle kiadványoknak, könyveknek, füzeteknek, amelyek az intézet munkatársaitól, az intézet kutatási tervének részeként, az intézet gondozásában jelennek meg. írói bibliográfiák (pl. Sin- kó Ervin a horvát irodalomban címmel), irodalomtudományi dolgozatok (pl. Danyi Magdolna disszertációja Czóbel Min- káról), a Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei, Tanulmányok címmel egy másik könyvsorozat, nyelvészeti füzetek (pl. a Vajdaság helységeinek földrajzi nevei), sorozaton kívül megjelenő könyvek ... Mennyi szellemi erőfeszítés és eredmény, a kutatói elhivatottság bizonyítékai! Eltűnődöm. Vajon bekerülnek-e a ■magyar anyanyelvi kultúra vérkeringésébe? Vajon ösztönző, gazdagító, alkalmanként vitára sarkalló forrásai (esznek-e a magyar nyelvű tudományos életnek? Hogy könnyítsék lelkemen, elfogadom és elhozom Bori Imre ajándékát: egy jókora könyvcsomagot az intézet elmúlt évi kiadványaiból. Súlya legalább öt üveg vinjakkal fölér. A TELEP Egykor ez volt a város „érdes része”: a földszintes háza- , kát magyarok lakták, gyári munkások, városi nincstelenek, szegények. Aki tehette, azóta lakótelepi házba költözött, s itt hagyta a Telepet. A környék lakossága az elmúlt évtizedekben jórészt kicserélődött. De itt maradt a negyven éve épített eqyemeletes épület, az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Amíg Fülöp Gábor költő, az újvidéki rádió dramaturgja az egyesület mellett működő tanács tgjaival tárgyal, én egy .másik szobában a ház életével, az egyesület munkájával ismerkedem. Az egyesület a zágrábi Ady Kör testvérintézménye, de programja annál sokkal változatosabb, gazdagabb. A házban könyvtár, énekkar, Zenekar, három tánccsoport működik. Rendszeresen tartanak író-olvasó találkákat. Az egyesület többször szerepelt Magyarországon, Pécsen is. Lassan besötétedik. A homály körülöleli a házat. A kivilágított ablakok az utcára szórják a fényt. Az emeletes épület szigetként áll g Telepre boruló éjszakában. Nyikolaj Katkov Jó munkához idő' kell Egy hónappal a tanácskozás előtt — melyen ő tartja majd a beszámolót —, a nagyfőnök, Frol' Titics mindnyájunkat magához hivatott. — Mint mindig, most is közösen készítjük el a beszámolót — mondta. — A kérdéseket a következőképpen osztjuk el . .. Én is megkaptam a feladatot; amikor készen voltam, a meghatározott időben jelentkeztem vele Frol Titics- nél. Elolvasta, s azt javasolta, néhány helyen dolgozzam át. — Mikorra leszel kész vele? Kicsit gondolkodtam, s azt feleltem: — Két óra múlva. Hátradobta magát a székben, s néma szemrehányással, gyanakodva nézett rám. Mintha csak azt gondolná: „Magad se hiszed, amit mondtál.” Aztán, mint aki meggondolta, azt mondtam: — De lehet, hogy másfél óra is elég lesz. Majd igyekszem, ráhajtok —■ ígértem. Frol Titics mindkét kezével az asztalra csapott. —vKét óra múlva! Másfél óra! Hallatlan! Micsoda pimaszság! Tanítlak, tanítgat- lak, hátha hasznodra válik, de minden hiába, nincs semmi értelme. Micsoda köny- nyelműség! Meghökkenve ültem előtte. Vajon sokallja a másfél —két órát, s egy óra múlva kéri az anyagot? Vagy azt szeretné, ha itt együltömben kijavítanám? Ez nem lenne komoly dolog. — Hát gondolkodnom kell rajta ... — próbáltam magyarázkodni. — Gondolkodni! Még jó. hogy gondolkodni akar rajta. Mégiscsak tisztában van vele, hogy komoly munkához fej és idő kell. Hát tudod, mit... —■ Frol Titics mellém jött, szemölcseit simogatta —■ kapsz egy hetet az átdolgozásra. Mehetsz! És addig a munkába se kell bejárnod ! Mikor már az ajtónál voltam, felemelte a mutatóujját, és jelentőségteljes hangon azt mondta: — Hallgass rám! És okulj belőle. Ne kelljen nekem mindig mindent a fejedbe vernem. Sértődötten és értetlenül jöttem el tőle. Minek erre egy hét? Hát annyira buta és tájékozatlan lennék — annak néz? •—, hogy két óra kevés az átdolgozásra? Megyek hazafelé, s látom, hogy Fegyjukin, a szomszéd integet a kocsija ablakából, majd megáll mellettem. — ülj be — mondja. — Hazafelé mégy? Én meg horgászásból iövök. Nézd, mennyi halat fogtam. Micsoda finom halászlé lesz belőle! Mi van veled, nem vagy valami jókedvű . . . Elmondtam, mi a helyzet. — Sehogy sem értem, miért adott nekem erre egy hetet — mondtam végül, s elgondolkodtam. — Mikor leqfeljebb kétórai munka. Fegyjukin felkacagott. — Hát te azt hiszed, én szabadságon vagyok? Szintén megbízatást kaptam. A feladat, azt mondja a főnököm, nagyon komoly, adunk neked rá két hetet. Munkába se kell bejárnod. Igy én most horgászgatok . . . — Hát akkor. . én is horgásszak? — Végre, hogy rájöttél. Látod, ez a beszéd! Reggel hajnalban kelj fel, légy készen, beszólok érted. Egy hét múlva — kipihenve, lebarnulva — jelentkeztem Frol Titicsnél, s elé raktam a kijavított, kiegészített munkát. Elolvasta és megdicsért. Én meg nekibátorodtam, s azt mondtam erre: — Frol Titics! Mindössze két óra alatt csináltam meg, mint ahogy eredetileg javasoltam. S egész héten kénytelen voltam horgászni. A főnök elkomorodott. — Felőlem akár virágokat is . szedhettél, fonhattál belőle koszorúkat — mit érdekel az engem, semmi közöm hozzá. Az a lényeg, hogy egy hét alatt megértek, kikristályosodtak a gondolataid ... El akartam még neki mondani azt is, hogy a javításokat én még aznap elvégeztem, amikor ő javasolta, de nem volt hozzá lelkierőm, bátorságom. Ekkorra már nagyon komoly, komor, tekintélyt parancsoló lett Frol Titics, mint aki biztos benne, hogy az éretlen, tapasztalatlan fiatal munkatársnak most valami nagyon fontos igazságra, bölcsességre nyitotta rá őrszemét. Végül, nyomatékosan kijelentette: „Komoly feladat elvégzéséhez, úgy is mondhatnám, jó munkához, idő kell, barátocskám! És nem holmi másfél—két óra ... Ezt jól jegyezd meg!" (Fordította: Gyürke Zoltán)
