Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-20 / 78. szám
I Diploma-rendezes Pécsett Jelenet a darab harmadik felvonásából. Balról: Lukács József, Füsti Molnár Éva, Tomanek Gábor, Krasznói Klára és hátul Vajek Róbert. Fotó: Proksza László Dobok és trombiták Egy Brecht-átdolgozás hazai ősbemutatója Tanulmányok Baranya megye ifjúsági mozgalmának történetéből 1868-1950 Bertold Brecht Dobok és tíombiták című „drámai komédiája a műsorfüzet tanúsága szerint 1955-ben keletkezett. Egyéb források is utalnak rá, ám a darab címével is csupán az említés szintjén találkozhattunk. Magyarországon nyomtatásban nem jelent meg. Van egy kéziratos nyersfordítása (Lázár Magda); a pécsiek most Tandori Dezső igényes, szép nyelvezetű átültetésében játsz- szák. Magyarán: a darab szinte ismeretlen, noha előadták jó néhány külföldi városban, de jelek szerint általában eléggé elutasító kritikai fogadtatás mellett. A darab egy 18. század eleji angol vígjáték adaptációja Brecht utolsó éveiből, amikor „számos művet átdolgozott". Az eredeti mű Georg Farquhar- nek (1677—1707), a flandriai háborúk idején játszódó vígjátéka. amelynek a drámai anyagán, szerkezetén Brecht nemigen módosított. Megváltoztatta ellenben a mű optikáját. A cselekmény idejét áthelyezte az amerikai függetlenségi háború éveibe (1775—83), így a tönté- netet' olyan politikai-társadalmi dimenziókkal ruházta fel, amilyenekről Farquhar még nem is álmodhatott. E változatban már nem a becsapott flandriai pa- lasztság áll a középpontban: itt már jelentkeznek a felvilágosult polgárság konfliktusai a hatalommal, s őszinte szimpátiái az Újvilág függetlenségi harcai iránt. Jelentkeznek, de nem a darab fókuszában. Ott egyértelműen a nyögvenyelős katonatoborzás fifikái meg a toborzási manőverekkel össze- szőtt szerelmi szálak bonyodalmai uralják a cselekményt, elégge terjengősen. Nehéz lenne ma már rekonstruálni, hogy az ötvenes évek derekán, az akkori zord hidegháborús légkörben milyen hatása lehetett egy amerikai szabadságharc a contrario (ellenkező oldalról való) ábrázolásának, a dimenziók, súlypontok áthelyezésének. Fontosabb kérdés, mit mond ez a darab ma az embereknek? Mir'e gondolhat a közönség? Igazságtalan háború, függetlenségi harc ma is dúl a világ számos pontján. Ebben, s a feszült nemzetközi légkör kialakulásában mind az USA, mind az angol kormány (egyetértő) nézeteiről naponta meggyőződhetünk. Alkalmas-e az „ellenkező oldal” XVIII. századi progresszív küzdelmeinek, függetlenségi elveinek az érzékeltetése, avagy a kényszersorozás embertelensége mai- képzettársításokra? Talán igen, de nyilván van, akit ez kifejezetten zavar. Egy bizonyos: mai életünk rendkívül bonyolult nemzetközi összefüggéseiben világos, egyértelmű orientációra ez a Brecht-mű nem képes, bár a függetlenségi harc, egyáltalán a népek független életének magasztossága kétségtelenül hangsúlyt kap. (De ez már elsősorban a rendezés érdeme). Amibe' lehet éppen, de van-e értleme belemerülni e darab lehetőségeivel, amikor a világ két nagy táborának viszonya, belső helyzete komplikáltabb és problematikusabb, mint valaha? A rendező, Vas Zoltán Iván — akinek ez diplomamunkája — viszont hitt benne, s ebből a hitből sok művészi érték is született, különös tekintettel a színészek játékára, játékstílusuk összhangjára nézvést. A darab hosszú; exponálása nem kevésbé (csaknem az I. felvonás), tehát nehezen indul el. Ritmusa többször is lelassul, vánszorog a cselekmény. A fiatal színészek szövegmondása nem mindig érthető (főképp, amikor háttal állnak). Az előadást mégis a*felszabadult játékkedv, a pontosan körülhatárolt jellemű, egyéniségű figurák remekül kicsiszolt vonásai jellemzik. Egyéni színek és színes egyéniségek. Meggyőző volt: mennyi jó színész van ebben a színházban!... S hogy ezek az ér8. HÉTVÉGE tékek — most az egyéni teljesítményeken túl — fölszabadulhattak és kibontakozva összhatásukban egy hibái ellenére is kellemes vígjátéki hangvételű produkció legerősebb pillérei lehettek, ez a rendező érdeme. Az is, ahogyan összehangolva a sokszereplős darab színészi munkáját, megteremtette az előadás kissé groteszkbe hajló stílusát. Mindennemű disszonancia, zavaró momentum nélkül. Jó érzékkel vezeti a középpontban álló toborzás és körülötte a darab 5—6 szerelmi kettősének fejleményeit. Az ötletekhez nemcsak érzéke, önfegyelme, is van. Tudja a határt, amikor már elég, de még nem sok. Kompozíciós készsége különösen figyelemre méltó a tömegek mozgatásában és pl. a párhuzamos cselekményű záróképben. Emlékezetes a közbülső felvonás álomjátéka, ahol két bájosan évődő fiatal (Lang Györgyi és Vízi György) újvilágbeli jövőjét tervezgetve megál- mondja korunk Amerikáját. Hatásos revüszerű képben villan fel előttünk a századelő, a húszas-harmincas évek néhány jellegzetes alakja. Néhány figurával, pl. a toborzó őrmester (Lukács József remekbe szabott alakítása) vagy a szökevényeket üldöző önkéntes örömkatona (N. Szabó Sándor) alakjával vagy a rabok besorozásával a nemrég-volt fasizmus reprezen- tásaira emlékeztetett. (KöztuRánézésre folyóirat, közre, adásának „gyakoriságát" tekintve évkönyv, példányszáma, hozzáférhetősége alapján mondhatni könyvészeti ritkaság. Röviden ennyit bevezetésképpen a megye közművelődési könyvtárosainak általában évente megjelenő szakmaimódszertani orgánumáról, melyet a szerkesztők szerényen „tájékoztatónak" neveznek. A teljes cím egyébként így hangzik: Pécs-Baranyai Könyvtáros. Baranya megye közművelődési könyvtárosainak tájékoztatója." Másutt az alcím a következő: „A Baranya megyei Könyvtár, a Pécsi Városi Könyvtár, az SZMT Központi Könyvtár, a BDSZ Körzeti Könyvtár és hálózatuk tájékoztatója. Alkalomadtán tehát így kell keresnünk, persze nem az újságárusoknál, oda aligha jutna az 5—600 példányból, hanem a megye könyvtáraiban. (Nédott: Magyarországon az SS-to- borzás is az itt látottakhoz hasonló módszerekkel történt: sa háború vége felé közbűntényes bűnözők is lehetőséget kaptak „meghalni a Führerért”). Az előadást a rendező a Függetlenségi Nyilatkozat (1776.) néhány idézetével indítja és zárja, nyomatékát adva, hogy ezzel a Brecht-darabbal a mához kíván szólni. Különösképp elgondolkodtató, hogy lettek a Nyilatkozat egész emberiségnek szóló s ma is időszerű szép gondolatai, hogy mást ne említsünk, Chilében?: „Ha egy nép az események következtében arra kényszerül, hogy elszakítsa azokat a politikai kötelékeket, amelyek más néphez fűzték, és a földi hatalmak között egyenlő rangot és külön helyet akar elfoglalni, melyre a természet és a Teremtő feljogosítják, akkor az a tisztelet, amellyel az emberi nem véleményének adózik, azt parancsolja, hogy az egész világ előtt kifejtse és megmagyarázza az elválást előidéző okokat. . Az előadásnak 33 szereplője van. Hanminchárom szereplőt, akárcsak egy-két jelzővel minősítve, felsorolni is képtelenség egy napilapkritika terjedelmében. így először hadd álljon itt azok neve, akik egy-egy epizódszerepben vagy a tömegből előbukkanó drámai személyként jelen voltak. Akikre akkor, abban a villanásban odafigyelhány példány azért az ország nagyobb könyvtárainak is jut, a szakmai közvélemény által számontartott és megfelelően értékelt kiadványból.) A kiadvány tartalmi értékeinek ismeretében őszintén sajnáljuk, hogy a megjelenés alkalmára esetenként egy esztendőnél is többet kell várniuk az érdeklődőknek, amint ez a legutóbbi füzet két teljes évet összefoglaló „évfolyam" megjelöléséből is nyilvánvaló. Az ok nem a szellemi kapacitás, hanem az anyagiak hiánya. Talán érdemes lenne megfontolni a közreadók körének kibővítését — esetleg a Magyar Könyvtárosok Egyesülete területi szervezetének égisze alatt —, más könyvtártípusok helyi képviselőivel (egyetemi és főiskolai könyvtárak, vállalati és intézményi szakkönyvtárak). Az általános és középiskolai könyvtárakat azért nem említünk: Sólyom Katalin, Andresz Katalin, Füsti Molnár Éva, Krasznói Klára, Vajek Róbert, Melis Gábor, Matoricz József, Tomanek Gábor, Katona Ágnes, Bódis Irén, Fülöp Mihály, Har- math Albert, Nagy Réka, Fekete András, Koszta Gabriella, Szivler József, Simon Éva, Bors Ferenc, Kovács Dénes, Schlégel Tamás, Gárdái Szilvia és ifj. Ti lesch Nándor. Sipos László (Plum kapitány) kemény, határozott karakterű alakot formált, .kiegyenlített játékkal; jól sikerült Balikó Tamás kitűnő humorérzékkel egyénített Brazen kapitánya; Győry Emil flegmán angolos békebírója. Bieder Éva vonzó alakítása kettős szerepében olykor még alapos beszédhibáját is feledtette; Bánky Gábor mulatságosan groteszk cipőgyárosa; Kulka János ragyogó komornyikalakítása és Dobos Katalin Melindája is főszerepekben erősségei az előadásnak. Miként a fentiekből kiderülhetett: nem az ismert, a hagyományos brechti iskola előadásának lehettünk tanúi. A darab eleve nem olyannak íródott. Stíluselemeit a nevelő szándékkal; a „szófukar" jelzéses díszletekkel; a fölcsendülő songokkal érezhettük az előadásban. A díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Tordai FJajnal tervezte, vendégként. A táncok koreográfusa Eck Imre volt. tem csupán, mert esetükben a profilbővülés értelemszerűen megtörtént, miután a Művelődési Minisztérium nemrég engedélyezte, hogy a Baranya megyei Könyvtár lássa el az iskolai könyvtárak megyei hálózati központja feladatát. Itt jegyezzük meg, hogy a szerkesztésre mindig is a gyakorlatilag lehetséges tartalmi és szervezeti .nyitottság volt a jellemző. Az iskolai könyvtárak problémáival való foglalkozás majdhogynem természetesen adódott; a közművelődési könyvtárüggyel való sokoldalú és eleven kapcsolatok ismeretében ez teljességgel érthető. Emellett hellyel-közzel más hálózati illetőségű szerzők is „megfordultak" a Tájékoztató hasábjain. A többi könyvtártípus, de mindenekelőtt az egyetemi és főiskolai könyvtárak közművelődési funkciója, melynek gyakorlását esetenként A KISZ X. kongresszusa tiszteletére és az ifjúsági mozgalom újjászületésének 25. évfordulójára fiatal levéltári kutatók széles áttekintésé tanulmányai jelentek meg a Baranya megyei Tanács KISZ Bizottság Közművelődési Alapszervezetének gondozásában. Az ifjúságkutatás a mozgalmi szervezetek társadalomtudományi vizsgálatának egyik nagy területe. A történeti forráskutatás-feltárás e körön belül azért jelentős, mert összegzéseken kívül a továbbkutatásra is új támpontokhoz juttat. A baranyai munkásmozgalommal összefüggő számos jelentős kiadványban foglaltakon túl, a fiatal kutatók munkája igyekszik egyenletes áttekintést nyújtani azokról az ifjúságmozgalmi kezdeményezésekről, azok hatásáról és következményeiről, amelyek nyomán gazdagodhatott Pécs és Baranya ifjúság-, de általában politikai élete. A baranyai ifjúsági mozgalmak egyenetlenül fejlődtek, amit részben a munkás- mozgalom alakulása, részben a történelmi események indokolnak. A szerzők és szerkesztők arányérzékére vall, hogy az eseményeket bemutatva, áttekintésük a keretjelleg mellett részletekben is gazdag, amivel nemcsak a tájékozódást, hanem a gazdag jegyzetállomány segítségével további kutatásokra serkent. A szerkesztő Erdődi Gyulának nem volt könnyű dolga. Munkáját Sándor László és Kreska László segítették. A baranyai levél- és könyvtári források és egyéb dokumentumok gazdagsága, eddig egyáltalán nem, vagy csak részben feltárt anyaga mára tematikus válogatást is nehezítette. A szükséges célszerű válogatás és a levéltári szakszerűség vezette ezért a szerkesztőket és az Írókat abban, hogy az 1868—1950 közötti éveket elsősorban az említett forrásokon keresztül mutassák be. Innen' és ebből ered az, hogy a közelmúlt élő és a mozgalmakban részt vett tagjainak emlékezése csak közvetve kerül az olvasók kezébe. Akár az 1934—1944, akár az 1944—1950-es évek ifjúságmozgalmi történetét tekintjük, a résztvevők mozgalmas napokról számolhattak volna be, hisz a mozgalom történetébe ugyanúgy beletartozik a szigeti SZÍT hajdani SZÍT esküvője, mint az újhegyi meg a gyárvárosi fiatalok falujárása, a város fiataljainak széntermelő műszakja Szábolcsbányán a pesti informális úton is „kikényszerítik” a ténylegesen megnyilvánuló igények, indokolttá teszik az ilyen irányú — kellő terjedelem hiányában mértékletesen adagolt — szerkesztői, szerkesztési nyitottságot is. (A Pécs-Baranyai Könyvtárost évek óta Pál József a Megyei Könyvtár osztályvezetője szerkeszti, hattagú szerkesztő bizottság közreműködésével. A számonként csupán színében különböző borítót jónéhány országos folyóirat is megirigyelhetné; Lantos Ferenc tervei alapján készíti a nyomda.) A híreket és tudósításokat nem számítva (jóllehet, a folyóirat egyik legérdekesebb és legidőszerűbb fejezetét képezik), összesen 14 terjedelmesebb írást közölnek a szerkesztők. A „Pécsi Téka" rovat tartalma: a két Tájékoztató-füzet megjelenése közti időszakban napvilágot látott helytörténeti VII. kerületi ifikkel vagy az emlékezetes komlói ifjúsági nap, az első jelentkezések a Néphadseregbe meg a szak- érettségire vagy a szovjet ösztöndíjra... De ezek egy későbbi feldolgozás tárgyát alkothatják, hisz a Baranya megyei Levéltár munkatársai számos élő visszaemlékezését rögzítették már eddig is. Mindezt azért kellett elmondani, hogy a tanulmánykötetből sarjadó további ifjúság- kutatás témái közé ilyen céllal is bekerüljenek feladatok a jövő gazdagodása érdekében. . A tanulmányokat készítő Erdődi Gyula (A baranyai— pécsi szocialista—kommunista ifjúmunkás-mozgalom 1918— 1921 között); Ebner Károlyné (Válogatás a magyarországi ifjúsági mozgalmak történeti irodalmából); dr. Kéri Nagy Béla (Néhány adalék az 1922—29 közötti pécsi—baranyai ifjúmunkásság szervezkedéséről); Márfi Attila (Baranya megyei ifjúsági mozgalmak 1944—1950); Tegzes Ferenc (Baranya ifjúsági mozgalma 1934—1944 között); Vargha Dezső (Ifjúmunkások a pécsi munkásmozgalomban 1868—1918 és A baloldali ifjúsági mozgalom Baranyában és Pécsett a világgazdasági válság idején 1929— 1933) és Zeleni Ferenc (Demokratikus ifjúsági (úttörő-) mozgalom kezdeti nehézségei Baranyában) egymásra épülően, levéltári szakszerűséggel és a mozgalmak jó megrajzolásával régóta nélkülözött feladatot teljesítettek. Kötetünk hitelét nemcsak a források gazdagsága, a mozgalmak előremutató iránya, hanem készítőinek lelkesedéssel párosult felelős önzetlensége is erősíti. A szerzők munkájukat társadalmi feladatként véaezték, jó példát nyújtva ezzel a hasonló kezdeményezésekben résztvevőknek. A tanulmánykötethez Az ifjúság tegnap és ma címmel dr. Svéd László, az MSZMP Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa írt bevezető fejezetet. Alapos elemzéssel, az ifjúsági mozgalomtörténet új- eredményeinek közreadásával szemléletfor- málóan nyitja meg a tanulmányok sorát, hangsúlyozva: „A haladó hagyományok ilyenképpen való kezelése nem az elődök iránti szűkkeb- lűség, ellenkezőleg, a velük való lényegi azonosalás jele". A Tanulmányok Baranya megye ifjúsági mozgalmának történetéből 1868—1950 kiadvány új nyeresége Baranya politikatörténetének, Krisztián Béla művek bibliográfiája. (Az ősz- szeállító: Tilesch Fva). Rendszeresen közlik a könyvtári vonatkozású jogszabályok és hivatalos közlemények jegyzékét is, Krauter Györgyné összeállításában. A kiadvány fő részét képező — címmel nem jelzett — rovat írásaiból kiemeljük dr. Román Lászlóné. a Megyei Könyvtár igazgatója — a könyvtárügy elvi alapjait érintő — tanulmányát. „A modern társadalom és a könyvtár” címmel közreadott írásban a könyvtár, s nem is csupán a közművelődési könyvtár helyét és szerepét keresi — politikusán és szakszerűen — szerző. Nem az apológia, hanem a mindennapi könyvtári munka jobbítása, a könyvtárai és a könyvtárosokat ténylegesen orientáló távlatok felmutatása szándékával. Pál József a szakfelügyelet és a módszertan együttműködésének időszerű kérdéseit vizsgálja rendkívül kritikusan. A maga szakterületének speciális nézőpontjából ugyan, de művelődésirányításunk egyik sarkalatos kérdéséről fejti ki véleményét a tapasztalt szakember. Boda Miklós Wallinger Endre Könyvészeti ritkaság... Bemutatjuk a Pécs-Baranyai Könyvtárost