Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-20 / 78. szám
Évfordulós kerekasztal-beszélgetés a KISZ Baranya megyei egykori szervező bizottságának tagjaival, a negyedszázad előtti eseményekről, önmagukról, tevékenységük tapasztalatairól Tokács László, Pusztai József, dr. Tényi Jenő, Szentirányi József, Ambrus Lajos, Futács Kálmán, Pozsgai Miklós, Kovács Dezső a kerekasztal-beszélgetés résztvevői A KISZ megalakulásának negyedszázados évfordulója alkalmából a KISZ Baranya megyei Bizottságának vezetése kerekasztal-beszélgetést rendezett az egykori szervező bizottság tagjaival. A beszélgetésen részt vett: TAKÁCS LÁSZLÓ, a BCM osztályvezetője, PUSZTAI JÓZSEF középiskolai kollégiumigazgató, DR. TÉNYI JENŐ egyetemi tanár, SZENTIRÁNYI JÓZSEF, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, AMBRUS LAJOS, a MÉSZÖV elnöke, FUTÁCS KÁLMÁN, az ÉPGÉP pécsi gyára igazgatója, POZSGAI MIKLÓS, a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, MITZKI ERVIN, a Dunántúli Napló főszerkesztője. A kerekasztal-beszélgetés alkalmából a KISZ megyei zászlóbontóinak három azonos kérdést tettünk fel: i Huszonöt évvel ezelőtt, a KISZ megalakulásának !■ idején, Baranya megyében milyen megbízatást kapott? 2 Aktív KISZ-vezető korából melyik az az esemény, ■ élmény, amelyikre ma is a legszívesebben visszaemlékezik? 3 Az ifjúsági mozgalomban szerzett tapasztalatai * alapján mit tart a legfontosabbnak, melyre napjaink KISZ vezetőinek figyelmét felhívja? Takács László: 1 Közvetlenül az el- ■ lenforradalom leverése után az MSZMP Baranya megyei ideiglenes bizottsága megbízott a megyei ifjúsági titkári teendők ellátásával. Első lépésem az volt, hogy megkeressem azokat az ifjúsági vezetőket, akikkel korábban, a megyében, részt vettem a felszabadulást követően az ifjúsági mozgalom szervezésében és vezetésében, illetve azokat a volt DlSZ-vezető- ket, akik az j ellenforradalom után vállalták az ifjúsági szervezetek újjászervezését. Kezdetben különböző réteg- szervezetek megalakítása volt a feladat, de már ekkor is arra törekedtünk, hogy megteremtsük a párt egységes ifjúsági szervezetét. 1957 elején azt tapasztaltuk, elsősorban a munkásfiatalok körében, hogy kezdeményezik a kommunista ifjúsági szervezetek megalakítását, én kötelességemnek tartottam ezt a párt központi és megyei vezetése felé tolmácsolni. örvendetes volt, hogy a munkás- és parasztifjúsági rétegszervezetekben is sokan egyetértettek ezekkel a törekvésekkel. Amikor azután március 21-én a KISZ zászlót bontott, én lettem a megyei szervező bizottság titkára. 2 Nekem a legmara- ■ dandóbb emlékem az, hogy amikor megbíztak a párt ifjúsági titkári teendőinek elvégzésével, a KISZ megyei szervezésével, attól tartottam, hogy magamra maradok. Néhány hét múlva sok segítőre találtam a fel- szabadulást követő évek, a DISZ ifjúsági vezetői köréből, a fiatal párttagok soraiból. Különösen tartottam a felsőoktatási intézményekben kialakult helyzettől, de ott is elvhű, aktív tevékenységet vállaló ifjúkommunistákkal találkoztam, akik sokat tettek az ottani politikai légkör kedvező befolyásolására, a párt tekintélye erősítése érdekében! Ezek a fiatalok akkor bátran és nyíltan szembeszálltak a még élő ellenforradalmi nézetekkel, példamutatásuk tiszteletreméltó volt, s ezt máig sem felejtem el. Nagy élményem volt az is, ahogyan akkor egymásra találtak az üzemek és felsőoktatási intézmények ifjúsági vezetői, ahogyan kölcsönösen segítették egymás munkáját, a KISZ szervezését .a megyében. 3 Az volna a jó, ha a ■ mai ifjúsági vezetők tanulnának a mi akkori tapasztalatunkból: minél kevesebb hivatalos tevékenység, kevés értekezlet — és minél .többet lenni a fiatalok között, a helyszínen segíteni a vezetők munkáját, olyan akciókat szervezni, melyek mindenhol nagy tömegben mozgósítják az ifjúságot! Természetesen ez azt is feltételezi, hogy elvszerű munkát és magatartást szükséges ma is megkövetelni, hiszen enélkül, s különösen az idősebb, tapasztaltabb elvtársaink támogatása hiányában, 25 évvel ezelőtt mi sem tudtuk volna megvalósítani azt, amit a párt ránk bízott. Pusztai József: 4 A KISZ megalakulá- *■ sa idején a tiszti karhatalomban teljesítettem szolgálatot. Ilyen körülmények között kaptam azt a megbízatást, hogy mint pedagógus segítsem az általános iskolások gyermekszervezetének létrehozását. Először ezt, mint az „őrszemcsapatok" mozgalmaként kezdtük szervezni. Abban az időiben „nagy divat" volt a „névváltoztatás”, de végül is az új gyermekszervezet ismét úttörőmozgalom néven jött létre. Leszerelve a karhatalomból, az úttörőszervezet megyei titkára lettem, de mint a KISZ megyei szervező 'bizottságának tagja, segítettem Baranyában a KISZ-szervezetek megalakítását is. O Ehhez fűződik egyik “■ maradandó élményem is. Egyik alkalommal, azzal bíztak meg, hogy vegyek részt Csikóstöttösön a mezőgazdasági fiatalok tanácskozásán, ahol a tervek szerint az ifjúsági szerveiét újjáalakításáról hívtak egybe beszélgetést. Természetesen a falusi fiatalokat, akik többsége akkor egyéni gazdálkodó volt, csak a késő esti órákban lehetett összehívni beszélgetésre. Ha jól emlé>- kezem, 10 óra körül vette kezdetét a vita, éjjel két óráig tartott, s végül is nemcsak hogy megalakult ott Zaszlobontok! akkor a KISZ, hanem egy olyan nagyszerű akcióprogramot fogadtak el, mely valóban alkalmas volt az élénk szervezeti tevékenységhez. Másnap hajnalban kerültem haza Pécsre .. . O Szerintem érdemes arra a . tapasztalatunkra felfigyelni, ami nélkül nem tudtuk volna a KISZ-t megszervezni: a fiatalokkal mindig őszintén és egyértelműen kell beszélni! Még akkor is, ha ez ma talán nehezebbnek tűnik sokak számára ... Dr. Tényi Jenő: Amikor 1957 január- ■ jóban az orvosegyetemen megalakult a párt- szervezet, mint vezetőségi tagot az ifjúság közötti munkával bíztak meg. Egyik legfontosabb feladatunk az oktatás zavartalanságának biztosítása volt. El kellett szigetelnünk a felsőoktatási intézményekben tanuló fiatalok akkori rétegszervezetében, a MEFESZ-ben található ellenséges elemeket, elérni, hogy olyan programot fogadjanak el, mely az egyetemen is elősegítette a konszolidációt. Március 20-án én is az egyik résztvevője voltam az orvosegyetemen a KISZ megalakításának, majd ezt követően mint a megyei szervező bizottság tagja közreműködtem a felsőoktatási intézményekben, a középiskolákban a párt ifjúsági szervezeteinek létrehozásában. Eredményes tevékenységet folytattunk, hiszen április 4-én már több mint háromszáz, május elsején még ennél is több főiskolás fiatal vett részt a párt által rendezett tömegmegmozdulásokon, és ez akkor nagy siker volt. O Mint aktív KlSZ-veze- tőnek, legnagyobb élményem a moszkvai VIT-en való részvétel volt. Egyrészt azért, mert előfte már letettem utolsó vizsgáimat és felszabadultan utazhattam, abban a tudatban, hogy hazaérkezésem után kerül sor orvosavatásomra. Másrészt nagyon készültünk erre a találkozóra, nem tudtuk biztosan, hogyan fogadnak majd, milyen vitákra kerül sor más országok küldöttségeivel. Politikai feladat volt számunkra ez a részvétel. O Ahogyan visszagon- dolok az akkori időkre, arra emlékezem, hogy a DISZ elleni támadások lényege a párt ifjúsági szervezete, az ifjúság egysége ellen irányult. A KISZ ereje abban volt, hogy újból megteremtette az ifjúság egységét és nyíltan vallotta, hogy a párt ifjúsági szervezete. Én 'nem vitatom, hogy ma is kell szólni az ifjúság közötti rétegmunka fontosságáról, de soha nem szabad megfeledkezni az egységről és a párthoz való tartozásról. Szentirányi József: 4 1957 tavaszán, mint *• középiskolai tanár dolgoztam. Ekkor kerestek meg azzal a megbízatással, hogy kezdjem meg a közép- iskolás fiatalok körében a diákszervezet megalakítását. Sikerült is néhány pécsi középiskolában az önálló szervezetet megalakítani. Ebből a magból alakultak meg rövidesen a középiskolákban a KISZ-szervezetek. Néhány lelkes fiatal, elkötelezett tanár összefogásának eredménye volt ez, közülük megemlítem Varga Ernőt, Achátz Imrét, Dobai Jánost... Nekem is maradan- dó emlékem a moszkvai VIT-en való részvételem. Sok olyan vitában vettem részt, ahol választ kellett adni a külföldi érdeklődőknek, a kétkedőknek arra, ami nálunk történt az ellen- forradalom után. Ugyanakkor itthon is, az iskolákban, tanítványaim körében is sokat beszélgettünk arról, hogy mi történik az országban, mit akar tenni a párt és a kormány, milyen feladatai vannak az ifjúsági szövetségnek. Ezeket nem neveztük akkor osztályfőnöki óráknak, de ahhoz hasonló feladatot töltöttek be, s ahogy ma visszaemlékezem, valóban nagy szerepük volt a fiatalok eszmei, politkai nevelésében. O Az én egész életpá- lyámat meghatározták azok az évek, melyeket mint az ifjúsági szövetség vezetője töltöttem el. Részt vettem fiatalon az úttörőmozgalomban, a középiskolai DISZ-munkában, a NÉ- KOSZ-ban, majd az ellen- forradalom otán a KISZ Pécs városi Bizottságának tagja lettem. Ezeket a megbízatásokat igyekeztem mindig becsülettel ellátni. Tapasztalataim szerint a fiatalok formálását egyrészt segíti, ha valóban figyelnek az idősebbek szavára, hasznosítják tapasztalataikat, másrészt ha mindenki törekszik a saját egyéniségének legjobban megfelelő tevékenységi formát megtalálni és ott képességének megfelelően dolgozni, s mindenki a maga területén szerényen, önzetlenül, következetesen lássa el azt, amivel a közösség megbízza. Ambrus Lajos: 1956 végén bíztak ■ meg azzal, hogy a megyében szervezzem meg a parasztifjúság rétegszervezetét, az EPOSZ-t. Rövid idő alatt megalakultak megye- szerte az alapszervezetek. Ugyanakkor azt is segítettük, hogy ahol a fiatalok a KISZ megalakítását kezdeményezték, az megvalósuljon, illetve ahol az lehetséges volt már rögtön KISZ- szervezetek jöjjenek létre. Én egyébként mint a megyei szervező bizottság tagja ez utóbbi megvalósulása érdekében is tevékenykedtem, így értük el, hogy 1957 végére a megye községeiben már mindenütt felváltották az EPOSZ-t a KlSZ-szerveze- tek. O Talán a legmara“■ dandóbb emlékem az, hogy amikor a KISZ KB 1958-ban létrehozta a déldunántúli vezetőképző iskoláját Pécsett, engem megbíztak, hogy ott oktatói munkát végezzek. Akkor igen fontos feladat volt, hogy segítséget nyújtsunk az új ifjúsági vezetőknek ahhoz, hogy képesek legyenek megbízatásuknak eleget tenni. Rendszeresen jártuk a megyéket, és az iskola elvégzése után is figyelemmel kísértük tanítványaink fejlődését, munkáját. Ma is sok olyan volt hallgatómmal találkozom, aki azóta felelős politikai vagy gazdasági beosztásba került, s ma sem felejtette el, hogy az indítékot a KISZ-iskolán kapta fejlődéséhez. O 1956 után mintegy tíz évet tevékenykedtem a KISZ-ben. Két fontos tapasztalatot szereztem, melyeket ma is jelentősnek találok. Az ifjúsági szövetségnek egyrészt meg kell fejelnie a párt támasztotta követelményeknek, betölteni feladatát a fiatalok nevelésében, szervezésében, de meg kell felelnie az ifjúság támasztotta követelményeknek is, olyan kereteket biztosítani, hogy mindenirányi érdeklődésüket, tevékenységi Tehetőségeiket biztosítsa! Futács Kálmán: 4 Az ellenforradalmat *■ követően, mint az uránbánya dolgozója, a politikai tevékenységemet a fiatalok között fejtettem ki. A párttól azt a megbízatást kaptam, hogy ott segítsem a KISZ-szervezetek létrehozását. Tény, hogy a megyében szinte elsőként e bányában alakultok meg a KISZ-szervezetek. A mi fiataljaink azután sok segítséget nyújtottak ahhoz, hogy más üzemekben is létrejöjjenek a KISZ-szervezetek, sőt még a tanulóifjúsággal is felvettük a szervezés érdekében a kapcsolatot. Nekem az egyik leg“■ maradandóbb emlékem az, hogy a KISZ megalakulásának időszakában sokan voltunk olyan fiatalok, akik szívesen Vállaltuk a pártmegbízatást, nemigen „fáradtunk" el a közéleti munkában, az elért sikerek lelkesítettek bennünket és új feladatokra készítettek fel. Ez egy olyan politikai légkört hozott létre, amit azóta sem lehet elfelejteni. Sok olyan barátság született akkor, nemcsak itthon, hanem még a csepeli fiatalokkal is, melyek még ma is élő kapcsolatok. Itt említem meg, hogy 1958 és 1962 között, mint a megye ifjúságának képviselője, országgyűlési pótképviselőnek választottak, s e tevékenységemhez sok maradandó emlékem fűződik. O Nehéz röviden tanulSágokról beszélni, de mégis, számomra az tűnik a legfontosabbnak, hogy az ifjúsági mozgalomban a munka tartalmát, mindig az adott politikai és gazdasági körülményekhez szükséges igazítani, megkeresni azokat a formákat, melyek a legjobban segítik a fiatalok mozgósítását, megértetik és elfogadtatják velük a párt célkitűzéseit, készek azok megvalósítása érdekében tevékenykedni. Pozsgai Miklós: 4 Mór korábban, a *■ DISZ városi bizottságában is, mint kulturális felelős tevékenykedtem. Amikor a városban megalakultak a KISZ-szervezetek, akkor is azt a megbízatást kaptam, hogy a szabad idő hasznos eltöltése érdekében segítsem az öntevékeny művészeti csoportok megalakítását, azok programjának kialakítását, kapcsolataik erősítését. Elsők között a bőrgyárban, dohánygyárban, kesztyűgyárban, láncgyárban jöttek létre aktív, színvonalasan működő csoportok, de igen jó híre volt a bányászegyütteseknek is. A moszkvai VIT előtt már megszerveztük az első nagy megyei seregszemléjét az ifjúsági öntevékeny együtteseknek, szólistáknak. O Szívesen emlékezem vissza arra, hogy akkoriban a legkülönbözőbb módszereket ^ alkalmaztuk, hogy az üzemekben újra aktívvá tegyük az ifjúsági szervezet tevékenységét. így volt ez például a kesztyűgyárban is, ahol közismerten sok lány dolgozik. Ezért amikor ott összehívtuk az első gyűlésre a fiatalokat, szónoknak egy igen jóképű fiút kértünk fel. A siker nem maradt el, a szervező munka igen eredményes volt. O Nagyon fontosnak tartom, saját tapasztalataim alapján, hogy mindenütt meg kell találni azt az egyéniséget, aki képes maga köré gyűjteni az adott helyen a fiatalokat, akire hallgatnak, s aki feladatokat tud adni, mozgósítani képes őket. Enélkül, úgy vélem, igazán jó eredményeket ma sem lehet elérni az alapszervezeti KlSZ-munká- ban. * Végezetül a házigazdától, Kovács Dezsőtől, a KISZ megyei- bizottsága első titkárától kérdeztük meg, hogy mit vártak ettől a kerekasztal- beszélgetéstől? — Mi ezekben a napokban sok nemzedéki találkozót szervezünk a megyében. Célunk az, hogy a mai fiatalok, ifjúsági vezetők megismerkedjenek a párt, a munkásmozgalom veteránjaival, s azokkal az egykori KISZ-vezetőkkel, akik sok tapasztalattal rendelkeznek a politikai munkában. Úgy véljük, hogy e tapasztalatok átvételéről nem mondhatunk le, sokat tanulhatunk elődeinktől. Ez a mai találkozó is, hallgatva a jelenlévők visszaemlékezéseit, ezt igazolja. M. E.
