Dunántúli Napló, 1982. március (39. évfolyam, 59-89. szám)
1982-03-13 / 71. szám
Kémia óra a harmadikos kerámia szakos tanulóknál. Fotó: Erb János Jól érzik magukat a diákok az 508-asban Az új 508-as Szakmunkásképző Intézet Pécs-Kertváros legutolsó házaitól és az autóbusz- megállótól még jó távolságra van, csaknem közelebb Mólomhoz, mint Pécshez. Nem csoda hát, hogy a tanulók egyik kérése az ifjúsági parlamenten az volt, hogy legyen az iskolához közelebb is buszmegálló. Persze, csak pár év kérdése, és valószínű ez a terület is épületekkel lesz tele, de egyelőre az iskola magányosan magasodik a domb tetején. Az épület körül a terep még rendezetlen, a fagy felengedése után most bőven van sár, amitől az ideiglenes járdaként lerakott betonlapok sem nagyon védik meg az embert. Ez az oka, hogy a gyerekek az óraközi szünetekben nem mehetnek ki levegőzni, és ez volt amit az egyetlen hátrányként említettek meg a régi iskolával szemben. A tanítás már jócskán belecsúszott a második félévbe, de még most is érződik az új épületekre jellemző festékszag. Építészetileg érdekes megoldás, az emeletenként körbefutó nyitott folyosók, amelyek a zsibongót fogják ltözre, és amelyre minden emeletről egyformán lelátni. Az erkélyek oldalát barna mázas, Zsolnay-épület- kerámia burkolja. A folyosókon vitrines szekrényekben a gyerekek által készített legkülönbözőbb munkadarabok, szakmákként csoportosítva. Ragyogó tisztaság mindenütt. A Baranya megyei Építőipari Vállalatnak augusztus végére kellett volna átadni beköltözhető állapotban az épületet. Sajnos, ez nem történt meg. Az alakuló értekezlet megtartására az Ércbánya Vállalat munkásszállójában kaptak helyet, a tanévnyitó ünnepélyt pedig a régi Szigeti úti épületben bonyolították le. Az első két héten megkérték a vállalatokat, hogy a gyerekek ez idő alatt csak gyakorlati oktatást kapjanak, a tantermek ugyanis még nem készültek el. Szeptember 13-án átvették az épületet- Akkor a tanári kar elhatározta, itt másnap már tanítás lesz, és ez az elhatározás az állapotokat nézve nem kis vállalkozás volt. Rámoltak, takarítottak, olyan tempóban, hogy a kora délutáni órákra már minden a helyén volt. A rengeteg munkában a gyerekek is kivették részüket. Nemcsak az utolsó napon, hanem már építés közben itt töltötték sokan a kötelező nyári gyakorlatot — és nemcsak ennek az iskolának, de például az 506- os tanulói is nagyon sokat segítettek. Külön elismerőleg kell talán megemlíteni Pusztai Csaba oktatót, aki az egész épület fűtését szerelte, tanítványaival együtt. A lányok közül pedig a kerámiakészítők tettek különösen ki magukért, mert az építés utáni malteros, festékes, piszkos épületet — ők takarították ki. A legtöbbet dogozó gyerekek decemberben országjáró kirándulásra mehettek jutalomként. Az autóbuszt ingyen a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat adta. Az iskola pedig 40 gyereknek vett új tornacipőt és elegáns melegítőket, hogy mindenhol egyformán jelenjenek meg. Wesz Ernő harmadéves épületasztalos tanuló meséli, hogy már auugsztus közepétől szeptember 12-ig naponta 7 órát dolgoztak az épületben. — A legváltozatosabb munkákat csináltuk. Ajtók, ablakok beillesztését, kilincsezést és a beépített szekrényeket ií mi készítettük. Most nagyon tetszik ez az iskola, tisztább, világosabb, nagyobb mint a régi. Wesz Ernő egyébként az iskola KISZ-titkára, és a diákparlamenten ő képviselte valamennyi pécsi szakképző diákjait. — A mi iskolánk nevében azt kértem — mondja — hogy helyezzék közelebb az autóbusz- megállót. Aztán többek között olyan kérését is tolmácsoltam, hogy a tanulók a legelső önállóan elkészített munkadarabokat anyagáron megvásárolhassák és hazavihessék a szülőknek megmutatni- Emlékszem, nekem is az első, egyedül elkészített munkadarabom egy konyhai szék volt. Miután leosztályozták, már nem volt fontos senkinek, ott hányódott, később összetört. Ha hazavihettem volna, szüleim biztosan örültek volna neki. Az 508-as Tarr Imre nevét viselő intézetben most 40 szakmát oktatnak. A túlzsúfolt 500- asból 14 szakmát vettek át. Itt kényelmesen elférnek, csak délelőtt van oktatás, kabinet rendszerben. Két szaktanterem között van szertár, és a tanároknak kis szoba. A közös tanári szobát klubhelyiséggé alakították át, ahol kényelmes fotelok biztosítanak pihenést. A berendezés ugyan még nem teljes, de így is már ötmillió forintba került. Van színes televízió, írásvetítők, magnók és egyéb, a korszerű oktatáshoz szükséges eszközök. A tantermek tágasak, világosak. Az egyikben a megdicsért harmadéves „takarító- brigád” kerámia-szakmai ismereti órája van, és éppen dolgozatot írnak a kerámiaipar történetéről. Sólyom Ildikó úgy tűnik már majdnem elkészült, hogy a többieket ne zavarjuk, a folyosóra megyünk beszélgetni pár percig. Ildikóról kiderül, 6 volt az iskolai diákparlament elnöke. — össze sem lehet hasonlítani a két iskolát — lelkendezik- — Ott olajfűtés volt, sokszor büdös, szellőztetni alig lehetett, mert a tantermek ablakai zárt folyosóra nyíltak. Nagyon jó a régi után ebben az új, tiszta épületben lenni. Valahogy fegyelmezettebbek is vagyunk itt, mint ott voltunk. A parlamentben kértük, hogy kezdjenek munkához a sportkörök is. Az iskola tornaterme hatalmas, két osztály is elfér benne, és a hozzátartozó öltözők és fürdők nagyobb versenyek lebonyolítására is alkalmassá teszik. Az iskolának van saját orvosi és külön fogorvosi rendelője is az épületben. Kicsöngettek, a folyosót ellepik a tanulók. Valóban fegyelmezettek, vagy az épület akusztikája olyan, hogy nincs az iskolai szünetekre jellemző zaj, lárma. Sarok Zsuzsa Gyorsfénykép 1981-ről Baranyai nyereségkörkép Az elmúlt esztendőben eredményesen gazdálkodtak Baranya vállalatai és szövetkezetei, nyereségük összességében meghaladja mind az előző évit, mind pedig a tervezettet. Ez derül ki a mérleg- beszámolók fontosabb adataiból, melyeket a Baranya megyei Ellenőrzési Igazgatóságon összegeztek. Bár a mélyreható elemzések még csak ezután következnek, a számadatokból már képet formálhatunk az elmúlt év gazdálkodási eredményeiről. megye ipari, építőipari vállalatainak és szövetkezeteinek 1981. évi árbevétele és nyeresége összességében nagyobb az előző évinél és a tervezettnél. Veszteségesen gazdálkodó egy sem akadt. Külön figyelmet érdemel, mutattak rá az Ellenőrzési Igazgatóságon, hogy az 1980. január elsejével önállósult vállalatok nyeresége jóval meghaladja a tervezetet. Érdemes megemlíteni, az iparvállalatoknál és szövetkezeteknél az árbevétel arányos nyereség nagy szóródást mutat — 0,5 százaléktól 22,6 százalékig terjed. Ha pedig szektoronként hasonlítjuk öSz- sze az árbevételarányos nyereséget, feltűnő a szövetkezeti szektor kiugróan magas nyereségszintje. Az arány a minisztériumi vállalatoknál átlagban 4,2 százalék, a tanácsi vállalatoknál 9,6, míg a szövetkezeteknél 11,2 százalék. A megye építőipari vállalatainak és szövetkezeteinek többsége az elmúlt évben nem számolt a nettó árbevétel csökkenésével, annak ellenére, hogy a gazdálkodók zöménél az év során általában terven felüli létszám- csökkenések következtek be. A várakozás teljesült, az 1981. évi nettó árbevétel meghaladja mind az előző évit, mind pedig a tervezettet. Ugyanakkor erőteljesen nőtt építőipari vállalataink és szövetkezeteink nyeresége, az előző évhez viszonyítva 44,5 százalékkal. Baranya termelőszövetkezetei és á’lami gazdaságai az elmúlt évet az aszályos idő ellenére is eredményesen zárták. Hatvanegy szövetkezetünk 1981-ben az előző évhez képest 1 milliárd forinttal — 15,6 százalékkal — termelt többet, összesen csaknem 7,5 milliárd forintnyi értéket. Állami gazdaságaink is csaknem hasonló mértékben növelték tavaly termelési értéküket. Ami a nyereségeket illeti, a termelőszövetkezetek eredménye 18,7 százalékkal, az állami gazdaságoké 20,8 százalékkal haladta meg az előző évi szintet. A megyében mindössze öt mezőgazdasági nagyüzem zárta veszteséggel, illetve alaphiánnyal az évet. Közülük kettő veszteségrendezési eljárás alá kerül, míg három saját forrásainak bevonásával próbál meg talpraállni. A baranyai kereskedelmi vállalatok nyeresége tavaly 1980-hoz viszonyítva 6 százalékkal csökkent, ezen belül a vendéglátásban 23 százalékkal. Ugyancsak csökkent, ha kisebb mértékben is, a nagykereskedelmi vállalatok nyeresége, míg a szövetkezeti kereskedelem szerény eredménynövekedést tudott elkönyvelni. Jelentősnek mondható a szolgáltató vállalatok nyereségének növekedése. Más kérdés, s ezt érdemes további vizsgálat tárgyává tenni, a nyereségnövekedésben milyen mértékben játszottak közre a támogatások. A kereskedelmi és szolgáltató vállalatok nyereségességét illetően jelentősen növekedett a szóródás, de a korábbiakhoz képest az egyes ágazatokon belül is nagyobb a differenciálódás. Ezzel kapcsolatban az Ellenőrzési Igazgatóságon megemlítették, míg a nagykereskedelem nyeresége ösz- szességében csökkent, addig a ruházati nagykereskedelmi vállalatok eredménynövekedésről adhatnak számot viszont a vas-műszaki vállalatoknál jelentős, több mint 40 millió forintot kitevő eredménycsökkenés állott elő. íme, a baranyai vállalatok és szövetkezetek múlt évi nyereséaei, amolyan gyors- fényképként. Hogy mi van a számok mögött, mélyrehatóbban most elemzik a szakemberek. M. Z. Olcsóbb árammal, mint olajjal... Elektromos padozatfűtés kisvá I la I kozásba n Új polgárjogi gazdasági munkaközösség kezdte meg működését Pécsett, amelynek a hét alapító tagja és bedolgozója Sólymos Iván elektromérnök irányításával villamostáro- zós padozatfűtést tervez és kivitelez. A vállalkozásuk alapja az a felismerés, hogy olcsóbb árammal fűteni a lakást, mint olajjal. A közös szabadalom három éve megszületett és azóta a kísérleti kipróbálása folyik az Ipari Minisztérium és az Országos Energiafelügyelet engedélyével. Az elektromérnök most is tervez, de pluszfeladatként képviseli a közösséget, a szilikátipari technológus az építészeti munkáért felelős, míg a villamostechnikus kisiparos szakmunkástanulók bevonásával az elektromos kivitelezést végzi. Egyedül ő van főállásban a munkaközösségben. A tervek megrajzolását, az adminisztrációt, a gépírást a többi bedolgozóra bízták. Telephelyük Pécsett található. Tőkét a három alapítótag adott össze — személyenként tíz ezer forintot —, elsősorban azért, hogy a kocsi- használatot finanszírozzák. Sólymos Iván így foglalta össze átszerveződésüket: A magas adó ellenére is átalakultunk az újfajta vállalkozási forma keretei között, s még ma is jobban hajt minket a szakmai bizonyítási vágy, a továbbképzés igénye, mint a gyors meggazdagodás. Személyenként a havi átlag többletjövedelmünk 1000—2000 forint lesz. Hazánkban egyedülálló a próbálkozásunk a villamos energia ilyen célú felhasználásában, csak a külföldi, így az osztrák, nyugatnémet, amerikai tapasztalatok alapján tudtunk elindulni. Rájöttünk, nem szabad „túlfeszíteni" a programunkat, mert ilyen célra szűkösek az áramfelhasználási lehetőségek. Falvanként legfeljebb 1—2 lakást alakítunk át áramfűtésűre. Nincs konkurrenciánk, bár másutt a padozat vízgőzzel való fűtésével kísérleteznek. Az új felállásban több korábbi gond megszűnését várják. így tisztázódik az, hogy ki is felelős a minőségi problémákért. Régen a hőszigetelés szempontjából 'legigényesebb munkákat kénytelenek voltak idegen mesterekre bízni, most viszont együtt terveznek, kiviteleznek, ilyképp közös a felelősség. Ezentúl üzemszerűen zajlik a kivitelezés és berendezkedhetnek alkatrészek, berendezések házi előállítására, garanciális utánpótlására. A három évi kísérletezés alatt több mint harminc lakást, középületet köthettek be az áramfűtésre, így a mágocsi és a szederkényi tornacsarnokot, a komlói református imaházat. Sikerrel és ezalatt a legmegbízhatóbb szakmai, gyakorlati szintet érték el. Kiderült, hogy a padozat fűtőkábeleit miként fektessék, terheljék meg, vagy a hőfokszabályozás automati- zációs rendszere milyen körülmények között működik a leg- ideálisabban. Egyébként olcsó éjjeli árammal kell felfűteni a padozatot. Amikor átalakultak, hirtelen tanácstalanok lettek jogi kérdésekben, miután vagy „ezerszer” átnézték a kisvállalkozásokra vonatkozó csaknem negyven jogszabályt, rendeletet. Végül is vállalati jogtanácsoshoz, ügyvédi munkaközösséghez fordultak, tanácsért. Egy alkalommal a társasági szerződést nyolc órán át vitatták meg, mindezt titokban magnóra rögzítette egyik társuk. Persze, azóta sem derülnek a felhevült vita nagyon is komoly tanulságain, hisz tízszer szövegezték meg a szerződést, amelyet 15 különböző helyre küldtek el. Ennyire tehető a hivatalos szervek száma, amelyek beleszólhatnak az engedély megadásába. Köztük vannak a tanács igazgatási és ipari osztálya, az SZTK, az adóhatóságok, a megyei cégbíróság, maga a munkahely. A legtöbb fejtörést az okozta, hogy miként határozzák meg személyenként a munkákat, ki miért felelős, mit szervez, hogyan helyettesíti a másikat megbetegedés esetén, stb. Az ellenőrző szervek, intézmények szinte mindenről tudni akarnak „percnyi pontossággal”, hogy valóban közérdekű-e a munkájuk, tényleg a népgazdaság javára dolgoznak-e. A rendkívüli szigorúság érthető, de nem jelent korlátokat a munkában és a vállalkozó kedv kibontakoztatásában. Csuti János HÉTVÉGE 5.
