Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-09 / 39. szám

1982. február 9., kedd Dunántúli napló 5 Az elhagyott apróságok nem maradnak magukra Segítség a csecsemőotthon lakóinak Kesztyűgyári napok a Pécsi Ifjúsági Házban Udvaron szunnyadó csecse­mők a téli napfényben, a ka­nállal, péppel birkózó, éppen enni tanuló egy-másfél éves gyermekek — természetes lát­vány bármelyik bölcsődében. Ez meg azt, hogy „Jutka néni", azonban itt más. Torokszorító látvány, az angyali, gyönyörű szép Tibiké, aki előbb tanulja mint azt, hogy „anya”. Az apát még később tanulhatja meg. A szó értelmét, érzelmi töltését pedig talán soha, mert két kis­testvérével együtt elhagyták a szülei. És itt, a pécsi Egyesített Egészségügyi Intézmények Cse­csemőotthonában, a Münnich Ferenc utcában, ez a természe­tes állapot. Harmincegy, bölcsődés korú kisgyermeket — csecsemőtől a háromévesig — nevelnek itt, próbálják megteremteni szá­mukra a lehető legjobb ellá­tást, pótolni az otthon mele­gét. Az itt nevelődő apróságok közül 25 állami gondozott, a többi. 6 úgynevezett egészség- ügyi beutalt, vagyis a szülők szociális körülményei indokol­ják a csecsemőnek az otthon­ban történő elhelyezését. Ha nem is ismerhetik meg a szülői ház melegét, minden­képpen kapnak itt olyan érzel­mi alapot, amely elengedhetet­len a későbbi közösségekbe való beilleszkedéshez. És ezt nemcsak az a szeretet segíti elő, amellyel a gondozónők kö­rülveszik a csöppségeket, ha­nem az a társadalmi gondos­kodás is, amellyel a különféle kollektívák, főként szocialista brigádok igyekeznek segíteni rajtuk. Besze Lászlóné, a csecsemő- otthon vezetője egy pár gyö­nyörű, kötött cipőcskét mutat. Ilyen nem kapható a kereske­delemben, de a DDGáz egyik szocialista- brigádja társadal­mi munkában köti a kicsinyek­nek. Hatalmas - több, mint 60 ezer forint értékű - társadal­A munkaverseny-mozgalom- ban jelentős tartalékok rejle­nek, amelyeket fel kell szaba­dítani megfelelő vállalati ösz­tönzéssel, hogy az egyre na­gyobb gazdasági feladatokat maradéktalanul teljesíthessék a brigádok. A tartalékok kiakná­zása természetesen a munka- közösségek öntevékenységén is múlik, hogy a maximumnak hitt egyéni és kollektív teljesít­ményeken túl miként tudnak még többet nyújtani a terme­lésben, vagy akár a társadal­mi munkában. A versenymoz­galom formái gazdagok, de a tartalmi elmélyítés lassú. Sommásan így foglalhatnánk össze azt, amit a Mecseki Szénbányák Vállalat szocialis­ta brigádvezető-küldötteinek tegnapi tanácskozásán hallot­tunk. A pécsi Puskin Művelő­dési Házban Mérei Emil vezér- igazgató vitaindító bevezetője után kilencen kértek szót. A legtöbben az érdekeltségi és az értékelési rendszer fontos­ságát emelték ki. Holla Imre Zobák-bányai brigádvezető ar­ról szólt, hogy népszerűek a vezérigazgatói, üzemvezetői szerződéskötések, amelyeket a sürgős, fontos munkák elvég­zésére kötnek és örvendetes, hogy ezzel a lehetőséggel több évi szünet után ismét élhetnek a munkások. Mások megelége­déssel fejtették ki, hogy most már negyedévenként értékelik Tibiké enni tanul mi munkával segítette őket a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat. Három nagy géppel, napokon keresztül dol­goztak az otthon udvarán. Fel­szedték a kietlen és baleset- veszélyes aszfaltburkolatot, el­egyengették a talajt, betontek­nős pancsolót építettek, s most az udvaron már csemetefák ké­szülnek a tavaszi rügyezésre, a tél végi fű zöldell, s ezen a nyáron először a tipegők, a háromévesek itt ismerkedhet­nek a világgal. A csecsemőotthon vezetője elmondta azt is, hogy ameny- nyire megrázó a szülők felelőt­lensége, olyannyira örömteli látni, tapasztalni az emberek segítőkészségét. Az elmúlt év­ben pontosan tizenkét szocia­lista brigád kereste fel őket, vagy bármilyen szükséges s ajánlottak fel ajándékokat, a versenyben tett felajánlások teljesítését. Érthető, hogy a versenycél­kitűzések között mindiknább a termelési jellegűek lesznek túlsúlyban, ahogy erre rávilágí­tott Császár Sándor, Kossuth- bánya, Ágoston Zoltán, az Északi Bánya- és Brikettüzem, Wéber József, a központi gép­üzem, Molnár Zoltán, Pécs- Bányaüzem küldötte. így pél­dául a brigádok komplex jelle­gének az erősítését hangsú­lyozták, qjjiikor a termelővel együtt dolgozik a gépész, a javító szakember. Ez egyben az összefüggésekben való gondol­kodást is jelenti, amikor az új munkaerő megtartásáért, a nagy teljesítményű gépek tel­jes üzemeltetéséért az egész brigád megmozdul, vagy ol­csóbb, az önköltséget csökken­tő fejtési módszerüket elter­jeszteni akarják más üzemben is. Ezt teszik a Kossuth-bá- nyaiak. A tanácskozáson végül is úgy döntöttek, hogy a mintegy 350 szocialista brigád szellemi és fizikai erejének a legésszerűbb kihasználásával vesz részt c liászprogram megvalósításá­ban, hogy egy évtized múlva a jelenlegi kokszkoncentrátum mennyiségét megkétszerezzék. A liászprogram egyébként idén vette kezdetét, de a teljes be­ruházási program 1984-től bon­takozik ki. CS. J. tárgyhoz vásárlási szándékot. Igaz, az otthon dolgozói csak köszönetükkel viszonozhatják, de a hasonló segítség tovább­ra is jól jön a csecsemőotthon kicsiny lakóinak. Teltházas közönség gyönyör­ködött szombaton este Dombó­váron, a helyi művelődési köz­pontban, Dél-Dunántúl nyolc falusi hagyományőrző együtte­sének műsorában. Köztudottan a tíz-egynéhány éve felröppent Páva-mozgalom nemcsak ének­lő csoportokat ösztönzött nép­daléneklésre, hanem a régi pa­raszti népzene, néptánc, a nép­szokások bemutatására, meg­őrzésére is felszínre hozott új együtteseket. Ezek, bár szín­padon szerepelnek, jobbára eredetiségre törekszenek. Erről és a látott műsorokról tanács­koztak vasárnap délelőtt a ha­zai néptáncmozgalom szakem­berei. Valóban: milyen ma a néptánc eredetisége, hogyan őrzik a hagyományokat ezek az együttesek? A kérdésre dr. Andráslalvy Bertalanió\, a pécsi Janus Pannonius Múzeum nép­rajzi osztályvezetőjétől kértünk választ: — A hagyományőrzés leg­főbb gondja ma az, hogy azok az öregek, akik tíz éve még ak­tív szereplői voltak ezeknek az együtteseknek, s az eredeti tán­cokat ők tudták igazán, ma már nagyon öregek, nem ké­pesek táncolni, vagy kihaltak. A középgeneráció átvette ugyan tőlük, de teljesen elsa­játítani nem tudta ezeket a táncokat. Inkább a színpadias táncolás felé hajlanak; a fia­Február 9. és 13. között ren­dezik meg a kesztyűgyári na­pokat a pécsi Ifjúsági Házban. E program keretében a Pécsi Kesztyűgyár termékeiből nyitot­tak kiállítást, és ugyancsak az Ifjúsági Házban mutatkozik be kerámiáival Kuba Eszter, a Kesztyűgyár dolgozója. A Kesz­tyűgyár kézponti épületében az Ifjúsági Ház képzőművészeti és faesztergályos-műhelyének kiál­lítását, a Kesztyűgyár 2. számú Gyáregységének étkezdéjében pedig fotószakkörének kiállítá­sát rendezik meg. Valamennyi Megalakult a budapesti anyanyelvvédők klubja; a Ha­zafias Népfront Budapesti Bi­zottságán belül működő közös­ség, Célja a szép magyar be­széd ápolásc, használatának tudatosítása, s ennek érdeké­ben több évre szóló, folyama­tos, több irányú mozgalmat szerveznek — jelentette be hét­főn, a HNF budapesti székhá­zában tartott sajtótájékoztatón Bánffy György színművész, a budapesti bizottság tagja. Egyebek között szólt arról, hogy az elmúlt években háttér­be szorult a nyelv helyzete, ápolása, óvása. A népfront, amely a legszélesebb töme­talokat pedig ez már nem elé­gíti ki. Általánosságban ez jel­lemző országszerte, kivételek persze a szombat esti műsor­ban is adódtak — szerencsére. Van ahol, pl. a Tolna megyei Madocsán, Izményben, a kö­zépgenerációt kihagyva a 6—7 éveseket kezdik tanítani az öre­gek táncaira. Ezeknek a gyere­keknek a vérükben van az ere­deti táncstílus, kötetlenül, imp­rovizálva táncolnak, és nagy­szerűen csinálják, ha akad va­laki, aki az eredeti tánckullú- rába vezeti őket. Más tehát megtanulni, és más beletanulni ezekbe a táncokba. Hasonlót láttunk a szennaiaktól (So­mogy m.). Itt is a 10—12 éves gyerekek szinte „letáncolták" a 25—30 éveseket, s éreztük, ne­kik nem „szereplés”, hanem önfeledt játék, öröm, ha sza­badon rögtönözhetnek a ver­bunkosnál. De ugyanezt érez­tük a gyerekjátékoknál is. — örvendetes, hogy ha­sonlóképp fiatal generáció tűnt fel a hosszúhetényiekné! is, akikkel több új helyi nép­szokás feldolgozására vállal­koztak. Szép, kerek színpadi táncjátékot láttunk tőlük. A mohácsi délszláv klub hagyo­mányőrző táncosainak busójá­tékában nagyon szép eredeti stílusú kólókat láthottunk, és példaként érdemes megemlíte­ni a bogyiszlói együttes remek, kiállítás február 13-ig tekinthe­tő meg. A kesztyűgyári napok mai rendezvényei: 14 órakor: a Kesztyűgyár Központi Gyáregy­ségében I. H. diaporáma-cso- portjának és az IXILON film­stúdiójának műsora. Az Ifjúsá­gi Házban pályaválasztási be­mutató: játékos eszközkészítés bőrből, munkafolyamat-bemu­tató. 16 órakor: az Ifjúsági Ház­ban: Sárga tengeralattjáró. A Pécsi Balett műsora. gekhez eljutó szervezettel ren­delkezik, most újabb rohamot .indít a magyar nyelv védelmé­ért, az idegen szavak indoko­latlan elterjedése, a trágár nyelv használata, a hivatali nyelv bakafóntossága ellen. A klub két akciót hirdetett meg, az egyik a próza- és a versmondók versenye, ebben családok és egyének mérhetik össze tudásukat. A klub másik akciója a nyelvvédő őrjárat, amely nem kötődik időhöz, korhoz, létszám­hoz. A rossz példákat — és a helyes megoldásokat — írásban lehet eljuttatni a budapesti anyanyelvvédők klubjához. (Vi. Népköztársaság útja 125.). patinás lakodalmi táncait. De még itt is jelentkezik a hagyo­mányőrzésnek egy sajátos problémája. Van a gyorscsór- dásuknak egy nagyon kedves, finom, ún. lippentős motívuma, amit az öregek hajdanában fi­noman táncoltak, a maiak sok­kal keményebben járják. Sze­rencsére az eredetit megőrizte a filmszalag. Ezt kellene meg- tanulniok a mai együttes tag­jainak. Hiszen a hagyomány- őrzésnek ilyen feladata is van, és erre minden hasonló együt­tesünknek figyelnie kellene. Szombaton tartották meg a Baranya megyei középfokú is­kolák népdalversenyét a Dobó úti ének-zene tagozatos Gim­náziumban. Harmincöt diák adta elő műsorát, amelyben Bartók- és Kodály-gyűjtésű népdalok, valamint baranyai népdalok szerepeltek. A népdalverseny eredménye: I. Markovics Gábor 4. oszt. (Dobó úti Gimnázium); II. Nó­rái Eszter 4. oszt. (Dobó); Ga- laba Ágnes 3. oszt. (Dobó); III. HANGVERSENY Oleg Kagan kamaraestje a Liszt Teremben Oieg Kagan, a fiatal szovjet hegedűsnemzedék egyik igen jónevü képviselője adott szóló­estet a múlt pénteken a pécsi Liszt Teremben, a kamarabérlet soron levő hangversenyén. A távol-keleti származású művész választékos, jó ízlésről tanús­kodó műsort állított össze. Mind Schumann hegedűművei, mind Debussy g-moll szonátája a vi­szonylag ritkán hallható művek közé tartozik, Alfred Snitke, mai szovjet zeneszerzőt pedig jó­formán alig ismerjük. S ha hoz­zátesszük, hogy ráadásként még egy-egy Lutoslawskí-, Sosztakovics- és Brahms-mű is elhangzott, már a felsorolásból is látszik, hogy Kagan sokféle, nemegyszer igen ellentétes ze­neköltői törekvéseket, mondani­valót tolmácsolva igyekezett meggyőzni közönségét tehetsé­géről. Ez az összetettség mindjárt az elsőként játszott Schumann- művekben megmutatkozott. A beköszöntőként elhangzó a-moll hegedű—zonogra szonáta ugyanis inkább a romantika visszatekintő, a bécsi klassziku­sokra utaló vonulatát képvisel­te, a C-dúr fantázia viszont az új utakat kereső. Liszt és Brahms hangvételét előlegező, szertelenül szenvedélyes Schu- mannt mutatta be. Az előbbi képviselte a szilárdan építkező, ugyanakkor kifinomultan nemes és érzékeny zenei világot, az utóbbi viszont inkább azt pél­dázta, hogy a hegedű-iroda­lom miként sajátította el, tette a zenei kifejezés rnpgótól érte­tődő eszközeivé, állította a ro­mantikus mondanivaló szolgá­latába ama hatásos effektuso­kat, amelyeket korábban Paga­nini, ,,az ördög hegedűse” kez­deményezett. E két mű előadá­sában Kagan máris valamennyi szólisztikus erényét megcsillog­tatta. Hangszere telten, egész­ségesen szólt, szinte nem léte­zett számára technikai nehéz­ség; különösen vonó-technikája tűnt ki. A megszólaltatás gond­jain fölényesen felülemelkedve, nagy ívekbe, érzékelhető egé­szekbe formálta a művek nagy egységeit, de a könnyed hang­vételű dolcékra, játékos elemek­re is jutott figyelme, ereje. Meggyőző muzikalitás és ki­fogástalan stílusérzék jellemez­te a szünet után elhangzó De- bussy-mű előadását is. E re­mekmű és a befejezésül el­hangzó Snitke-szonáta tolmá­csolásában Kagan egyenrangú partnere volt Vladimir Szkanavi. A koncert legnagyobb esemé­nye Snitke I. szonátájának elő­adása volt. A szűnni nem aka­ró vastaps azt igazolta, hogy a közönség értőn és éretten fo­gadja akár a legmodernebb műveket is, ha a zenei anyag elevensége, gazdagsága és mélysége — mint ez esetben — színvonalas és ihletett előadás­sal párosul. Varga J. Orsós Erzsébet 2. oszt. (500-as Szakmunkásképző); Sümegi .Eszter 3. oszt. (Művészeti Szakközépisk.), Dömötör Anikó 4. oszt. (Művészeti), Freppán Csilla 4. oszt. (Dobó). Az ötödik alkalommal meg­rendezett népdalverseny leg­jobbjai részt vehetnek a XI. Schneider Lajos dél-dunántúli népdalversenyen, ahol a közép- iskolások csoportjában Bara­nya, Somogy, Tolna, Zala me­gye tíz-tíz versenyzője mérheti majd össze tudását. A liászprogram jegyében A versenymozgalom tartalékai Tanácskoztak a szénbányák szocialista brigádjainak vezetői és küldöttei K. Gy. Megtanulni vagy beletanulni?... Hagyományőrző együttesek A bogyiszlóiak lakodalmas tánca; öltöztetik a menyasszonyt. Fotó: Szokolai Anyanyelvvédők klubja Budapesten w. E. Középfokú iskolák megyei népdalversenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom