Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-27 / 57. szám
Szakemberek és lakosok közösen munkálkodnak a falu szépítésén, gazdagításán Az új arcú falu Alsómocsolád körül kitágul a világ Ha csak a térképről ismeri az ember, azt 'hihetne, hogy valami istenhátamögötti hely Alsó- mocsolád. Baranya északi csücskében, Mágocsról ágazik egy út, amely ennél a falunál véget ér. A személyes találkozás azonban számomra is meglepetéssel szolgált Széles, hat kilométer hosszú, jól kiépített aszfaltút vezet Alsómocsoládra. Az út mentén pedig pezsgő élet. Először iis balról a mógocsi téglagyár jókora fedett tárolói tűnnek fel, aztán jobbról a Mágocs-AI- sómocsolád vasútállomás, a túloldalon a Gabonaforgaími Vállalat hatalmas silói csillognak a télutói napfényben. Közvetlenül a falu előtt az útelágazásnál tábla hirdeti, hogy arra van a gabonaforgaími magtisztító üzeme és a Bíkali Állami Gazdaság sertéstelepe. Közvetlen a kertek alatt egy nagy tórendszer öleli körül félkaréjban a falut — a bikali gazdaság halastavoi. Egy jól megtermett korcs dühös ugatása meggondolásra késztet, hogy elhagyjam-e az autó védelmét, szerencsére épp arra jön a postás kisasszony, a kutya megcsendesedik. Hajcsár Anna ugyan még csak négy hete vette nyakába a nagy táskát, de születése óta itt él a faluban, helyismerete tökéletes. A fiatalok életéről kérdezem. — Mostanában nemigen költöznék el ... Van itt helyben, vagy a közelben megfelelő munkaalkalom. A szórakozásra azonban kevés a lehetőség. Van egy klub ugyan, de a programok esetlegesek, nincs rendszeres kulturális élet. Tóth Jánost a lakásán találom. Ő kétszeresen is pontos informátor, mert a község tanácstagja, emellett az italbolt vezetője. — Milyen anyagi körülmények között élnek az alsómocso- lódiak? Hordják a tápot, ettől hízik majd a sertés és a pulyka Kellemes az első benyomás, mintha csupa új ház lenne, szépen vakolt homlokzatú épületek (néhol már túlságosan is fel- cicomázva csempékkel, díszítő elemekkel). Mint később megtudtam, új ház nem épült az utóbbi években, de a régi porták felújítása, belső korszerűsítése itt nagy divat. Alsómocsolád valamennyi utcája szilárd burkolatú, betonozott vagy cementlapos járda mindenütt. 4. HÉTVÉGE — Hagyományosan tehetős emberek élnek itt. Ez meglátszik a házak felújításán, az elegáns kerítéseken, de az autók számán is. — Gyors számítás szerint minden ötödik családnál van személygépkocsi. — Milyen munkaalkalmat találnak itt az emberek? — Egyrészt a bikali halfeldolgozó, a sertéstelep, a magtisztító üzem itt helyben, de többen járnak Dombóvárra, illetve Mágocsra a Carbon varrodájába, a termelőszövetkezethez és a MEZŐGÉP mágocsi üzemébe. — És a mellékjövedelem? — A háztáji növénytermesztésnek itt nincsenek meg a lehetőségei, az állattartásnak azonban nagy hagyományai vannak. Sokan foglalkoznak serLőrincz Tivadar, munkája me! lett 500 pulykát tart téshizlalással és pulykák tartásával. Mindkettő szép jövedelmet biztosít. * Az 530 lelket számláló Alsómocsolád furcsán hangzó neve egy nagyon szép, hangulatos falut jelöl Ez elsősorban az itt élők érdeme, akik nem sajnálják a kezük munkáját, esetenként forintjaikat, ha lakóhelyük szépítéséről, korszerűsítéséről van szó. Néhány éve még sártenger volt a község. Kiss Károly és Mülbert József kezdeményezésére összefogott a Petőfi utca lakossága. A MÁV-tól megszerezték a megszüntetett vasútvonal töltésének köveit, a tsz- től dózert kaptak, aki nem tudott keze munkájával hozzájárulni, az pénzt adott, és két évvel ezelőtt elkészült a szilárd útburkolat. A meredek Rákóczi utcában a lépcsőt betonozták újra, társadalmi munkában. A főutcában az aszfaltburkolatot a közös községi tanács készíttette el. A házak előtt az árkok karbantartását mindenki maga végzi. Az utóbbi öt évben megszűnt az elvándorlás, sőt várják az építkezni szándékozókat. A komfortosításnak sem lesz akadálya, mert május 31-ig elkészül az új víztároló, átépítik a község teljes vezetékes vízrendszerét. A térképen véget ér az út Alsómocsoládnól. A valóságban azonban nemsokára elavul a térkép, mert készül az út Kis- vaszar—Komló felé. Ha megépül, a valós és képletes értelemben is kitágul a világ e szép kis falu körül is. Kurucz Gyula uTcnnei. UTcäRa (2). Tavalyi dolgokról idén újra Embléma a bőrgyárán, felemás házak és az apró hibák E részben egy-két tavalyi írásra térek vissza azzal, hogy az észrevételek nem mindig találnak illetékes pártfogásra, vagy csak nagy sokára történik intézkedés. Ezt igazolandó egy régebbi írásra hivatkoznom. Még 1980-ban fotóval illusztráltan tettem szóvá, hogy a Kossuth Lajos utca elején frissen „homlokzatfel újított" két ház között c javítatian csatornából kizúduló esővíz pusztítja a vakolatot. A minap fedeztem fel,- hogy a bádogcsatornát végre kicserélték, a romlott vakolatot pedig kijavították. Visszatérően, szinte rögeszmeként jelentkezett e sorozatban a gondolat: akkor kellene kijavítani az apró hibákat, amikor még csakugyan aprók, tehát a háromszámjegyű költség is elegendő rá. Ezt feszegettem egy glosszában is a csurgó ereszcsatornák ürügyén. Amikor rákérdeztem: elképzelhető lenne-e valami gyorsjavító brigád létrehozása, aminek kizárólagos feladata lehetne a kezdődő romlások megszüntetése, szinte közgazdasági alaposságú — ám nemleges — választ kaptam. Mire aztán a saját minapi írásom jutott az eszembe, amin „a népgazdaság helyzeté”-ről szólt. Hát kérem szépen, a teremtő gondolat itt is érvényesülhetne. Mert — közgazdaság ide, közgazdaság oda — mindenképpen olcsóbb ma egy vödör habarccsal kijavítani a meginduló vakolathullást, mint kivárni, amíg az egész házat be kell állványozni, a maradék vakolatot leverni, aztán újra vakolni, festeni ... Ha nincs igazam, kérem, mondják meg! Homlokzatfelújításokról írtam még az év elején, s akkor megemlítettem: szívesen látnánk a Zsolnay-gyárat is a sorban, de úgy, hogy a homlokzatfelújítás egyben a gyár fejlődéstörténetét is dokumentálja. Az év vé- gefelé nagy örömmel írtam meg, hogy elkezdték, s e szellemben végzik a munkát a Zsolnay úti hosszú homlokzaton. Egy későbbi írásban felemlítettem azt a furcsaságot, amire a „Pécsi Bőrgyár" felirat olvastán figyelhettünk fel. Egyszer régen eltüntették - mintha bizony szégyellni való lett volna - az „Első” jelzőt. Nos e helyről is elismerés illeti a nagymúltú ayár mai vezetőit, akik „vették a lapot” és az „Első" helyére a gyár jól ismert öttornyos emblémáját tették fel. Ugyanebben az írásban elábrándoztam azon, milyen is lehetne a Bolgár Néphadsereg útja—Táncsics Mihály utca — Tüskésréti úti csomópont, ha egy csöpo figyelmet fordítanának ró. Nos, azóta sem fordult felé a figyelem, viszont (ez lehetne a magyarázat?) valamit mindig csinálgattak ott. Most viszont felfigyeltem ott valami egyébre, ami továbbgondolkodásra késztetett. Van a Nagy- árpádi út és a Tüskésréti út sarkán egv ház: az egyik felét élénk színekre festették, a másik felét hagyták amúgy piszkosszürkén, mintegy dokumentálva a ház tulajdonviszonyait. Figyelem a házak tucatjait és kénytelen vagyok rájönni: rengeteg ilyent találni városszerte „az én házam az én váram” torz értelmezéseként. Nem tudom, a társtulajdonosok minden esetben haragban vannak, vagy netán gyűlölik egymást? És ezért hirdetik dacosan a különállóságukat, miközben a ház szemlátomást kényelmetlenül érzi magát, hiszen olyan, mintha egy tudathasadásos ember két fél ruhából összefércelt egyet húzna magára, úgy pompázna az utcán, s közben azt hinné: ő a walesi herceg ... Még augusztusban írtam a belvárosban lévő üres házakról, elhagyott középületekről, s akkor úgy ígérhettem — a kapott információ szerint — hogy pl. a Pannónia Szálló felújítása hamarosan indul. Azóta már tudom: talán az év derekán kezdődik ott valami. Nem az informátort hibáztatom: ő is úgy hitte, ahogy elmondta. Nem rajta múlott I Viszont épp a minap adhattam hírt arról, hogy a volt SZMT-székház — a színház leendő üzemháza — felújítása végre valahára elkezdődött. A közterület foglalását a Kossuth Lajos utca ezen szakaszán 1986 közepéig adták meg. Mi tagadás: jó hosszan elhúzódó munkáról van szó, ami akkor nem is ér véget. Hiszen akkor jön — remélhetőleg — a nagyszínház felújítása. Bóklásztam Lvov-Kertvárosban is és közreadtam az észrevételemet egy egészen abszurd dologról. A Krisztina tér nyugati házsora előtt a járda különlegesen néz ki: aszfaltozott és pucér beton részek váltogatják egymást. Megírtam: aligha tervezhették ezt így. Most hozzáteszem, hogy bármilyen snassz is ez, ró már senki nem fog gondot fordítani. Miért is? ... De találtam egy még ennél is abszurdabb valamit. Az üzletsor mögött még annak idején betonlapokból járdát készítettek, ám ez a Viktória utcánál, a járda- szegélytől vagy 2 méterre hirtelen véget ér, onnan csak keményre taposott föld van. Gondolom, elfogyott a betonlap is, a beton is, no meg hétvége is lehetett, hétfőre pedig — az új feladatok lázában — mindenki megfeledkezett e két négyzet- méternyi micsodáról. Azóta pedig eltelt legalább öt-hat esztendő. Ha mást nem, a nemtörődömség (és az olykor tökéletlen műszaki átadás-átvételi eljárás) emléktábláját helyezhetnék el itt. Körbejártam egyszer a Szigeti úti magasházat is. Szóvá tettem, hogy a ház alatti átjáró mennyezetéről hullanak az álmennyezeti burkolólapok, s hogy a Szliven ABC, étterem előtti terasz megroskadt... Mást nem is nagyon lehetett felemlegetni, hiszen javában tartott még a Fogtechnika építése. És ma? Az álmennyezetet kijavították, viszont a terasz — ha lehet — még roskadtabb. Gondolom: célszerű kivácni, amíg a burkolat alatt minden a megnyugvásig összeroskadt, s majd csak azután lesz érdemes mindent felbontani. Ha -.. Az építkezés — végre! — befejeződött, ám a felvonulási épületek még mindig díszítik a környéket. Végezetül csupán a poén kedvéért hozakodok elő ismét a „nagy” felüljáró felső végének a környezetével. Még mindig olyan, mint évek óta. Azaz rendetlen. Hanem most már rájöttem, mi a magyarázata a nagy-nagy türelemnek, ami éveken át elnézte ezt. A szilveszteri rádiókábaré világosította meg az elmémet. Bodrogi ragozta c Békásmegyeri lakótelep iskolaügyét, s emlegette refrénsze- rűen: „Minek arra a kis időre? . ..” Hát ezzel mi is úgy voltunk már 1976 óta. Rendbe- tenni? Amikor „mindjárt" kezdődik a lehaitóág építése? Minek arra a kis időre? Csakugyan! Idén meg is építik. H. f. Építési törmelék, gaz a felüljáró alatt
