Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-24 / 54. szám
1982. február 24., szerda Dunántúli napló 5 Tárgyalás az autóbusz-pályaudvarról Minden az alvállalkozóktól és az útépítésektől függ! Elmennek a választópolgárokhoz Képernyő előtt ti Zene és irodalom Lesz-e július valamikorra új autóbusz-pályaudvar Pécsett? Erre a kérdésre kereste a választ tegnap a Volánnál beruházó, kivitelező és a többi érdekelt azon a megbeszélésen, amit éppen e tárgyban hívtak össze. A műszaki átadási határidő vészesen közeledik, s május 20-ig meglehetősen sok még a tennivaló, amint arról vasárnapi helyszíni riportunkban is tájékoztattuk az olvasót. Fűzi Árpád igazgató a várható forgalmi adatok ismertetésével irányította a figyelmet azokra a gondokra, amelyekkel már most számolni kell. Naponta 1400 járat indulása- érkezése mintegy 26 ezer ember mozgásával jár és mintegy 70 autóbusz egyidejű itt-tar- tózkodására lenne szükség. A 24 indító és a 8 érkező, állás mellett azonban csak 9 jármű részére lesz tárolóhely. Ez azt jelenti, hogy naponta legalább 570 járművet kell mozgatni a Volán-telep és az autóbuszpályaudvar között. Ez járművenként 1,5 km, évente pedig összesen 2,4 millió forint többletköltség. Utóbb azonban kiderült, hogy ez a költség évekig nyomja majd a Volánt, hiszen a városnak belátható időn belül nem lesz lehetősége a Zólyom utca és az Ipar utca közti terület felszabadítására; ugyanis ezt szemelték ki már korábban az autóbuszok tárolóterületének. A továbbiakban Pazsitka Emil beruházási osztályvezető a beruházás helyzetének a részletes ismertetése kapcsán kijelentette: minden a két nagy alvállalkozón — a Fémmunkás Vállalaton és a Kőfarogóipari és Épületszobrászati Vállalaton, továbbá a felüljáró lehajtó ágának a megépítésén és a Bajcsy-Zsilinszky út szélesítésén múlik. Az alvállalkozóktól függ, hogy időre elkészül-e az épület, a kapcsolódó utakon pedig, hogy használni lehet-e a létesítményt. A Baranya megyei Építőipari Vállalat képviselője közölte: a vállalat a maga részéről a szerződésben vállalt határidő betartására törekszik, és az ebben való együttműködésre hívja fel a napokban esedékes egyeztető megbeszélésen az alvállalkozókat. A városi tanács képviselője közölte: a kapcsolódó utak építése augusztusnál előbb nem várható. Ez meglepetésként hatott, hiszen már ezt a bejelentést megelőzően elhangzott: a Volán júliusban szeretné forgalomba helyezni a létesítményt, s ennek érdekében a BÉV szinte mostantól kezdve folyamatosan ad át munkaterületeket a beruházónak az általa végzendő technológiai szerelések érdekében. A megyei pártbizottság képviselője az útépítés feltétlen gyorsítását szorgalmazta, s kijelentette, hogy a megyei párt- bizottság a maga vonalán odahat, hogy az útépítés semmiképpen ne késleltesse az autóbusz-pályaudvar üzembe helyezését. Az értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy a munka gyorsítása érdekében március 15-ig kell közölni a módosítási igényeket, utána már semmilyen változtatásról sem lehet szó; egy hónap múlva pedig ismét áttekintik a beruházás helyzetét. H. I. A tanács tervez, a lakosság megvitatja — Példás demokratizmus Baranyában | |_| avas estén gyűltek össze a kátolyiak a helyi MHSZ- ■ * teremben. A falugyűlések emlékét idézte ez a gyülelekezés hétfőn szürkületkor. Dr. Horváth Endre, a Baranya megyei Tonács V. B. tervosztályának vezetője pedig megerősítette a hasonlatot: — Társadalmi vitára bocsátjuk azt oz előterjesztést, amely az önálló tanáccsal rendelkező falvak melletti, úgynevezett társ. községek életkörülményeiről, helyzetük jobbításáról szól. Egy hónapig, vagyis február 15-től március 15-ig sok helyen találkozunk a lakossággal, lokóterü. leti, murrkdhelyi és társadalmi szervezeti tagozódásban. A tervosztály összeállított egy vitaanyagot és most találkozunk a lakossággal. Közvetlenül, élőszóval mondhatják el véleményüket. így megismerjük a társ. községeket leginkább foglalkoztató kérdéseket. Olyan tapasztalakra számítunk, amelyekkel ellenőrizzük, pontosabbá tesszük terveinket. Igen fontos az is, hogy így közvetlenül tájékoztatjuk a lakosságot a területfejlesztés hosszú távú céljairól. A kátolyi este tehát az egyik első ilyen találkozás volt a megye tervszakemberei és a falvak lakói között. Jogszerűbben fogalmazva: találkozás a választópolgárok és a megválasztott szervek munkatársai, vezetői között. A választópolgári akarat és annak megvalósítása között rövidül le az út az ilyen falugyűléseken. Az eredeti elképze. lések szerint Szalatnakon, Ba- kócán, Mekényesen, továbbá Szajkón, I vándoráén, Kátolyban, Somogyhatvanban, azután Vásárosbécen, Szentdénesen találkoznak majd a lakók a megyei tervek készítőivel. Tehát az önálló tanáccsal rendelkező községek mellett tizenöt viszonylag kisebb lélekszámú falu érzi majd, hogy „tá «községi" joghelyzetében, vagyis annak ellenére, hogy a tanácsi székhely a szomszédban van — mégis törődnek vele, és az nem jelent semmiféle joghátrányt. Hasonló értékű a tanácstagi csoportülés, melyet Szilágyon, Bakonyán, Szőkén, illetve Iván- battyánban, Szőkéden és Óidon szerveznek meg. Ezenkívül munkahelyi vitákat is rendeznek a megye terveiről, így a Mecseki Szénbányák zobáki üzemében, valamint a baksai, sombereki, pécs- reménypusztai tsz-ben, a Szent- lőrinci és a Bólyi Állami Gazdaságban. Még további nyolc pécsi, mohácsi, siklósi, komlói, szigetvári KISZ-, szakszervezeti, illetve népfront szervezésben. A lakosság véleményének meg. hallgatása közvetlen pedig nem maradt eredménytelen eddig sem. Hétfőn késő éjszakába nyúló vitát fejeztek be Kátoly- ban Doktor Magda Ez a város nein tudja, milyen egyéniség volt dr. Doktor Sándor Munkásszállókban, klubokban, intézményekben Kórusmuzsika mindenkinek „Kihelyezett,, koncertek Komlón A nagy és kiemelkedő egyéniségekről többnyire sokat tudunk — sokat és mégis szinte semmit. Tudjuk, amit lexikonokban, visszaemlékezésekben, cikkekben olvasunk, s ezek inkább adathalmazok, óm természetükből adódóan legtöbbször elrejtik az ember egyéniségét. Olvasmányainkból megtudhatjuk, hogy egy-egy jeles ember, akiről utcát neveztek el, milyen tudományos vagy irodalmi munkát folytatott, milyen haladó nézeteket vallott, s azután semmi. Pedig milyen érdekes közelebb jutni valakihez, s ezt csak úgy lehet, ha nemcsak úgy ismerünk meg valakit, mint valami talapzaton álló, megközelíthetetlen szentet, hanem mint olyan embert, akjnek éppúgy megvoltak a maga apró-cseprő napi gondjai, kedvtelései, mint bármelyikünknek. S ezek az apróságok'sokkal többet árulnak el egy ember jelleméről, mint a már letisztult, hivatalos értékelések. Ezzel a céllal rendezték meg Cseri László felvétele tegnap délután a pécsi Mozgalmi Házban a dr Doktor Sándorról tartott ankétot, mely. nek szerv^rője a HNF újme- csekaljai IV. sz. Körzeti Bizottsága és a Megyei Művelődési Központ volt. Az ötlet Béla Pátriáé volt, akinek családja szoros kapcsolatban állt Doktor Sándorékkal. Ahogy Béla Pól- né, a népfrontbizottság elnökségi tagja mondta, ezt azért érezte szükségesnek, mert Doktor Sándor olyan egyéniség vojt, aki mindenkire hatott, s hogy tulajdonképpen ez a város nem is tudja, milyen ember volt ő igazán. S ha ezen az ankéten emberi közelségbe kerül, azzal csak nyer mindenki. Ebből az alkalomból Pécs vendége volt tegnap Doktor Magda, a nevese haladó szellemű pécsi professzor ma már 77 éves, s egyetlen élő leánya (Doktor Sándornak egyébként hat leánya volt). Szellemesen, élvezetesen beszélt apjáról, s néhány olyan eseményről, amire szívesen emlékszik vissza. — Még ma is találkozom néha olyan emberekkel, akik elmondják, hogy őket még apám segítette világra. Apám szülész volt, s később ő lett az újonnan fölállított pécsi Bábaképző igazgatója is. A szülészeti klinikára mindenféle, a legkülönbözőbb rétegekbe tartozó emberek jártak, a Széchenyi grófoktól a legszegényebbekig. Mint orvos, apám gyakran járt a környező falvakba, s látta az elképesztő nyomorúságot. Azt mondta, hiába végzi ő jól a munkáját, mint orvos, ha a tár. sadalmi nyomorúságot nem számolják föl. Fölismerte, hogy a szegény emberek életmódja táptalaja a betegségeknek, s hogy ezt meg kell előzni. Nagy tette volt, hogy a falvakból egyszerű parasztlányokat toborzott a bábaképzőbe, abból indulva ki, hogy ha majd visszamennek, továbbadják, amit tanultak, hogy terjesztik az egészségügyi kultúrát. Egyébként apám maga is példát mutatott, az elkényeztetett városiaknak is az egészséges életmódra. Doktor Sándor lányainak min. den reggel tornászniuk kellett, s ami akkor még ritkaságszómba ment, minden héten kirándultak — mindezt a század elején! Mondta is Doktor Magda nevetve, hogy ebből, különösen a reggeli tornából, számtalan pletyka és mendemonda származott a városban. Mert, ahogy találóan megjegyezte, könnyebb volt megbot- ránkozni, mint az okos dolgot utánozni (Ez talán még ma is így van.) Doktor Magda elmesélte azt is, hogyan tudtak annak idején a lepecsételt, szerb katonák által őrzött intézetből az éj leple alatt kimenteni néhány akkor nagyon értékes ot- vosi műszert, s hallhattunk tőle njég néhány más, érdekes történetet is. Mindezt a résztvevő, a családtag élményszerű előadásában. Vagy például milyen sokat árul el egy emberről az, ha megtudja: a családdal együtt elköltött közös ebédnél vagy vacsoránál nem felszínes társalgás folyt, hanem arról beszélgettek, ami akkoriban forradalmian új volt, hogy a föld azé, aki megműveli — s ez csak egy példa a sok közül. Ez persze csupán csak egy-két adalék ahhoz, hogy milyen ember is volt a pécsi tudós és politikai vezető — de személye így talán közelebb kerül az emberekhez. D. Cs. A Gagarin utcai iskolában szerepelt tegnap este Tóth Ferenc karnagy vezényletével a komlói munkáskórus. Nem adtak koncertet a szó megszokott értelmében, hiszen úgy, ugyanabban a ruhában jöttek el énekelni a kórustagok, amiben a bányában, az esztergapadok mellett vagy a háztartásokban dolgoztak. Közönségük a környék lakóiból toborzódott. Az esten Tóth Ferenc karnagy szavai adtak bevezetést a kórusművészetbe általában, majd aZ egyes, később megszólaló művekhez is. A komlói munkáskórus tavaly kezdte meg ilyenfajta ,,kihelyezett” hangversenyeit a város munkásszállásain, klubjaiban, a különféle intézményekben. Tóth Ferenc úgy véli, ha mór egyszer nehezebb ma kimozdítani otthonukból az embereket, próbáljuk meg közelebb vinni lakóhelyükhöz a muzsikát. Szerepléseiket, Tóth Ferenc zenei előadásait a koncerteken érdeklődés, siker kísérte Komlón. Személyes kapcsolat alakult ki a kórus és közönsége között, vissza is hívták őket hangversenyezni. Kicsit az épülő koncert- és színházteremre is gondól missziójával a munkáskórus — Komló zenehallgató közönségét nevelik koncertjeiken. Vendegünk volt: Élvezetes szórakozásnak is beillett, ezért nyugodtan lehetett volna a fő műsoridőben is adni a komlói spirituálé együttesről készített filmet, a pécsi körzeti stúdió műsorát. (Igaz, talán át kell értékelnünk a fő- és mellékműsoridők fogalmait is, hiszen a szombat délelőtt most már elvileg az országos szabadidő szférájába tartozik. Egyszóval lehetséges, hogy sokkal többen nézik ilyenkor a televíziót, mintsem hinnénk, még ha nem is úgy, hogy mellé telepszenek, mint esténként.) Nos, aki csak bekapcsolta a televíziót, de eredetileg nem akart mellé ülni, valószínűleg mégis leült arra a fél órára, amíg a komlói spirituálé együttes énekelt. Galyasi Géza, Kunos István, Nagy Ernő és Szabó Szabolcs már eddig is sok hívet szereztek maguknak Baranyában, most talán másutt is. Amit csinálnak, ritka műfaj, szokatlan vállalkozás. Szinte segédeszköz nélkül, pusztán az énekhangra, a muzikalitásra és a rokon- szenvre építve elevenítik fel a néger spirituálék bűvöletes világát. Amely olyan, mint a műsor címében jelzett „mély folyam", gazdag, színes, gyermeteg és drámai, ősi és mai.egyszerre. Az emberiség hosszan elhúzódó gyerekkorának egy sajátos, szenvedésekkel teli korszakát fejezi ki. A négy fiatal tanár — nagyrészt énektanárok — úgy érezték, megéri ez a kultúra a magyarországi terjesztést és ápolást. Igazuk van. Olyannyira, hogy műsorukból eleven és változatos félóra kerekedett a képernyőn is. A műsorvezetés merevségéért —, melyben bizonytalanul keveredett a konferólós a riport-elemekkel — kárpótolt az a rendezői ötlet, hogy egyes spirituálék szövegét (vajon kinek a fordításában?) magyarul is megismerhették a nézők, Bán János tolmácsolásában. * A Jelenkor olvasói az elmúlt években sokat megtudhattak Tatay Sándor badacsonyi ho- nosulásóról és arról a környékről, amely most a portréfilm révén a képernyőről visszaköszönt. Érett, bölcs írásokat olvashattunk mostanában az író kedves Balatonáról, a környező hegyek faunájának és embervilágának fura, nemegyszer groteszk változásairól is. A tévé portréfilmje nem tartozott a műfaj kiemelkedő darabjai közé, de azoknak, akik ismerik és szeretik Tatay Sándort, mégis sokat jelentett. Ha másért nem, hát azért, mert hallhatták üdítő beszédmódját, melyen ma is átüt a dunántúli tájszólás, s mert élvezhették azt a kizökkenthetetlen derűt, ami Tatay Sándor esetében egyszerre jellemzője az embernek és a tájnak, vagy még inkább: a kettő elválaszthatat- lanságának. A Babits Mihály előszobájába a „pesti fiúk” közé betévedt önérzetes dunántúli írófi kudarcának elmesélése például egy élőszóban előadott novella hatását keltette, amelyet átitatott a bölcs önirónia, a sajátosan Tatay Sándor-i humor. H. E. Vonaton raboltak Elfogták a támadókat A Budapest—Sülysáp között közlekedő személyvonaton szombaton késő este három ismeretlen fiatalember megtámadott egy utast és elvette karóráját. Ezután egy másik fülkében megfenyegettek egy férfit, aki ennek hatására átadta a karóráját. A rendőrség az ismeretlen elkövető kézrekerítésére széles körű nyomo- . zást indított, melynek eredményeként elfogta és őrizetbe vette a bűn- cselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható Sztojka József 19 évés segédmunkás, szentmártonkátai, B. József 15 éves tanuló és D. Gyula 17 éves foglalkozásnélküli tápiósze- csői lakosokat. A monori járási rendőrkapitányság folytatja a bűnügy nyomozását.
