Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)

1982-02-24 / 54. szám

e Dunántúlt napló 1982. február 24., szerda Horgászat Bélyeg A galambposta Horgász­eszközök téli karban­A MOHOSZ Baranya megyei IB-je szines filmet készít társadalmi összefogással a megye horgászvizeiről. Az operatőri munkákat Baksa Tamás, a Pannónia Filmstúdió pécsi műtermének munka­társa végezte. A film bemutatását ez év őszére tervezik. Képün­kön egy téli forgatási nap a sikondai horgásztónál. tartása A jó mesterembert messziről elárulja szerszámainak ópolt- sága, rendben tartása. Vonatko­zik ez a horgászokra is, mert az olcsóbb, de rendszeresen karbantartott horgászeszköz gyakran többet ér, mint a drá­ga, de elhanyagolt. Aki egy sze­zont végighorgószott, annak eszközei feltétlen igénylik az alapos átvizsgálást, szükség esetén a javítást. Vegyük sor­ra a legfontosabb teendőket. A bot: legkényesebb része a véggyűrű. Ha a legkisebb be- rágódás, vagy sérülés találha­tó rajta, azonnal ki kell cse­rélni, mert teljesen tönkreteszi a zsinórt. Kétrészes botoknál a hüvelyeket kell megtisztítani, ha kissé megtágultak, méhviasz- szal kotyogásmentessé tehetők. Teleszkópos botoknál nagyon kell vigyázni arra, hogy homok, vagy sár ne kerüljön rájuk, mert megkarcolja az egyes ré­szeket. Az orsókat ajánlatos hőálló zsírral feltölteni, a fékrendszert kitisztítani. Nagyon fontos a zsinórvezető görgő állapotának ellenőrzése, kopás esetén ki kell cserélni. Ha valaki csó­nakból horgászik, nem fontos minden évben új zsinórt felten­ni, elég ha megfordítjuk, így egy tekercs jó minőségű zsinór két évig is eltart. Természetes, vannak olyan horgászok is, akik évente többször cserélnek zsi­nórt. A zsinórellenőrzést elvé­gezhetjük, ha két ujjunk között óvatosan végighúzzuk. Szálaso­don, nyomott, sérült zsinórvéget ajánlatos minden egyes hor­gászat után levágni, újra sze­relni. Készítsük elő horogszükség­letünket, finom kővel élesítsük meg őket. Megfelelő ólomvá­lasztékot is állítsunk össze. Ke- szegezéshez cseppólmok, sörét- ólmok, stílólmok, pontyozáshoz gömbólmok, különböző csúszó ólmok álljanak- rendelkezésre. Sokan a téli hónapokat hasz­nálják fel arra, hogy egyéni ízlés szerint készítik el az úszói­kat. Az úszók készülhetnek bal­safából, fúrógépbe fogva dörzspapírral szépen alakítha­tók. Lehet készíteni parafadu­góból, esetleg hungarocellből. Ajánlatos a villantókai is megtisztítani, a rajtuk levő hor­gokat megélesíteni, olajos ru­hával óttörülni, hogy a rozsdá- sodást megakadályozzuk. Néz­zük ót merítő és haltartó szák- jainkat, mert a legnagyobb bosszúság, ha már abból megy el a hal. Nagyon sok horgász­^ Február 28-án, 9.00 óra­kor Pécsett az Ifjúsági Házban kerül sor az idei horgászokta­tásra, melynek során az IB tá­jékoztatást ad a megye halfo­gásáról, az elmúlt őszi telepí­tések mértékéről és az IB-vi- zek horgászrendi változásairól. O A MOHOSZ vezetőségé­nek február 6-i ülésén dr Har- math Béla, a TRIAL kereskedel­mi igazgatója adott tájékozta­tót az 1982. évben várható hor- gászciiklk-ellótásrál, amely az eszközt lehet egy kis kéz­ügyességgel házilag elkészíte­ni. Ilyenek az említett úszók, villanták, ragadozóhal szájbi­lincsek, horog szabadítok, kuty- tyogatók és még sok egyéb nél­külözhetetlen tartozék. Aki horgászeszközeit rend- betéve kezdi meg a szezont, azt kevesebb meglepetés éri. Csak az a horgász tud év végén jó eredményt felmutatni, aki mi­nél kevesebb esélyt ad a hal­nak, ennek pedig egyik ténye­zője a hibátlan, jól összeállított felszerelés. Kovács Zoltán eddig megkötött szerződések alapján az elmúlt évinél lénye­gesen jobb lesz, de még mindig nem fogja elérni a kívánt vá­lasztékot. # Két horgásztárgyú könyv került a közelmúltban kiadásra. Antos Zoltán szerkesztésében „Horgászok kézikönyve”, amely kezdőknek és haladóknak egy­aránt hasznos segédeszköz, va­lamint dr. Fogarasi László: Leg­érdekesebb kis tavaink cimű könyve, amely a vándorhorgá­szok kitűnő útitársa lesz. Horgászok figyelmébe k, Madárvilág ötezer éves története A galambot mint hírvivőt évszázadok óta hasz­nosítják, mert kitűnő tájékozódó képessége van, és igen nagy távolságról is visszatalál. Az erre vonatkozó legrégibb adat az i. e. 3000-ből szár­mazó falfestmény, amelyen oltár mögött négy ga­lambot eresztenek fel, hogy hírül vigyék III. Ramszesz fáraó megkoronázását. A 2500 évvel ezelőtt rendezett olimpiai játékok győzteseinek nevét is galambpostával juttatták el az egyes városokba. Ókori történészek gyakran tesznek em­lítést hírvivő galambokról, sőt tenyésztésükről is. A római légiót galambházakkal látták el, és a kis szárnyasokkal — általában lábukra kötött le­velekkel — továbbították a csaták kimenetelére sokszor döntő fontosságú parancsokat. Az i. e. évezredekben a Földközi-tenger mentén fekvő ál­lamokban ötven—száz kilométeres távolságra ga- lambposta-állomásokat helyeztek el. Gyakran a hajósok, különösen a kínaiak, is ily módon küld­tek üzenetet megérkezésükről. Zrínyi Miklós a Szigeti vesze­delem című eposzában emlí­tést tesz postagalambokról, amelyek révén az ostromlott várban tartózkodók tartották a kapcsolatot a külvilággal. Ter­mészetesen az ellenség is tud­ta ezt, és vadászsólyommal igyekezett elfogni a „repülő postásokat". Amikor 1871-ben a kommün alatt Párizs körül volt zárva, az összeköttetést a külvilággal nagyrészt galamb­postával tudták fenntartani. Sürgönyt, hivatalos és magán­értesítéseket küldtek velük. A kis állatok kiváló képességeit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy háromezerötszáz külde­ményt szállítottak. Ezúttal az volt a gyakorlat, hogy az üze­netet selyempapírra írták, és a galamb szárnyának arra a kö­zépső tollára erősítették, ame­lyik a repülésnél nem mozog. A megterhelés nem lehetett több egy grammnál. A tenyésztett postagalombok később is egyre nagyobb sze­rephez jutottak. A XX. század elején Új-Zélandon vállalat lé­tesült, amelyik a közeli szige­tekkel való postaforgalom le­bonyolítására galambjáratot szervezett. Ekkor jelentek meg a csőrükben levelet vivő ga­lambokat ábrázoló első bélye­gek. Az első világháborúban a különböző német parancsnok­ságoknál — hivatalos jelenté­sek szerint — több mint száz­ezer galamb „szolgált”. Közü­lük nem egy életével fizetett vállalkozásáért. Honoluluban, a getek fővárosában Havaii-szi­1918-ban galambposta-hivatalt állítottak fel, amely nyolc szigettel tar­tott kapcsolatot. A kis hírvivők a négyszáz kilométeres távol­ságot tíz óra alatt tették meg. Kína és Japán között 1932-ben is segítettek a postaforgalom lebonyolításában. A hivatalok leheletvékony papírborítékot használtak, amelyre a bérmen­tesítés igazolásául bélyegzőt nyomtak. A galambokat az er­re a célra tervezett központ­ból indították. A második világháborúban is nagy számban véttek részt a postagalambok, de csak külön­leges feladatokat kaptak, pél­dául amikor nem akarták a híradástechnikát használni, ne­hogy az ellenség bemérhesse. A partizánoknak nagyon sokat segítettek, mert az egyes cső­nOMT/1 CCCP portok munkáját sikerült össze- hangolniok. Ezúttal is nagyon sok „szolgálatteljesítés" közben pusztult el. De az elismerés sem maradt el: többen kitün­tetést, sőt szimbolikusan kato­nai rangot is kaptak. A detroiti állatkertben őriz­ték a G. I. Joe (Joe közlegény) elnevezésű híres galambot, amely az olaszországi hadszín­téren csaknem ezer angol és amerikai katona életét men­tette meg. Ugyanis 1943. októ­ber 18-án rendkívül sebesen repülte át azt a több mint har­minc kilométeres távolságot, amely Colovi Vecchia olasz falut az angol repülőtértől el­választotta. Még idejében si­került megvinnie a hírt, hogy — a tervezettől eltérően — ne intézzenek légitámadást a falu ellen, mert időközben onnan kiverték a németeket, és most már saját katonáik tartózkod­nak ott. Az utolsó pillanatban érkezett: hét bombázó éppen fölszállni készült. Az életmentő madarat London polgármes­tere érdemrenddel tüntette ki, a háború után pedig Detroit városa kérelmezte, hogy állat­kertjében gondját viselhesse. Bár a fejlett híradástechni­ka fölöslegessé tette a ga- lombpostát, de egyes esetek­ben mégsem szorította ki. így például a nagyon megás he­gyek megnehezítik a jó rádió­vételt, ezért a hegymászó cso­portok még most is gyakran galambokkal tartják egymás között a kapcsolatot. Nap­jainkban a franciaországi Ab- ranches kórház laboratóriuma galambokkal küld vérmintákat a harminc kilométerre fekvő Grancville városába, mert — mint megállapították —, a motorkerékpáros küldöncöknél sokkal gyórsabban teszik meg az utat. De e ritka esetektől eltekintve a galamb ma már inkább csak a béke eszméjé­nek szimbóluma. Rekordok a madarak világában A vándormadarak évente több ezer kilométeres távolsá­gokat repülnek be. Útjuk jelen­tős szakasza a végtelen óceá­nok felett húzódik, így a földi tárgyak, hegyek, folyók segítsé­gével nem tudnak tájékozódni. Ornitológusok becslése szerint Európából évente 600 millió ma­dár repül át Afrikába, hogy ott teleljen át. Naponta átlag 6—8 órát repülnek. Repülési sebes­ségük a fajok szerint, de testük nagysága, izomrendszerük és szárnyfelületük függvényében is változik. Repülés közben a pinty eléri a 35 km/ó, az ezüst­sirály a 48 km/ó, a szárcsa a 60 km/ó, a récefélék a 90—120 km/ó sebességet. A postaga­lamb repülési sebessége 60— 140 km/ó között változik az idő­járási viszonyoktól és a távol­ságtól függően. A sarlósfecske nagy rekordernek számít, mert naponta 560-1000 km távolsá­got képes repülni 240 km/ó át­lagsebesség mellett. Ez a ma­dár 1900 m magasságban, a gólyák 2500 méteren, egyes vadlibák 8000 m magasságban repülnek. Hosszú időn keresztül folyik a vita azzal kapcsolatban, ho­gyan tájékozódnak a vándorló madarak hosszú útjuk során, például a tenger felett, amikor tereptárgyak nem adhatnak támpontot számukra a navigá­cióban. A napjárás és a csilla­gok állása is segíti a madara­kat navigációjuk során. Újab­ban azonban azt tartják a tu­dósok, hogy a vonuló madarak a földmágnesség alapján tájé­kozódnak, és tartják repülés közben irányukat. A mágneses erővonalakkal történő tájéko­zódást postagalamb-kísérletek- kel is alátámasztották. A pos­tagalambot pontos repülési irá­nyából testére szerelt miniatűr elektromágnessel sikerült elté­ríteni a kísérletek során. A postagalambok tenyész­tése ismét virágkorát éli. Az egész világon egyesületek, ma­gánosok vetélkednek, hogy mi­nél kitartóbb, gyorsabb fajtá­kat tenyésszenek ki, de ez már csak sportcélokat szolgál. Nem­zetközi szervezetük is van. Pél­daképpen megemlítjük, hogy Budapesten 1941-ben posta- galamb-versenyt, 1971-ben pe­dig Brüsszelben — nagy nem­zetközi részvétellel — már olim­piát rendeztek. Természetesen nagyon sok ország bélyegein szerepelnek postagalambok. így egyebek közt a hazai galambfajtákat bemutató, 1957. évi magyar sorban. Néhány évvel ezelőtt pedig a galambposta bemuta­tásával érdekes kiállítás volt a Budapesti Bélyegmúzeumban. A hazai Postagalamb Sport- szövetség centenáriuma tiszte­letére a Magyar Posta ebben: az évben bélyeget ad ki. Hajdú Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom