Dunántúli Napló, 1982. február (39. évfolyam, 31-58. szám)
1982-02-20 / 50. szám
Puskaporos Közép-Amerika Polgárháború, gerillaakciók, határvillongások, fenyegetőzések, vádaskodások — Közép- Amerikában ismét puskaporos a levegő. Nicaragua és Kuba fegyveres erői harckészültségben állnak, Salvadorban a kormánycsapatok védtelen parasztokat gyilkolnak, ám nem tudják megtörni a felszabadító harcosok erejét. Guatemalában is egyre hevesebb a gerillatevékenység. A washingtoni adminisztráció a múlt hónapban titkos leleplező dokumentumot juttatott el szövetségeseihez a közép-amerikai válság mozgatórugóiról. A Fehér Ház ezúttal is a jól ismert recepthez folyamodott: kubai és - közvetetten — szovjet' beavatkozás kísérletével riogatott. A dokumentum állítólag bizonyítékokkal támasztja alá, hogy több ezer kubai tanácsadó gerillákat képez ki Nicaraguában, hogy szovjet és kelet-európai fegyverek érkeznek Nicaraguán keresztül a salvadori felszabadító erőkhöz. Az állításokat — amelyek hitelességére több, már leleplezett hamis CIA-„doku- mentum” példájából következtethetünk — Kubában és Nicaraguában is erélyesen cáfolták. Fidel Castro kubai államfő üzenetben követelte, hogy Washington hozza nyilvánosságra állítólagos bizonyítékait. Ez azonban mind ez ideig nem történt meg. Az egymást váltó USA-kor- mányzatok kétféle politikát űznek Közép-Amerikában. Ha úgy érzik, szilárdan megvetették lábukat a stratégiai fontosságúnak ítélt „hátsó udvarban”, hajlamosak elfeledkezni a kis banánköztársaságokról. Ha azonban politikai földrengések rázkódtatják meg a térséget, akkor stratégiai létérdekeikre hivatkozva felemelik a „furkósbotot". A nicaraguai forradalom valóban földrengésszerű győzelme óta Közép-Amerika a washingtoni politikacsinálók érdeklődésének előterébe került, azonban alig foglalkoznak a miniállamok társadalmi-gazdasági gondjainak, a válság valódi gyökereinek elemzésével. A sandinista győzelem után Washingtonban leszögezték, hogy még egy hasonló fordulatot nem tűrnek el a térségben: mindenáron - ha kell, katonai erővel is — útját állják a baloldali földcsuszamlásnak. Az északról jövő fenyegetőzések fő célpontja Kuba mellett Nicaragua, ahol jórészt elhallgattak már a fegyverek, egyre élesebbé válik azonban a politikai harc — a hatalom megragadásáért. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front a győzelem kivívásakor demokratikus, valamennyi irányzatnak teret adó társadalmi berendezkedés és vegyes (állami és magán) gazdasági modell mellett tett hitet. Helyet kínált mindazoknak, akik hajlandók együtt dolgozni a közös célok megvalósításáért. A magántőke azonban régóta felmondta a forradalmi harc idején ösz- szekovácsolódott szövetséget. A Reagan-kormányzat kemény hangvételén felbátorodva egyre élesebben, agresz- szívebben bírálja a sandinistákat. A managuai kormányzatnak feszült helyzetben - a szomszédságban gyülekező somozista ellenforradalmárokra tekintve, Washington gazdasági-politikai nyomása közepette — kell egyensúlyoznia, hogy hű maradjon céljaihoz. Nemrégiben több tá- T*. __. - , . . ... í .“VoIdSSS '• ■»“*'“, olyan szélsőbaloldaliakat is, annak tarl0,t amelyeket. Salvadori kormánykatona - a fegyver az USA-ból érkezik akik megalapozatlan és elsietett követelésekkel próbálták a radikalizálódás ingatag útjára terelni a forradalmi folyamatot. Nicaragua a gazdaság talpra állítására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor — akárcsak az ugyancsak fenyegetett Kuba — minden intézkedést megtesz, hogy készen álljon a forradalom megvédésére. A közép-amerikai kulcsország most mindenképpen Salvador. A katonai és a politikai harc dűlőre vitele meghatározó jelentőségű lehet a közép-amerikai erőviszonyok, légkör alakulására. Az országot elvérzéssel fenyegető polgárháború elhúzódása ma már senkinek sem érdeke — döntő katonai győzelmet sem a kormánycsapatok, sem a felszabadító erők nem tudnak rövid távon kierőszakolni. Politikai rendezést sürgetnek tehát mindkét oldalon. Washington továbbra is a reakciós rezsimre tesz, gazdasági-katonai segélyek áradatával tartva azt felszínen. A junta választási gyógyírt kínál az akut válságra, az ellenzéki erők azonban elutasítják az olyan választások gondolatát, amelyet a rendkívüli állapot körülményei között rendeznének meg, s a junta szabná játékszabályait. A felszabadító erőket, amelyek az ország egy részét ellenőrzik, már aligha lehet kihagyni a salvadori politikai rendezésből. Az AASZ ülésszakán a tagállamok többsége a*salvadori általános választások mellett foglalt állást, pedig saját tapasztalatukból is tudhatnák, hogy egy voksolás hitele mily csekély, ha szuronyok árnyékában rendezik meg. E. É. A rajnai AI Capone Későre járt már azon a tavaly novemberi estén, amikor az egyjk nyugatnémet kisváros, Bensheim elhagyatott utcáján egy férfi ballagott. Kutyáját sétáltatta, s eközben elhaladt a takarékpénztár épülete előtt is. Majd gyanús zörejt hallott: mintha fűrészeltek volna odabent. Egy szőke nőt is megpillantott, aki a forgalmasabb városközpont irányába fordulva figyelt: BetörésF — villant át rögtön a kutyasétáltató polgár agyán; a nő falazik. A legközelebbi telefonfülkéből felhívta a rendőrséget. Nem sokkal később négy rendőr közelítette meg óvatosan az épületet. Gyanútlannak hitték a betörőt, azonban súlyosan tévedtek. Pár méterre voltak már csak a bankfióktól, amikor lövések dördültek. Rövid pisztolypárbaj után a betörőnek sikerült elmenekülnie, a véres tűzharccal végződött akció aktájára azonban nem került rá a „tettes ismeretlen” felirat. A rendőrség ugyanis elfogta a szőke nőt, aki percek alatt bevallotta, hogy a takarékban az Észak- Rajna-Vesztfália rendőrsége számára régtől fogva ismert nehézsúlyú bűnöző, a 46 éves Bernhard Kimmel „dolgozott”, akit vagy húsz esztendeje „rajnai AI Caponénak” neveztek. Hírnevéhez méltó fogadtatás várta a gengsztert még azon a hajnalon a lakásán: különleges rendőrségi kommandó szállta meg az egész épületei. Kimmel elfogásához azonban nem volt szükség újabb lövöldözésre. A betörő két helyen is megsebesült, s a súlyos vérveszteség annyira legyengítette, hogy ellenállás nélkül megadta magát. Kimmel, aki már tízéves korában vonzódott a fegyverekhez és a robbanóanyagokhoz, még kiskorú volt, amikor bandát szervezett pajtásaiból. Sorozatban követte el társaival a betöréseket, bankrablásokat. 1958 és 1961 között több mint kétszáz (!) súlyos bűncselekményt követtek el, több százezer márkát zsákmányolva. „AI Capone-bandónak” nevezték magukat, s a rendőrség, no meg a sajtó is átvette a nevet. Kimmel még ügyes propagandát is csinált, mert . a rablott pénzből időnként néhány ezret bedobáltak szegény családok kertjeibe, fgy a pfalzi erdő környékén lassan a „gazdagokat fosztogató szegénylegények” nimbusza alakult ki a banda körül. A rendőrséget ezért nem nagyon segítette nyomozásában a lakosság. 1960 szilveszterén azonban műhibát követtek el. Az egyik rablásnál valamelyik ideges bandatag lelőtt egy nyomdászt. Rablógyilkosság! Ezzel már nem lehetett elrejtőzni, hiszen jónéhá- nycn tudták, hogy az éjszakai bandavezér a napközben rendesen dolgozó lambrechti posztószövő, Bernhard Kimmel. Barátnőjével, „Revolver Tilly"-vel együtt letartóztatták, pár nao múlva azonban vakmerő húzással megszöktek, s napokig bujócskáztak a rendőrökkel a pfalzi erdőben. Végül csak bíróság elé kerültek. Kimmel 14 évet kapott, A franciák kevesebb bort isznak Egy kiterjedt tanulmányból kiderül, hogy az amire a franciák már gyanakodtak, nemcsak igaz, hanem a feltételezettnél még rosszabb is a helyzet. Az évi fejenkénti borfo- -gyasztás az 1964. évi 120 literről 90 literre süllyedt. A 35 év alattiak csak hatod annyit isznak, mint elődeik hasonló korukban, és hanasúlyozzák, hogy ennyi elég is. A tanulmánynak — az Országos Mezőgazdasági Kutató Intézet és az Asztali Borok Országos Irodája készítette — talán a legfontosabb következtetése, hogy a bor Franciaországban mindennapi táplálékból élvezeti itallá változott. A tanulmányban találhatók meglehetősen meglepő más következtetések is. A bor két legnagyobb ellensége Francia- országban — legalábbis e vizsgálót szerint — az automatizálás és a televízió. A televízió kimondta a halálos ítéletet a kis bisztrók számára, ha ugyan nem ezrei fölött az egész országban. A bisztró az a hely, vagy az volt, ahol a dolgozók eltöltötték az estéjüket az üveg borukkal — a petit coup de rouge-zsal — hogy órákon át beszélgessenek a barátaikkal. Most régi amerikai filmeket néznek. Hogy sokan közülük miért nem érzik szükségét, hogy eközben igyanak is, azt a tanulmány nem magyarázza meg. A herceg „heveskedett” Gyilkosság gumicsónakért Nyugat-Európa botránysajtója három éve tele volt a szenzációsnál szenzációsabb részletekkel. Nem csoda, hiszen a bűnügy szereplője egy valódi herceg — Vittorió Emanuele de Savoya, a volt olasz királyi ház egyik tagja — volt. Azóta a botrány egyre csöndesedik, sőt úgy tűnik, lassan elhal. Nem csoda, hiszen a 19 éves Dirk Hamer nyugatnémet diák tökéletesen hallgat — meghalt. Meghalt azon az emlékezetes éjszakán, 1978. augusztus 17- röl 18-ra virradóra. Mi is történt? A Korzikától délre fekvő Isola di Cavallo sziget öblében három jacht horgonyzott: a római arisztokrácia ifjú titánjai adtak itt egymásnak találkozót. Az aranyifjak a szigeten vacsoráztak, majd éjfél után tértek vissza hajóikra. Eközben egyikük — anélkül, hogy tudta volna, ki a tulajdonos - „kikölcsönözte" a szigeten lakó herceg gumicsónakját. A „királyi herceg” ezen roppant módon felbőszült. Villájába rohant és előhozta M—1 típusú amerikai katonai puskáját. Átmotorozott a „Coke” nevű jachtra, amelyhez gumicsónakját kötötték. A herceget nem tulajdonának visszaszerzése hajtotta, hanem a bosszú a „fenségséntésért”. Botrányt akart. A hajón azonban csend uralkodott, fél kettő volt, mindenki aludt. Egyszercsak a zajra felébredt dr Nicola Peude római orvos jelent meg a fedélzeten. A herceg ordítva megvádolta, hogy ö lopta el a gumicsónakját és fegyverével megfenyegette Lövés dördült. Nem talált. Peude rávetette magát a hercegre, aki újra lőtt. A golyó a szomszédos jacht, a „Ma- pagia” egyik kabinjában halálra sebezte Dirk Hamert. A rendőrség és a bíróság megindította az eljárást. Az ügy annyira világos volt, hogy a herceg nemcsak írásban jelentette ki, hogy „minden polgárjogi következményt” vállal, de a Savoya-ház negyedmillió márka „fájdalomdíjat" azonnal át is utalt Dirk édesapjának. Azóta kiderült azonban, hogy az ügyben mégsem világos semmi, kivéve az, hogy az ifjú Dirk meghalt. A terhelő tanúk sorra visszavonták vallomásukat, az újabb szemtanúk pedig valami titokzatos revolverről tudnak, amelyből szintén lőttek volna. Közben a lövéstől megsérült „Mapagia” jacht nyomtalanul eltűnt. A dalnak még nincs vége, de az eset ismerői már egyáltalán nem várnak alapos bírósági tárgyalást az ügyben. A védők „bizonyítékok hiányában” az eljárás beszüntetését követelik. Az „optimisták" úgy vélik, hogy a herceg legrosszabb esetben is jelentéktelen pénz- büntetéssel megússza „heveskedését” . .. (géti) Korzikai kikötő A bensheimi takarékpénztár előtt fekszik az egyik súlyosan sebesült rendőrnyomozó de csak tizet ült le. A börtönben példásan viselkedett, ezért 1970-ben feltételesen szabadult. 1976-ban ugyan bíróság elé állították azzal a gyanúval, hogy egy társával bankbetörést tervezett, de bizonyítékok híján felmentették. S Kimmel látszólag derék polgárként éldegélt. Hogy valójában hány ki nem derített bűncselekmény írható a számlájára — máig is titok. A rajnai bűnüldözők szerint azonban bizonyos, hogy a helyi AI Capone nem tétlenkedett az elmúlt tizenegy esztendőben sem. A. K.
