Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)
1982-01-30 / 29. szám
Igazodni a magasabb követelményekhez Hajós Ödön mesterszakmunkás a korszerű diagnosztikai berendezéssel Hány autószerelőre van szükség jelenleg Magyarországon? Minden szakmát figyelembe véve — kezdve a karosszéria-lakatosoktól a gépjárművillamossági szakemberekig — mintegy 80 ezerre. Első pillanatban nem is lehet eldönteni, sok-e ez, vagy kevés, talán a gépjárműveik meghibásodása miatt szerelőket keresők, a javítási idők elhúzódása miatt nem ritkán bosszan- kodók nyújtanak némi támpontot. Ezzel együtt megkockáztathatjuk: az igények és a szakemberek száma megközelítőleg fedi egymást. Ám ez — ha szabad így mondani — a mennyiségi oldal, a minőség felől tekintve viszont még ennyire sem megnyugtató a helyzet. A minőség alatt ez esetben az autójavítással foglalkozók szakmai ismereteinek színvonalát értjük. A mérce mind magasabbra emelését nem egyedül a motorizáció jelenlegi foka, a már rendelkezésre álló különböző diagnosztikai berendezések ‘bonyolultsága, értéke indokolja, hanem az a szükségszerű előretekintés is, amelyik a 15 év múltáni gépkocsi-állomány- nyal, illetve ennek „lefedéséhez” szükséges szakembergárdával számol. S azzal, — hallottuk Mészáros Lajostól, a KPM autóközlekedési osztálya csoportvezetőjétől —, hogy a korszerű javítóeszközök kezeléséhez szükséges felkészültség azt tételezi fel, hogy a szakmában dolgozóknak mintegy 10 százaléka mesterszakmunkás-bizonyít- vánnyal rendelkezzék. Erről a még mindig új, de lassan ismertebbé váló fokozatról Erhárdt Imrétől, a pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola igazgatójától érdeklődtünk: — A hetvenes évek elején jelent meg egy minisztertanácsi rendelet — ezt azután különböző szakminisztériumi előírások követték —, s ebben a szakmunkások magasabb szintű továbbképzését szabályozzák. így az A hetvenes évek olykor késhegyig menő vitái eredményesnek bizonyultak: a politikatudomány létjogosultsága és szükségességé mellett kardoskodók a nyolcvanas évek elejére a piros lámpák tiltó fényei ellenére is kiböjtölték a lehetőségek sárgáját: a politikatudomány akadémiailag szentesített diszciplína lett, kinyilvánított marxista művelhető- sége; következésképp megkezdődhetett a lemaradás intézményes számbavétele. Kétségtelen, hogy a szóban forgó tudományterület elismerése körüli húzavona okait leegyszerűsítés lenne csupán szub. jektív feltételekben keresni. Az iporszemen megszervezett társadalomkutatói tevékenység a társadalom termelési-fogyasztási szerkezetének olyan fokú differenciálódását tételezi fel, mely szerkezet csak a legutóbbi évtizedekben kezdett kialakulni az európai szocialista országokban, Ennyiben a politikatudomány mellőzése objektív tényezők hiányára való hivatkozással is magyarázható. 6. HÉTVÉGE 7 M ester szak m u n kás-képzés Előrelépés szükséges Baranyában autószerelés néhány szakágazatában is. Az oktatás 4—5 éve indult, eddig — ismereteim szerint - az országban mintegy 1000 ember szerezte meg a mesterszakmunkás-bizonyít- ványt. Ez nagyon kevés, mesz- sze van a 8—10 százaléktól. Az alacsony létszám okát kutatni nem kis feladat. A tanfolyam egy éves, természetesen munkaidő-kedvezménnyel jár, a tandíjat — 2000 forintot — a vállalat is befizetheti, s a bizonyítvány megszerzése után a rendeletek szerint kötelező a 6— 10 százalékos béremelés. Már ezek is meggondolásra késztetik a vállalatokat, mennyi dolgozójukat iskolázzák be, az pedig különösen, hogy a munkáltatók részéről lényegében mindegy: mester- vagy „egyszerű” szakmunkások munkája révén Tolna, Somogy — a vizsgázók száma? Gondot jelent az is, hogy — hangsúlyozta Erhardt Imre — a közeli években néhány szakmában — közöttük a már említettekben is — megszűnik az oktatás egy lépcsője, a négy éves, esti tagozat. Ami azt jelenti, hogy nem is marad más lehetőség, csak a mester- szakmunkás-képzés, amire viszont nem csak az iskoláknak, a pedagógusoknak, hanem az e szakmákban sok embert foglalkoztatóknak is figyelemmel kell lenniük. Tegyük hozzá: e tanfolyam anyagában a vezetési, politikai ismeretek tanítása is szerepel, így a bizonyítványt megszerzőkből alsóbb szintű vezetők is lehetnek. Más oldalról viszont tartanak attól a vállalatok, hogy az egy éves tanfolyamot Mesterszakmunkás-vizsga a pécsi Széchenyi Gimnáziumban Proksza László felvételei teljesítik-e a tervet. Bizonyos létszámú mesterszakmunkásra azonban feltétlenül szükségük van, s ha ez már megvan, mi lenne az oka a további beiskolázásnak? Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy Pécsett, az említett szakközépiskolában a három évvel ezelőtt indult tanfolyamra 40-en, a következőre 30-an jelentkeztek, idén azonban már csak 18-an vizsgáztak, azoknak is döntő része maga fizette be a tandíjat. Néhány, a mesterszakmunkásképzést kísérő gond, amelyet talán az oktatáshoz kötődőek- kel kezdünk: a tanfolyam az esti órákban van, a tanároknak külön elfoglaltságot jelent, s ha vállalkoztak is erre három évvel ezelőtt a Széchenyiben, ma már jogosan kérdezhetik: mire a „felhajtás", amikor 1982 első napjaiban a húszat sem érte el három megyéből — Baranya. elvégzők kiváltják az iparengedélyt, s a nagyobb tudás birtokában egyedül magukra építve elhagyják munkahelyüket. Erről mondta Liebe István, a Volán országos oktatási központjának munkatársa: — Elvétve fordul elő, én az országban talán 2—3 esetről tudok. Nem lehet szempont a vállalatok előtt a beiskolázottak számának eldöntésénél. Sokkalta inkább meg kell fontolni azt, hogy amíg a gyakorlati ismeretekkel egy-egy jó szakmunkásnál nincsen semmi gond, annál több a zökkenő elméleti téren. Valóban ellentmondásos, hogy a korszerű műszerek, felszereltség közepette egy kiváló gyakorlati szakember nem tudja az egyszerűbb rajzokat sem leolvasni, sima számításokat elvégezni . .. — Nem csak a Volánnál, vagy az AFIT-nál, esetleg a nagyobb szállítási vállalatoknál Politikatudomány — öröm és kérdőjelek A teljes képhez azonban hozzátartozik a szubjektív feltételek vizsgálata is. A helyzet általános tudománypolitikai hátterére leginkább az a szellemes, Kovács Gézától származó gondolatmenet világít rá, mely szetrint az új tudományokról alkotott vélekedésünk gyakran a tudomány—nem tudomány szembe, állítás eltúlzására összpontosul, nem pediq a tárgyalt terület mélyreható, árnyalt vizsgálatára. Könnyű belátni viszont, hogy nem-tudományként elutasítani olyasvalamit, amit nem, vagy csak kevéssé alaposan ismerünk, meglehetősen furcsa tett, és nem is magyarázható egyébbel, mint tudományon kívüli szempontokkal. Ennek megfelelően, és azért is, mivel a kiátkozott tudomány rendszerint a kiközösítés ellenére is létezik, sőt olykor még „részeredményeket” is felmutat. Ebbe a mechanizmusba minden erőszaktétel nélkül alighanem beleilleszthető számos, viszonylag új keletű társadalom- tudomány hazai meggyökerese- désének folyamata. Elegendő például a szociológia tudományi ként való elismerésének történetére gondolnj, E mechanizmus működését a politikatudomány befogadásának-folyamatára a következő kép rajzolódik ki. A politikatudomány elismerésével, de ezen túlmenően még inkább a tudományos gyakorlattal szembeni érvek alapvetően két csoportba sorolhatók. A kétfajta érvelés között nem nehéz felfedezni az összefüggést, annál is inkább nem, mivel a valóságban sokszor összefonódva, egymást erősítve jelentkeztek. Az első típusba tartozó érvelések azzal az önmagukban igaz gondolattal utasították el a politikatudomány szükségességét, hogy a marxizmust lénye, gében politikai tudománynak tekintették. Tehát — hangoztatták az effajta állásfoglalások Műszeres vizsgálat a pécsi Szigeti úti AFIT-nál van szükség igen jól képzett autószerelőkre — tette hozzá Mészáros Lajos. — Ma már mindenütt, a legkisebb szövetkezetekben, áfészekben is dolgoznak ilyen szakemberek. Közben pedig a raktáraikban ott porosodnak a nagy értékű diagnosztikai műszerek — mert nincsen, aki hozzáértéssel kezelné ezeket. Pedig használata néhány éven belül' egyszerűen elkerülhetetlen lesz. Ide kívánkozik az is, hogy a középszintű szakmunkásképzés oktatási anyagába — időhiány miatt! — az új, korszerű eszközök használatának tanítása nem szerepel a tantervben... Mint hallottuk: előbb-utóbb a mesterszakmunkás-képzés teret nyer, ilyen, vagy olyan okok miatt. A kezdeteket kísérő vonakodás azért is feltűnő, mert csak a jelennel számolva fölöttébb kevesen foglalkoznak például azzal: a ma mesterszakmunkásai lesznek azok, akik a jövő szakember-gárdájának átadják elméleti és gyakorlati ismereteiket, mégpedig a leghatásosabb tanteremben, a munkahelyen. Érdekes módon a fővárosban nincsen ezzel semmi baj, minden „sínen” van, ugyanakkor Baranyában az országos tapasztalatokat is „alulfölöző” gondok vannak. Az okok között szerepel — az említetteken túl az is —, hogy nem eléggé ismert még ez a képzési forma. Kiterjesztését nemcsak a raktárakban használatlanul rozsdásodó, porosodó több- százezer forint értékű műszerek hasznosítása indokolja, hanem a motorizáció gyors fejlődése és az is, hogy ma már egy gépkocsi gyújtását nem lehet „fülre” beállítani. Ez pedig már gazdaságpolitikai kérdés. Mészáros Attila képviselői — politikatudomány már eddig is létezett, csak nem elkülönült tudományágként. A dolog lényegét tekintve meggyőző választ adott az ilyen típusú vélekedésekre Gombár Csaba álláspontja, amely szerint igaz ugyan, hogy a politikaközpontúság a marxizmus lényegéből fa. kad, hisz a világ megváltoztatása, mint marxista célkitűzés, csakis a politika tárgyalásával lehetséges, de az általános igény és a felismerés még nem azonos a megvalósulással. Tényként kell elfogadni pedig, hogy a politikatudomány, mint elkülönült diszciplína, a legfejlettebb tőkés országokban, elsősorban az USA-ban, mór a második világháború után kialakult és az azóta eltelt idő alatt, minden alapvető korláto. zotlsága mellett is, elért néhány nehezen nélkülözhető gyakorlati, módszertani és elméleti eredményt. A vélemények és ellenvélemények eredőjeként a szocialista szakirodalomban végül is túlsúlyra jutott az az álláspont, mely önálló, elkülönült kutatási területtel rendelkező tudománynak tekintette a politikatudományt. Gállá Béla Fiatalkorú anyák A cikk első része 1982. január 9-én Jelent meg, ez annak folytatása. Többségük azonos társadal- bői ők maguk sem igen tudtak mi csoportból származik, amely- kiszakadni. apja anyja foglalkozása foglalkozása vezető értelmiségi — 1 egyéb szellemi 4 5 szakmunkás 31 12 betanított- és segédmunkás 24 31 mezőgazdasági fizikai 3 1 háztartásbeli — 22 kisiparos és kiskereskedő 5 — egyéb 7 4 Foglalkozásuk: vezető értelmiségi — (egyéb szellemi 5 szakmunkás 8 betanított- és segédmunkás 32 mezőgazdasági fizikai 1 háztartásbeli 27 kisiparos és kiskereskedő — egyéb 1 Igen magas közöttük a háztartásbeli, akiket férjük, vagy élettársuk tart el. Nagy részük jól érzi magát ebben a társadalmi státusban és nem is kíván mást csinálni, mint gyermekét nevelni és a család mindennapi életének létfeltételeit biztosítani. A férjek és élettársak foglalkozása sem tér el a szülőkétől és az övékétől. Más társadalmi csoporthoz tartozó fiatalok — ha teherbe esnek — valószínű, hogy nem tartják meg a magzatot, hanem abortálnak. Családi állapotuk eléggé változó és vegyes képet mutat. A kérdőíves felmérés és az interjú készítés közötti időszakban is következett be benne változás. A kérdőíves felmérés adatai szerint: két hajadon van köztük, ötvennégy házas, tíz élettársi viszonyban él és három elvált, ötvennyolcán első gyermekük apjához mentek feleségül, illetve vele létesítettek élettársi kapcsolatot, nyolcán pedig mással, nem gyermekük apjával léptek életközösségre. Oka: az apa nem vállalta a gyermeket. Azoknak a száma, akik a házasságkötés előtt estek teherbe - hozzávetőlegesen: 37, azoké pedig, akik a házasság megkötése után: 21. Különösebb jelentősége ennek - sem számunkra, sem társadalmi megítélésük szempontjából - azonkívül, hogy a terhesség, vagy a gyermek megléte siettette a házasságot, nincs. Lakáshelyzetük valószínűen nem tér el a más korosztályokhoz tartozó családot alapító fiatalokétól. Heten főbérleti lakással, hárman szolgálati lakással rendelkeznek, tizenhárom albérlő közülük, heten pedig tulajdonosok. Családtagként 44-en laknak saját, vagy férjük szüleinél, nagyszülőknél, rokonoknál. Egy putriban él, egy szükséglakásban, egy pedig jogcím nélküli lakáshasználó. A lakással rendelkezők száma egyre nő. Sok férj otthagyja előző munkahelyét és leszerződik a bányához, ahol lakást és magasabb munkabért kap. Többen építkezésbe kezdtek és vannak, akiknek a szülők segítenek lakásproblémájuk megoldásában. Arra a kérdésre, hogy „Miért tartotta meg gyermekét?” — a válaszok a következőképpen oszlanak meg: szülei akarták 2 a gyermek apja akarta 20 csak igy mehetett férjhez 1 mindenáron gyermeket akart 27 félt elvetetni 12 nem tudta, hová kell fordulnia, hogy elvegyék 1 egyéb: szerelem: 1 az egész család akarta 1 úgy tervezték férjével 7 ha már megvan, megtartják 1 fogamzásgátlásról nem világosították fel 1 Legtöbben a „Mindenáron gyermeket akart" kategóriát jelölték meg. Ez azonban nemcsak azt fejezi ki, hogy előre elhatározott szándékuk volt, hogy gyermeket szeretnének, hanem azt is, hogy amennyiben véletlenül teherbe estek, úgy érezték, hogy szükségük von a gyermekre és legtöbbször az a(pa és a szülők ellenkezésével szemben is megszülték. Az „Ügy tervezték férjével" egyértelműen a házasság utáni terhességre vonatkozik. A terhesség létrejöttében, és abban, hogy ilyen fiatal korban házasságot kötöttek, közvetve a szülőknek is szerepük van. Sok fiatal lány menekülni vágyik abból a családból, amelyben felnőtt. Ennek egyik leggyakoribb oka a szülők válása, amely az eddig stabil családi környezetet labilissá teszi, kivesznek belőle azok az értékek, amelyek addig menedéket nyújthattak, ezért új biztonságot adó közegre van szükség. Ezt keresik a saját család alapításában. A szülők gyakran túl szigorúan fogják lányaikat, amely menekülésre készteti őket. Azoktól a szülőktől is szívesen megszabadulnak gyermekeik az első adandó alkalommal, akik anyagilag kihasználják őket. Családideáljuk általában a kétgyermekes család. Ezt a létszámot tekintik olyannak, amit még anyagilag és fizikailag vállalni tudnak. 51-nek egy gyermeke van, 20-nak kettő, 3-nak pedig már három. Második gyermeket még 23-an, harmat dikat 6-an szeretnének. Többségük nagyobb gyermeklétszámmal rendelkező családból származik, mint amilyet ő tervez. Csak egynek nincs testvére. 22-nek egy, 18-nak 2, 27-nek három, vagy annál több testvére van. A fogamzásgátlás módjával és eszközeivel — saját bevallásuk szerint — tisztában vannak, többségük mégis véletlenül esett teherbe, mert valamilyen ok miatt nem alkalmazták ismereteiket. (Vagy első alkalommal következett be a terhesség, vagy úgy gondolták, hogy velük ez csak nem történik meg, vagy mire orvoshoz mentek már késő volt.) Jóriné Kiss Magdolna
