Dunántúli Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-30. szám)

1982-01-02 / 1. szám

Vidáman búcsúztatták az I98l-es esztendőt A felvételek tanúsága szerint is jó hangulatban, tánccal, zenével búcsúztatták az óévet a pécsi szórakozóhelyeken. Losonczi Pál újévi köszöntője (Folytatás az J. oldalról) Szocialista társadalmunkban a politikát a vezetés és a köz- • vélemény együttes erőfeszítései alakítják és emelik a közügy rangjára. A Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált politikája, a Hazafias Népfront programja egész dolgozó népünk eszére és szívére apellál. Innen a színes vitákban alakuló szocialista nemzeti egység, amelyet a kü­lönböző társadalmi rétegek nemzetiségre, vallásfelekezetre, korra és nemre való tekintet nélkül a sajátjuknak éreznek és vallanak, s amelynek örvendetes eredménye a politikai, a gazda­sági és társadalmi stabilitás. Eredményeink nem vitathatók, de óvakodnunk kell azok túl­értékelésétől. Valamennyien tud­juk, mennyi tennivalónk van még a vezetésben, a vállalatok, (Folytatás az 1. oldalról) ládságra, ha valaki olyanoktól érdeklődik, hogyan szilveszterez­tek, akiknek ez az éjszaka is munkanap volt, méghozzá ab­szolút szeszmentes. (Legalábbis nem illik rákérdezni, hogy koc- cintottak-e az újévre.) Bár szokatlanul enyhe, derült idő volt, éjféltől 3 óráig plusz 10 Celcius fok, a meteorológiai állomás szerint, kíváncsiságból felhívtam a megyei hószolgálat ügyeletét. Lehet, hogy éppen rosszkor, mindenesetre senki nem jelentkezett. Igaz, hóaka­dály sem lehetett sehol. Ä MÁV Pécsi Igazgatóságán a főme- netirányítóktól csendes szolgá­latról és még csendesebb szil- veszterezésről kaptam készsé­ges, de érthetően kissé morcos tájékoztatást. A szülészeti klinika orvosai, nővérei sem koccinthattak éjfél­kor, de mindenesetre meg­könnyebbülten sóhajthattak. Az év utolsó napjának egész dél­utánján egy szerencsésen vég­ződött nehéz szülés tartotta iz­galomban az egész klinikát. Egyébként éjfélig két kisboba született, és elseje hajnalára vártak még egyet. Néhány anyuka-apuka számára örökre emlékezetes marad ez a szil­veszter. A mentők ügyeletese nem tit­kolta, elégedett ezzel az éjsza­kával. „Bezzeg tavaly ilyenkor, folyton úton voltunk, most csak egy két utcai balesethez hívtak, volt egy-két lábtörés és rajtuk kívül három korai részeg adott munkát”. A Megyei Rendőrkapitányság ügyeletese hajnali háromkor ózzál kezdte a beszélgetést, hogy az idáig semmi különös eseményről, mégcsak közleke­dési balesetről sem tud. „Csen­des szilveszter, leszámítva az utcai éneklést és a petárdákat, de ez ma éjszaka nem számit: eleresztettük a gyeplőt." A me­gyei tűzoltóparancsnokság ügye­letese sem mondhatott mást. A szolgálatban lévő tűzoltók iz­galom nélkül és Cola mellett szilvesztereztek, az újév tiszte­letére azonban éjfélkor meg­szólaltatták a szirénákat. (Per­sze ehhez is engedélyt kellett kérniük.) A Posta számát, a 01 -et csak a sokadik próbálkozásra lehe­tett megkapni két óra után is. Pedig az igazi csúcsforgalom éjfél előtt volt náluk. Huszon­három és huszonnégy óra kö­zött kétszózhúszan hívták fel ezt a számot. Magántelefonszá- mok iránt érdeklődtek, a taxi számát kérdezték (aligha telje­sen józanon) dísztáviratot ad­tak fel, sőt egy gyászhírt közlőt is Bajára. Sok pécsi hívta fel ezen az éjszakán külföldi roko­nait, ismerőseit. Legtöbben az NSZK-ba telefonáltak, de volt svájci, ausztriai, görögországi, romániai, olaszországi hívás is, sőt volt olyan is, aki az USA- ba, illetve Tanzániába telefo­nált. Minden bizonnyal a képen látható malac nyerheti el az év leg­részegebb állata címet. Amíg ugyanis a hagyományos farok- húzigálásra körbehordta a felszolgáló, rengeteg pezsgőt, ko­nyakot, s egyéb szeszt fogyasztott a jószivű-jókedvü vendégek jóvoltából. Mint a képen is látható, szívesen fogadta a kínálást. Kertvárosi szilveszteréj Éjfél előtti csend... Az ab­lakokból az ismert sejtelmesen kékes fény szűrődik ki, az ut­cán elvétve látni embert, s csak néha suhan el egy-egy meg­késett gépkocsi. Aztán egy va­rázsütésre megelevenedik min­den. Még el sem úsznak a Him­nusz utolsó akkordjai a tévé­ben, a rádióban, amikor ezernyi papírtrombita recsegő hangja köszönti az újesztendőt. Először 1981-re virradóan ra­gadott magával ez a negyed­órás önfeledt, spontán, addig nem ismert népünnepély, amit most már vártam és csalódást okozott volna, ha nem követ­kezik el 1982-re virradóan is. Az óvatos nyitásra (megtaní­tották: nem illik hangosan pukkasztani!) halkan szusszan a pezsgő, a pohárban gyorsan elsistereg a gyöngyöző hab, a boldog újévet-köszöntés után bizsergetően járja végig útját a nemes ital és akkor — igen, akkor! - recseg bele az éj­szakába újszülött gyermek édes sírásaként az első papírtrombita hangja, amit pillanatokon be­lül ezer másik követ. Ez a jel­adás a népünnepély kezdetére. Kivilágosodnak az ablakok, az erkélyek megtelnek embe­rekkel, vidám kiáltozás lepi el a nagyranőtt városrészt. Aztán egy suhogó hang, tűzcsóva és fent a magasban ezernyi szines virágra bomlik az első tüzijáték- rakéta. Tucatszámra követik a többiek — lilák, pirosak, zöldek, fehérek. . . Tündököl az égbolt. . . És megindul a csillagszórók áradata - csillog-villog minden itt lent is, közben pedig puk­kannak a petárdák . . . Hangok és fények orgiája tölti be 1982 első negyedóráját. Aztán elfogy a muníció, az er­kélyek elnéptelenednek, az ab­lakok becsukódnak és ismét a sejtelmesen kékes fény veszi át a vezérszólamot. A kertvárosiak így köszöntöt­ték egymást és 1982-t. Oücső Csilla Dunai Imre Hársfai István Fotók: Erb János Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének HAVANNA A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszterta­nácsa és egész dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szivböl jövő jókívánságainkat küldjük önitek, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Állam­tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek. A forradalmi Kuba létrejöttét, szocialista fejlődését kezdettől fogva a nemzeti függetlenség, és társadalmi haladás híveinek őszinte érdeklődése és mély rokonszenve övezte. A magyar nép is elismeréssel tekint a kubai nép forradalmi vívmányaira, a szocialista társadalom építésében elért eredményeire, amelyek elválaszthatatlanul összeforrtak a Kubai Kommunista Párttal, annak következetes marxista—leninista irányvonalával. Kuba ma megbecsült tagja a szocialista országok közösségé­nek, amelynek erősítésén odaadóan munkálkodik. Következetes bé­kepolitikája, internacionalista magatartása megérdemelt tekin­télyt biztosit számára az el nem kötelezett országok mozgalmá­ban, a béke, a függetlenség és társadalmi haladás hívei közt világszerte. Élvezi ezen erők széles nemzetközi szolidaritását, nemzeti függetlensége és forradalmi vívmányai megvédéséért folytatott harcában is. A magyar kommunisták a szocializmust építő magyar nép teljes mértékben szolidáris és támogatja azt a küzdelmet, amelyet az imperialista beavatkozási kísérletekkel és fenyegetésekkel szemben kommunista pártja vezetésével a kubai nép vív a békéért, a biztonságért, a függetlenségért és a szocializmusért. Nemzeti ünnepük alkalmából jóleső érzéssel gondolunk or­szágaink sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésére, amely a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján ígéretesen fejlődik. Pártjaink és népeink barátságának további erősítése találkozik országaink érdekeivel, jól szolgálja közös céljaink elérését. Kívánjuk önöknek, a kubai kommunistáknak és a testvéri ku­bai népnek, hogy sikerrel valósítsák meg a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusának határozatait hazájuk védelme, felvirá­goztatása, a szocializmus és a béke javára. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Az évforduló alkalmából Apró Antal, az Országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Flavio Bravonak, a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte a kubai partnerszervezetét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. Moldvából ered a szokás Hejgetés Egyházaskozáron Nem, a cím nem tévedés: hejgetők és nem hőrögetők járták végig Egyházaskozár ut­cáit szilveszter estéjén. Régi moldvai népszokás ez, amelyet más néven urálásnak is szok­tak nevezni. Ha valami híressé tette az utóbbi években Egyházaskozárt, akkor ez az ottani csángó pá­vakor volt, amely Albert István tanár vezetésével nagy, országos fórumokon bizonyította már be a Baranyába települt moldvai magyarok hagyományőrző ere- jét. Míg Pécsett és a városokban o konfettik és papírtrombiták adásvétele folyt az utcákon, Egyházaskozáron a pávakör házában gyülekeztek a népvise­letbe öltözött gyerekek. A kel­lékek hamar előkerültek: a „bika" egy fahengerre feszített vékony bőr, amelyből lófarok­szál lóg ki. Ha ezt megvizezik és húzkodják, a furcsa hangszer brummogó-bőgő hangot ad, mintha valóban egy felingerelt bika, vagy medve horkantana a szobában. Az jjráláshoz kell még néhánv kolomp vagy csen­gő, furulya, ostor és dob. A fő­szereplő az uráló, aki a kö­szöntőt mondja, s minden strófa végén felszólítja az éktelen lármát csapó legényeket: „hej- gessetek!” S azok hejgetnek derekasan. Régebben a lányos házak udvarán vagy tornácán hejgettek, most már - főleg a gyerekek - bent a házban le­pik meg a gazdát. Kozáron Ládás Valentin volt az uráló ezen a szilveszteren. Édesapjától, Ládás lózseftől ta­nulta a mondókát, társait Al­bert István tanította meg furu­lyázni, s a kecsketáncot el­járni. Az első, akit a gyerekek fölkerestek, éppen tanítójuk volt; tucatnyian szorongtak o' vendégváró szobában. Hogy miről beszél az uráló? A ke­nyérrel kapcsolatos munkákat követi végig a szántástól a sü­tésig, mintegy ezzel a „mági­Hangpróbát tartanak a legifjabb uralok Läufer László felvétele kus" emlékeztetővel biztosítva az új évben a jó termést. Megvolt az urálás, ha tehát az idén mégsem lesz jó a ter­més, az semmiképpen sem a moldvai magyarok számlájára írandó ... H. J. intézmények irányításában, a társadalom fejlesztésében. Szo­cialista, céljaink, gazdasági helyzetünk realitásai és a világ­piac helyzete arra kényszeríte­nek, hogy munkánkban a fő figyelmet az 1982-es esztendőben is két nagy fela3at megoldá­sára összpontosítsuk: a külgaz­dasági egyensúly további javítá­sára és az életszínvonal meg­őrzésére, vagyis egész életünk nyugodt, biztonságos körülmé­nyeinek fejlesztésére. Ez reális, megvalósítható cél. Kedves elvtársak! Napjainkban nőnek a nagy­világ gondjai, veszélybe kerül­tek az enyhülés eredményei. Az imperializmus reakciós erői el­vesztett pozícióik visszaszerzé­sére törekszenek. Katonai erő­fölénnyel szeretnék akaratukat a világra kényszeríteni. Nem akarják tudomásul venni, hogy a népek szabadon akarnak él­ni, a történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Az erőviszonyok egyensúlya kialakult és ez a garanciája annak, hogy a haladás és a béke erői nélkül, vagy azok el­lenére ma már nem lehet tenni semmit a világon. A mi véleményünk a világ nagy kérdéseiben világos. A béke elkötelezett hívei vagyunk. Barátainkkal és szövetsége­seinkkel szoros egységben, nem kíméljük erőinket azért, hogy az enyhülést, a békét és a ha­ladás ügyét megoltalmazzuk. Ennek érdekében pártunk és kormányunk a jövőben is foly­tatja aktív, széles körű nem­zetközi tevékenységét. Békénk, biztonságunk, szocia­lista fejlődésünk szempontjából különös fontossága van annak, hogy folytassuk testvéri barát­ságunk ápolását, sokoldalú együttműködésünk fejlesztését a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. Ebben a szellemben üdvözöl­jük és támogatjuk lengyel ba­rátainknak a szocializmus vé­delmére és a belső rendterem­tésre irányuló lépéseit is. Ab­ban a meggyőződésben, hogy ez a legjobb megoldás a len­gyel nép és a világ számára is. Külpolitikánk sarkalatos téte­lei változatlanok: a Magyar Népköztársaság hű szövetsége­seihez, barátja a nemzeti sza­badságukért, az önálló fejlődé­sért küzdő volt gyarmati né­peknek és a békés egymás mel­lett élés elve alapján korrekt partnere a fejlett tőkés orszá­goknak. Mindannyiunkat foglalkoztat a gondolat, hogy mit várha­tunk az új esztendőtől. Minde­nekelőtt békét. Szilárd meggyő­ződésünk, hogy a békeszerető erők meg tudják akadályozni a nemzetközi feszültség fokozó­dását, a béke megvédése reá­lis lehetőség. Előbbre akarunk lépni szo­cialista vívmányaink gyarapítá­sában. Szembe kell néznünk a világgazdaság, a világpiac ki­hívásaival. A követelmények mind szigorúbb feltételeket tá­masztanak velünk szemben. Ez a kényszerítő erő pillanatnyilag kellemetlen, de hosszú távon segíti fejlődésünket abban a versenyben, amely elől nem tér­hetünk ki. Munkánkat ebben a helyzetben nagyon fegyelmezet­ten és ésszerűen kell végez­nünk, még takarékosabban és okosabban kell gazdálkodnunk szellemi és anyagi javainkkal egyaránt. Tisztelt elvtársak! Kedves barátaim! Határozottan haladunk to­vább a kipróbált, jó úton. Nem gondtalanul, de magabiztosan. Nem állhatunk meg, szorga­lommal és közös fejtöréssel kell siettetnünk a pozitív változáso­kat. Politikánk szellemében mind ésszerűbb megoldásokat, a boldogulás célszerű módjait keressük. Bizakodva tekintünk a jövőbe, mert szilárd alapokra, tehetséges, jóra törekvő né­pünk erőfeszítéseire építünk. Sorainkat még szorosabbra zárva vállaljuk sok, közös ten­nivalóinkat. Az új év első napján a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében kívánok hazánk valamennyi ál­lampolgárának, egész magyar népünknek, minden barátunk­nak eredményekben gazdag, boldog és békés új esztendőt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom