Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-24 / 352. szám
8 Dunántúli napló 1981. december 24., csütörtök ELEN A PINCEMESTERNÉL Van itt egy bor, az a neve, hogy „Zweigelt”, azt mondják, osztrák vidékekről származik. Jómagam meg Pécsről — így aztán találkozásunk szerencsés, mi több, felejthetetlen volt, mert egészen enyhén — nem bántóan! — kesernyés zamata és valamilyen virágra emlékeztető illata a mai napig „üli” torkomat. Mondhatnám, hogy a világ leggyönyörűbb vörös bora, ha nem ízleltem volna meg még az 1979. évjáratú Cabernet francot, amelyet annak idején 22 cukorfokkal szüretelt a villányi termelőszövetkezet (országos borversenyen nagydíjat vittek el vele), vagy a szintén magas cu. korfokú Kékfrankost. Hol egyik, hol másik poharat tartom a gyertyaláng elé, körkörös mozdulatot teszek a pohárral — mint a borbíráló szakemberek •—, mert így érezni jobban a felszabaduló illatokat és az alkohol töménységét, de szűr- csölni is kell az első kortyokat, hogy a nyelv ízlelő pontjai kellőképpen „funkcionáljanak”, és hát van aki rágja a bort, istenemre mondom, nem rossz módszer az sem . . . Ez egy áhítatos szertartás a pince mélyén ott — ahol két boltíves ága találkozik és amelyet Széchenyi térnék neveztek el nem kevés iróniával emlékeztetve a pécsi Széchenyi térre, amely gyakran szakad le a több száz éves föld alatti járatok végelgyengülése következtében. De'a villányi pincében kétszáz- ötven-valahóny hordó fogadja magába a téesz borát arról a 120 termő hektárról és majd arról a harminc hektárról, amely a következő években jelentkezik terméssel. Szóval megilletődve nézünk egymásra — egy-egy korty után — Schnell Vilmos pincemesterrel: amennyi, élvezetet, annyi kópéságot is elárult tekintetünk, csak két férfi képes ilyen gyönyörűséggel, ravasz pillantásod kát váltani a pince mélyén, kirekesztve innét a fönti zavaros, ronda világot. Mintha az úristen szállt volna alá, eme áhitatos csendben, de később már hallom az angyalok hangját is, amint itt neszeznek a hordók között, de az is lehet, csak a fülem zúg. A pincemester fölemeli a poharát: — Hát aikkor. . . — Hát akkor... — emelem én is. A pincében vdn még vagy két és fél ezer hektó bor. Ezekkel így télen van munka elég, derítés, szűrés, fejtés, miegymás. Aztán majd jönnek a „kuncsaftok”. A kaposvári vendéglátó vállalat is kimér majd jó ezer hektót, de jut Pécsre, a Varsány utcai borozóba is, amit a tsz üzemeltet, meg a két harkányi borkóstolójába, hadd ápolják magukat belülről is-szegény reumások. — Hogy lehet valakinek ilyen istenien jó bora? — Mondjuk) ha a természet kegyes hozzánk . . . Meg mi is a természethez — mondja nagy bölcsen Schnell Vilmos. — A hetvenkilences év nagyszerű volt, de a nyolcvanegyesre sem panaszkodhatunk. Mi a vörös bort még hagyományos módon állítjuk elő A kék szőlőt bőrén hagyjuk a kádakban, csömö- szöljük, a zamat- és festékanyag szép lassan kioldódik. Sok vele a rnunka, meg is drágítja a bort, de megéri. Borkóstoló Végre a vörös bornak elfogadható ára van. A bortermelő országokhoz viszonyítva Magyar- országon mindig ojcsóbb volt a vörös, mint a fehér, holott az előbbivel sokkal több a munka meg a gond. Most az árak kiegyenlítcidtek. Meg kell fizetni a iá bort. Közhely már, hogy a szőlő a legkényesebb növénykultúrák egyike, ezen a vidéken is. Egé- szer_kora tavasztól az őszi szüretig egy percnyi nyugta nincs a gazdának — lehet, az tsz vagy állami gazdaság — hiszen az időjárás kiszámíthatatlanságát ugyan kitehet védeni okos, fejlett termelési módszerekkel, de nem teljesen persze. A villányi szőlők történelmében igazán fordulópontot jelentett a jégelhárítás megszervezése és alkalmazása. — A jégelhárítás áldását élvezhetik a magánparcellák is . . — Természetesen . . . Amíg nem volt jégelhárítás, előfordult, hogy a tőkék között vörös csa^ padék folyt egy-egy kora szeptemberi jégverés után. Az ember sírva fakadt. Az Állami Biztosító például az állami gazdaságnak szinte minden évben milliós károkat fizetett ki, de hiába, abból már bor nem lett. A tömérdek pénz még a köny- nyeket sem szárította fel. — A tsz nagyüzemi módon termeszti a szőlőt. Jó példaként áll-e a háztáji szőlőtulajdonosok előtt?. A pincemester elgondolkodik: — Nem mindenki vallja ezt. . . Inkább úgy mondanám, hogy csak azt alkalmaz az ember saját szőlőjében, amit anyagi körülményei megengednek. A kordonművelés szép mennyiséget hoz, gondos munkával, minőséget is, de kirabolja a földet, talajban pótolni kell a tápanyagot és az nem olcsó dolog. — Mennyi szőlője van? Nekem? Hétszáz négyszögöl. Lehet rajta dolgozni. — Ez nagyon sok, még egy népes családnak is. — Feleségemmel vagyok. Ketten aligha bírtuk volna, ha nem lennének gépeim. Géppel permetezek, japán Honda- kapólógéppel végzem a talaj- munkát. Mit mondjak? Alkalmanként órákkal lerövidítem a munkát. — Kinek van a legjpbb bora Villányban? Elnézően mosolyog. Van-e „legjobb” bor egyáltalán? Még a szakmailag legjobb minőség sem egyformán ízlik mindenkinek f ViíTány ] — Nézze, gyönyörű bora van a tsz-nek, ezt itt láthatja. De az állami gazdaságnak is, vagyis a borkombinátnak, de folytathatom a sort a szakszövetkezet boraival. A magánszőlő külön tészta. Kitűnő bortermelő például Wéber Adóm, aztán Litter Adóm, nagyon szép bora van Preizendorf Jánosnak, Létai Jánosnak... — Es Schnell Vilmosnak? — Magamat dicsérjem? Minden gazda esküszik a saját termésére . . . Jól jövedelmez a szőlő a vil- ■ lányiaknak? Senki nem lát bele a másik erszényébe. Nem is illő firtatni. Schnell Vilmos azt -mondja, hogy neki évente ötven—hatvanezer forintot hoz a szőlő Keresetkiegészités? Mindegy minek nevezzük. Háromszobás, fürdőszobás szép háza van. Harkányban egy lakrész a társas üdülőben. Autója nincs, eszébe sem jutott. — Bor mellett nem lehet autózni Nekünk különben sincsenek sürgős útjaink ... A behavazott villányi hegyoldalban kitaposott kis ösvények vezetnek fel a présházakhoz. Sok helyütt már füstön a stifolder meg a kolbász, mások most vágják a disznókat, a téli hétvégeken a férfiak — mondjuk Schnell Vilmos is — hol egyik, hol a másik présházban ülnek le jó kis borok mellé, vaderős pörkölteket főznek, ultiznak, verik a „blattot", időnként lopóval húzzák meg a hordókat és jókora rendetlenséget hagynak, az asZ- szonyok magy örömére .. . Rab Ferenc Nagy emberek karácsonyi esetei Kossuth Lajos az egyik karácsonyt vidéken töltötte. A ház előtt éppen a falu cigányprímásának, Angyal Tómnak a gyerekei készülődtek, hogy bemenjenek falusi szokás szerint „Betlehemet köszönteni". Amikor Kossuth kilépett a házból, abban a pillanatban felhangzott a karácsonyi ének: Mennyből az angyal . — Na, höl van az angyal? — szakította félbe Kossuth az éneket, keresgélve a rongyból, fából készített figurák között a kis szárnyas angyalkát, mire a legkisebb Angyal gyerek ráfelelt: — A fene a pofáját, ides- apám bent vedeli a bort a kocsmában I * Gárdonyi Géza, az Egri csillagok c. regény írója karácsony elmúltával elbeszélgetett az egyik fiúval: — Aztán mondd, Jancsi, nagy örömöd volt az ünnepen? — Nekem nem, csak a szüleimnek! — mormogta "a fiú. — Hogyan? Nem kaptál' ajándékot? — Kaptam, de .. . hát az író bácsinak elárulom. Tetszik tudni, a papáék azt hiszik, hogy én az angyalkától várok ajándékot, de nem tudják szegények, hogy nem így van. Viszont nem árulom el nekik, hadd legyenek ők is egyszer, legalább karácsonykor boldogok. * Benedek Elek meseírónk egyik karácsonyi meséjében az elnyomottak nyomorúságos helyzetét, üres, kihalt karácsonyukat festette le. A következő karácsonykor ajándékcsomagot kapott a gróftól. A csomagban egy gyönyörű hajas baba volt, melynek nyakában nagy értékű, igazgyöngysor függött, mellette egy táblácska lógott, ezzel’ a gúnyos felírással: „Fogadja el, hogy szebb karácsonya legyen az ELNYOMOTTAK írójának!” Benedek önérzetes ember volt, visszaküldte a kis, értéktelen táblácskát a grófnak kísérőlevél nélkül, a gyöngysort viszont zálogházba adta, az érte kapott összeget beadta az elhagyott gyermekek (lelenc) intézetébe, a hajas babát pedig elvitte Móra Ferenc kisunokájának. Az esetet maga Móra Ferenc is feldolgozta karácsonyi elbeszélésében. * Dumas, francia író karácsonykor levelet kapott kiadójától. Meglepetésére a levélben ezer frank volt, mellette néhány soros írás: „Fogadja szeretettel — a Jézuskától I” Néhány hónap múlva a nagy író beszállította elké- 1 szült regényét a kiadónak. Az elszámolásnál, az élőleg- listán egy 1000 frankos tétel is szerepelt — Mi ez? — mutatott az író csodálkozva a tételre. — Hát az ezer frank, uram, amit karácsonykor küldtem előlegül —, válaszolta a kiadó. De Dumas felkapta a fejét: — Micsoda? Ne bolondozzon kérem. Azt nem ön küldte, hanem a Jézuska. Bírói per lett az ügyből, amit Dumas nyert meg, ugyanis dokumentuma volt: nem a kiadó, hanem a Jézuska-küldte az 1000 frankot, egyáltalán nem előlegként. * Jókai Mór feleségével, La- borfalvy Rózával karácsonyra vidékre utazott, hogy ott barátjánál álaposan kipihenik magukat A vacsora után kiültek aMeraszra. Gyönyörű látvány tárult eléjük: hópely- hek szálltak, a fák kristályüvegként remegtek a zúzmarától. — Az ilyen csöndes békesség a legnagyobb boldogság! — jegyezte meg Jókai. Ebben a pillanatban behajtott az udvarra egy csilingelő szán, emberek ugráltak le róla. — Csak a szomszédok! — jegyezte meq a házigazda. A három érkező lármája felverte a házat, Jókai kese- redetten válaszolgatott a hódoló vidékieknek. Közben újabb szán érkezett négytagú családdal. — Vendégek? — kérdezte Jókai. — Óh, csak a szomszédok! — volt újra a válasz. Később az udvart elárasztották a szánok, a két nagy szoba megtelt vendégsereggel Jókai már a fejét fogta, a házigazda csillapítgatta: — Nem tehetek róla, ez itt a szokás. — És ha bezárnátok a kaput? — kérdezte Jókai a következő napok nyugalmára gondolva, A házigazda el- f csodálkozott: — Ugyan, hiszen van kezük és kinyithatják! Jókai összenézett feleségével, majd szobáikba vonultak, ahol csomagolni kezdtek, miközben dermedten hallgatták a falrengető lármát, a búcsúzkodást: Csak pihenjetek! Majd jövünk holnap is! — Jókaiék pedig az éjjeli vonattal elutaztak. Otthonról levelet menesztett a nagy író a barátjához: „Kedves barátom! Éjjel elmentünk. Kérni akartalak, hogy engedj ki a kapun, de aztán eszembe jutott, hogy. nekem is van kezem és magam is ki tudom nyitni . ..” Dénes Géza gyűjtése Fénytörések A lassú, álmos, ólomszínű felhők alatt már erősen hártyásodik a víz. Nagy felületeket borít a jég, hamarosan „beáll” és úgy marad márciusig. Ezeken a decemberi reggeleken különös varázsa van a csendnek, a -vizek, • vízparti erdők roppant magányának, az egész természet fenséges nyugalmának. Leállók va.lahol a Trabanttal, csíz. mát húzok és reményteli izgalommal fürkészem a moccanat. lan vízfelületet. Aha! Ott egy rablás — állapítom meg. Aztán ... amott. Hát akkor, elő a horgászbotokat! A nagy ünnepi csendben koccan egyet a szerelékes doboz, hozzázörren a forró teával teli termosz valamihez, koppon egy halkat a kishalas kanna teteje. Fölcsalizza az ember a horgot, beveti, aztán figyeli az úszót. A másik bottal „feneke- zik”. Hátha kap a süllő, vagy éppen onnan veszi föl a kishalat a csuka. „Az is bolond, aki azt csinál. ja, amit én” — gondolom az ilyen decemberi reggeleken. Fölkelek reggel ötkor, összecsomagolom a cókmókomat, teát főzök magamnak, kishalat szerzek (ez utóbbi a legnehezebb télidőben) aztán irány a viz! Dérlepte stégeken botorkálok a vízbeesést is kockáztatva, merí- getem a vizet, hátha akad egy- egy csalinak való apró jószág. Ha nincs, megteszi a mélyhűtőből való is. Hiszen a horgász amolyan sültreménykedő, tántoríthatatlan optimista. Ahogy megérkezem, érzem, várt már a táj. Valami, valaki hiányzott belőle. Valaki, aki lát. ja, számbaveszi, megcsodálja, értelmet ad neki. Ha madártávlatból figyelhetném magam, talán csodálkoznék, milyen céltudatos is a tevékenységem, hiszen minden egyes mozdulatom, nak, cselekvésemnek értelme van. Nem is akármilyen . . . Csukát akarok fogni. Ki akarom ra. gadni eleméből ezt a rejtélyes és ravasz ragadőzót.
