Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-24 / 352. szám

1981. december 24., csütörtök Dunántúli napló 5 Csaknem ilyen ma is — légifelvétel 1971-bői Szokolai István felvételei Uränuäros Huszonöt eues „A geológiai kutatások még 1955-ben megállapították, hogy ez a vidék (Kővágószőlős és környéke — a szerk.) gazdag uránércekben. Ma már serény munka folyik a bánya feltárá­sáért. A feltárással egy időben folyik az új lakótelep felépítése is." Az ország közvéleménye a Szabad Nép 1956. június 26-i számában megjelent „Baranya jövőjéből" c. cikknek az idézett részletéből értesült először ar­ról, hogy Baranyában új bánya- ipar született. S a lakótelep: Uránváros. A közelmúltban — pontosab­ban: október 23-án — volt ne­gyedszázada annak, hogy az első épületet átadták. Akkor egy Csö-jelű számot kapott, ma a Hajnóczy utca 11. számot vi­seli. Ez a nagy gyorsaság negyed- százados távlatból is figyelem­re méltó. Talán tanulságos is. Idézzük csak fel az eseménye­ket! 1955 végén az eredményes geológiai kutatások ismeretében döntött a Minisztertanács a bá­nyaberuházás és a vele kap­csolatos lakásberuházás indítá_ sáról. Még decemberben meg­kezdődött a várostervezés, az első építési ütem tervét január közepén szállították, tavasszal indult az építkezés és még a tél beállta előtt be is költözhet­tek az első házakba a lakók. Melyik is volt ez az első ütem? A Hajnóczy utcai K-sor nyolc épülete, a mögöttük lévő Csü-sor hat épülete, valamint a Körösi Csorna Sándor utca három CsF-épülete — 17 épü­letben 612 lakás. Hogy milyenek ezek a házak? Ne szégyelljük kimondani: nem szépek. De mivel gyorsan kellett felépíteni, már korábban megvalósult tervekhez nyúltak, s míg ezek épültek, a tervezőknek is lehe­tőségük volt olyan folytatás megkomponálására, ami más — jobb és szebb — ennél az első ütemnél. Ha az épületei nem is szé­pek ennek az első ütemnek, szerkezetileg azonban nagyon is szervesen illeszkedik az egész városrészhez — az egység szem- mellátható. Dénesi Ödön épí­tész, aki Uránvárost tervezte, s e munkájáért kapta az Ybl-dí- jat, olyan városrésszel gazda­gította Pécset, amit ma sem le. hetett volna jobban megcsinál­ni. Uránváros a maga idejében igen fontos új vonásokkal járult hozzá felszabadulás utáni vá­rosépítési tevékenységünk szín­vonalának a növeléséhez. Mél­tatásul hívjunk segítségül két jeles építészeti szakírót: ők ho­gyan értékelték Uránvárost? Granasztói Pál „Az építészet igézetében" c. müvében írta: „A tervező alapjaiban jó és helyes rendszert alkotott és va­lósított meg, és ennek részleteit is jól átgondolta, kimunkálta; ez a városrész minden nézeté­ben kifogástalan, változatos és vonzó. Otthonos — talán ez a fontosabb. Városias — és ez még fontosabb". Pogány Fri­gyes pedig a Dercsényi—Po­gány—Szentkirályi: Pécs c. könyv 1966-os kiadásának „Pécs városképei" c. fejezetében így fogalmazott: „Pécs nyugati vá­rosrészében az építész korunk hangján szólalt meg, a legkor­szerűbb, általános érvényű szer­kesztő elvek alapján testesítette meg építészi gondolatait, s az alkalmazott formákat, tereket, kerteket, utcákat, házakat mégis helyi atmoszférával. Pécs egyéni jellegével itatta át". Pedig de nehezen is jutott el odáig ez a városrész, míg e méltató sorokat úgy lehetett leírni, hogy azokkal az egyre sokasodó lakosság is egyetért­sen, érzékelve Uránváros ottho­nosságát, városiasságát. Olyan dolgokkal kellett kez­deni, hogy eldöntsék: mennyi legyen az általános szintszám, s hogy a házak magas vagy la­pos tetejüek legyenek ... S hogy mi mindennel lehet vá­rossá tenni ezt a városrészt. Az azóta felnőtt generációk szá­mára érdemes felidézni, hogy pl, a MÉV-központ helyére ter­málfürdőt terveztek, a főtérre, a Mecsek Áruház mellé (ennek a szükségességét is sokáig vitat­ták!) kerületi tanácsházat, a 17 emeletes is egy valamivel alacsonyabb szállodaként fogal­mazódott meg, a hétemelete­sek közé kétszintes üzletházak sorát álmodták, a mostani gyö­nyörű park helyét pedig kultúr, palota céljára jelölték ki . . . Az uránvárosiak sokáig ber­zenkedtek amiatt, hogy sok az egyforma ház. Pedig nem is sok! Az egyformák egy-egy szerkezeti egységet jellemeznek, s egyformaságukat azzal oldot. ták fel, hogy a kapuk fölé ke­rámia- és kovácsoltvas-díszítés került. A 60-as évek első felében Uránvárosban jelentek meg az első panelházak; az új techno­lógia itt vette át a hatalmat a pécsi városépítésben. A panel megjelenése egyébként egy na­gyon fontos változást is hozott. Az első terveket nézve azt lát­juk, hogy az Építők útja vidé­kére családihózas övezetet kép­zelt el a tervező — így vélvén megteremteni a kapcsolatot a Szigeti városrésszel. Hanem megfordult a dolog és a „pa­neleseden” Uránvároshoz iga­zodott az újjászületett Szigeti városrész. A panel lett a híd a régi és az új városrészek kö­zött. Az építkezés a Kállai Éva té­ri középmagas házakkal a 70-es évek derekán ugyan befejező­dött, Uránváros „készre jelen­tése" mégis csak ezután vár­ható, Arra a területre, amely­ről a BÉV egész Uránváros épí­tését kiszolgálta, kezdettől fog­va sok mindent képzeltek el: középiskolát, reuma-szakrende­lőt, sportszállót. . . Ma úgy mondják, az a sportterület ter­jeszkedik majd erre, ami erede­tileg a Tüzér utcáig nyúlt volna. Vagyis: magasépítési tevékeny­ség már nem lesz Uránváros­ban. Hársfai István A megfiatalodó Patacs Újsághír: „A végrehajtó bi­zottság megtárgyalta és elfo­gadta Patacs részletes rendezé­si tervét azzal, hogy a lakás­építés feltételeit huzavona nél­kül a legrövidebb idő alatt meg kell teremteni. A terv ezen a te­rületen összesen 1153 lakás építésére nyújt lehetőséget, tel­jes egészében magánerőből történő megvalósítással.” Az esemény nem hatott az újdgnság erejével. Jó egy év­tizede is volt ilyen „patacsi ügy”. A Mecseki Ércbányászati Vállalat szándékában állt ak­kor a 6-os út mentén, a patacsi főúttól nyugatra eső területen építkezni. A próbálkozás kudar. cot vallott. A közelben volt ser­téshizlalda akadályozta a terv valóraváltását. A sertéshizlalda azóta megszűnt és az eltelt év­tized egy nagyobb lélegzetű terv napirendre tűzését tette lehetővé. A részletes rendezési tervet a BARANYATERV dol­gozta ki, Hz új út hatásúra A környék átalakulóban van. Bár ennek pillanatnyilag még a nyomát sem látni, a megálla­pítás igaza mégsem vonható kétségbe. Elegendő csak egy pillantást vetni az új 6-os út befejező szakaszára és megért­jük a dolog lényegét. A mai óriási forgalom tetemes része az új útra terelődik, a mostani 6- os szerepe tehát megváltozik, ennek a révén pedig lehetővé válik a környék átalakulása. A terv tulajdonképpen ezt cé­lozza meg, s gondozásba veszi a Patacs néven ismert szerte­ágazó területet: azt, amely az ősközségből, a hegyoldal felé nyúladozó kis dűlőutakból, a rájuk fűzött házakból, szőlőkből, gyümölcsösökből áll. Zegzúgos utcácskák, egymás fölé ágaskodó házak, amiknek a legfőbb építőanyaga a ja- kabhegyi vörös homokkő. Az egésznek a légköre, a hangu­lata annyira ódon, hogy magya­rázat nélkül is érezni-tudnivaló: nagyon, nagyon régi falu ez. Ősi feljegyzések tanúsítják, hogy már az Árpád-korban is létezett. Ebből a középkori múlt. ból jószerivel csak azt őrizte meg, ami a nagyobb szomszéd­nak, Pécsnek is a sajátossága: a településszerkezetet, amit mindenképpen védehi kell. A házak némelyike a maga eset­len egyszerűségében oly meg- kapóan szép, hogy kemény ha. tórozottsággal védeni kell. Fő­leg a Patak utcában! még szin. te egymás mellett sorakoznak az eredeti állapotban lévő osz- lopos-tornácos házak — Pa­tacs múltjának az őrzői Ezeket kell megmenteni, amíg lehet! Magánerőből Ez az ősközség a magja an­nak a területnek, amelyre a részletes rendezési terv kiterjed. Mint Pécs más hegyoldali terü­leteinek, a patacsinak is az a jellegzetessége, hogy a dűlő- utak szövevénye szőlőket, gyü­mölcsösöket tesz megközelíthe­tővé, a megművelésüket szol­gáló házak között családi házak is vannak és jelen van az üdü­lőjelleg is. A terv ezt a több­célú hasznosítást teszi hang­súlyossá és megjelentet ebben a környezetben egy új elemet is: a telepszerű beépítést. Erre természetesen a mai 6-os út környéke ad lehetőséget. Itt' születik meg a következő évek­ben a város nyugati „kapuja". Az a rész, ahol most találkoz­hatunk először Péccsel, megle­hetősen vegyes benyomásokat kelt az érkezőben, s csupán a Rácváros az, ami egyéniségével vonja magára a figyelmet. Az előbbre hozott „kapu” várható jó megjelenésével is tudatja majd: Pécsre érkeztünk. Az elsődleges cél: magán­erős lakásépítéshez biztosítani területet, amire nagy#igény — tehát szükség — van Pécsett. A bevezetőben említett 1153 la­kásból 686-ot 2, 3, esetleg 4 szintes épületben, 96-ot pedig kis társasházban javasol elhe­lyezni a terv. Ezeknek a helye lényegében ugyanaz, mint a tíz év előttieké lett volna: a Vö­röskő Utca és a szőlőtelep kö­zött, a jelenlegi 6-os fölött — és alatt. Ez fontos, új elem, s ettől válik a „kapu” — város­kapuvá. Az út mindkét oldalán építkeznek majd, bár a déli ol­dalon meglehetősen korlátozot­tak a lehetőséaek, a régi és az új út közelsége a meghatározó. A telepszerű beépítéstől észak­ra eső területen korszerű cso­portos — átriumos, sor. és láncházak épülhetnek, szám sze­rint 161, az egész területen pe­dig összesen 210 egyedi csa­ládi ház építhető. És minthogy összességében közel 7000 la­kost tart majd el ez a terület, gondoskodni kell bizonyos alap­ellátásról is: építenek majd egy oktatási-gyermeknevelési köz­pontot, továbbá orvosi rende­lőt, üzleteket. És bár itt meg­lehetősen eleven a kapcsolat a szabad természettel, közparkra is szükség lesz, ennek a helyét pedig a Süle-völgyben jelöli ki a terv. 1984-ben? Amikor a végréhajtó bizottság a közelmúltban elfogadta a részletes rendezési tervet, dr. Németh Lajos tanácselnök-he­lyettes azzal ajánlotta a továb­biakat az illetékes tanácsi szer. vek figyelmébe, hogy az itt ma­gánerőből megépítendő laká­sokkal kell ellensúlyozni a cél- csoportos program elkerülhetet­len csökkenését. Alapvető köve­telmény, hogy a lakásépítés mennyisége számszerűen nem csökkenhet. A teendő tehát: a feltételeket — mint a bevezető­ben is utaltunk rá — huzavona nélkül, mihamarabb meg kell teremteni. Erre egyébként az el. ső lépések már meg is történ­tek. Az első számú partner, a MÉV előkészített területet vár, ahol saját kivitelezésben — re­habilitációs építési üzem létre­hozásán gondolkodnak — épí­tenének remélhetően Hajnalka utca színvonalú épületeket. S ha valóban huzavona nél­kül megy minden, akkor legké­sőbb 1984-ben már lakhatnak is az első házakban H. I. A szigetszentmiklósi Szigetfö Mgtsz-ben 1979 óta foglalkoznak úgynevezett ketreces haltenyésztéssel. A halakat egy régi sóder­bánya vizében nevetik és tárolják. A Haltenyésztési Kutató Intézet­ben kidolgozott technológia szerint különféle eljárásokkal elérték, hogy a vízfelület nagy hidegben sem fagy be, igy télen is ki tud­ják elégiteni a megrendelők igényeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom