Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-03 / 331. szám
1981. december 3., csütörtök Dunántúlt napló 3 ü harmincéves D5MK együttesei Ünnepi matiné- műsor a színházban Emlékezetes kezdeményezések és sikerek A képen: a Mecsek Kórus ünnepi matiné voll vasárnap délelőtt a Pécsi Nemzeti Színházban, ahol a város és a megye politikai és kulturális életének vezetői, valamint számos érdeklődő előtt a Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Ház amatőr művészeti csoportjai tartottak bemutatót. Kettős alkalomból is ünnepi volt ez a délelőtt: 37 éve ezen a napon szabadult fel Pécs, és ezekben a napokban ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a város művelődési háza, a Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Központ. Az ünnepi köszöntőt mondó Antal Gyula, az MSZMP Pécs városi Bizottságának titkára a munkáskaszinóból kibontakozott, 1947-től Doktor Sándor nevét viselő művelődési ház munkastílusát elemezve a következő jellemzőket emelte ki: — E stílusra mindig rányomta bélyegét a vezetés társadalmi volta, az, hogy a munka megtervezésében a ház mindig mozgósítani tudta a pécsi értelmiség színe-javót és a társadalom többi rétegeit is. Ugyanakkor szakmai nyitottságával a ház mindig szívesen fogadta azokat az alkotó egyéniségeket, akik jó ötletekkel jelentkeztek, és azokat itt sorra megvalósíthatták. Harmadszorra pedig a ház mindvégig meg tudta őrizni a közönséggel való kapcsolatát. Az útkeresés esztendei után 1953-tól erősödött meg szakmai szempontból a Doktor Sándor Művelődési Ház tevékenysége. Ekkortól vált tömegessé az ismeretterjesztő munka, megindultak szakköreik, sorozatokat kezdtek. 1954 a balettcsoport, 1955 a Mecsek Együttes megalakulásának éve. 1957 őszén Hegyi Józsel karnagy vezetésével megalakul a Mecsek Kórust ugyanebben az évben megalakul a Mecsek Fotóklub. 1958—80. között az MSZMP művelődéspolitikájának megvalósítója a művelődési ház akadémiái, szaktan- folyamai, kiscsoportjai, művészeti körei, klubjai révén. Húsz évvel ezelőtt alakult meg Kós Lajos grafikusművész vezetésével a Bóbita Bábegyüttes, amely első pillanattól kezdve sajátos arculatával, stílusával hívta fel magárp az ország és a külföld figyelmét, s amelyik együttes az elmúlt évben amatőrből hivatásos bábszínházzá alakult. Az utóbbi évek nívós estjeit jelentették a Beszélgetések tudományról, művészetről című sorozat rendezvényei, és a Munka és Művelődés-akció révén a népművelés szoros kapcsolatba került a város üzemeivel, munkásaival is. Antal Gyula végül utalt arra, hogy jubileumi évét a városi művelődési otthon új helyen, egy korábbi üzemi művelődési házban, a Zsolnayban kezdte — tágasabb helyen, jobb anyagi és személyi feltételek között. A város művelődési házáról ezt a képet egészítették ki a bemutatkozó együttesek, elsőként B. Bártlai Márta balettcsoportja, amely a hagyományos balett és o modern mozgásművészet elemeit ötvözve adott elő két számot. Olyan darabokat, amelyek kiválasztása találkozott a táncoló fiatalok — 10—18 évesek — életkori sajátságaival. A Tillai Aurél vezette Mecsek Énekkar Steier Mária és Csirke Erzsébet vezénylésével szerepelt, s adott keresztmetszetet repertorárjá- ból, megszólaltatva madrigált, magyar népdal-feldolgozást, orosz népdalt. A Bóbita ismét zenei paródiával lépett a közönség elé. Ezúttal a diszkót értelmezve át sajátságos és eredeti módon, sok-sok humorral, iróniával. Telitalálat volt ismét valamennyi bábjuk, a díszhalakként ábrázolt Boney M-lányok és kígyóalakban színre lépő férfipartnerük; a sárkányrepülőnek ábrázolt Demis Roussos az énekes testes figuráját és dalainak lebegő voltát érzékeltette. A Mecsek Táncegyüttes ugyanígy az önálló és eredeti művészeti elképzelések megvalósítását adta a délelőtt nézőinek. Zenéik, táncaik, egész megjelenésük az eredeti paraszti táncok bemutatását célozza, próbálja következetesen megvalósítani, lemondva minden csillogásról. Ezen a délelőttön nemcsak az együttesek, hanem vezetőik is a közönség elé léptek. A bemutatót egy kiállítás tette teljessé, amit a színház előcsarnokában rendeztek: a Lantos Ferenc vezette Vizuális Műhely, valamint a Mecsek Fotóklub keretein belül működő Focus-csoport, két — felfogásában és törekvéseiben — nagyon is mai csoport alkotásaiból. Gállos Orsolya Volán-munkásmüvelíiilés, 1981 A Volán Művelődési Házban a Munka és Művelődés mozgalom záró vetélkedőjét rendezték meg nemrégen. Erre művelődési vállalásaikat az év folyamán folyamatosan teljesítő szocialista brigádok nevezhettek be. A vállalatnál sok éves hagyománya van az akciónak, hatodik alkalommal vesznek benne részt. A meghirdető szervek útmutatás sai alapján a művelődési házban működő szocialista brigád klub vállalta a résztvevők felkészítését a belpolitika, tudomány-technika, művészet, népművészet, anyanyelvi kultúra és zene témákban. A jelentkezők közül 13 csapat vett részt a vetélkedésben, vagyis a játékban, amely mind a versenyzőknek, mind a nagyszámú nézőközönségnek jó szórakozást nyújtott és hasznos ismeret- szerző alkalomnak bizonyult. A küzdelemben a Gamma szocialista brigád autószerelő szakmunkásokból álló háromfős csapata szerezte meg az első helyet. Vendégünk volt Franz Fiihmann Német költő, müfordíté a Pécsi Tanárképző Főiskolán Radnóti Miklós és József Attila fordítójaként üdvözölhettük Pécsett az NDK-ból érkezett Franz Fühmannt, aki a nemzetközi PEN-klub vendégeként ellátogatott a Pécsi Tanárképző Főiskola német tanszékére, a hallgatókkal, oktatókkal való találkozásra. Fühmann költő, prózaíró és elkötelezettje a műfordításnak is. Hazájában az ő nevéhez fűződik a mítoszok, mint például a Nibelung- ének újramesélése — a rossz emlékű értelmezések utáni mai újrafogalmazásuk. A magyar költészettel a háború után került kapcsolatba, mégpedig egy volt franciaországi ellenálló, Stefan Hermlin, József Attila francia fordítója révén. A franciára ültetett József Attila-ver- sek késztették arra Fühmannt, hogy a magyar költőt német nyelven is megszólaltassa. Kint élő magyar barátok nyersfordításai alapján születtek meg első József Attila-tol- mácsolásai, aztán a barátságok, meghívások révén egyre szorosabb lett Franz Fühmann kapcsolata Magyarországgal. Olyannyira, hogy ebből Huszonkét nap — avagy az élet fele címen útinapló is született hazánkról. Kalász Márton fordításában a könyv idehaza is megjelent. — Hogy ezek a kapcsolatok mit jelentenek, azt fizikailag nem lehet kimutatni, viszont érezni az irodalmi élet atmoszféráján, vagy éppen a konkrét művekben: amikor József Attila Ódájának egy motívuma felbukkan egy német novella részletében, vagy abban, hogy a mai német fiatalokhoz például milyen közel áll Radnóti költői, emberi magatartása. Budapesten találkoztam például egy fiatal nyugatnémet íróval, akinek könyvében felfedezhettem egyik magyar versfordításomat. Szóval ezek a hatások, kapcsolatok ilyen búvópatak gyanánt varrnak jelen és bukkannak fel a két nép szellemi életében. Franz Fühmann most Vörös- morthi Csongor és Tündéjét készül németre fordítani, s elragadtatással beszél a kései Vö- rösmarthiról, a költészetében megszólaló filozófiai gondolatgazdagságról. Ezek a fordítások ma is szó szerinti átültetésekből, nyersfordításokból keletkeznek Franz Fühmann műhelyében. — Létezik egy költői világnyelv — mondja erről Fühmann —, amely tulajdonképpen nyelvek feletti. Hiszen nemzetközi a metafórák, a költői képek, a formák rendszere. És a líra valóban logika — ahogyan József Attila mondja. Ügy érzem tehát, mindennek érvényesítésével születik meg a vers- fordítás, a magyar vers fordítása egy német költő tollából. G. O. Hitelezzen az állam ? Vita az ösztöndíjakról n minisztérium két alternatívája Úgy jó, ha a szó fedi tartalmát, jelen esetben: ha az ösztöndíj valóban ösztönző pénzösszeget jelent. Sajnos, az utóbbi tíz évben az egyetemifőiskolai ösztöndíjak aligha töltötték be ezt a funkciót. Az ismert gazdasági okok következtében az átlagdiák által összeszedhető 300—400 forint jóformán még zsebpénznek sem volt elegendő. Múlt időt azért célszerű használni, mert a Művelődési Minisztérium a nyár végén javaslatot, készített az ösztöndíjrendszer megújítására1, s ezt az anyagot a felsőoktatási intézményekben vitára bocsátotta. Ellentmondások A korábbi helyzet valóban sok ellentmondást tartalmazott. A még ma is érvényes ösztön- díjrendszert 1969-ben vezették be, s ennek alapján a hallgatók két jogcímen kapnak pénzbeli juttatást: tanulmányi eredményeik szerint tanulmányi, családjuk anyagi helyzete szerint pedig szociális ösztöndíjat. A hallgatók egy része — akik nem fértek be a kollégiumba — albérleti segélyt kapnak, és létezik egy külön juttatási forma, a rendkívüli szociális segély is. Mindezeken felül az ösztöndíjben részesülők 60 forint kiegészítést („húspénzt") kapnak, s valamennyi diák 180 forint jövedelemkiegészítésben részesül. Az ösztöndíjrendszer bevezetésekor a hallgatókat az egy főre eső családi jövedelem alapján hat kategóriába sorolták. Az egyik ellentmondást éppen ez az intézkedés szülte, amint az a minisztérium vitaanyagából is kiderül. Egyrészt az évek során erőteljesen emelkedtek a nominálbérek, és ezt a változást nem követte a kategóriahatárok folyamatos módosítása. Másrészt a jövedelemigazolások hitelessége — enyhén fogalmazva' — néha kétséget hagy maga után. (Elsősorban a nem bérből és fizetésből élők esetében.) Így fordulhatott elő például, hogy az első kategóriás diák, aki ingyen kapott kollégiumot és étkezést, egy szép napon autóval állított be az egyetemre, s benzinköltségre kért rendkívüli szociális segélyt... Ez az ösztön- díjrendszer az alacsony kategóriásokat szinte egyáltalán nem ösztönözte jobb tanulásra: egy közepes rendű I. kategóriás 200 forinttal többet kaphatott kézhez, mint a színjeles V. és VI. kategóriás! Ehhez még' az is hozzátartozik, hogy évek óla túlnyomó többségben vannak a felsőoktatási intézményekben a IV.—VI. kategóriások (77 százalék!). Feltétlenül indokolt a jobb anyagi ösztönzés megteremtése a felsőoktatásban. Erre a minisztérium két változatot dolgozott ki s bocsátott vitára. N változatok példái Az egyikben megmaradna a tanulmányi és szociális ösztöndíj szétválasztása, de fölemelt kategóriahatárokkal és magasabb összegű juttatásokkal. Jelenleg a jeles eredményű hallgató tanulmányi ösztöndíja 300—600 forint lehet; a javasolt besorolás alapján 400— 1000 Ft. A szociális ösztöndíjakat illetően pl. az első kategória határát 900-ról 1100 forintra emelnék föl, s a havi támogatás összege a jelenlegi 400— 600-ról 600—800-ra emelkedne. A második variáció szerint egyesítenék a tanulmányi és szociális ösztöndíjat, ezáltal emelkedne a juttatás összege is,'és az ún. általános ösztöndíjat a szociális helyzet figyelembevételével állapítanák meg. Vegyünk egy példát: he» a diák jó rendű (4,00—4,50), kategóriái szerint a következő ösztöndíj-maximumot kaphatná: 1500, 1300, 1100, 900, 700 Ft. A javaslat szerint még a kettes rendű hallgató is kapno ösztöndíjat szociális helyzete alapján. (Nem is keveset! Egy első kategóriás például akár 800 forintot is 2,5-es tanulmányi eredménnyel, míg a 4,5-et elért V. kategóriás, ha megfeszülne, se juthatna 700 fo- rirtnál többhöz.) Éppen emiatt az ellentmondás miatt született egy áthidaló javaslat a Pécsi Tanárképző Főiskolán. A diákjóléti bizottság tervezete szerint az ösztöndíj csak a tanulmányi eredmény alapján járna, és a rászorulókat rendkívüli szociális segéllyel támogatnák. Javaslatuk szerint a minisztérium által 550 forintnak vett hallgatói átlagból 400 lenne a tanulmányi ösztöndíjra fordítható összeg, s 150 az esetenkénti kifizetésre szolgáló szociális alap része. A szociális juttatás esetenkénti adósával nagyobb összeggel lehetne támogatni az alacsony kategóriásokat, és a jövedelemigazolások is majdnem feleslegessé válnának. A valós jövedelmi helyzet döntené el a segélyezés mértékét. fl közgazdászok javaslata A Pécsi Tudományegyetem közgazdász szakkollégiumának hallgatói egy merőben újszerű javaslattal álltak elő. Ök abból indultak ki, hogy a jelenlegi szociális ösztöndíj reálértéke kicsi, a kategóriarendszer a családok anyagi helyzetét csak a jövedelmek oldaláról vizsgálja, s nem veszi figyelembe a kiadások eltérő mértékét. A tanulmányi ösztöndíj nem differenciál eléggé és nem ösztönöz a jobb tanulásra. Véleményük szerint az ún. fogyasztói kosárhoz kellene igazítani a hallgatók jövedelmét. Ez a kissé talányos közgazdasági kifejezés a szakzsargonban az át- Icgos megélhetéshez szükséges összeget jelenti. A közgazdász- hcllgatók tervezete szerint a jövedelmi kategóriák számát csökkenteni kellene, s azok megállapításánál az életszínvonal más meghatározóit is figyelembe kellene venni. A javaslat újdonsága az, hogy szerinte a hallgatók hitelt vehetnének löl az államtól arra az összegre, cmely a differenciáltan megállapított ösztöndíj, valamint a „fogyasztói kosár” különbözeiéből adódik. Ismét egy példa: ha a II. kategóriás hallgató 900 Ft ösztöndíjat kap, s a „fogyasztói kosár" összegét 2500 forintnak vesszük, a fölvehető hitel nagysága 1600 forint lenne. Ezt a diák a végzés utáni években törlesztené le, a tanulmányi eredményétől függő engedményekkel élve. Az új ösztöndíjrendszert 1982. február 1-én vezetik be, vitára tehát már nem sok idő van. Egy biztos egyelőre: az a 150 millió forint, amellyel a felső- oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak ösztöndíját megemelik. S ez már nagy szó. Havasi János
