Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-10 / 308. szám

1981. november 10., kedd Dunántúlt napló 5 Elkészült a komposz üzem (Folytatás az 1. oldalról) Tekintsünk vissza kissé a tör­ténelembe is! üszög már az 1002-as években plébániás hely, tehát jelentős település és püs­pöki birtok, A török hódoltság után a kincstár tartja meg. A XVIII. században egy Mária Te­rézia nevű grófnő a gazdája. Eddig csak a keresztnevét sike­rült kideríteni. Azután a Pálfy- ak birtokolták, majd Batthyány Adóm gróf, horvát bán a tu­lajdonos. A Biedermann ban­károk 1849-ben vásárolták meg és 1919-ben adták el a Grósz családnak. A felszabadulás után államosították 1949-ben az el­ső kastélyban működött az üszögpusztai Állami Gazda­ság központja. üszög már rég nem puszta. Családi házak sora kezdi körül­venni az új központot. Tavaly és az idén 14 családi ház épült a lovaspálya fölött, és új utca van kialakulóban a két kastély tengelyében. Három ház már áll, 12 jövőre épül 150 négy­szögöles telkeken. Az ABC-kis- áruház még az idén megnyílik, alapjai már készek. Jövőre lesz meg a korszerű étterem az ide­genforgalmi komplexum része­ként és rendbe teszik a tókör­nyéket. A komposztüzem a pécs-mo- hácsi úttól jobbra, a völgyben épült a lovas pálya alatt, A pé­csi gombapincerendszert ezen­túl már innen látják el kész kom posztanyaggal Háromezer tonna komposzt az üzem évi kapacitása. Két vasvázas, beépített színt állí­tottak fel. Ebben helyezték el az üzem lelkét, a hőközpontot, ahol a lótrágyát sterilizálják, adalékanyagokat kevernek hoz­zá és beoltják gombacsírával. A gépek Hollandiából, az NSZK-ból és Ausztriából érkez­tek. A gyártás a Duna Tsz tech. nológiája szerint történik. A csírát is a Duna Tsz-től vásá­rolják. Később maguk kívánják előállítani. Hétezer négyzetméterre elég az üszögi komposzt. Egyelőre 4200 négyzetméter az a pince­terület, amit a Pécsi Állami Gazdaság hasznosít. A tényle­ges gombafelület ennél több, mert több pincében már két- szinten történik a gombater­melés. Jövőre egy újabb szár­nyat állítanak termelésbe a Bajcsy-Zsilinszky úti pincerend­szerben, és számítanak a Lánc utcaira is. Az üszögi komposzt­üzem fogja ellátni az integrált háztáji gombatermelőket. 25 pályázó jelentkezését fogadták el. A pécsi pincékből naponta már tíz mázsa gomba kerül Pécs, Budapest és Győr üzletei­be. lavíticsarnokot épít a Volán A következő években már nem a szabad ég alatt javítják az autóbuszokat a Volán 12-es vállalatánál. A SZÖVTERV pé­csi irodájánál készülő tervek szerint a vállalat a jövő évben új javítócsarnokot épít Kecs­keméten készülő, úgynevezett házgyári csarnokszerkezetek­ből. Az új beruházás jelentősen megkönnyíti a Volán-dolgozók munkáját, a jövőben nem a szabad ég alatt, hanem vé­dett, fedett, fűtött csarnokban dolgozhatnak a szerelők. A ne­héz fizikai munka megkönnyí­tésére a műhelyt 5 tonnás híd­daruval is ellátják. A terveket még ebben a hó­napban elkészíti a SZÖVTERV, a BÁCSÉV pedig 1982 első ne­gyedében szállítja az építke­zéshez szükséges elemeket. II Nagy Honvédő Háború veteránja Baranyában Ax alkotó ember derűje H „A mérnök szemével nézem szép eredményeiket” Először jár Pécsett, illetve Ba­ranyában. Amúgy, a műszaki mérnök szemével nézi minden­napjainkat, a harminchat esz­tendő alatt elért eredményein­ket. Most, hogy egymással szemben ülünk, nehezen tudom elképzelni egyenruhában, a vezérőrnagyi rangjelzéssel a Nagy Honvédő Háború vete­ránját. Szabadkozik, mikor ci­garettával kínálom, ám máris megélénkül, mikor családja iránt érdeklődöm. — Három unokám van — hangsúlyozza kezével is Pendak Alexandr Szavenevics - és szá­momra mindig az alkotás je­lentette a legnagyobb örömet. Ilyen szemmel néztem önöknél városaikat, parkjaikat, üzemei­ket is. Látogatásom során mó­dom volt találkozni a BÉV, a Volán, valamint a siklósi ter­melőszövetkezet vezetőivel és dolgozóival és ennek kapcsán megállapíthattam: eredményeik elismerésre méltók. Ismét meg­győződhettem arról hosszú év­tizedek után, hogy a barátság „vörös szállal” fűz össze ben­nünket lépten-nyomon. Jártam a pécsi temetőben, a november 7-i koszorúzási ünnepségen és csak köszönetét mondhatok hő­si halottaink gondozott sírjaiért. A második világháborúban, mint a IV. Ukrán Hadsereg páncélos zászlóaljának helyet­tes parancsnoka rövid időt töl­töttem Észak-Magyarországon átvonulóban, így az akkori be­nyomásaimról nem sokat mond­hatok. Hiszen abban az idő­ben nekünk az elsődleges fel­adatunk'Észak-Ukrajna, a kelet- és délkeleti európai országok felszabadítása volt. Számomra a háború Prágában ért véget, 1946-ban kerültem haza, meg­nősültem és tavaly óta vagyok tartalékos állományban. Most, a Lvovi Műszaki Főiskolán dol­gozom. Az új műszaki megoldá­sok, információk feldolgozása tartozik a feladatkörünkbe. Nem véletlen, hogy ilyen szemmel néztem a BÉV komplex telepét, ahol automatikus vezérlésű gé­pek dolgoznak és alig láttam fizikai munkást. Vendéglátóim elvittek Pécs új városnegyedé­be, Lvov-Kertvárosba is, ahol ugyancsak megnyerte tetszése­met a Nevelési Központ, amit ncgyon jó kísérletnek tartok. Az egysíkúságot nagyon jól bont­ják föl a mázascseréppel fe­dett óvodákkal, bölcsődékkel. Gondozottak a parkjaik és ez számomra a békés, nyugodt élet visszatükrözését jelenti. S. Gy. Baktay Patrícia kiállítása Pécsett Fiatal baranyai képzőművész, Baktay Patricia mutatkozik be textiljeivel, a Ságvári Endre Művelődési Ház galériájában tegnap megnyílt kiállításán.. Életöröm és derű, az alkotó em­ber derűje sugárzik Baktay Pat­rícia műgonddal készített textil­jeiből, melyeken életfa, harang, vár, vágtató meselovak, kápol- nácska, csillagok idéznek meg valami gyermeki, mesebeli han. gulatot — a színes gyapjúfona­lak ezüstszálak és a kender­A magyar prémes kisállattenyésztés egyik jelentős felvevője és feldolgozója a Kalapgyár, ahol a szőrmekonfekciót nercből, nutriából, rókából és egyéb állatok prémjéből készítik. Készül itt igé­nyes alkalmi bunda, sportos, és szabadidő szőimekonfekció, női bunda, kalap és sapka. A gyár évente közel százezer darab szőrmeárut készít, amelynek ötven százaléka export. A képen: az utolsó simítások. Hadas János felvétele Több hőszigetelőanyag A háztartások általában évente 6-10 ezer forintot költe­nek energiára, s ennek mint­egy 70 százalékát fordítják fű­tésre, amelyből jobb hőszige­teléssel évente 1000—1500 fo­rintot lehetne megtakarítani. Az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium intézkedésére az idén a korábbinál jóval szigo­rúbb műszaki előírások lép­tek életbe, amelyek sze­rint az új épületeknél az eddiginél hatékonyabb hőszigetelésről gondoskodnak. Az energiatakarékosság és a hővédelem kiterjesztésének fon­tos feltételeként bővítette ter­melését az idén a Könnyűbe­ton- és Szigetelőanyagipari Vállalat, amely az állami építő­ipar ellátásán túl 23 százalék­kal több korszerű szigetelőanya­got szállított a családi házak, a társasházak építőinek. Ezen belül az emeletközi és a tető­födémek hő- és hangszigetelé­sére majdnem másfélszer any- nyi kőzetgyapot lemezt készí­tett, mint múlt év azonos idő­szakában. Ezekkel a termékek­kel" a régi házak hőszigetelését utólag is „lényegesen javíthat­ják. Lokomotív büfé Kanizsán A MÁV NTE sportcsarnok parkoló­jában egyedülálló büfével gazdago­dott a hét végén Nagykanizsa. A nagymúltű vasúti csomópont szocia­lista brigádjai, összefogva a város üzemeivel, közel ötezer óra társa­dalmi munkával igazi nosztalgia vo­nat-büfét alakítottak ki egy, az 1900- ban gyártott vasúti hálókocsiból és egy tíz évvel öregebb mozdonyból. A Lokomotív névre keresztelt büfét vasutas egyenruhába öltözött felszol­gálók üzemeltetik. A város egyetlen nem dohányzó, harmadosztályú ven­déglátó egységében egyszerre öt- venen foglalhatnak helyet, század- eleji külsőségek között. A hálókocsit leselejtezés után Fe­rencvárosból ,,mentették" át a lel­kes kanizsai vasutasok, a mozdonyt pedig . a Közlekedési Múzeum adta, ahol egyébként üzemel egy hasonló, csak büfékocsiból álló vendéglátó- egység. A szemre is tetszetős, gyor­san nagy érdeklődésre szert tett Lo­komotiv büfé 9—21 óra között tart nyitva. » Képernyő +mt Álom és valóság Ó, de szép is lenne, ha a. valóság hajlandó volna szár­nyaló képzeletünk szerint át­alakulni! Vagy stílszerűbben: oh, be szép is lenne ... De a valóság konok és nehézkes, nem változik, bármit is szeret­nénk. Marad tehát az ólom, az ábránd, amelyben édes dalla­mokon úszik tova az ember, ibolyaszínű és rózsás fények­ben, féllábbal a levegőben. Ezt irta meg Molnár Ferenc immár hetven éve A farkas-bari. Né­mileg persze részrehajlóan. Ro- konszenve a valóságé volt, ezért szépített kicsit rajta, hogy ne keseredjen el túlságosan a néző. Elvégre vígjátékot írt, nevettetni akart. Hogy kit akart nevettetni és kit akart kinevet­tetni? Lényegében ugyanazokat. Azokat a polgárokat, akik fi­nomra csücsörítik a szájukat, ha grófi estélyre hivatalosak, de akik elszámoltatják a szakács­nőt a tejfölről. Ma már nin­csenek grófi estélyek és nin­csenek a polgári háztartások­ban szakácsnők. Ennek ellenére világos, hogy Molnár Ferenc minden korlátja mellett is jó író volt, figurái ugyanis ma is bír­nak bizonyos érvénnyel. Amit az a tény is jelez, hogy — mint Horváth Ádám rendezőtől tu­dom az RTV-újságból — a Lilio­mot Amerikában nem a vurstli­ban, hanem heringhalászok közt játszatják. Amivel nem akarom azt mondani, hogy A larkas-t mai viszonyok közé kel­lett volna helyezni, mondjuk tsz-elnök feleség kontra fiatal ogronómus, idősödő pesti egye­temi tanár fiatal hitvese kont­ra kezdő szociológus, osztály- vezetőné kontra' reménydús üz­letkötő — de a gondolattal el­játszhat kicsikét az ember. Az­tán behelyettesítheti az álom­jelenet lehetőségeit — mivel is? A főhadnagyság helyett elkép­zelhetünk egy külföldre szakadt hazánkfiát (aki aztán lehet ott eladó egy fűszerüzletben vagy porszívóügynök, ez már mellé­kes), de mondjuk egy kolbász­sütő kisiparost is, balatoni szék­hellyel, sörárusítási engedéllyel. A másik végletet, az inast be­helyettesíthetjük ... de ezt in­kább kinek-kinek a képzeletére bízom. Mindent egybevetve iróniával bőségesen beoltott, friss és kel­lemesen aktualizálható kis víg­játék volt, amit a televízió — helyesen — kibányászott a múlt­ból. Az első előadás főszerep­lői olyan jó nevek, hogy nem tudok ellenállni a csábításnak, hogy kimásoljam a közölt listá­ról: Törzs Jenő, Csortos Gyula és Gombaszögi Frida. Ámde a televíziós változat — kereken hatvankilenc évvel későbbi — szereplői is impozáns nevek: Márkus László. Huszti Péter és Almási Éva. Parádésan játszó hármas. Talán mindenekelőtt Almási Éva, akinek hangja ér­zékeny hangszerként váltott ló­gván csipoaóból érdesbe, majd vissza, s aki tökéletesen tudta é'zékeltetni a bevezetőben vá­zolt régi-régi közhelvet: „oh, be szép lenne ... a fene egye meg". * A Fiatalok órája meghívta Pozsaav Imre művelődési mi­nisztert, beszélgessen el a fia­talokkal demokráciáról és er­kölcsről, aki ezt a meghívást dicséretes módon el is fogad­ta, pedig a beszélgetésről kide­rült, hogy nem is igazi. Az ér­zelmek a fiatalok részéről egyébként érthetőek, a dü­hök, kételyek is. Kissé úgy tűnt, mintha a demokrá­ciáról beszélve olyasmit vár­nának, hogy csináljon ren­det valaki (felülről), állítsa hely­re valaki a megfelelő érték­rendet. A miniszter arról be­szélt, amit ma jobb szó híján a társadalom konfliktustűrő ké­pességének mondunk. Ami más­különben azt is jelenti, hogy a valóság nem attól változik, ha előle ábrándokba menekülünk. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom